Nem akartad eléggé

Minden ezzel a mondattal kezdődött. Szörnyen dühösen vágtattam haza. Mi az, hogy nem akartam eléggé? Mit akar ez jelenteni? Nem érezte, hogy a farkam majd szétrobbant azon az ominózus éjszakán? Egyáltalán nem értem őt. A kanapén feküdtünk és szenvedélyesen csókolóztunk, a kezem pedig felfedező útra indult a nyakán keresztül, s a mellén állapodott meg. Erre ő ellökte a kezem, és azt mondta, inkább hagyjuk abba. Nagyon szeretem, ezért tiszteletben tartottam a döntését. Már vagy négy hónapja jártunk, és még nem feküdtünk le egymással.

Aztán ma megkérdeztem, hogy mi az oka annak, hogy még nem akarja, hogy közelebbről ismerkedjünk egymással. Valami olyasmire számítottam, hogy még nem bízik meg bennem, ami ugyan ramatyul érintett volna, de az elhangzott mondattól padlót fogtam. Mi az, hogy nem akartam eléggé? A haver azt mondta, hogy ez annyit jelent, hogy határozottabbnak kell lennem, mert a nők néha szeretik az ilyesmit. Persze csak mértékkel. Nem értem a nőket! Állandóan romantikázni akarnak, meg romantikus könyveket olvasnak, romantikusan unalmas filmeket néznek, erre fel azt szeretnék néha, ha csak úgy leteperné őket az ember?

Miután letettem arról, hogy megértsem a női lelkek titkát, tervet eszeltem ki. Márpedig ne tartson engem a barátnőm valami akaratgyenge himpellérnek! Szerdára beszéltük meg a következő randevúnkat. A park előtt találkoztunk, kicsit késett. Egy rózsát nyújtottam át neki, – hadd higgye, hogy az este romantikus lesz. Lágy csókot leheltem arcára, éreztem tusfürdője vanília illatát. Ma kézilabdán volt, nemrég ért haza, letusolt, elkészült és már jött is. Határozottan belé karoltam, és séta közben vázoltam neki az este következő állomását, a Vándor Vendéglőt. Ez középkategóriás étkezdének számított a városban, nekünk tökéletesen megfelelt. Főleg a pénztárcámnak. Úriemberként viselkedtem, segítettem levenni a kabátját. Higgye csak azt, hogy ez is olyan lesz, mint a többi randink. Valami salátát rendelt, de nem emlékszem pontosan, milyet. Szokatlanul visszafogottan viselkedett. Talán megérezte, hogy mit terveztem? Csak az este további részére tudtam gondolni. A végén boroztunk is, megivott egy jó üveg vöröset. (Én alig ittam, mivel a tervemben az szerepelt, hogy jól leitatom.)

- Emi, kérsz még egy pohárral? – tudakoltam tőle, bár biztos voltam benne, hogy bőven elég volt számára a mámorból.
- Emi? – Csodálkozott a saját nevén, és kicsi, nőies kezeit a szája elé téve kuncogott, mint egy kislány, akinek valami rettenetesen mulatságos dolgot mondtak. Kétség sem fért hozzá: eléggé becsípett. Ha akarta volna, se engedem, hogy megigyon még egyel.
- Indulhatunk? – Ezt nem kérdésnek szántam, hanem kijelentésnek, hogy kezdjen el szedelőzködni. Csak így udvariasabban hangzott. Felsegítettem rá a kabátját. Belé karoltam, s így tettük meg az utat a lakásomig. Fognom kellett rendesen, különben elvágódott volna a földön. Próbáltam vele beszélgetni, de összevissza hadovált, és állandóan vihogott. A lépcsőházban csendre intettem, persze ezen is hangosan vihorászott. Az ajtót egy kézzel nem tudtam kinyitni, mivel kicsit húzni kell, hogy el tudjam fordítani a kulcsot. Addig a sarokba állítottam őt, és olyan engedelmesen állt ott, mint egy karácsonyfa. Senki nem volt otthon, csak mi. Miután elment vécére, megágyaztam neki az óriási fakeretű ágyamon. Beledőlt, s elaludt. A tervem ezen pontja is kipipálva, jöhetett a következő. Vártam. Általában egy üveg bor után három órát szundikál, aztán kicsit kómás ugyan, de józan. És én ezt akartam. Csak az alvásra kellett rávenni, így tudtam csak. Addig feltekertem a szoba konvektorát a legmagasabb fokozatra, hogy meztelenül is kellemes melegségűnek érezzük a levegőt.

Amikor közel járt az idő ahhoz, hogy felébredjen, elővettem az ágy melletti kis szekrényből a párnázott bilincseket. Felhajtottam a takarót, levettem róla a pulcsiját. Szerencsém volt, mivel csak a cipzárját kellett lehúznom, és óvatosan kibújtatnom a kezeit belőle. Egy rózsaszín passzos póló takarta el előlem felsőtestét. Tekintetem a cicijére tévedt, aminek formáját tisztán ki lehetett venni, ugyanis nagy örömömre nem viselt melltartót. Talán ő is készült az estére? Gyengéden a hátára fordítottam, mellei kicsit laposabbakká váltak. Kedvem lett volna őket a szájammal becézgetni addig, amíg bimbók ágaskodva szinte át nem szúrják a vékony anyagot. De még nem tehettem. Kibilincseltem a kezeit az ágy két szélére. Ébredezni kezdett, s észrevette, hogy nem tudja mozgatni a felső végtagjait. Kérdőn nézett rám egy pillanatig, majd hangosan magyarázni kezdett valamit. Pedig, ha figyeltem volna arra, hogy mit mond, akkor az este nem így folytatódott volna. Erre a látszólagos tiltakozásra is felkészültem. Egy kis harc után felkerült rá a szájpecek is. Ott feküdt, csak nekem, teljesen kiszolgáltatva. Lefeküdtem mellé, és szerelmes szavakat suttogtam a fülébe, olykor pedig meg-megnyaltam a fülcimpáját, és simogattam hosszú, barna haját. Egy kis idő után lenyugodott – vagy elfáradt, - mert már nem rángatta a fejét. Fölé hajoltam, két kézzel megfogtam az arcát: adtam puszit homlokára, megcsókoltam a jobb majd a bal szemöldökét, s haladtam le egészen az álláig. Becsukta a szemeit, így nem láthattam tengerkék szemét. Vágytam rá, hogy megcsókoljam a száját, csak hát az a fránya pecek még mindig rajta volt. De még nem mertem levenni. Melléfeküdtem, és jobb kezemmel a hasát kezdtem simogatni a póló anyagán keresztül.

Lassan följebb vándoroltam, és a ruhán keresztül érintettem meg keble halmait. Ujjaimat végigfuttattam rajtuk, szigorúan kikerülve a bimbókat. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve különböző motívumokat rajzoltam az izgató idomokra. A lélegzete felgyorsult, gondoltam, hogy tetszik neki. A nadrágom már nagyon feszült, kigomboltam, de a kezem gyorsan visszatért kényeztetni az érzékeny melleket. A ruhán keresztül bekaptam a jobb bimbóját, és szopogatni kezdtem, a kezemmel pedig sodortam a balon lévőt, amely majd kiszúrta a póló anyagát. A mellkasa megemelkedett, minél beljebb akarta tolni magát a számba. Erre nagyon begerjedtem, és még tovább „kínoztam”. Nem bírtam sokáig, levettem a szájpecket és megcsókoltam. Vadul viszonozta, szinte az egész nyelvét átdugta hozzám. Elszakítottam magam tőle, hogy levegőt kapjak, majd ismét lehajoltam, és ajkait kezdtem játékosan harapdálni. Kezemmel ismét megtaláltam a cicijét, és gyengéden megszorítottam, ennek hatására belenyögött a számba. Eltávolodott ajkunk, amikor felhúztam a pólóját a hónaljáig. Nehézség nélkül ment, mivel megemelte a felsőtestét, hogy könnyebben hozzáférjek alma formájú idomaihoz. Még sosem láttam őt meztelenül. Gyönyörű melle volt: ágaskodó kis bimbói körül nagy udvarral. Ajkammal ezúttal a bal bimbócskához közelítettem. Megnyaltam egyszer. Figyeltem az arcát. Becsukta a szemeit. Nem folytattam, azt akartam, hogy nézzen. Kérdőn rám is pislogott, ekkor ismét megsimogattam a nyelvemmel. Megint lehunyta a szemét.

Aztán végül nyitva hagyta, tekintetünk összekapcsolódott, és úgy nyalogattam, mint ahogy kiscica lefetyeli a tejet. Rettenetesen erotikus volt látni arcát, ahogy nagy szemeket meresztve figyeli, ahogy izgatom, közben pedig lágyan harapdálja ajkait, mintha azt akarná, hogy bekapjam a kis gombocskát. Rácuppantam hát az érzékeny részre, ahol továbbra is a nyelvem játszadozott a rózsaszínű golyócskával. Emi hangosan lihegett, fejét hátrafeszítette, mellét pedig még jobban a számba tolta. Egyre gyorsabban járt a nyelvem, majd kicsit megszívtam a bimbócskát. Halk sikoly hagyta el ajkait. A szabadon lévő kezemmel a farmerjéhez nyúltam, és egy kis bénázás után sikerült kigombolnom. Ujjaim a bugyi alá siklottak, de nem volt elég helyük, ezért felültem, s lentebb ráncigáltam a nadrágot a térdéig. Visszafeküdtem mellé, s megcsókoltam. Elfordította a fejét, csókunk abbamaradt.

- Mi a baj? – Kérdeztem meghökkenve hátrébb húzódva tőle.
- Semmi – suttogta, és szép fehér arcán vörös pír jelent meg. – Az előbb… - kezdett bele, de nem folytatta, hanem szégyenlősen lesütötte a szemét. Olyan aranyos volt, hogy mosolyognom kellett azon, hogy nem merte kimondani, hogy az előbbi kis játék nagyon tetszett neki.
- Szeretnéd, ha tovább csókolgatnám a cicijeidet? – kérdeztem rá, s ha lehetséges, még jobban elvörösödött.
- Igen – lehelte alig hallhatóan. Visszatértem az édes keblekhez, most azonban a jobbat vettem kezelésbe a számmal. Kezemmel pedig az előbbit kezdtem simogatni. Nyögdécselt, egy idő után pedig már a csípőjét emelgette. Ekkor ujjaimmal ismét felfedező útra indultam a barátnőm legféltettebb kincse felé. Frissen borotvált volt szemérme, de középen egy jó centi csíkot meghagyott. A nyíláshoz értem, ami már bőven ontotta magából a csúszós nedvet. Megmártóztattam benne három ujjamat, és gyengéden a csiklóját kezdtem simogatni. Lágyan ringatta csípőjét. Felbátorodva eltávolodtam az érzékeny kis pöcöktől, s óvatosan a középső ujjam a nedves punciba dugtam, hangosabb nyögést váltottam ki ezzel. Finoman mozgattam benne. Csípője eleinte lassú, majd egyre gyorsabb táncot lejtett. Hüvelykujjammal a csiklóját izgattam. Rángatta magát, a kezét mindenáron ki akarta szabadítani, a nyögések között lihegve könyörgött, hogy engedjem el. De még nem akartam. Az ő dolga most, hogy élvezzen, és csak magára figyeljen. Vadul dobálni kezdte csípőjét, arca eltorzult, és egy hangos nyögés kíséretében elélvezett. Ernyedten pihengetett, miközben kihúztam az ujjam a hüvelyéből.

- Engedj el, kérlek! – ismételte halkan. Engedelmeskedtem neki, és remegő kézzel, kicsit sokáig tartó művelet keretében, szabaddá tettem kezeit. Megdörzsölte csuklóit, majd kezeit a két vállamra helyezte, lágyan cirógatott.
- Valamit mondanom kell! – kezdte, de egy csókkal elhallgattattam. Lehúztam róla teljesen a farmert, s a lába közé feküdtem, lentebb csúszva ismét a mellét kezdtem lustán nyalogatni. Egyre erősebben szorította a vállam, éreztem, hogy sínen vagyok megint. Azért még gyorsan leellenőriztem nedvességét az ujjammal, és a már gyémánt keménységű farkam hegyét a barlangja bejáratához igazítottam. Kicsit mozgattam a külsején, majd egy váratlan mozdulattal tövig benyomtam. Emi felsikkantott. Éreztem, ahogy körbeöleli a szűk forrósága a rudamat, ösztönösen mozogni kezdtem. Szinte teljesen kihúztam, majd beledöftem ismét. Suttogott valamit, a kezével meg el akart lökni. Nem igazán tudtam felfogni, hogy mi baja lehet, de ismét megcsókoltam, a kezeit pedig erősen megragadtam, és a feje fölött lefogtam. Megdermedtem egy pillanatra, amikor eszembe jutott valami.
- Fáj? – kérdeztem félve.

Megrázta a fejét. Megnyugodva folytattam a ténykedésemet. Egy kézzel fogtam fönt a kezeit, a másikkal pedig kettőnk közé nyúltam, és a csiklóját kezdtem lágyan cirógatni. De így meg nem tudtam keményen döfködni, úgyhogy lassú mozgásokkal folytattam. A csípője ismét vad táncba kezdett, arca kipirult és viszonylag rövid idő alatt sikerült másodjára is a csúcsra jutnia. Ezúttal nem hagytam pihenni, a kezeit elengedtem, az oldala mellett könyököltem le, mellkasunk összeért, és gyors mozgásba fogtam. Pár percig bírtam csak, majd én is követtem őt.

Ernyedten feküdtem rajta, majd észbe kapva – hogy agyonnyomom szegényt, legördültem róla, és megsimítottam az arcát. Kis idő után azonban Emi felült, felém fordult, karját felém nyújtotta, mint aki kezet akar velem fogni. Nem értettem, miért csinálja, de azért megráztam a kezét.
- Kata vagyok – mutatkozott be. – Emi ikertestvére. A nővéremnek edzés után már nem volt ereje egy randira, és engem kért meg, hogy ugorjak be helyette.