Néha, álmodban 2.

Lucas rohant a lépcsőn, de még így is hallotta, hogy Veronica sír. Aztán érezte, hogy könnycseppek folynak végig az arcán. Úristen, már bőgök, mint egy taknyos kölyök - gondolta, és letörölte a könnyeit. Most érezte igazán, miért nem volt szerelmes soha. Mindig félt a fájdalomtól, amit egy nő okozhat. Örökké szeretni foglak, Veronica - gondolta keserűen. Amikor kilépett, a hideg eső kissé megnyugtatta, úgyhogy beült a kocsijába, és a elindult hazafelé. Hirtelen megcsörrent a mobiltelefon, és ebben a szomorú csendben szinte fájt az éles csengés. Igen, tessék - szólt bele idegesen. Helló, öcsi! - hallotta a vidám hangot a vonal másik végén. Holnap Vera barátnője eljön hozzánk, nagy buli lesz, igazi tuti csaj, nem
érdekel? Tudod jól, hogy megrögzött agglegény vagyok. Leszállhatnál már a témáról, elég nekem anya örökös aggódása – idegeskedett Luc. Nem rólad van szó! Megígértük a kiscsajnak, hogy bemutatjuk egy partiképes fiatalembernek, és nem tudok jobbat leakasztani a szögről, ugye megteszed?

Lucas ismerte ezt a hangot, nem lehetett nemet válaszolni, mert az szörnyű bosszút vont maga után, ami Jean-Francois esetében kiszámíthatatlan volt, hogy mit jelent. Rendben, ott leszek - mondta mogorván, és válaszra sem várva kikapcsolta a telefont. Tudta, nem tud tovább vezetni, úgyhogy megállt az út szélén. Lüktető halántékát a hideg üveghez szorította,
majd tehetetlen dühében zokogni kezdett. Aztán már nem bírta tovább, kiszállt a kocsiból, és elkezdte rugdosni teljes erejéből. Mikor lehiggadt, visszaült az autóba. Egy pillanatig gondolkodott, majd teljes gőzzel a megfordult, és visszament a szállodába. Amikor berontott a szobába, Veronica éppen indulni készült, de a férfi visszanyomta a szobába, a falhoz szorította, és szenvedélyesen megcsókolta. Vera csókja könny ízű volt, mégis a legédesebb a világon. Amikor újra magáévá tette a nőt, eszébe jutott bátyja kedvenc mondása: A tiltott gyümölcs a legédesebb. Minden lopott pillanat közelebb hozta a boldogsághoz, és a lebukáshoz. Holnap egy partyt rendezünk. Ugye ott leszel? - suttogta Veronica. Igen, már meg lettem hívva. Én fogom szórakoztatni a kedves barátnődet - felelte a férfi keserűen. Cammille-t? Camille, vagy Magalie, nem mindegy nekem? Ágyba kell vinnem. Ne merészeld! - ugrott ki az ágyból Vera - azt akarom, hogy csak az enyém légy, az enyém!

Másnap a partyn Veronica csak Lucasra tudott gondolni. Valahányszor csak szem elől tévesztette, akár csak egy percre, őrült féltékenység vett rajta erőt. Végül már nem bírta tovább, és a keresésére indult. Az erkélyen ült, és cigarettázott. Vera tudta, most rengetegen láthatják, ezért csak puhán a férfihoz simult, és leült a szemben levő székre.
- Mi történt? - búgta a nő édeskésen.
- Semmi. Le akart velem feküdni. Én nem akartam, úgyhogy most a kedves férjed karjaiban dorombol. Veronica hátranézett, és látta, amint Camille sugárzó mosollyal csimpaszkodik a férjébe.
- Most, hogy Jean-Francois ilyen elfoglalt, talán...- de nem fejezte be a mondatot, hanem megfogta Luc nyakkendőjét, és berántotta magával a szaunába, majd egy elbűvölő mosoly kíséretében bezárta az ajtót. Lehúzta magáról a szűk miniruhát, és teljesen meztelen állt a férfi előtt. Felizgatta a helyzet, hogy ő pucér, Lucason pedig még a nyakkendő is rajtavan. Vágytól remegő kezekkel gombolta ki az inget, és beletúrt Luc izmos mellkasának szőrzetébe. Teljesen beindult, és csókolgatni kezdte, nem nézte hol.
- Oh, Vera, isteni vagy - suttogta a férfi rekedten. Veronca ujjai egyre lejjebb csúsztak, majd megmarkolta a férfi péniszét.

Kemény volt és forró. Kigombolta a nadrágot, aztán egy hirtelen elhatározástól vezérelve szopni kezdett. Régebben ezt nagyon szerette csinálni, de Jean-Francoisval megalázó volt. Viszont Luckel teljesen más. Tele lett a szája, és már csak arra tudott gondolni, hogy nagyobb élvezetet okozzon a férfinak. Lucas beletúrt a nő hajába, majd felemelte.
- Elég, nem akarok elélvezni, mint egy taknyos kölök - zilálta. Veronica elmosolyodott, majd a padra ült, és hívogatóan széttárta a lábát. A férfi odament, és a vágytól megvadulva magáévá tette. Vera egy pillanatig csak feküdt, majd felült.
- Remek voltál! - suttogta Luc fülébe, és rámászott. Hitetlenkedve maga elé nézett, majd elmosolyodott.
- Ezt vegyem úgy, hogy mehet a második menet?
- Szerinted?
- Figyelj, a másik lyukban még szűz vagyok. Mit szólsz hozzá? - kérdezte elszántan.
- Kicsim, erre semmi szükség. Tudom jól, hogy a nők ezt nem szeretik, miattam pedig nem kell ezt tenned.
- De én akarom! - mondta Veronica durcás elszántsággal, majd csábítóan megfordult, és letérdelt. Csináld! - mondta erélyesen. Luc tapasztalatból tudta, ez sokkal jobban fáj, mint a szüzesség elvesztése, mert ez egész közösülés alatt tart. Egyszer, amikor 17 éves volt, Jean-Francois elvitte egy bordélyházba, és egy fiatal, tapasztalatlan prostit kért neki. Ő megkérdezte, szűz-e még, mire a lány kinevette, és azt mondta, csak a segglyuka szűz. Kérte a lányt szépen, az bele is ment, de mikor belehatolt, sikoltozni kezdett, és leugrott a farkáról. Ekkor bejött két strici, és lefogták, hogy jobban hozzáférhessen. Emlékezett rá, hogy így már nem kívánta, de nem maradhatott szégyenben, úgyhogy magáévá tette, miközben a lány teli torokból sikított.

Tudta, akkor szándékosan volt durva, de vajon most tud olyan gyengéd lenni, hogy Verának ne fájjon? Végül úgy döntött, igen, és belehatolt a nőbe. Veornica felsikoltott, és megmarkolta a napozóágy szélét, de amikor Luc el akart távolodni tőle, visszahúzta.
- Érezni akarom, tedd be jó mélyre! - lihegte. Lucasnak nem kellett kétszer mondani, tövig behatolt. Vera egy pillanatra megmerevedett, mint aki jeges vízbe esett, majd elernyedt, és felsóhajtott. Már csak a mámoros boldogság ködén át érezte a fájdalmat. Megfordult, kinyújtotta a nyelvét, és a férfi szájába dugta, miközben az élvezett. Csendben feküdtek egymás mellett a napozóágyon.
- Mióta tetszem neked? - kérdezte Vera megtörve a csendet.
- Már több, mint egy éve. Bolond vagyok, igaz? Pont a saját bátyám feleségére kell nekem szemet vetni.
- És gondoltál rám, miközben más nőket szerettél?
- Ki fogsz nevetni, de nem voltak más nőim. Én nem egyszerűen kívántalak, hanem szerelmes voltam beléd, mint egy ostoba kamasz.
- És csináltad...azt, ha nem volt nőd?
- Mit?...Ó, kicsim, ezt nem gondolod komolyan?
- De igen! - kacagott a nő - És ne is próbáld letagadni, látom rajtad, hogy csináltad! Mutasd meg nekem, mindig kíváncsi voltam rá, hogy egy férfi hogy csinálja!
- De kérlek! Ez nem vicces, hanem megalázó.
- Nem is megalázó, én is szoktam - mondta Vera ártatlanul.
- Nos jó, meggyőztél - nevetett Luc - megmutatom neked. Eszébe jutott, hogy mindig Veronicara gondolt amikor csinálta, de most mégis furcsán érezte magát.

Úgy gondolta, ez valami olyasmi, amit akkor csinál az ember, ha egyedül van. De hogy lehet ezt tenni, amikor egy kívánatos nő kuporog mellette, méghozzá meztelenül! Egy pillanat alatt megbánta, hogy belement, de azért tett egy-két tétova mozdulatot.
- Ez nem elég, látni akarom, ahogy kilövell! - pimaszkodott Vera.
- Na azt már nem! Kivéve ha...
- Ha...?
- Ha te is csinálod magadnak! - vágta rá a férfi.
- Ez ám az üzleti érzék! Rendben, és benne vagyok - kiáltotta Vera, és feljebb húzódott, hogy Luc láthassa. Simogatni kezdte magát, és Lucas látta, nem menekülhet, és bár még magának sem valotta be, de nem is akart. Már nem szégyellte magát, lehunyta a szemét, és megmarkolta a férfiasságát. Vera megbűvölten nézte, hogy mozog a férfi keze egyre sebesebben, miközben csípője le-föl járt, ugyanarra a ritmusra. Kezdett benne szétáradni az ismerős gyönyör érzése, és az ő ujjai is egyre gyorsabban jártak.
- Dugd be az ujjad, nézni akarom, ahogy benyúlsz! - nyögte a férfi. Veronica ezt nem szokta csinálni, de úgy döntött, ezt az áldozatot meghozhatja, és bedugta mind a két ujját. Luc csípője megfeszült, és a nő azt hitte elélvez, de csak ennyit mondott:
- Hagyd abba, én akarom csinálni! Vera engedelmesen elvette a kezét, és odahúzta Lucas-ét. A férfi behatolt az ujjaival, amitől Veronica megremegett, de Luc nem zavartatta magát, tovább simogatta. Hirtelen Vera minden izma megmerevedett, felnyögött, majd a férfi hasára hanyatlott. Lucas abbahagyta a maszturbálást, és átölelte a nőt.
- Ne hagyd abba, látni akarom! - könyörgött Veronica. Lemászott a férfiról, és megbűvölten nézte. Luc bőrét perzselte a nő tekintete, és elélvezett. A sperma vékony, fehér sugárban lőtt ki péniszéből, egyszer, kétszer, és harmadszor is, majd visszahullott Vera mellére. A nő felsóhajtott, és szétkente magán. Boldog volt. Életében ritkán adódtak ilyen boldog pillanatok, de most ezt érezte.
- Bárcsak ez a pillanat örökre tartana - sóhajtott fel. Luc soha nem álmosodott el szeretkezés után, de most úgy érezte, nem bír ébren maradni. Veronica szeretettel nézte. Olyan volt, mint egy kisfiú, és csöppet sem hasonlított a bátyára. Jean-Francois mindig elaludt szeretkezés után, és ez bántotta Verát, egyedül érezte magát.

Most viszont csak egy jutott eszébe: olyan volt ez mintha férj és feleség lettek volna, noha a nő is tudta a lelke mélyén, hogy ez lehetetlen. Hallotta, hogy sok vendég haza felé készül, és ebből gondolta, hogy régóta vannak itt, de nem volt szíve felkelteni Luc - öt. Fájó szívvel, de kiszabadította magát a férfi öleléséből, és felvette a ruháját. Tudta, könnyebb lenne itt hagyni Lucast, de nem volt szíve megtenni. Inkább finoman megcsókolta.
- Ébredj, szerelmem, ki kell mennünk - suttogta a fülébe. Luc álmosan tápászkodott fel.
- Mennyit aludtam?
- Tíz percet - füllentett Vera - Én kimegyek, te pedig menj haza, és ha kérdezik,
azt mondom, már több, mint egy órája nem láttalak. Így fel sem merülhet, hogy együtt voltunk. A férfi bólintott, és Veronica kiszaladt a hideg éjszakai levegőbe. A házban már csak pár vendég lézengett, és Jean-Francoist sem látta. Vera az órára nézett. Fél négy volt. Igazán nem vallana rá, hogy ilyen korán lefeküdjön, gondolta a nő, és miután átöltözött, és elrejtette a ruháját felszaladt a szobába. Mihelyt belépett, Jean-Francois megcsókolta.
- Szivem, az a helyzet, hogy itt egy barátom, és kettőnket kéne szórakoztatnod! Veronica egy pillanatra szólni sem tudott, aztán rájött, kifogást kell keresnie. Az egyetlen dolog, ami férjét eltántoríthatta a szextől, az volt, ha menstruált.
- Kedvesem, tudod, hogy most megvan! Miért épp mostanra kellett ezt időzítened?
- És az orális szex? Nekünk az is megfelel-mondta a férfi egyre növekvő dühvel a hangjában. Erre Vera már azt sem tudta, mit mondjon. Ez az eljárás megfelelt neki, amíg kitartott szerető volt, egy kurva, és választhatott az utcasarok vagy a férje ágya között, de most már tisztességes asszony volt, és a felső tízezerhez tartozott.
- Verd ki magadnak, ha annyira akarod. Vagy jobbat mondok, kérd meg a kis Camille-t, ő biztosan szívesen megteszi ezt a kis szívességet! - sziszegte Vera.
- Hát ez a baj kiscicám, féltékeny vagy? Nagyon sajnálom, ha megbántottalak, de ezt most meg kell tenned, aztán majd megbeszéljük. Vagy azt akarod, hogy elváljunk? Visszavágysz az utcasarokra? Mindig evvel fenyegette Veronicát, ha már nem voltak érvei.

Ez volt az egyetlen amitől félt, és ilyenkor rendszerint megtette, amit kértek tőle, most azonban jeges nyugalommal felelt:
-Igen. El akarok válni. Jean-Francois egy pillanatra megdöbbent, majd pofonvágta a nőt. Vera sarkon fordult, és kirohant.
- Megütött, megütött! - gondolta elkeseredetten. Míg leért az udvarra, sírni sem volt ideje, de lent kitört belőle a zokogás. Beült a kocsijába, és remegő kezekkel ütötte be az első számot, ami eszébe jutott, mint mindig, ha bajban volt. Egy pillanatig meg sem tudott szólalni a görcsös zokogástól, de végül erőt vett magán.
- Luc, kérlek, segíts, mert...megütött...Jean-Francois...és...és el akarok válni!
- Rögtön ott vagyok, csak nyugodj meg, még haza sem értem, öt perc az egész. Az öt perc most kínzóan hosszúnak tűnt. Három piros lámpán is áthajtott, hogy minél előbb magához szoríthassa azt a nőt, akibe most már halálosan szerelmes volt. Mikor odaért, Vera a kocsi motorháztetőjén ült, és épp Jean-Francoisval vitatkozott.
- Hagyd őt bébkén! - kiáltott a bátyjára, aki épp meg akarta ütni a nőt.
- Maradj ki ebből, kisöcsi! Azt teszek vele, amit akarok, elvégre kurva, igaz kisszivem? - fordult Verához, és megrántotta a hajánál fogva. A nő kétségbeesetten bólintott.
- Elég volt, Franco. Hagyd őt, különben...
- Különben? Luc belátta, kár észérveket keresnie, úgyhogy odalépett bátyához, és teljes erejéből orrbavágta. Jean-Francois megtántorodott, majd visszaütött.
- Nem, ne csináljátok! - sikoltott Veronica, majd elájult. Erre a két férfi abbahagyta a verekedést, és odarohantak hozzá. Luc felkapta, és a kocsiba akarta tenni, de Jean-Francois közbelépett.
- Hagyd békén a feleségem!
- Egy olyan, mint te, nem érdemel ilyen nőt!
- Nagyon, nagyon meg fogod bánni - sziszegte Jean-Francois. Lucas válaszra sem méltatta, csak berakta Verát a kocsiba, és elhajtott. Már nem érdekelte senki és semmi, csak Veonica. Tudta, sosem lehet boldog vele, de úgy döntött, mindent feláldoz, hogy megpróbálja.

Még mindig folytatom. Hacsak ki nem fütyültök.