Néha álmodban 4.

A reggeli nap fénye finoman simogatta Vera meztelen testét. Előző este a szabad ég alatt szeretkeztek, és kint aludtak el, a nyári esték balzsamos levegője megbódította őket, és ott maradtak összefonódva, mint az első emberpár. Nem bánta, hogy Luc még nem kelt fel, így megfigyelhette. Imádta a férfi izmos testét, bár kissé nyakigláb volt, ezt egy csöppet sem bánta. Szerette, ha egy férfi erős, és magasabb, mint ő. Szerelmes volt, most már biztosan tudta, és ez a felfedezés olyan örömmel töltötte el, hogy úgy döntött, csókkal ébreszti Lucast. Szétnyitotta az ajkát, és lassan közelített, nehogy felverje a mozgolódással, mert mindenáron azt akarta, hogy kellemes legyen az ébredés. Már olyan közel volt, hogy érezte arcán a férfi testének melegét, amikor kinyílt az erkélyajtó, és a komornyik megtörte a varázst.
- Egy úr keresi, Mademoiselle Veronique. Vera gyűlölte, ha nevét így ejtették, ennyire franciásan, de most nem szólt rá a cselédre.
- Küldje el, kérem, mint látja, az időpont nem alkalmas.
- Ugyan már, szívem, előttem nem kell szégyenlősködnöd! - csattant fel Jean-Francois hangja az ajtóból. Látom megtaláltad az utódom. Jó választás, pedig ő nem volt benne a noteszben.
- Ne keltsd fel, ez a mi ügyünk! - sziszegte Vera, és mivel semmit nem talált, amit magára teríthetne, meztelenül ment be a társalgóba. Jean-Francois érezte, nem sokáig tud ellenállni a látványnak, de nem szólt egy szót sem, csak némán követte a nőt.
- Nos, mit akarsz?
- Semmit a világon. Camille beteg. Arra kért látogasd meg.
- Azt hiszem, nincs mit mondanom neki. És ne küldj meghívót az esküvőre, mert nem megyek el.
- Haldoklik.
- Van igazság a földön-felelte Vera cinikusan. És nem fertőző?
- Az, de még mennyire, hogy az - válaszolta a férfi és közben az a szörnyen perverz mosoly terült szét az arcán, amit Veronica mindig is gyűlölt.

Ja, és öltözz fel, légyszíves. Tudom, hogy már nem vagy a feleségem, de ez mégis csak túlzás.
- Szégyelled, hogy még mindig feláll, ha rám nézel?
- Szégyellni? Nem. Azt szégyellném, ha nem állna fel! - felelte Jean-Francois kajánul, és bizonyítékul odahúzta Vera kezét. Veronica megdöbbent: exférje farka kőkemény volt. Sosem gondolta, hogy a puszta látványa ilyen lázba tudja hozni.
- Látom, Camille karbantart - dadogta zavartan.
- Igyekszik, de ő csak egy kis lotyó. A közeledbe sem ér.
- Sajnálom, hogy erre nem döbbentél rá, mielőtt megütöttél.
- Ugyan, baby, én már semmit sem akarok tőled. Azaz de, egyvalamit mégis. De annak még nincs itt az ideje - mondta a férfi keserűen, és kiment. Vera figyelmét nem kerülte el, mennyire megváltozott. Megtört lett, éveket öregedett. De vajon mit akart mondani? Sehogy sem tudta kiverni a fejéből azt a furcsa fényt, ami végig Jean-Francois szemében csillogott.
- Ki volt az? - kérdezte Luc álmosan.
- Az a crétin testvéred, de elküldtem a francba.
- Harcias vadmacska - suttogta a férfi, és magára rántotta Verát.
- Ilyen korán kedvet kapsz a szeretődre? Szégyelld magad! - ugratta Veronica, és megmarkolta Lucas felmeredő férfiasságát.

A nő érezte, nem tud ellenállni a vágynak, és nem is akart. Luc finoman a szófára nyomta, és lassan beléhatolt. Vera kínzóan lassúnak érezte, és hátrébb lépett, de Luc visszatartotta.
- Most mindent én csinálok, bízz bennem, vigyázok rád! - súgta rekedten Veronica fülébe, majd csókolni kezdte a nyakát. Vera szörnyen élvezte, ha hátulról csinálták, mert ilyenkor őt kényeztették, és imádta, ahogyan a férfiak forró lehellete a kielégüléskor a nyakába tódult, és szerette, amikor Anthony a hátára zuhant, és másodpercekig mozdulni sem volt hajlandó. Igen, Tony, a kedves, forróvérű kissé latinos beütésű fiú, aki Jean-Francois kegyeltje volt, a márka idei arca. A többi szeretője nem hiányzott, de ez az egy igen. Senki nem tudta úgy csinálni hátulról, mint ő. Aztán elszégyellte magát. Hiszen Luc-t szereti! Ebben biztos volt, mindennél biztosabb. Akkor miért gondol egy másik férfira, mikor szeretkeznek? Halkan felsikoltott, és egy pillanat múlva már érezte a belétóduló forróságot. Örült, hogy vége lett. Ostobaságokat gondolt, és ezért szégyellte magát. A szex számára olyan volt, mint a levegő, de nem volt mindegy kitől kapja meg. Finoman megsimogatta a férfi kissé borostás arcát,
majd könnyedén megcsókolta.
- Mit szólnál hozzá, ha egyszer hárman csinálnánk? - duruzsolta ellenállhatatlanul.
- Hát, ha van egy helyes barátnőd...
- Te gonosz! Úgy gondoltam, hogy te, én és...
- Kicsoda?
- Anthony Thilar.
- Anthony? Rendes esetben féltékeny lennék, hogy másodszor kihagytok a buliból, de őt jól ismerem, megbízom benne - mondta Luc, és egy füstkarikát fújt ki. Ez egyike volt azon szokásainak, amit Vera imádott. Szex után egy Marlboro, vagy egy füves cigi, ott rögtön az ágyban, aztán kezdődhet a nap. Finoman kivette a férfi kezéből a cigit, és egy jó nagyot szívott belőle. Tüdejét átjárta a füst, és ettől egy kicsit bódult lett, de amúgy remekül érezte magát.
- Valóban nem bánod? - kérdezte, miközben ő is egy füstkarikát fújt a levegőbe.
- Megmondtam, hogy nem: különben is, őt én fedeztem fel, nem Franco, tehát az én kegyeltem is. Ami azt jelenti, hogy kap tőlem némi juttatást.
- Angyal vagy! - kiáltott fel boldogan, és lemászott a férfiról. El is megyek, és szólok neki! Ideje lesz éreztetni Jean-Francoisval, hogy már nem ő a többségi tulajdonos!

Vera felvette az egyetlen komoly ruháját, és ringó csipővel elindult a kijárat felé. Két hónap tökéletes tétlenség: ez kicsit sok volt neki. Imádott lustálkodni, de még a vattacukortól is meg lehet undorodni, ha túl sokat eszünk belőle. Imádta a gondolatot, hogy azt veszi el exférjétől, ami a legdrágább neki - a céget. Másrészről, ennek a munkának nem kevés jó oldala is volt. Bármikor megkérheti bármelyik modellt, hogy fáradjon be az irodájába, és mutassa be az underwear kollekció legújabb darabját. Parancsra fog vetkőzni neki Anthony, Marcus, Marcell, David, Paul és Philippe. Az önműködő ajtó hangtalanul kinyílt, és Vera belépett a légkondícionált irodaházba - 20 emelet gazdagság. A nő könnyedén bement az ajtón, ahol Jean-Francois éppen tárgyalt, de tudta, exférjének ez a hír mindennél fontosabb lesz.
- Mit akarsz itt? - kérdezte a férfi arrogánsan.
- Jöttem elfoglalni a helyem. Melyik az én irodám?
- Édes kicsi butuska Verám! Neked itt nincs irodád!
- Akkor a tiedbe költözöm be - felelte a nő, és válaszra sem várva berontott az irodába. Ja -fordult vissza az ajtóból - és küldd be Anthony Thilart, beszélnem kell vele.

Az új tulaj keres! - kiáltott be a helyes kis titkárnő Anthony öltözőjébe. A fiú villámgyorsan magára kapta a farmerját, és úgy, ahogy volt, félmeztelen kirohant az öltözőből, és, még félúton a folyosó és a lift között elkapta a nőt.
- Mi ez az új tulaj dolog? - kérdezte hitetlenkedve. Egy kissé csodálkozó pillantás meredt rá a teknőckeretes szemüveg mögül, majd rögtön pír öntötte el Anette arcát - hát igen, a napi három óra konditermezés meglátszott Anthonyn.
- Jaj, ne marhulj, Annie! Nem igaz, hogy még mindig zavarba jössz, ha félmeztelenül látsz! Hisz a bemutatón negyedennyi ruha sincs rajtam!
- Ne haragudj, de az nem ugyanaz!
- Rendben, rendben! Szóval mi az?
- Nem tudok semmit! - felelte Anette durcásan - Én csak azt az üzenetet kaptam, hogy küldjelek fel! Anthony azzal a bájos arcátlanságával, amivel minden nőt levett a lábáról befurakodott a titkárnő előtt a liftbe. Benyomta a huszadik emelet gombot, és az ajtó a megdöbbent nő orra előtt becsukódott. Anthony csak ekkor eszmélt rá, hogy félmezetlen van. Na, nem baj, gondolta, ezek a nagyrészvényesek többnyire nem szégyenlősek. Az ajtó kinyílt, és ő az iroda előtt találta magát. A titkárnők rögtön csodálkozó pillantásokkal nyugtázták megérkezését, de ez egy cseppet sem zavarta. Megszokta, bárhova is megy, a nők vihogva összesúgnak mögötte. Erélyesen kopogott az ajtón, majd válaszra sem várva belépett. A magas támlás bőrszékben ült valaki, de mivel az ablak felé fordult, Anthony nem láthatta.
- Kérem csukja be az ajtót! - utasította egy eltorzított hang.
- Ki lehet ez? - töprengett a fiú. Biztos, hogy ismerem, hisz ha nem ismerném, nem félne, hogy felismerem, és nem torzítaná el a hangját. Aztán megpördült a szék, és teljes szépségében, sőt, inkább kivirulva ott ült Vera. A fiú elismerően nézett végig rajta. Jó lábak, egy kösztüm, ami viszont már-már illetlenül mini, és harisnyakötős harisnya, persze bugyi nélkül, és ebből nem is csinált nagy titkot. Felállt, az asztal elé sétált, majd kényelmesen felhuppant.
- Tudod, mi a felállás? - kérdezte negédesen.
- Körvonalakban. Tudom, hogy elváltál Jean-Francois Givontól, és együttélsz a testvérével, Luc-kel, de a szaftos részleteket nem ismerem.
- Ennyi bőven elég! - felelte Vera, majd lábával átkarolta a fiú derekát, és magához rántotta.

Az asztal nagyon magas volt, úgyhogy a nő szőrzete Anthony hasát csiklandozta.
- Hiányoztál - súgta a fiú rekedten, és feltűrte Vera szoknyáját.
- Te is. Nagyon-nagyon hiányoztál - felelte, miközben ujjai Anthony gerincén játszottak -úgyhogy most azonnal felmegyünk hozzánk. Meglepetésem van a számodra!
- Lepj meg vele most azonnal! - zihálta a fiú. Vera erőt vett magán, és felállt.
- Türelem, türelem. Megfogta Anthony kezét, és kirángatta az irodából - ez egy közös meglepetés Luctől és tőlem.
- Hova, hova? - kérdezte Jean-Francois gúnyosan.
- Szeretkezni megyünk, van kifogásod?
- Te ki vagy rúgva! - kiáltott rá Anthonyra.
- Nincs kirúgva - felelte Vera hidegen. Vagy azt akarod, hogy szavazásra bocsássam az ügyet? A férfi egy pillanatig azt hitte, nem tudja fékezni az indulatait, de aztán csak ennyit mondott:
- Ezt még nagyon meg fogod bánni!
- Miért csináltad ezt? - kérdezte a kocsiban Anthony.
- Mert elegem van a drágalátos exférjemből! A fiú számára az utazás kínzóan hosszúnak tűnt. Végül már nem tudott uralkodni magán, és elkezdte Veronica combját simogatni. A nő most már nem tiltakozott.
- Rég nem láttam olyan szép testet, mint a tied! - sóhajtotta a fiú.
- Akkor élvezd!

Anthony finoman szétfeszítette Vera lábát, és simogatni kezdte. Ujjai finoman vándoroltak, és a nő érezte, szakértő kezekben van.
- Ne kínozz tovább! - lihegte.
- Nekem ez örömet okoz, és ahogy elnézem neked is. Bízd magad rám, most nem akarlak megdugni, csak játszunk egy kicsit. Jean-Francoist szívesen szarvaztam fel, de Luc a barátom. Elégedj meg egyelőre ennyivel, aztán majd meglátjuk - felelte a fiú tétován. Vera kellemesen meglepődött. Nem gondolta volna, hogyha Tony választhat egy jó kis numera, vagy egy régi barátság közt, akkor az utóbbit választaná. Széttárta a lábát, és hagyta, hogy a fiú boldoggá tegye. Veronica az út során háromszor élvezett el, de Anthony mégis újra akarta kezdeni.
- Elég, megérkeztünk! - ugrott fel Vera.
- Rendben - szállt ki a kocsiból Anthony is.
- Figyelj! Ugye még mindig szereted az extra dolgokat?
- Hát persze!
- Akkor nagyon fogsz örülni a meglepetésnek.
- Mit találtál már megint ki, te kis bestia? - kérdezte a fiú két csók között, Veronica azonban nem válaszolt. A szobában kellemes, hűvös idő volt, hála a légkondinak.
- Luc! - kiabált fel a lépcsőn Vera. A férfi kínos lassúsággal mászott le a lépcsőn.
- Muszáj ezt, baby? - kérdezte kétségbeesetten.
- Igen, muszáj, mert engem boldoggá tesz.
- Állj, állj! Miről van szó? - avatkozott közbe Anthony.
- Vera épp most hozott össze egy édes hármast.

A fiú arca felderült, majd Veronicára vigyorgott.
- Imádlak! Mire várunk még?
- Arra, hogy Luc beleegyezzen. Szóval? A férfi megadóan bólintott. Vera látta, hogy egyikük sem fogja elkezdeni, úgyhogy kigombolta a blúzát, és kilépett a szoknyából. Luc-höz lépett, és kiszabadította felmeredő férfiasságát a nadrágból. Finoman a szájába vette, majd hirtelen lenyomta a torkába. A férfi felsóhajtott, és kezdett ellazulni. Vera lopva Anthonyra nézett. Nem látszott rajta semmi idegesség - talán már csinált ilyet. Odalépett hozzá, és lerángatta róla a farmert. Végignyalta a fiú mellkasát, majd egyre lejjebb vándorolt. Érezte, hogy Anthony remeg a vágytól - ezt nagyon szerette benne. Még nem vesztette azt az őszinteséget, amit sok szeretője már nem mondhatott magáénak - nem félte kimutatni, ha élvezett valamit. Határtalanul élvezte a helyzetet, hogy ő döntheti el, kivel mit csinál. Hirtelen mind a ketten belehatoltak. Úgy érezte, széttépik, a szenvedély elemészti és magával ragadja, de mindez csak egy pillanatig tartott, és az érzés helyét átvette a gyönyör. Hárman teljesen egyszerre elélvezni - ez volt a legnagyobb álma, és ma valóra vált. Felhevült testtel ült a kanapén, szinte öntudatlanul a gyönyörtől. Anthony felállt, magára rángatta a nadrágot, és észrevétlenül távozott. Tudta, ezekben a percekben a nőnek már nincs rá szüksége. Iránta érzett vágyat, szenvedélyt, a szerelmet viszont csak Luc kaphatta meg. Furcsa módon ő sem szerette Veronicát. A nő kacérsága és bujasága megőrjítette, de nem érezte, hogy tudna vele élni, ha nem szeretkezhetnének. Érezte, hogy a forró napsütéstől a bőrét vastagon borító olaj olvadozni kezd, és már-már égette, úgyhogy úgy döntött, előzetes terveivel ellentétben nem megy haza, hanem majd a munkahelyén lezuhanyzik.