Nem is olyan szörnyű hétfő reggel III.

Nem is olyan szörnyű hétfő reggel 3. rész

Előzmény

Az irodaház előtt fogtam egy taxit és elmentem az autómért. Miután közölték, hogy csak valami apró elektromos hiba volt, hazahajtottam. Gondoltam hazafelé egy kicsit letesztelem az autót olyan – e, mint régen. Az M3 - as hat hengeres motorja ugyanolyan jól dolgozott, mint előtte. Otthon aztán egyből fürdőszobába mentem és megnyitottam a csapot, hogy fürdővizet engedjek. Míg a kád megtelt vízzel átolvastam a postámat és meghallgattam az üzeneteimet, de semmi érdekes nem történt, csupán anyám figyelmeztetett rá, hogy nem voltam ott vasárnap a családi ebéden és ezen a héten mindenképp pótolnom kell azt. A következő üzenet Judytól jött, hogy a hétvégén hazahozott munkámat holnap ne hagyjam otthon és, ha van kedvem menjek fel hozzá. Mosolyogva bementem a fürdőszobába és belemerültem a vízbe. Ismét arra gondoltam, hogy nekem van a legjobb titkárnőm a földön. Sokáig voltam a kádban, élveztem a forró vizet és a selymes habokat, csak a korgó gyomrom nem értékelte a helyzetet, ezért kénytelen voltam elhagyni a vizet.

Bekaptam egy sonkás szendvicset és leültem a tv elé és vártam a nyolc órát. A tv nem tudott lekötni, csak váltogattam, egyik csatornáról a másikra. Közben folyamatosan az órát figyeltem és a lányra gondoltam a buszról. Nyolc óra előtt tíz perccel már nem bírtam tovább és a telefon után nyúltam. Tárcsázni kezdtem a számot a papírról, amit előtte már oda készítettem. A telefon kicsöngött és mikor felvették, egy idegen női hang válaszolt.
- Igen? - szólt a kagylóba.
- Jó estét! - köszöntem - Chris Foster vagyok.
- Jó estét Mr. Foster, miben segíthetek? - kérdezte kedvesen.
- Én Melindát keresem, Melinda Scottot.
- Egy pillanat, máris szólok neki. – mondta.

A háttérből hallottam amint Melindát szólítja és közli vele, hogy egy bársonyos hangú fickó keresi, aminek hallatán elmosolyodtam.
- Halló! - szólt bele a telefonba a kedves hang, ami már valamelyest ismerős volt.
- Szia Melinda, én vagyok az Chris!
- Szia Chris, már azt hittem nem is fogsz hívni.
- Nem hagytam volna ki semmi pénzért!
- Ennek örülök - mondta és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Nincs kedved találkozni velem? Elmehetnénk vacsizni valamit, ha még nem ettél. – ajánlottam.
- Ok - mondta - egy fél óra múlva kész leszek. Addigra értem tudsz jönni?
- Persze - mondtam - akkor fél óra múlva ott vagyok. Addig is szia. - köszöntem el.
- Szia Chris! És azzal letettem a kagylót. Ekkor jutott eszembe, hogy nem is tudom, hogy hol lakik. Gyorsan kaptam hát a telefon után és tárcsáztam.

Egyszeri kicsöngés után felkapta a telefont és köszönés helyett csak annyit mondott:
- 16. utca 256 2. emelet 4. - es ajtó.
- Ok - mondtam - indulok. És már repültem is az autóm felé. Mivel még volt vagy 25 percem, úgy döntöttem kerülővel megyek és egy kicsit élvezem, hogy újra autóval járom az utcákat. Éppen vagy 70 mph - el "bandukoltam" az egyik sugárúton, amikor szirénaszót hallottam a hátam mögül, és a tükörben egy járőr autó tűnt föl. - Na ez az este is jól indul! - mondtam hangosan magam elé és rácsaptam a kormányra dühömben. Lassan félre húzódtam és leengedtem az ablakot.

A rendőr lassan odasétált az autóm mellé.
- Jó estét uram! - köszönt - láthatnám a jogosítványát és az autó papírjait?
- Jó estét biztos úr - köszöntem barátságosan - valami baj van? - kérdeztem ártatlanul.
- Ami azt illeti van - közölte - nem gondolja, hogy egy kicsit gyorsabban ment, mint a megengedett? – kérdezte.
- Én? - kérdeztem, mint aki semmiről sem tud
- Igen, maga! - válaszolta
- Tudtommal nem mentem gyorsan – feleltem.
- Uram ne vitatkozzunk, mert a radar nemcsak pontosan közli a sebességét, de még fényképet is készít! - mondta kaján vigyorral az arcán a tisztelt közeg.
- Rendben - feleltem - és most mi a teendő? – kérdeztem.
- Ebből feljelentés lesz azt hiszem. – mondta.
- Kiszállna az autóból kérem! – utasított.
- Persze - feleltem és kiszálltam az autómból.

Szondát dugott az orrom alá és megfújatta velem. Aztán megírta a feljelentést, ami szerinte méltányos volt, majd elköszönt és utamra engedett. A műszerfalon lévő órára pillantottam és láttam, hogy épp ideje útra kelnem, ha nem akarok elkésni. - Nem semmi ez a hétfő! - mondtam ismét hangosan magam elé, majd ráléptem a gázra, persze óvatosan, mert a rend szigorú őre árgus szemekkel figyelt. Ahogy elindultam láttam, ahogy a rendőr megfordul a záró vonalon. Neked persze szabad, gondoltam cinikusan. Egyenesen a 16. utcába hajtottam és megálltam a 256-os szám előtt. Lezártam az autót és felsétáltam a 2. emeletre. Bekopogtattam a 4-es ajtón, ami mögül egy kedves női hang szólt ki.
- Ki az? – kérdezte.
- Chris vagyok. - mondtam, mire az ajtó kitárult.

Egy 160 cm körüli fekete rövid hajú, meleg barna szemű lány állt ott és kedvesen beinvitált az ajtón.
- Gyere csak be! – mondta.
- Köszi. - válaszoltam és beléptem az ajtón.
- Melinda? – kérdeztem.
- Egy pillanat és kész lesz. - felelte - Nem kérsz valamit inni? – kérdezte.
- Köszönöm nem. – válaszoltam.
- Amíg Melinda elkészül foglalj helyet, ahol csak tetszik, ja és érezd magad otthon - mondta kedvesen. - Van még egy kis dolgom, úgyhogy magadra hagylak, ha nem baj.
- Persze semmi gond - mondtam, aztán kisétált a szobából. Igazán szép ez a lány gondoltam, és nagyon aranyos is. Még körül sem tudtam nézni rendesen, mert az egyik hálószoba ajtajában megjelent Melinda.

Azt hittem menten hanyatt vágom magam, annyira szép volt. Kék rövid kisestélyi volt rajta, nyakában vékony gyöngysor a fülében pedig a hozzávaló függők. Egyszerűen meseszép volt. Arcán finom smink, haja kontyba kötve, az a hihetetlenül kék szeme csak úgy csillogott, ahogy rám nézett. Felálltam oda sétáltam hozzá és megfogtam a kezét.
- Ön egyszerűen gyönyörű Miss Scott, ha szabad ilyet mondanom! - mondtam neki és ezt követően kezet csókoltam neki. Gyöngyöző kacagás volt a jutalmam.
- Ön is remekül fest Mr. Foster. - mondta mosolyogva én pedig meghajoltam előtte.
- Mehetünk? – kérdeztem.
- Persze - mondta - Betty, elmentünk! - szólt a barátnőjének.
- Viszlát Betty! - köszöntem el én is.
- Sziasztok, érezzétek jól magatokat! - köszönt el tőlünk. Amikor a szemébe néztem, furcsa csillogást véltem felfedezni a szemében. De ezzel most nem tudtam foglalkozni, túlságosan lekötött Melinda.

Lementünk az utcára és odasétáltunk az autóhoz.
- Megjavították az autódat? – kérdezte.
- Igen - válaszoltam - szerencsére nem volt komoly probléma vele.
- Igazán szép autó - mondta elismerően.
- Tessék, nézd meg belülről is! - nyitottam ki neki az ajtót Miután besegítettem az autóba magam is követtem. Amikor beültem mellé, ránéztem és megint csak el kellett ismernem, hogy gyönyörű.
- Hová szeretnél menni? – kérdeztem.
- Nekem mindegy – válaszolta.
- Mit szólnál, mondjuk a La' Fayette - hez. Az egy francia étterem és biztos van szabad asztaluk hétfő este. – javasoltam.
- Nekem jó - egyezett bele.

Beindítottam a motort és elindultunk. Az autóban kellemes meleg volt és halk zene szólt. Általánosságokról beszélgettünk, elmondta, hogy ma nem maradt ideje arra, hogy visszajöjjön hozzám, de Judyval nagyon jól összebarátkoztak! Megérkeztünk az étteremhez, ahol szerencsére volt asztal és helyet foglaltunk. Megrendeltük a vacsoránkat és nagyon jó hangulatban költöttük azt el. Nyoma sem volt a reggeli zavarodottságnak, teljesen felszabadultan beszélgettünk. Egyre inkább kiderült, hogy rengeteg közös van bennünk. A vacsora elteltével kéz a kézben sétáltunk az autó felé. Beszálltunk, de mivel holnap munkanap van, úgy döntöttünk, hogy haza megyünk. Nagyon jó hangulatban kocsikáztunk hazafelé, sokat nevettünk és mind a ketten sajnáltuk, hogy lassan vége a mai estének. Amikor megálltunk a lakása előtt kisegítettem az autóból.
- Köszönöm ezt a mai estét - mondta - nagyon jól éreztem magam!
- Én köszönöm! - mondtam, majd lassan odaléptem hozzá és lehajoltam, hogy egy búcsúcsókot adjak neki.

A búcsúcsókból azonban szenvedélyes hosszú csók lett. Nyelvünk vad táncot járt és egyre jobban izgalomba jöttünk, amit ő tisztán érezhetett a nadrágomon keresztül. Úgy éreztem magam, mint valami kis kamasz, ahogy ott csókolóztunk a kapualjban. Ahogy csókolóztunk, hirtelen egy simogató kezet éreztem a farkamon, amitől mondanom sem kell, a lélegzetem is elállt! Közben teljesen kiment a fejemből hol is vagyunk így aztán az én kezem is felfedezőútra indult a lány testén, és megállapodott a mellén. A ruháján és a melltartóján keresztül is éreztem mennyire felvan izgulva, mert a mellbimbója szinte átszúrta a ruhája anyagát. Ekkor nagy nehezen elváltunk egymástól.
- Huhh! - fújtam ki magam mosolyogva, mást azonban nem tudtam magamból kipréselni.
- Nincs kedved feljönni egy kávéra? - kérdezte huncut mosollyal az arcán.
- Persze - mondtam - nagyon szívesen, de... - hagytam félbe a mondatot és felnéztem az ablakukra ő pedig azonnal megértette a kétkedésem okát.
- Ne aggódj Betty miatt - mondta - őt nem fogjuk zavarni.
- Ebben az esetben - válaszoltam - nagyon szívesen.

Kéz a kézben mentünk fel a lakására, az ajtó előtt azonban megtorpant és rám nézett.
- Te folyton olyan dolgokra késztetsz, amiket soha eddig eszembe nem jutott volna megcsinálni - mondta miközben a kulcsait kereste.
- Akarod, hogy elmenjek? – kérdeztem.
- Ha megpróbálod megöllek! - válaszolta nevetve és egy csókot nyomott a számra. Közben sikerült kinyitnia az ajtót és betessékelt rajta.
- Nos, milyen kávét parancsolsz? - kérdezte - koffein menteset vagy simát?
- Milyen kávé? - kérdeztem és magamhoz húztam. Lassan megcsókoltam, aztán hirtelen elhúzódott és a hálószobája felé sétált. Az ajtóban megállt és visszanézett.
- Na mi lesz nagyfiú? - kérdezte cicásan - egész este ott fogsz "állni"? - pillantott le a nadrágom elejére, amin lehetetlen volt nem észre venni a kidomborodást, amit gerjedelmem hozott létre.
- Na várj csak te kis... - mielőtt befejeztem volna a mondatot hirtelen megindultam felé, ő pedig nevetve szaladt be a szobába, én pedig követtem.

Nevetve kergetőztünk a szobájában, mint a gyerekek. Egyszer aztán a kezembe került és úgy döntöttem nem eresztem, ami egyáltalán nem volt ellenére. Összeölelkeztünk és egymást simogatva lassan levetkőztünk. Amikor ott állt végül előttem meztelenül, eltoltam magamtól, hogy jobban lássam. Erre ő elpirult és elfordult tőlem mire, én azonnal magamhoz vontam. Átöleltem és megcsókoltam, aminek hatására a szégyen érzete szinte azonnal semmivé lett és egyre odaadóbban viszonozta a csókjaimat és simogatásaimat. Lassan az ágy falé tereltem a lányt. Amikor odaértünk, hirtelen ölbe kaptam és rádobtam az ágyra. Nevetve, kecses és nagyon csábító pózt vett fel, majd kinyújtotta a kezét és a mutató ujjával hívogatott magához, aminek természetesen nem tudtam ellenállni. Lassan, mint egy ragadozó közelítettem meg az ágyon fekvő lányt.

Amikor odaértem mégis ő volt az, aki elkapott. Magához ölelt én pedig lágyan csókolgatni kezdtem a nyakát, a fülcimpáját és lassan haladtam lefelé. Kézbe vettem a gömbölyű melleit és felváltva csókolgatni kezdtem őket. Közben a lány becsukta a szemét és csak a visszafojtott nyögéseit hallottam, amitől én is csak jobban felizgultam. Fölemelkedtem az édes halmok közül, és ittam magamba a felhevült fiatal és csodálatos test látványát. A legszebb és legcsodálatosabb lányt láttam magam előtt, akit valaha is a karomban tartottam. A szőke haja leengedve terült szét a párnán. Mellei, mint két érett alma meredeztek. Viszonylag kis udvarú bimbói az izgalomtól megkeményedve néztek velem farkas szemet. Tökéletesen lapos és izmos has hullámzott az izgatottságtól. Lejjebb a tökéletesen simára epillált punciját pillanthattam meg. Bár az arcára kiült a szégyen pírja, már nem próbálta meg elrejteni kíváncsi tekintetem elől a gyönyörű testét.

Újra ráhajoltam és a mellbimbóját a számba vettem, mire lágy remegés futott végig a testén. Egyik melléről a másikra vándoroltam majd, onnan vissza a szájára egy szenvedélyes csók erejéig. Aztán lassan ismét a melleihez tértem vissza. Egyik kezemmel lágyan gyúrni kezdtem a mellét és finoman csipkedtem a mellbimbóját, amit apró sikongatások követtek. Elindultam lefelé a hasán és kicsit elidőztem a köldökénél, ami ellen csiklandós nevetéssel tiltakozott. Ahogy egyre közelebb értem a szőrtelen vénuszdombjához, úgy változott át a nevetése kéjes nyögésekké. Az egyik kezemmel lágyan simogatni kezdtem a szemérem ajkait. Két ujjammal széthúztam őket, majd amikor odahajoltam ahhoz a gyönyörű puncihoz és megéreztem az illatát, majd eszemet vesztettem az izgalomtól. Lassan fölé hajoltam és megérintettem a nyelvemmel a csiklóját. Ekkor szakadt ki belőle az első sikoly. Egyre vadabbul vettem birtokba a szűzies puncit. Nyaltam a csiklóját és közben bevezettem egy ujjamat a síkos punciba.

A lány közben egyre hangosabban nyögött és sikongatott. A háta ívben megfeszült az élvezettől és a hajamba túrt a kezével.
- Ne...ne...ne hagyd abba! - nyögte - isteni vagy...ahh... Chris! Én pedig folytattam. Nem kellett kétszer mondania. A puncijában lévő ujjamat egy másik követte és így már két ujjal voltam benne. A nyelvem közben egy pillanatra sem állt meg. Meglepően szűk volt a vaginája. Egyre hangosabban nyögött és a csípője is egyre nagyobb köröket írt le előttem, ami a beteljesülés közeledtét jelezte. Egyszerre csak egy hangos sikolyt követően elélvezett, én pedig nem hagytam abba a csiklójának nyalását. Hüvelyizmai meglepő erővel préselődtek az ujjamra az orgazmusával egy ütemben. Amikor ritkulni kezdtek az összehúzódások az ujjaim körül, felnéztem rá és ő hálás szemekkel, mosolyogva nézett rám, amitől elöntött a férfiúi büszkeség.
- Ez igazán fantasztikus volt - mondta és közben maga mellé húzott - de most rajtam a sor!

Fölém hajolt és csókolgatni kezdte a számat, nyakamat és haladt egyre lefelé. Nyelvével a mellbimbóimat kezdte izgatni, előbb az egyiket, majd a másikat. Nem időzött sokáig, hanem inkább a hasamon lefelé haladt tovább. Amikor elérte a farkamat lágyan csókolgatni kezdte a makkomat. Folyamatosan haladt végig rajta, majd amikor a heréimhez ért, visszafelé indult. Egyik kezével óvatosan masszírozni kezdte a heréimet, míg a másikkal a farkamat vette kezelésbe. Le - föl kezdte húzogatni a kezét rajta, majd egy puszit nyomott a végére és huncutul rám nevetett. Én visszamosolyogtam rá és egy kispárnát húztam a fejem alá, hogy jobban lássam amint a farkamon ügyködik. Elkezdte szopni a farkam, lassan fokozatosan. Minden egyes ráhajlásnál többet engedett a szájába, ami nagyon izgató volt. Fürge nyelvével pedig, mint valami kígyó, sebesen körbe járta és szívta a farkam. Észbontóan jól csinálta és fantasztikus látvány volt és én nem bírtam levenni róla a szemem.

Azt kívántam, bárcsak örökké tartana ez a pillanat! De semmi sem tart örökké, mint tudjuk. Egyik csodálatos pillanat követte a másikat és éreztem, hogy egyre közelebb vagyok a csúcshoz. Próbáltam nyújtani a dolgot, de kevés sikerrel. A fokozatosan hangosabb nyögéseimből erre ő is rájöhetett, mert egyszer csak felpillantott és azt mondta:
- Nyugodtan élvezz a számba! - aztán már vissza is hajolt és folytatta ott, ahol abbahagyta. Éreztem, hogy nem sok van hátra.
- M... mi... min... mindjárt élvezek! - hoztam a tudomására, hogy ne érje meglepetés, bár már nagyon nehezemre esett megszólalni! Ő fel sem nézett, csak teli szájjal dünnyögött valamit, amit nem értettem. Éreztem a robbanást, amint az alhasamtól kiindul. Aztán már csak arra figyeltem, hogy minél jobban megtöltsem a száját, ami a mai nap történéseit tekintve nem kis teljesítmény. Amikor elélveztem hihetetlen nyugalom szállt meg. Figyeltem amint zsebkendőbe üríti a szájából az ondómat.

Aztán odabújt a mellkasomra, én pedig lágy puszit nyomtam a homlokára. Egymást simogattuk és hallottam amint a légzése egyre szabályosabb és lassabb lett. Én is lassan követtem a példáját és elaludtam. Arra ébredtem, hogy a szemembe süt a hajnali nap első sugara. Körülnéztem a szobában és hirtelen nem tudtam hol vagyok. Aztán megláttam magam mellett lányt és hirtelen minden eszembe jutott. Mosolyogva dőltem vissza a lány mellé és megsimogattam a hátát. Aztán hirtelen, villám csapásként ért a felismerés, miszerint kedd van és dolgozni kellene mennem. Mivel még elég időm volt haza menni és lezuhanyozni. Mivel nem akartam szó nélkül távozni, felköltöttem Melindát. Álomittasan, mosolyogva nézett rám és én nem tudtam megállni, hogy ne csókoljam meg.
- Jó reggelt kicsim! – köszöntöttem.
- Szia édes! – mondta.
- Nekem most mennem kell, mert még munka előtt haza kell ugranom - mondtam sajnálkozva.

Erre hirtelen ő is felébredt.
- Mennyi az idő? - kérdezte ijedten
- Még ráérsz. - nyugtattam meg - csak azért, keltettelek fel, mert nem akartam szó nélkül lelépni.
- Aranyos vagy. - nyújtotta csókra a száját. Miután természetesen megcsókoltam, öltözködni kezdtem. Ahogy ránéztem, ott feküdt az oldalán felkönyökölve, a takaró lecsúszott és kivillant melle. Egyszerűen, smink nélkül, kora reggel is csodaszép volt a lány. Nem vagyok egy romantikus alkat, de ahogy ott feküdt fiatalon és üdén a reggeli nap első sugarai a mellére vetődtek arra gondoltam, hogy ezt le kellene festeni.

Mikor végeztem az öltözéssel odamentem hozzá.
- Maradj csak kicsim - mondtam neki - kitalálok egyedül is. Odabenn találkozunk. Ok?
- Persze édesem. - válaszolta.
- Szia. - köszöntem el és megcsókoltam búcsúzóul, amit szenvedélyesen viszonzott. Kiléptem a lakásból és hazafelé vettem az irányt. Mikor hazaértem első dolgom volt, hogy lezuhanyozzak. Utána felöltöztem és magamhoz vettem a papírokat, amit még hétvégére hoztam haza. Mikor mindennel végeztem elindultam az irodába.