Komor, sötét jeges este volt. A lány magányába merülve egyedül sétált a kihalt utcán. Ziháló levegővétele megtörte az éj csendjéd. Kopp. Kopp. Kopp. Egyre gyorsuló lépteinek hangja csak úgy dübörögtek az ósdi macskaköves úton. Az utcai lámpa fénye vibrált messze a semmibe. Pont ott amerre a lány is tartott. Az ütemtelen kopogás a ziháló, kapkodó levegő vétel zaklatta fel a kisérteties némaságot. Hallgatott a világ. Minden olyan nyugodt volt. Csak Emili nem. - Hova rohansz? - Ki elöl menekülsz? - Nem futhatsz el... Nem menekülsz... A szakadó eső zaja kezdte elnyomni a lány neszét. S az egyre készülő vihar akár azonosulhatna is a lány lelki állapotával. Lent. Fent. Lent. Fent.
Lent...
Olyan a világ, mint egy egyre gyorsuló óriáskerék. A világom egy inga mozgásához hasonlít. Az életem bohém akárcsak a történelem összes művészéé. Menekülök saját magam elöl. Menekülök a világ elöl. Menedéket keresek. Egy alternatív világot ahol nem fájdalomból csalódásba csalódásból fájdalomba. Csöbörből vödörbe. Kell egy másik világ. Egy másik élet. Egy másik én. Fent. Lent. Fent.
Lent...
Ez az élet rendje nemde?
Emili holtan a földrerogyott...
De mi a halál?... Ő hogy halt meg? A világ tette őt tönkre? A világ őrölte fel annyira, hogy most lelketlenül fekszik a tomboló viharban? Törékeny lány volt, de végletekig erős. Erős volt, de most mégis a mocsokban hever. A világ mocskában. Valahol ott fent
Szárnyalsz.
Igen
Most is repülsz.
Zuhanni fogsz madár.
Sosem változol,
Jellemed állandó
Reményed kitartó
Mozgásod zuhanó.
Szárnyaltál
Repültél
Zuhansz madár.
Nem változtál
Monotón vagy.
Elfeledtek
Összetörtek.
Újra.
Emlékezz majd,
Hegeid megmaradnak
S emlékeztetnek madár
Ne repülj olyanért a csillagokba
Ki ott hagy vergődni a porba
Szegény madár szegény te
Mocskosan vergődsz egyedül.
Haldokolsz és a világ szennyében lubickolva
Elnémulva.
Eltiporva.
Csak reménykedsz madár.
Te már sosem változol
Szegény madár, te madár...
Nos, Emili is egy ilyen madár volt...És most ő is összezúzva hever mozzanatlan testével az éj néma leple alatt. A csend visszaállt. Az eső elállt. A lány meghalt. Elpusztítottad...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2020-05-10
|
Horror
És végül a végszó... Így lesz vége annak amit senki sem keresett.
2020-05-05
|
Novella
Figyellek. Már régóta. Csak csöndben, úgy, hogy ne zavarjalak. Sokszor látom ezt. Ezt az arcodat....
2020-05-01
|
Fantasy
Ma olyan történt amire sose gondoltam suli után ki mentem az erdőbe sétálni, hideg volt de...
2020-04-23
|
Krimi
Ez a történet arról szól, hogy valójában hogy élt a család. Mert senki nem tudta, hogy a falak...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2004-04-08 00:00:00
|
Novella
Szerelem volt ez az első látásra. Valami olyan, mely mindent elsöpör. Egy hurrikán, mely kitép minden fát, és ledönt minden falat. Ember ilyen erős szerelmet még soha nem érzett, mint én akkor.
Csöngettek!
Kinéztem az ablakon és látom, hogy a fényes nyúlványokkal érkező ismerősöm ott ácsorog az ajtó előtt gúnyos mosollyal a szája szegletén. Mit tehetnék, beengedem és hagyom, hogy megtegye, amiért jött. Az ajtó kinyílik és belép rajta Ő...
Kinéztem az ablakon és látom, hogy a fényes nyúlványokkal érkező ismerősöm ott ácsorog az ajtó előtt gúnyos mosollyal a szája szegletén. Mit tehetnék, beengedem és hagyom, hogy megtegye, amiért jött. Az ajtó kinyílik és belép rajta Ő...
Hozzászólások