Nem jöhet be minden

A monopoly-parti véget ért. Senki nem számított rá, hogy Szabi ilyen gyorsan megnyeri. Úgy meg persze semmi értelme tovább játszani, hogy valaki csak ül, és vár, hogy mi lesz. És pont a győztest kárhoztatnák semmittevésre.
– De, játsszuk tovább! – kérte Judit, aki most játszott ilyet először. Tipikus huszonegy éves, nem buta, csak még tapasztalatlan. Mónika és Zsuzsa nem szóltak egy szót sem. Majd a fiúk eldöntik. Sanyi pedig kérdőn nézett Ivánra, aki házigazda lévén kimondhatná a végső szót, és esetleg előáll valami új ötlettel, hogy mit is kezdjen a társaság a rájuk szakadt szabad estével.
– Á, nem! Te lettél a második, el van ismerve, de most inkább játsszunk valami mást!
– Hú, mi mást? – kérdezte Judit olyan hangsúllyal, mintha éppen egy chip & dale show-ra kapott volna meghívót. Hülye kis picsa, bezzeg, ha komolyra fordul a dolog, akkor már húzódozik.
– Nem tudom, hogy belementek-e, de nekem van egy régi álmom, és ki tudja, talán most érkezett el az a pillanat, amikor valóra válthatnám veletek. Ezt a játékot már több évvel ezelőtt kitaláltam, de még soha nem játszottam senkivel, egyrészt azért nem, mert nem voltak meg a megfelelő partnerek, másrészt pedig azért, mert soha senkinek nem mertem előadni még a szabályokat sem.

– Akkor ez biztos megint valami perverz dolog – forgatta a szemét Mónika.
– Hát, ahogy vesszük, mindenesetre szex az van benne rendesen…
– Te, jó ég! Milyen helyre hoztatok engem, lányok? – nézett segélykérőn Zsuzsára és Juditra, akik csak félszegen mosolyogtak maguk elé.
– Ne félj, az első szabály azt mondja ki, hogy a játékra senki sem kényszeríthető.
– Engem érdekel – szólalt meg Szabi.
– Engem is – búgta Zsuzsa sejtelmes hangon.
– Jó, akkor ismertetem a szabályokat, és ha benne vagytok, lejátszhatunk egy kört. Mindjárt hozom a kellékeket – fejezte be a kissé titokzatosra sikerült bevezetőt a házigazda, azzal átment a másik szobába. A magukra maradt vendégek tréfás találgatásokba kezdtek.
– Ez csak valami szivatás! – mondta Sanyi. – Csak hülyíti itt a fejünket.
– Nem hiszem, szerintem tök komolyan mondta. Bár én még nem ismerem olyan jól, mint ti, de azért tudom, mikor hülyéskedik, és mikor nem – ellenkezett Zsuzsa.
– Hozom a kellékeket… – utánozta Judit vigyorogva a házigazdát. – Basszus, milyen kellékek kellenek egy olyan játékhoz, amiben szex, az van rendesen?
– Hát lenne pár ötletem – mondta Szabi.
– Azt elhiszem – intette le Mónika. A rövid, kényszeredett nevetés után viszont kellemetlen csend következett. Az a fajta csend, amikor az egymást még nem túl közelről ismerő egyetemisták, akiket csak véletlenül hozott össze a sors, mert épp ugyanarra a szakra járnak, nem tudják eldönteni, hogy min nevessenek: a poénon, egymáson, vagy éppen saját magukon.

Öngyújtók sercegtek, üvegek szája koccant a félig üres poharakhoz.
– Na, itt is vagyok… Bocs, csak meg kellett keresnem a játékszabályt, mert már elég régen írtam, és fel kellett írnom a fiúk nevét is egy-egy cetlire.
– Ja, akkor ezt ismerem. A lányok húznak egy nevet a pohárból, és attól kérdeznek valamit a szex-szel kapcsolatban – mondta Sanyi tudálékosan.
– Ennyire hülyének nézel? Ilyet már az óvodában sem játszik senki.
– Ja, mert nem tudnak írni. - Röhögés. -
– Nem, ez egy kicsit komolyabb – folytatta Iván.
– Csak nem azt akarod mondani, hogy mindenki húz magának egy párt, és azzal fekszik le? - szörnyülködött Judit.
– Ennyire szintén nem egyszerű – titokzatoskodott tovább a játékmester.
– Ráadásul a többiek előtt csinálják, és azt, amit azok mondanak, mi? – kezdte beleélni magát Szabi.
– Nem egészen. De várd ki a végét!
– Na ne! Basszus, engem felejtsetek el! – mondta Mónika, én ilyesmit elvből nem játszok.
– Te meg az elveid! – fakadt ki Sanyi. – Milyen elvek? Elhatároztad, hogy minden szexuális töltetű játékból nyolcvanéves korodig kimaradsz, vagy mi?
– Hülye!
– Hadd mondjam el a szabályokat – csitította a vendégeket Iván –, meg a játék menetét, és utána eldönthetitek, hogy játszunk-e, vagy sem.

Mindenki elhallgatott.
– Na szóval. Itt vannak a nevek. Szabi, Sanyi, Iván.
– Eddig oké.
– Első szabály: A játékra senki nem kényszeríthető.
– Ezt már mondtad. Tovább!
– Második szabály: A játékot három fiú és három lány játszhatja.
– A lényeget!
– A játék célja: Minden lánynak mindhárom lyukába (száj, pina, fenék) beleélvezni, mégpedig úgy, hogy egy fiú egy lánynak csak egy lyukába élvezhet, valamint minden fiúnak mindháromféle lyukba élveznie kell. Dermedt csend. Kényszervigyor az arcokon.
– Te tiszta hülye vagy – konstatálta Judit, aki egy pillanatra sem mosolyodott el. A többiek viszont, mintha még mindig az előző mondat értelmén rágódtak volna.
– Akkor most hogyan? – kérdezte Zsuzsa. Tehát mondjuk nekem te a számba élvezel, a Mónikának a pinájába, Juditnak meg a fenekébe?
– Például. De ezt ki kell sorsolni, hogy ki kinek, hova, valamint azt, hogy melyik lány mikor kerül sorra.
– Hogyhogy mikor? Nem úgy van, hogy mindenkinek van egy párja, aztán ha végeztünk, cserélünk?
– Nem, bár így is lehetne, de minden lánynak egyszerre kell betömni mindegyik lyukát, és lehetőleg egyszerre teleélvezni. Tehát egyszerre mászunk rá mindenkire, és a fiúk olyan vetésforgószerűen cserélődnek, de cserélődik a lány is. Így minden lánynak minden lyuka sorra kerül, és minden fiú mindenféle lyukat kap.
– Te tényleg beteg vagy – mordult fel Mónika.
– Nem baj, most már végig mondom. Tehát, a játék menete: mindegyik lány dob egy kockával, ezzel eldől, hogy a lányok milyen sorrendben vesznek részt a játékban. Ezután a száj-pina-fenék sorrendre az első lány rendre kihúzza a fiúk nevét a kalapból. Tehát mondjuk, ha a Zsuzsa dobja a kockával a legnagyobbat, akkor ő húz, és ha azt húzza, hogy Szabi, Sanyi, Iván, akkor a Szabi élvez a szájába, Sanyi a pinájába, én meg a fenekébe.

– És mindezt egyszerre – köhintett Zsuzsa.
– Igen. Utána húz a második lány, de ő már csak szájra, és ráadásul csak két név közül, tehát, ha mondjuk Mónika a második, akkor ő szájra Szabit már nem húzhat, csak minket kettőnket. Ezután már minden egyértelmű, mert ha engem húz ki, akkor ugye én élvezek a szájába, miután már jártam a Zsuzsa fenekében, a Szabi kapja meg a pináját, és Sanyi a fenekét.
– Mért nem fordítva? – kérdezte Szabi.
– Azért, mert a Sanyi ekkor már nem élvezhet pinába, mert ő már beleélvezett a Zsuzsa pinájába.
– Ja tényleg. És akkor a harmadik lánynál meg már minden tiszta sor, mindenki azt a lyukát bassza, amilyenben még nem járt?
– Kicsit drasztikus megfogalmazás, de végül is erről van szó.
– Drasztikus? Te tiszta hülye vagy, ebben a játékban mi nem drasztikus? – borzongott Judit.
– Az, hogy nem kötelező.
– Na, még csak az kéne!
– És mit csinál addig a másik két lány? – gondolkodott el Sanyi. – Mármint, amíg mi épp a harmadikkal vagyunk. Ők egymással foglalkoznak?
– Erre nem is gondoltam. Mindenesetre az eredeti verzióban úgy van, hogy ők pontoznak. A végén összesítjük a pontszámokat kategóriánként, és győztest hirdetünk orális, genitális és anális szexből a fiúk között.
– Fújj, undorító – fakadt ki Judit, és látszott rajta, hogy tényleg elege van az egészből.
– Ne, várjál! – intette le Zsuzsa. – És milyen pózban gondoltad? – fordult újra Ivánhoz.
– Olyan sok választás nincsen – vágott közbe Szabi. – Egy fiú hanyatt, rá a lány négykézláb, az alsó megy a pinába, hátulról egy a seggébe, és elöl megy a szopás.

– Jaj, Szabi! – szólalt meg Mónika. – Tényleg fogalmazhatnál kicsit szolidabban is!
– Szerintem is – helyeselt Iván. – Mindenesetre a másik pozíció, ugye az, amikor a lány az alatta fekvő fiút veszi a fenekébe, és elölről kapja a másikat, szájba meg oldalról. Sőt állítólag lehet az egészet úgy is, hogy a lány oldalt fekszik, de szerintem az nagyon zűrös. Mindenesetre a pózt a lány választja ki.
– Kösz szépen! – mondta Mónika leplezetlen szarkazmussal.
– És mi nem pontozunk? – kérdezte Sanyi.
– Nem, mert szerintem éppen azért, mert mindegyik lánynak tulajdonképpen csak egy harmadát kapjuk meg, és mindegyiknek más-más harmadát, valószínűleg nem tudnánk tárgyilagosak maradni. De lehet olyat is játszani, hogy például minden lányt, mindhárman csak szájba nyomunk, és akkor mi pontozunk, bár azért itt is számít a sorrend, mert harmadikra már nem biztos, hogy olyan jól megy.
– Miért? Tartunk két óra szünetet, annyi bőven elég.
– Végül is lehet. És legközelebb más kategóriában indítjuk a versenyzőket.
– Aha – helyeselt Szabi. – És ezt úgy is lehetne, hogy egyszerre, tehát mondjuk szépen letérdelnek elénk sorba, mi meg odaállunk, és egyszerre ami belefér. Bár engem az még jobban érdekelne, amikor a három lányt egyszerre basszuk seggbe… bocsánat szeretkezzük fenékbe… mert én még soha nem voltam olyan szobában, ahol egyszerre három nő visít, miközben tövig toljuk a fenekükbe a dákót...

A fiúknak nagyon tetszett ez a gondolat is. De a lányok csak tovább nyávogtak, aztán az egészen már látszott, hogy totál elméleti síkra ment át. Iván látta, hogy Juditot nagyon bántja a dolog, ezért békítően hozzá fordult.
– Jó, mondom, hogy nem kötelező, monopolyzhatunk is. Végül is nincs még késő.
– Szerintem, neked pszichológushoz kellene menned. Veled valami nagyon nincs rendben... Aztán már mindenki csak iszogatott és cigizett a gondolataiba merülve, egyesek végigjátszották magukban az összes konfigurációt, mások azon voltak kiakadva, hogy hogy lehet ilyet egyáltalán kitalálni, és Iván csak azon törte a fejét, hogy miért nem talál végre három lányt, aki ebbe belemenne, mert úgy érezte, három fiú valahogy mindig akad. A társalgás ezek után már tényleg nem akart beindulni.

Az utolsó busszal mindenki hazament. Iván pedig elpakolta a játékait, rendet rakott a lakásban, el is mosogatott és kicsit szomorúan – bár sejtette, hogy úgyis ez lesz belőle – ma is egyedül ült le a számítógép elé, hátha talál néhány jó képet az Interneten, vagy ha mást nem, akkor legalább valami erotikus történetet, amin kedvére élvezkedhet.