Nem bántam meg

Szeretek munkaidő után maradni még, mert ilyenkor csendben, a megszokott napi ricsaj és folyamatos telefoncsörgés nélkül könnyebben tudok a dolgaim végére érni. Azon a téli estén is így történt. Ránéztem a csendben kattogó faliórára és örömmel töltött el, hogy fél órán belül végzek. Gondoltam készítek egy jó forró teát, s miközben elkortyolgatom, az asztalomról is lekopik napi feladatom maradéka.

Elindultam hát az iroda konyhájára, s félúton nem kis meglepetésemre észrevettem, hogy Évánál, az asszisztensünknél még mindig világos van. Éva 28 éves, egy gyönyörű kislány anyukája, s a munkaidő végeztével szinte azonnal rohant haza. Ezért is lepődtem meg, hogy ő még mindig bent volt, így elindultam az irodája felé, hogy „felelősségre vonjam”. A vastag szőnyeggel borított folyosón szinte teljesen sötét volt, s a félig nyitott ajtó előtt – már nem is tudom, hogy miért – megtorpantam, s néztem Évát, ahogy az asztalán álló monitorra mered. Csendben figyeltem és már kezdtem kínosan érezni magam, hogy a sötétből leselkedek, mikor Éva alig észrevehetően, de félreérthetetlen módon, sóhajtott egyet. Levegőt is alig mertem venni, s már menekülni szerettem volna, de a rám nehezedő csendben minden apró mozdulatomat hatalmas csörömpölésnek véltem. Így megdermedve és az esetleges felfedezéstől rettegve, bénultan, tovább bámultam Évát.

Éva nem egy gyönyörű nő, nem fordultak utána az utcán, de semmi kivetni valót nem lehet mondani az alakjára, s akkor ott, a monitorra meredt tekintettel, az asztala előtti székben hátradőlve úgy tűnt, hogy a világ valamennyi erotikus kisugárzása az asztalánál összpontosult. Nézte a monitort és mivel íróasztala eltakarta, csak a bal vállának ritmikus mozgása adta tudtomra, hogy Évának a kéjjel van randevúja. Az apró sóhajok rendszertelenül törtek fel belőle, s talán egy kicsit illúziórombolón is hatott, hogy jobb kezével az asztalon lévő egérrel irányította a monitoron lévő képet. Egyre jobban, s egyre erőteljesebben mozgott a válla, látni lehetett rajta, hogy már nem ő irányítja a történéseket, hanem a vágy és a beteljesülés ígérete. Miközben átéléssel, s még mindig a monitort figyelve simogatta punciját jobb kezével kigombolta hófehér blúzát, látni engedve apró kis köldökét, s formás melleit kiszabadította a melltartó fogságából. Mellbimbói, mint apró rügyek meredtek előre, s ő érzékien, hihetetlen szeretettel és szenvedéllyel kezdte el simogatni őket.

Már egyre gyakrabban hunyta le szemeit, s néha meg-megremegő szája széléről nyelvével terelte el az odatévedő kis nyálcseppeket. Egyre jobban a hatalmába kerítette a vágy és a kezdeti finom mellsimogatás követelőző lett, míg az addigi apró sóhajok folyamatos, kicsi kis nyögésekké alakultak át. Már nem nézte a képernyőt, már lehetett látni rajta, hogy számára megszűnt a külvilág, és székének alig hallható reccsenései tudtomra adták, hogy csípője megkezdte vad táncát. Éva szinte már feküdt a székén. Fejét hátravetve nyögdécselt és teste sóvárogva követelte kezei érintését. Szép volt. Egyszerűen csak szép volt, ahogy jobbjával a nyakától elindulva simogatta magát, s melleit gyöngéden masszírozta. Aztán az apró nyögések abbamaradtak, bal vállának mozgása, valamint csípőjének tánca lecsitult és újra csak az alig hallható sóhajok szapora egymásutánja jelezte a vágy jelenlétét. Bal keze előtűnt, s a fényben csillogó ujjaival mellbimbóit kezdte el gyengéden kényeztetni.

Szemét lehunyva tartotta még, s én óriási bűntudattal megpróbáltam a nyitott ajtó elől elsomfordálni, de ekkor hirtelen felállt. – Észrevett! Hasított belém és a félelemtől legyökerezve egyszerűen nem tudtam megmozdulni, csak ott álltam és tágra nyílt szemekkel vártam a szégyen teljes beteljesülését. De nem. Éva nem vett észre. Még mindig csukott szemmel, kigombolt nadrágban és blúzban, mindkét kezével asztalára támaszkodva állt. Mintha várt volna valamit. Ott állt formás melleit szabadon hagyva leselkedő szemeimnek és egy lassú sóhaj közben lehajtotta fejét. Súlyos másodpercek teltek el így, én talán még a lélegzetemet is visszatartottam. Éva az asztalon lévő táskájából kivett egy dobozt, a monitor elé tette és csak a hangokból jöttem rá, hogy ki is bontotta.

Kezeivel újra az asztalra támaszkodott és csípőjét egy kicsit megringatta. Lassan, nagyon lassan, mint egy lassított film levette szemüvegét és közben a szemüveg hideg üvegével megérintette mindkét mellbimbóját. Ezután érzéki nyelvével megnyalta mindkét kezének mutatóujját, s a nedves kis ujjbegyek körtáncot kezdtek a még mindig meredező rügyek körül. Hosszú sóhajok kíséretében Éva a melleit kezdte el masszírozni, s hátravetett fejjel, csípőjét ringatva már érződött, hogy a kéj még nem csendesedett le benne. Jobb kezét lecsúsztatta testén a nyitott nadrágjához, s kézfeje eltűnt az ölében. Az első érintésre apró sikoly hagyta el száját. Még mindig állva lekönyökölt az asztalára bal karjára és terpeszbe tett lábbal simogatta punciját újra. Csípőjének hirtelen rándulása és egy hosszú, kéjjel teli csendes nyögés tudatta, hogy ujjai végre bebocsátást nyertek barlangjába.

Csípője elkezdett lassan, ütemesen le-fel mozogni és ő hosszú, de nagyon halk sóhajokkal csábította el önmagát. Egyre jobban merült el saját kényeztetésében, s mozgása egyre gyorsabb lett, majd rettentő lassan, ismerve teste minden apró rezdülését és jelzését felegyenesedett. Jobb keze még mindig az ölét simogatta, de mellei egyszerűen követelhették a gondoskodást, mert bal kezével erősen masszírozni kezdte felváltva őket, majd néhány másodperc elteltével a jobbja is csatlakozott. A játékot csak egy pillanatra hagyta abba, míg kibontotta eddig feltűzött barna haját, és miközben székét lábával hátrébb lökte, szinte önkívületben szabadult meg nadrágjától és apró tangájától. Gyönyörű, kis szőrpamaccsal büszkélkedett fazonra borotvált puncija, s csiklója még így, hogy állt is látszott, hogy mennyire kívánja a törődést.

Combjainak belső felülete csillogott a szerelem édes nedvétől. Ott állt az íróasztallal és velem szemben most már teljesen kigombolt fehér blúzban. Melltartóját kicsatolta elöl, így már feszes melleinek apró rezdüléseit semmi sem gátolta. Balra, a fal felé fordult és újra erőteljesen simogatni kezdte melleit. Szinte megrészegülve nézett maga elé és kezei fenekére, combjaira siklottak, s miközben a teste kígyószerűen hullámzott végre a megduzzadt csiklót érték el, minek hatására Éva egyetlen elnyújtott nyögésbe fojtotta lélegzetét. Már nem tudta, de talán nem is akarta kontrollálni önmagát, átadta a teste akaratának minden cselekedetét. Leült székébe a fallal szemközt, jobb lábát az asztalra, a balt a szék karfájára rakta és a külvilágról teljesen megfeledkezve bal keze ujjaival szeretkezni kezdett. Csípője szinte őrjöngött, miközben jobb kezével felváltva a csiklójának, illetve a melleinek adta meg azt, amire vágyott a teste. Már hangosan nyögött, egyszerűen azt hittem, hogy csak a beteljesülés utáni vágy irányítja, de ekkor lassított, majd jobb kezével a monitor felé nyúlt, s előtűnt a kis doboz tartalma, egy a valódihoz színben, formában és méretben is hasonlító vibrátor.

Éva homlokáról egy kis csepp veríték gördült az orra hegyére, s ő ezt mosolyogva a dildóval törölte le, majd szép lassan ajkához emelte. Nem kezdett bele egy a filmeken látott óriási „szopásba”, hanem egyszerűen csak adott a rúd végének egy puszit. Bekapcsolta, s halk, rezgő hangot hallatva, a rózsaszín műpéniszt ágaskodó mellbimbójához érintette. Hihetetlen, de ekkor Éva felnevetett. Nem, ez nem röhögés volt. Ebben az apró kis kacajban inkább valami más bújkált. Valami, amit talán az első, már nagyon várt találkozás vált ki egy érző emberből. Bal kezével az előbb dildóval érintett bimbót csippentette meg, s közben szép lassan a már „ficánkoló” újdonsült barátot levezette duzzadt, édes nedvében úszkáló csiklójához. Melleit simogatva rászorította és csípője ismét vonaglani kezdett. Bal kezének három ujját, egy halk sóhaj kíséretében beengedte magába, miközben az izgő-mozgó hímtag csiklóját kényeztette, majd néhány másodperc múlva az ujjairól, puncijának örömkönnyeivel tette síkossá játékszerét.

Picit lejjebb csúszott a széken és remegő kézzel, de a vágytól határozottan engedett utat a műpénisznek hüvelyébe. Felsikoltott. Most már nem állította meg semmi. Kezei már csak ölének kényeztetésével voltak elfoglalva. Jobb kezével a dildót járatta ki-be édes barlangjában, bal kezének ujjaival a most már óriásira duzzadt csiklóján táncolt, és csípője hihetetlen ütemben kezdett tekerődzni. Apró halk nyögései kis, ütemes, halk sikolyokká váltak, majd egyszer csak egy mélyről feltörő, de nem hangos, hosszú nyögés közben gerince megfeszült, fejét hátravetette és átadta magát az orgazmus mindent felfaló érzésének. Ezt a pillanatot használtam ki és gyors, de csendes léptekkel visszatértem az irodámba. Mikor leültem az asztalomhoz, már nem éreztem szégyent. Inkább valami földöntúli öröm szállt meg, hogy láthattam és hallhattam valakinek a legbelsőbb érzéseit és tudtam, hogy a jelenlétem – ha tudtán kívül is – számomra csak ajándék volt.

Kb. negyed óra múlva, még mindig kipirulva nézett be hozzám és köszöntünk el egymástól. Láttam rajta a meglepetést, hogy itt talál, de ő újra feltűzött hajjal, a „szokásos” szemüvegében, mintha semmi sem történt volna távozott az irodából. Furdalt a kíváncsiság, hogy mit nézhetett a számítógépen, ezért átmentem az irodájába. Leültem a székébe, és ahogy véletlenül balra fordultam egy földig érő tükröt fedeztem fel a szobában. Mosolyogva kacsoltam be a számítógépét, majd felléptem a netre. Az utolsó előtti lap, amire csatlakoztak a gépről egy – a szállítási gyorsaságáról híres - szexuális segédeszközöket árusító cég honlapja volt, az utolsó pedig egy erotikus írásokat tartalmazó oldal. Talán pont egy olyan kis szösszenetet olvasott, mint ez .... (?)