Osztálytalálkozó 2.

Elzárta a csapot, kilépett a kádból. Jól esett a zuhany. Úgy döntött nem borotválkozik. Éppen krisztusi korban van, mégis elég hetente egyszer kínlódnia. Megdörzsölte az állát. A háromnapos borosta éppen csak szúrta a kezét. Különben is kevés dolgot utált annyira, mint állni a tükör előtt, mindenféle lehetetlen grimaszt vágni és gereblyézni az arcát. Kilépett a fürdőszobából. Egyedül volt otthon, a többiek elmentek a nagymamához a hétvégére. Ő úgyis későn fog hazaérni, azt beszélték meg, hogy vasárnap megy értük. Betett egy CD-t és megint rágyújtott. Mostanában elég sokat bagózik, le kéne állni vele. Talán majd, ha nyugodtabb lesz a légkör, nem lesz ekkora a hajtás. A hangszórók rockot nyomtak. Az utóbbi két hétben elég sokszor hallgatta ezt a fajta zenét, olyan nosztalgikus érzés volt. „Öregszem” gondolta, ezek a számok már csak a Slágeren mennek.

Mióta megkapta a meghívót sokszor eszébe jutottak a gimnáziumi évek. Mekkorát fordult a világ 15 év alatt! Az úttörőkből cserkészek lettek, a tanácselnökökből polgármesterek, a párttagokból pártok tagjai, a diákokból családok. Vele is fordult egy párszor a világ. Az érettségi után nem gondolta, hogy még évekig tanulni fog, diplomahalmozó lesz. De talán megérte. Persze voltak nehéz évek, munka mellett tanult, tanulás mellett teremtett egzisztenciát. Néha elmentek mellette a lehetőségek, de volt, amikor meg tudta ragadni a kínálkozó alkalmat. Sokan segítették, sokan gátolták. Ilyen az élet. Mostanra talán révbe ért. Felöltözött, felcsatolta az óráját. Alaposan bezárta a lakást, hál’istennek van már mit félteni. A taxiban a régi osztálytársain gondolkodott. Vajon mindenki eljön? Mennyit változtak az elmúlt évek alatt. A legtöbbjüket 10 éve, az utolsó osztálytalálkozó óta, nem látta. Néhányukkal összefutott itt-ott. Beszéltek pár mondatot, névjegyet cseréltek és persze megbeszélték, hogy tartják a kapcsolatot, hívják egymást. De nem hívták.

A suli kapujában egy fiatal srác és egy kislány fogadta. Mostani harmadikosok. Tessék a régi osztályba menni. Felballagott a harmadikra. Nézegette a régi tablókat meg az újakat. Mostanában a színes képek a divatosak. Felfedezett egy-két régi tanárt. Ugyanazok a fotók évekig. Nevetséges! Ahogy közeledett a terem felé, kicsit izgult, de azért a lába nem remegett. Inkább kíváncsi volt. A teremből beszélgetés, nevetés zaja szűrődött ki, sokan voltak odabent. Ránézett az órájára, megállapította, hogy csak egy kicsit késett. Lenyomta a kilincset, és belépett az ajtón. A beszélgetés egy pillanatra elnémult, mindenki felé fordult és felcsattant az ováció. Mosolyogva néztek rá a régi osztálytársak. Ismerős arcok.
- Szokás szerint elkéstél! - ölelte meg Klári néni, a volt osztályfőnöke.
- Tartani akartam a formám- mondta. Beszélgetett pár szót a tanárnővel aztán körbe járt. Kezet fogott, összepuszilkodott a közelben ülőkkel, jöttek a régi poénok.

Ahogy haladt szépen sorjában mindenkiről megtudott ezt azt, felületes információkat. Észrevette Magdát. Az utolsó előtti sorban ült a régi helyén, beszélgetett két lánnyal. Odament, puszi-puszi-mi-van-veled? Válaszolgatott, kérdezgetett. Nézte Magdát. Ő is megváltozott, mióta nem látta. Talán már nem annyira karcsú, mint régen volt, a haja divatosan rövidre vágva. Nagyon elegáns volt. Kiderült, hogy férjnél van, és van egy kisfia. A párja vállalkozó, szerencsére jól megy nekik. Magda egy zuglói gimnáziumban tanít, két éve ment vissza gyesről, most volt másodikos az osztálya. Klári néni szólt, hogy mindenki üljön a régi helyére. Elmondta, mennyire meg van hatódva attól, hogy látja őket, és mennyire sajnálja, hogy vannak, akik nem tudtak eljönni. „Igazolatlan hiányzás” dünnyögte az orra alatt, persze mindenki hallotta.
- Majd Te igazolod nekik, mint régen- kiabálta be Robi, aki állatorvosnak készült és az is lett. - Erre persze mindenki röhögött. Volt idő amikor ilyesmit is csinált. Jól ment a szülői igazolás „gyártása”. Klári néni megkért mindenkit, hogy mondja el mi történt vele az elmúlt években. Névsor szerint haladtak. Ahogy hallgatta a többieket, azon gondolkodott mit és hogyan mondjon el, de azért figyelt. Jó volt a hangulat. Sokféleként élték meg az elmúlt 15 évet. Volt aki, már elvált, volt aki, még meg sem házasodott. Többüknek voltak már gyerekeik. Néhányan elérték azokat a célokat, amiket még diákként tűztek ki maguk elé, mások egészen mást csinálnak, mint amit terveztek. Mikor a névsor végére értek, elindultak, hogy körbejárják a sulit. Ide-oda csapódott, mindenkivel beszélgetett. Az ebédlőben fogadás várta őket, kaja pia. Ment tovább a duma.

Kiment rágyújtani. Régen elképzelhetetlen volt, hogy a suliban „Dohányzásra kijelölt hely” legyen. Ők még a wc-be jártak, és aggódtak, hogy le ne bukjanak. Magda jött oda hozzá:
- Van tüzed – kérdezte. Benyúlt a zsebébe, tüzet adott a lánynak.
- Mióta cigizel? - kérdezte – emlékszem mennyit cikiztél minket a bagó miatt.
- Elég rég óta. A főiskolán szoktam rá, sokat kellett tanulni. Meghát pedagóguséknál szokás.
- Szeretsz tanítani?
- Nem is tudom. Vannak osztályok, ahol igen, vannak ahol nem. Mostanában gondolkodtam azon, hogy mi milyen osztály voltunk. Azt hiszem nem túl jó. Túl sokféle ember jött itt össze. Nem voltak igazi barátságok.
- Se szerelmek. – elhallgatott – Bár, Te azért negyedikben együtt jártál Zolival. Mi lett a vége?
- Azután a kirándulás után hagytuk abba – Az első szót egy kicsit megnyomta. - Azóta nem is láttam. Most sincs itt, nem tudom mi van vele. - Magda rámosolygott.
- Tudom mire gondolsz. Nem tudom miért nem kerestelek meg. - Elcsodálkozott. Nem hitte, hogy Magda így emlékszik arra a régi dologra, és ennyire ismeri őt.
- Ez van. Menjünk vissza! – megfogta a lány karját és bementek a terembe. Nem akart erről a dologról beszélni. Akkor úgy érezte összedől a világ. Elrepítették egymást Magdival, de nem lett folytatás, mert a lány nem akarta. A kirándulásból hátralévő három napot kemény italozással töltötte, és utólag nem is csodálkozott azon, hogy Magdi nem akarta őt. Persze egy csomó minden másként alakult volna, ha tudja, hogy szakítottak. Akkor talán ő erőltette volna a dolgot.

Befejeződött a vacsora. Egyre halkabb lett a beszélgetés. Néhányan elköszöntek, várta őket a család, vagy valami ilyesmi. A felszolgálók elkezdtek pakolni, jelezve, hogy ideje elmenni. Lassan összeszedelődzködtek valamennyien.
- Menjünk el hozzánk, nálunk folytathatjuk – ajánlotta fel Rita. – A közelben lakunk. A párom nincs otthon, elment tekézni a haverjaival. Néhányan összenéztek, bólintottak. Olyan régen látták egymást, annyi mindenről lehet még beszélni, és különben is fiatal még az éjszaka. Előkerültek a mobiltelefonok, jöttek a taxik. Robival és Ritával került egy kocsiba. Ahogy felfelé tartottak a hegyen Rita felsikkantott:
- Nincs otthon semmi piánk!
- Nem gond. – szólt a sofőrnek, hogy ha éjjel-nappalit lát álljon meg. - Robival ketten mentek vásárolni. Vettek rágcsálni valót, két üveg pezsgőt, whiskey-t ezt-azt. Ezen a környéken elég borsos árakon működött a kiskereskedelem.
- Majd összedobjuk – fizetett Robi – bár ha nem, az sem baj. Sok a beteg állat.

Ritáék háza előtt már várták őket a többiek. Kifizette a taxit. Felmentek a lakásba, ott folytatták, ahol abbahagyták. Ahogy ültek és beszélgettek Robival észre vette hogy Magda őt figyeli. Rámosolygott. A lány visszanevetett és két ujjával mutatta, hogy menjenek cigizni. Kikóvályogtak az erkélyre. Fújták a füstöt, könyököltek a korláton, nézegették a környéket. Az utcán egy kései kutyás bandukolt, az eb pedig felszabadultan szimatolta az út menti fák tövét.
- Mit tanítasz? – kérdezte Magdát, mert már egy kicsit zavarta a csend.
- Magyart és történelmet.
- És melyiket szereted jobban?
- Azt hiszem az irodalmat. Nagyon sok okos dolgot írtak le, olyanokat, amiből minden generáció tanulhat.
- Ha akar. - Megfordult, nekidől a korlátnak. A bentiek beszélgettek. Kiszűrődött a zene. Ugyanaz, amit otthon hallgatott. A függönyöket teljesen behúzták, az erkélyajtót meg behajtották, hogy ne menjen be a füst.
- Pont ezt hallgattam, mielőtt eljöttem volna otthonról. – mesélte a lánynak – Mostanában sokat gondoltam a gimis évekre.
- Rám is gondoltál? – kérdezte a lány. Mosolygott a szeme.
- Miért kérded?
- Szerelmes voltál belém. – most nem nevetett. Arca komoly volt.
- Mindenki szerelmes volt beléd, de te senkit nem engedtél magadhoz. Amikor meg a Zolival kezdtél járni pláne nem volt esélye senkinek.
- Neked volt. Emlékszel?
- Nem volt esélyem! Csak majdnem lefeküdtünk egymással, aztán nagyon sokat ittam, mert rossz volt, hogy nem akartad folytatni. – Rájött, hogy félreérthetőt mondott – nem a sexre gondolok.
- Miért nem. Jó volt veled játszani.
- Akkor miért nem folytattuk?
- Tudod, akkor én még szűz voltam. Igazából Zolival is azért lett vége, mert nem akartam vele lefeküdni.

Nem akart hinni a fülének. Sok mindent gondolt volna, de azt nem, hogy az osztály legjobb csaja érettségi után még „éretlen” volt.
- Miért nem mondtad? – A hangja rekedt volt? nem értette, miért, hiszen 15 év elmúlt azóta. Családja van. De most valahogy rátört a régi vágy. Magda nem válaszolt. Felé fordult, a kezét a vállára tette és belesúgta a fülébe:
- Emlékszel? Akkor is ilyen meleg volt éjszaka. - Ahogy a lány hozzáhajolt megérezte az illatát. Finom parfüm és kellemes nőillat csapta meg az orrát. A lehelete forró volt, égette a nyakát. Odafordította a fejét, egy pillanatot várt, aztán megérintette Magda száját a szájával. Azonnal reagált. A szája kinyílt, a nyelve az övét kereste. A keze Magda derekára csúszott, közelebb húzta magához. Az asszonytest odaadóan simult az övével, karjait a nyakára kulcsolta. Egyre vadabbul csókolták egymást, a kezük felfedezte a másik testén a változásokat. Ahogy a fenekéhez ért, Magda előre tolta a csípőjét, nekifeszítve hasát az ágyékának. Érezték egymáson az izgalmat, a vágyat. Most már nem lehetett megállni. Magda bőre a szoknyája alatt száraz és finom volt. A fenekének ívén feszült az apró bugyi, lágyan eltűnve a halmok között. Megszorította a gömböket, erősen húzva magára a lányt. Ujjai követték a tanga vonalát, simogatták a rejtett titkokat. Magda keze hátulról besiklott az inge alá, érezte a körmeit. Ahogy eljutott a gyönyörök völgyébe a bugyin keresztül érezte a duzzadó domborulatot. Óvatosan elhúzta a pántot és finoman megérintette a húst. A nedves vágat engedelmesen nyílt meg érintésétől. Magda lassan, egészen mélyre vette a levegőt, a fejét hátra hajtotta, felkínálva nyakát. Ujjai a hajába túrtak, a másik keze a derekáról a feneke felé vándorolt.

Nekifordította a lányt az erkély falának. Kezei mohón nyúltak a könnyű szoknya alá, ahogy lefelé húzta a bugyit leguggolt Magda elé. Ő felemelte a bal lábát, kilépett a bugyiból. Belefúrta a fejét a lány ölébe. Megcsapta orrát az ápolt nő kéjvágyó illata. Érezte a szőrpamacs szúrását a száján, nyelvével a punci puha redőit kutatta. Magda feljebb húzta a lábát, hogy jobban hozzáférjen a testéhez. Ahogy egyre mélyebben nyomta a nyelvét a résbe, teljes testével nekidőlt a falnak, nehezen vette a levegőt.
- Hagyd abba! – súgta. Ahogy felnézett érezte, hogy a száján összekeveredett a saját nyála az asszony nedveivel. – Gyere belém! - Felemelkedett. Magda az övét csatolta, lesimogatta róla a nadrágot. Könnyedén megérintette a boxer elejét, aztán benyúlt és megmarkolta a farkát. Elővette a szerszámot, meghúzogatta a fején a bőrt, és lassan magához húzta. A bal lábát még feljebb emelte, beigazította a végét a puncijába. Egy mozdulattal becsúszott sikamlós hüvelyébe. Magda térde alá nyúlt, tartotta a lábát. Egész testével nekidőlt, odaszorította a falhoz. A forró barlang ölelte férfiasságát, a lehető legjobban el akart merülni benne. Erre várt 15 éve!

Szinte azonnal rátaláltak a megfelel ritmusra. Lassan mozdult, kiélvezve a perc minden pillanatát. Magda követte a mozgását, ruganyosan feszítve magát testének. A szája a lány nyakát, arcát, száját csókolta. Érezte az apró izzadságcseppeket a bőrén. Ahogy hullámzott a testük olyan volt, mintha egy csónakban ringatóznának. Magda egyre gyorsabban rugózott, egyre szaporábban vette a levegőt. A száját a vállára szorította, hogy elnyomja zihálásának hangjait. Érezte, hogy nála is közel a gátszakadás, egyre erőteljesebben löködte a lányt, farka egészen mélyen a lány testében járt. Hallotta a saját lihegését, érezte az izzadságot, ahogy testük összeért. Magdi hirtelen erősen beleharapott a húsába, mozgása megállt. Hüvelye összeszorult, majd ellazult. Ez éppen elég volt ahhoz, hogy nála is eljöjjön a gyönyör pillanata, teste megrándult, elindult a folyam és pumpálta a magot az asszony testébe.

Lassan leeresztette Magda lábát. Térde remegett, teste verejtékben fürdött. A farka kicsúszott Magdiból, de a combjában megakadt. Felnézett. Magdi mosolyogva nézett vissza rá. Megcsókolta. A csók hosszú, forró, megköszönöm csók volt.
- Öltözzünk föl. Nehogy meglássanak a többiek- súgta. - Ellépett a lánytól, felhúzta boxert és a nadrágját. A lába még mindig remegett. Magda visszalépett a bugyijába. Megigazította a ruháját és a haját.
- Megkeresem a fürdőszobát! – Megérintette az arcát – bent találkozunk. - Várt egy percet, aztán bement a szobába. Bent szólt a zene, ment a beszélgetés. A többiek talán észre sem vették, hogy kimentek. Leült, ivott egyet, jól esett a hideg ital. Amikor Magda visszajött nem ült mellé, de mindig mosolygott, ha ránézett.

Megjött Rita pasija. Érezték, hogy ideje indulniuk, már régen holnap volt. Elköszöntek a vendéglátóktól. A ház előtt várták a taxikat, de volt aki gyalog indult el. Hárman egy irányba mentek, az első taxi az övék lett. Aztán jött egy újabb kocsi. Robi felajánlotta, hogy Magdit vigye el, de az asszony elhárította azzal, hogy nem szereti ezt a céget. Ketten maradtak. Álltak a ház előtt, cigarettáztak.
- Most mi lesz? – kérdezte Magdit.
- Majd meglátjuk. Tudod a számomat. - A sarkon befordult egy újabb kocsi. Magda hozzá hajolt és könnyedén megcsókolta a száját. Kinyitotta neki az ajtót.
- Szomorú lennék, ha megint 10 évig nem látnálak. – mondta Magdának búcsúzóul.
- Gabriel Garcia Márquez azt mondta: „Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént!” - Behúzta a kocsi ajtaját. Az autó elindult. Addig nézett utána, amíg látta a hátsó lámpa fényét.