Nem tündérmese

Amikor beléptünk a szobába, majdnem visszafordultam. A megvetett ágy és az asztalra készített Martinis üveg láttán valahogy elment a kedvem az egész dologtól. Eddig sem éreztem késztetést arra, hogy elveszítsem a szüzességem és a látvány egy kissé elbizonytalanított. Zavartan ültem le az ágyra és amíg barátom felszeletelte a citromot, idegesen kapcsolgattam a tévét. Szemem sarkából figyeltem a srácot, aki tizennyolc éves kora ellenére jóval idősebbnek nézett ki markáns arca miatt. Öt hónapja jártunk együtt és éreztem is valami szerelem félét, bár, ez inkább csak valakihez tartozni vágyás volt. Tizenhat voltam, tapasztalatlan kislány, aki megrémülve ült az ágy szélén… A felém nyújtott italt egy könnyed mozdulattal lehajtottam, de csak még rosszabbul éreztem magam az alkohol maró íze miatt. Kényszeredetten elmosolyodtam, amikor Krisztián leült mellém és belecsókolt a nyakamba. Hirtelen az jutott az eszembe, hogy mi lenne, ha most egyszerűen faképnél hagynám, vagy, csak megkérném, hogy inkább halasszuk az egészet más alkalomra, de a srác csókja belém folytotta a gondolatot.

Vadul csókolóztunk, harapdáltuk egymás száját és már majdnem el is tudtam volna engedni magam, amikor a fiú egy hirtelen mozdulattal megszabadította magát a nadrágjától. Oda sem mertem nézni, lehunyt szemmel vártam, hogy mi fog következni, egész testemben remegtem a félelemtől. Apránként rólam is lekerült a ruha és teljesen kiszolgáltatva feküdtem Krisztián alatt, aki hirtelen, minden bevezetés nélkül megujjazott. Illetve csak belém tette az ujját.
- Ez tök érdekes!- szólalt meg.- Olyan… érdes a tapintása. Ledöbbentem. Nem elég, hogy a sok romantikus regény olvasgatása után olyan helyzetbe kerülök, amit ezek szerint még senki nem élt át, de ez a pasi még a hüvelyemet is elemezni fogja?! Sikítani szerettem volna, de csak bepárásodott szemmel belekezdtem életem színjátékába, azaz, megpróbáltam úgy tenni, mint aki élvezi a dolgot. Krisztián szája ekkor lassan elkezdett lefelé vándorolni, majd, amikor már majdnem célhoz ért, felültem és rémülten eltoltam a fejét.
- Ne!- kiáltottam, mert el sem tudtam képzelni, hogy kinyaljon. Zavartan nézett rám.
- Miért ne? Hisz mindenki így csinálja…„Na, te aztán tudhatod”- gondoltam magamban és az érthetőség kedvéért mégegyszer lassan, tagoltan megismételtem:
- Ne, mert nem akarom.

Megrántotta a vállát és folytatta játékát, most a melleimet vette kezelésbe és hol az egyiket, hol a másikat cirógatta, harapdálta, holott reménykedtem benne, hogy dühösen faképnél hagy… Pár pillanat után már éreztem, hogy ágaskodó szerszámjával tolakszik a hüvelyem felé. Mozdulatlanná merevedtem. Ő is megállt és idegesen nézett rám.
- Na, most meg, mi a baj?
- Van nálad valami?- suttogtam.
- Gumira gondolsz? Nincs, de nem vagyok beteg. Pánikba estem.
- Nem azért, te hülye! Csak, nem akarok terhes lenni!
- Majd kiszállok, jó? És már tuszkolta is befelé a farkát. Undorítónak és megalázónak éreztem a helyzetet, ráadásul, minden mozdulata leírhatatlanul fájt. Megpróbáltam finom, nőies sóhajokat kipréselni magamból, sikertelenül.

Hogy ne bőgjem el magam, még a levegőt is visszatartottam. Imádkozni kezdtem, hogy hagyja abba, haza akarok menni, pedig, még csak pár perce lehetett bennem. Aztán hirtelen, mintha végig futott volna rajta a hideg, megrázkódott, gyorsan kipattant belőlem és a következő pillanatban a hasamon is éreztem a meleg löttyöt. „Nem szeretem ezt a fiút.”- futott át az agyamon és megpróbáltam összeszedni magam. Krisztián az órájára nézett és sietősen öltözködni kezdett.
- Mindjárt itthon van anyám. El kell tűnnünk innen. Na, tessék. Hab a tortán… Zuhanyzás helyett kaptam egy törölközőt, amivel meg tudtam szabadítani magam ragadós nyavajájától, majd gyors rendrakás után rohantunk a buszhoz.