Néha angyal 1.

Néha angyal 1.

Egy átlagos ködös reggel volt. Kb. 7 fok. Éjjel megint össze-vissza álmodtam. Mindig ez van velem, ha valami érzelmileg megérint. Egy lány, de erről majd máskor. Korán keltem, de mégis sokáig tartott valahogy elindulni. Ma is be kellett mennem a főiskolára, ráadásul 8-ra (ez egy főiskolásnak a legnagyobb szenvedés). Elindultam végre - ráadásul futva - mert már nagyon elszaladt az idő. 30 perc az út, remélem lesz hely. Nem volt, helyette tömeg. Keresztülverekedtem magam mindenkin, nem tudom, de valahogy utálok mások terhére lenni, ezért mindig hátra megyek. Hátul megálltam egy szék mellett, barna, cserzett. Már ha a műbőr lehet az. Elindultunk. A következő megállónál nagyot fékezett a busz, valami állat futott át előttünk. Erre az következett, hogy a megálló tele volt. Csak jöttek. Ilyenkor mindig elméleti határokon nevetgélek magamban. Férnek még a csomagtartóba, motortér, a tető sincs kihasználva.

Optimista alkat vagyok. Idáig jutottam, amikor egy szőke lány nekem dőlt. (Kosztüm, szoknya, harisnya, ing, felső) Vagyis inkább nekem szorították. A kezünk összeért, aztán elvált. Féloldalt állt nekem és ami a történetet szokatlanná teszi az átlagos napokhoz képest, hogy a szemembe nézett. És csak néztünk. Nem vagyok egy ijedős típus. Hagytam. Aztán újra hozzáértem a kezéhez "véletlenül". Hagyta. Aztán elfordult és háttal maradt nekem. A mozdulattól az illatát megéreztem és elindult az az ismerős érzés a gyomromban. Kinyílt a szemem és közelebb húzódtam. Pont jó helyre esett a gödröcskéje. Elkezdett éledezni a férfiasságom. Egy pillanatra megrezzent, valami végigfutott az agyában, majd pár másodperccel később kicsit hozzám nyomta a fenekét.

Hirtelen kiszáradt a szám. Na lássuk meddig játszunk... Körülnéztem. Mindenki másfelé. Hmmm. Áttettem a fogantyút az egyik kezemből a másikba. Lassan leengedtem és elkezdtem cirógatni a térd felett 10 centivel - a harisnyán keresztül. Az tekintetét próbáltam elkapni, egy pillanatra rám villantotta. Nekem úgy tűnt várakozik. A kezemmel elkezdtem felfelé csúszni. Elérte a szoknya szegélyét. Semmi. Kicsit megemeltem a szoknyát. Semmi. Haladtam felfelé. Egy halk sóhajt vettem észre. Elértem a puncijához. Elkezdtem harisnyán és bugyin keresztül körözni rajta. Balról jobbra, majd visszafelé. Lassan. A vágy elborított. Ránéztem. Kértem a szememmel. Nem tudom mire. Aztán rájöttem. Körülnézett. Mikor nem nézett senki lehajolt, felnyúlt és egy egyszerű mozdulattal lehúzta a harisnyát. (csak később jöttem rá, hogy a cipőből előbb kilépett)

Féloldalt rám nézett, de nekem már a vér dobolt az agyamban. Nem érdekelt semmi. Remegett a kezem, ahogy újra elindult már a bugyin keresztül éreztem a forróságát. Jobb újjal félrehúztam a bugyit és végigsimítottam a puncin. Nedves, selymes, várakozó. Simogattam, majd a középső ujjamat becsúsztattam. (fékezett a busz, kicsit lassabban szerettem volna) Ő becsukta a szemét. És kicsit kipirult. Elkezdtem mozgatni az ujjam. (kicsit terpeszbe állt) Ekkor ért a második meglepetés. Most ő tette a fogantyút az egyik kezéből a másikba. Hátranyúlt és a kőkemény farkamat kezdte simogatni. Kicsit matatott, amíg felmérte, hogy gombos. A legfelső kivételével (öv volt rajtam) kigombolt hármat, majd benyúlt és - ahogy azt egy férfi szereti - kihúzta.

Meghűltünk mindketten a tettétől. Körülnéztünk, de - isteni csoda - ép takart engem egy termetes asszony (Isten áldja). Elfordult és hozzám nyomta a fenekét. Ekkor tőlem a piacon lehettünk volna tudtam, hogy berakom. Közel léptem, a jobb térdemmel rávettem, hogy kicsit rogyasszon, majd félrehúzva a bugyit felnyársaltam. Teljes hosszban, amit a helyzet engedett. Kicsit vártam, majd elkezdtem mozogni. Finoman kicsit, majd teljes hosszban. Kicsit köröztem a farkammal. Majd újra felnyársaltam. Nem kellett sok, majd egy másik ismerős érzés kezdett hatalmába keríteni. Elkezdett lüktetni, majd megkeményedett. Mélyre mentem. Majd elélveztem. Ezután néztem csak rá. Egy angyal. Csukott szemmel, kipirulva. Megismerkedtünk (Kriszta) és elkezdődött az életünk közös része. Majd még írok, de annyit előrebocsátok csak néha angyal.