Performance

Mondhatnám azt is, derült égből villámcsapásként ért a dolog. De nem lenne igaz. Épp befejeztem a gimi harmadik évét, mikor meghívtak a rokonok egy ausztrál kisvárosba nyaralni. Lányuk Sara végigcipelt klubokon, sörözőkön és koncerttermeken, meg persze a strandra is kimentünk. Ő egyetemista volt, s nekik külön partrészük volt ott, ahol mindenki kénye-kedve szeriont napozgatott teljes természetességgel. A legtöbben meztelenül, én a tangám mellett döntöttem, bár néhány nap múlva már nekem is röhejesnek tűnt egy kicsit, látva az ő természetességüket. Hamar hozzá lehetett szokni.

Ott került szóba a performance. Azt találták ki, hogy az egyetemi kiállító teremben rendeznek egy rendhagyó programot. Bár lehet, hogy csak nekem volt rendhagyó. Az ötletük lényege: berendeznek ott nyitott ajtókkal és ablakokkal egy labirintust, ahol a szereplők, vagy az őket imitáló hiperrealista, valósághű bábok helyezkednek el. Meztelenül. Phil, egy csoki barna délceg fiú kérdezte meg, nem lenne-e kedvem nekem is beszállni. Állt előttem, s én próbáltam nem barna, méretes fütyijére koncentrálni, ezért próbáltam lezser természetességgel felelni neki: -Miért ne?

Így délután már egy stúdióban álltam hamarosan levetkőzve egy forgószínpadon, ahol a kamera lefilmezett, s ez alapján készült rólam is a bábú. Mikor elkészítették, Sara még egy kis fazonigazítást javasolt a puncimnál, hogy a szőrzetet csak egy csíkként hagyjam meg. Tényleg jól nézett ki. A próbákon nem volt semmi gond. Korom sötétben helyezték el a bábukat, remek zene szólt, s mikor a pásztázó fények kihunytak pár pillanatig, olyankor cserélték a szoborra az eredetit, vagy fordítva.

Az est a tervek szerint indult. A közönség körbe sétálva mustrálta a szobrokat, testeket a sötétben, próbálta eltalálni, hogy hús-vér embert lát-e, vagy csak utánzatot. Én egy ablak párkányára könyököltem a terv szerint enyhe terpeszben, a terem egyik szélén. S nagyon élveztem a dolgot. Itthon sem voltam az izgalmas dolgok elrontója soha. Előttem pont Phil állt egy ajtófélfának támaszkodva. Ahogy figyeltem izmos testét, vastagodó, barna farkát, bizony izgató volt.

S ekkor egy kéz siklott felfelé a bal combomon. Nem mozdultam. A csípőmnél céltudatosan a hasamra fordult és éreztem, ahogy az ujjak között borzolódtak a szőrszálak. Meg sem állt a puncimig, de nem húzta szét az ajkakat, pedig érezhette, hogy milyen forróak. Nem mozdultam, vártam. A kéz hirtelen elhagyta a terepet, de míg vakon vártam, mi lesz most, egyszer csak a combjaim közt éreztem, hogy most a másik irányból lendült támadásba. Finoman. Simították az ajkakat az ujjak, az egyik még a duzzadó csiklómat is érintette. Hogy aztán az addigra síkossá váló résembe kössön ki az egyik. De el is hagyta rögtön. Észrevétlen történt mindez, mozdulni se bírtam. Rejtőztem a sötétben.

Ekkor csusszant belém hátulról egy szerény ausztrál szerszám. Finoman, óvatosan, de céltudatosan. Így történt, hogy miközben könyököltem a párkányon rezzenéstelen, néhány lökés után éreztem bent az ismerős forróságot. A következő sötét periódusban kiosontam zuhanyozni. Nem volt már körülöttem senki. Csak a testem lüktetett még ezerrel.
- Na milyen?- lépett hozzám Sara, mikor visszatértem.
- Érdekes.