Öt nővér

Az öt nővér közül a legidősebb az oltár előtt állt és ellenőrizte hogy a szertartás minden előkészülete megtörtént-e. Megfordult és ránézett a fekete márványpadlóra fehér festékkel festett pentagramra, amelyet gyertyák vettek körül kivéve a túlsó végét ahol a gyertyák egy kis ösvényt alkottak, amely dupla faajtók felé vezetett. A pentagram mind az öt csúcsában egy-egy vastüskét ütöttek a padlóba és minden tüske tetején fehér gyertya állt. Jelzett a két legfiatalabb húgának, hogy gyújtsák meg a gyertyát.
A szertartás soha nem volt könnyű, még annyi év után sem. De szükség volt rá. Az öt nővér beszélgetett néha arról, hogy abbahagyják az áldozásokat, de mindig csak ennyi maradt: beszélgetés. Tudták hogy igazából soha nem fogják abbahagyni, bármilyen fájdalmas is az ár.
Amikor meggyújtották a gyertyákat a legidősebb bólintott. Készen álltak a kezdésre. A két legfiatalabb felállt, fejükre húzták vörös köntösük csuklyáját és a terem túlsó oldalán lévő nehéz faajtóhoz sétáltak. Eltávolították a rácsot és kinyitották az ajtószárnyakat. Megjelent egy fekete alak két másik vörös köpenyes között. Magasabb volt náluk de egész testét laza szövet borította. Kivéve a kezeit amelyek kötéllel voltak elől megkötözve. A két vörös ruhás alak megragadta a karját és előre vezették a pentagram közepére. A legidősebb előrelépett és kezét a sötét ruhás fején levő csuklyára tette. Ez volt a legrosszabb pillanat… az elárulás felismerése a szemekben, amikor a csuklyát eltávolítják. De már késő volt abbahagyni.
-Istennő! ismét összegyűltünk, hogy áldozatot hozzunk saját vérünkből. Találd méltónak felajánlásunkat és add meg nekünk azt a fiatalságot, szépséget és életet amelyet oly sok évszázad óta élvezünk! Ahogy elrendeltetett, születésének huszadik évfordulóján neked áldozzuk a fiam! - mondta.
Ekkor levette a csuklyát, felfedve a fiú jóképű arcát és riadt szemét. A drogok még mindig hatottak, így elméje lassan fogta fel hogy mi történik. Az anyjára meredt akinek szemei a vörös csuklyája alól néztek rá. A nővérek levették róla a fekete köntöst. Ő elpirult ahogy lenézett meztelen testére és megkötött kezével eltakarta a nemi szervét. A haja hosszú volt, egészen a válláig ért, a teste pedig vékony és izmos.
Elfordulva tőle az anyja megragadott egy fáklyát és megérintette az oltár vágatában elhelyezett parazsat. Lángok csaptak fel és recsegő szikrák szálltak fel a mennyezetre. Visszafordult a fiához és egy éles késsel elvágta a köteleket a csuklóján.
– Kötözzétek le! – parancsolta, a nővérei pedig megragadták az elkábított fiút és a hátára fektették. 
Az kicsit küszködött, bár nem volt biztos abban hogy mi történik. Hamarosan kötelek rögzítették a csuklóit és a bokáit négy tüskéhez. A legidősebb nővér ezután odament a fia fejéhez, és egy egyszerű hurkot helyezett a nyakába amit a pentagram tetején lévő ötödik tüskéhez kötött.  Főpapnőként az anya kötelessége volt elsőnek lenni. Levetette magáról a köntösét és a fia szemébe nézve a körbe lépett. Tudta hogy gyönyörű a teste, de mindig volt egy kis ellenállás az áldozat részéről. A fia megpróbált felkiáltani de az egyik nagynénje szájpecket nyomott a szájába. A legidősebb letérdelt fia lábai közé és kezébe vette a nemi szervét. Masszírozta és simogatta, amíg az áldozat nem reagálni nem kezdett rá. A fiú kétségbeesetten rángatta kötelékeit. A drog hatása múlóban volt, így már nem volt az az engedelmes áldozat aki pillanatokkal korábban birkaként besétált a kamrába. A kötelek nem engedtek és a nő a szájába vette a hímvesszőjét. Az anya simogatta magát miközben szopott, bár nagyon kevésre volt szüksége ahhoz hogy benedvesítse magát. A fiú lekötözött gyönyörű testének látványa önmagában is elég lett volna, de küzdelme csak még jobban fokozta a nő vágyát. Elvette a száját a fia hímtagjáról, majd felült és szótlanul rácsúszott. A fiú ugyan viszolygott a helyzettől, de férfiassága áruló módon reagált rá. Arca kivörösödött miközben küzdött és a hurok a nyakában szorosabbra húzódott.
A fiú elélvezett. A spermája a nőbe robbant és elölről kezdődött a ciklus. Ahogyan ő az elődjétől fogant az előző feláldozás napján, úgy fogantatott most a következő áldozat is. Egy másik gyönyörű fiú, egy másik felajánlás az istennőnek, hogy biztosítsa a nővérek fiatalságát és szépségét. A nő előrehajolt, kivette a szájpecket és szájon csókolta a fiát mielőtt az bármit is mondhatott volna. A fiú szíve hevesen dobogott a mellkasában. Az anyja lehajtotta a fejét és hallgatta az erős lüktetést ahogy a fiatalságát és lendületét átpumpálja a testén. Hamarosan az övé lesz.
Eztán elhúzódott tőle és átadta a helyét a következőnek. A második legidősebb belépett a gyertyakörbe és megsimogatta a kimerült farkat. Az lassan életre kelt miközben az áldozat ismét megrángatta köteleit. A nő nézte a fiú arcát amin a félelem és a megaláztatás kifejeződése küzdött az intenzív gyönyörrel. Az anya a fiú fejéhez térdelve nyugtatóan simogatta a haját és az arcát, miközben a testvére szeretkezett vele. Néhányszor meglazította a hurkot amikor az túlságosan megfeszülve azzal fenyegetett hogy megszakítja a rituálét. Miután minden nővér sorra került, a fülébe súgta hogy jó fiú volt és hamarosan mindennek vége lesz.
Amikor végeztek ismét felvették a köntösüket, miközben az áldozat kimerülten feküdt a padlón. A négy fiatalabb nővér üvegekből szentelt olajat öntött a fiú bőrére. A legidősebb fogott egy kést és még egyszer letérdelt a fia fejéhez. Letette a kést és a fiú fejét a kezeibe fogva megemelte egy kicsit. 
-Köszönjük istennőm az ajándékokat amelyeket nekünk adtál! Most visszaadjuk neked ezt a legértékesebb ajándékodat, méhemnek ezt a gyermekét. Felajánljuk szépségét, fiatalságát, erejét és életét. Teste égőáldozat legyen oltárodon, lelke pedig rabszolgád lesz mindörökké! - imádkozott a nő.
Ezután odahajolt és megcsókolta a fia homlokát, majd visszafektette a fejét a padlóra. Felkapta a kést és a fiú fölé emelte miközben az rémülten meredt rá. De a nő csak a homlokához helyezte a pengét és miután szabad kezével hátra fésülte, elkezdte leborotválni a hosszú haját. Az első tincset egy aranytálcára tette, amelyet a második legidősebb nővére tartott.
– Elvesszük tőle a haját, mint szépségének szimbólumát és felajánljuk neked. – mondta a legidősebb, miközben tovább borotválta a fiú fejét.
Lassan és óvatosan dolgozott amíg a tálcát el nem lepték a sötét tincsek. A fiú  felnézett a tálcás nagynénjére és azon gondolkodott hogy vajon mit vesznek el tőle következőként.
A legidősebb felállt, elvette a tálcát a nővérétől és az oltárhoz vitte. Miközben a tűzbe ejtette a hajtincseket azt kántálta:
-Az ő szépsége a mi szépségünkért.
A pentagramba visszalépve a legidősebb nővér letérdelt fia kinyújtott karja mellé. Hosszú vágást ejtett a fiú csuklójától a könyökéig, miközben az vonaglott a fájdalomtól. Letette a kést, előrehajolt és nyelvével megízlelte a vért. A második legidősebb egy másik aranytálcát nyújtott neki, amit a kar alá helyezett hogy felfogja a csöpögő vért.
– Elvesszük tőle a vérét, fiatalságának jelképekét és felajánljuk neked.
A legidősebb nővér ismét magával vitte a véres tálcát az oltárhoz és a vért a tűzbe öntötte. 
– Fiatalsága a mi ifjúságunkért.
Megfordult és lenézett az áldozatra. Egyik nővére átnyújtotta neki a kést amikor letérdelt fia lábai közé. Egy tálcát helyeztek a nemi szerv alá.
-Nee! – kiáltotta tágra nyílt szemekkel a fiú de az egyik nővér gyorsan szájpecket nyomott ajkai közé. 
Egyikük sem akarta hallani a sikolyát és a következő rész döntő fontosságú volt a rituálé szempontjából. A legidősebb ismét a hímvesszőt masszírozta amíg meg nem merevedett, a fiú pedig rémülten és megalázottan vonaglott. Újra szopni kezdte az ágaskodó péniszt amíg a fiú ismét közel került az orgazmushoz. Amikor ezt megérezte a test dobálódásából, elengedte a szájából a hímtagot és a kés pengéjét a tövéhez helyezte.
– Elvesszük tőle a nemi szervét, életerejének jelképét és felajánljuk neked.
Gyorsan átvágta a herezacskót. A fiú hátravetette a fejét amennyire hason fekvő helyzete engedte. A sikolyát elfojtotta a szájpecek. Miután a nő a levágott golyókat a tálcára ejtette, gyorsan megragadta a felálló hímvesszőt és egyetlen sima mozdulattal levágta. A fiú újra felsikoltott és teste a szoros köteleknek feszült. Vér ömlött a lába közötti sebből. A legidősebb felemelte a tálcát és az oltárhoz vitte. A véres nemi szervet a tűzbe ejtve azt mondta: 
– Az ő életerejét a mi életerőnkért.
A fiú feje oldalra billent, szemeit félig lehunyta. Sokkot kapott. Az anyja ismét a fejéhez térdelt. Eltávolította a pecket és a kezében tartotta a fejét, miközben a két legfiatalabb nővér hosszú rácsot helyezett az oltártűz fölé. A másik két nővér elvágta a köteleket amelyekkel a lábakat a tüskékhez kötötték. Összehúzták a combokat és óvatosan bőrszíjakat tekertek a fiú lábaira, szorosan egymáshoz rögzítve őket. Utána a csuklóit szabadították ki. Karjait oldalra hozták és csuklóit a hasán kötözték össze. Újabb bőrszíjak kerültek a törzsére, a pántok ide-oda keresztezték a testét. Még véresen és megcsonkítva is gyönyörűnek tűnt.
Amikor biztonságosan gúzsba volt kötve, a négy nővér felsorakozott. Kettő-kettő az áldozat mindkét oldalán. Alányúltak, kezüket a teste alá csúsztatták és összefogták a csuklójukat a szemközti nővérrel. Miközben felemelték az áldozatot, a legidősebb tovább tartotta a fia fejét. Annak szeme rámeredt és még mindig tudatában volt annak hogy mi történik vele. Lassan az oltárhoz vitték, majd odaérve megálltak előtte. A legidősebb tudta hogy a fia érzi a tűz melegét, a következő kínzást amelyet testének el kell viselnie.
-Elvesszük tőle az életét és felajánljuk neked úrnőm. Legdrágább ajándékom ez a gyönyörű fiam, aki húsz éve az örömöm. Neked adom őt most, mint rabszolgát az örökkévalóságra, cserébe a saját életemért. 
Előrehajolt, és utoljára megcsókolta a fiú homlokát.  A nővérek sima, gyakorlott mozdulatokkal felemelték és a tűz fölé emelték a testet a rácsra. Annyiszor megtették már ezt. A fiú felnyögött a fájdalomtól és vonaglott ahogy megérezte a lángokat a hátán, de a teste túl gyenge volt ahhoz hogy sokat küzdjön. Amikor a másik négy nővér hátralépett, a legidősebb a fia mellett maradt és az arcába nézett miközben a tűz egyre magasabbra nőtt és elkezdte égetni a húsát. Amikor elérkezett a megfelelő pillanat a nő kinyújtotta a kezét, a második legidősebb pedig átnyújtotta neki a kést. Feje fölé emelte a pengét, majd egy gyors, erőteljes mozdulattal a fia mellkasába mártotta. A test megremegett és a fiú vért köhögött fel amikor az anyja a mellkasába vágott. Kezét a sebbe nyomta és áldozata szemébe nézve megragadta a még mindig dobogó szívet. Egy pillanatig a kezében tartva érezte az erőt, ami még mindig átjárta annak ellenére hogy a test meghalt körülötte…majd kihúzta a mellkasból.
-Az ő életét a mi életünkért. - kántálta, miközben a szív még néhány ütemet dobogott mielőtt a nő a tűzbe dobta volna.
A fiú már nem élt de a nő még hosszú pillanatokig az arcát nézte. A szeme tágra nyílt a félelemtől, szája eltorzult a fájdalomtól. A lángok felhólyagosították és elszenesítették világos bőrét. Végül a nő odébb lépett és csatlakozott nővéreihez az oltár előtt. Együtt nézték ahogy az áldozatot elemészti a tűz.