Motorozás

A történet a hetvenes évek végén esett meg velünk. Fiatal házasok voltunk, egy vidéki kisvárosban éltünk, ahol egy helyi vegyi üzemben dolgoztunk mind a ketten. A munkaidőnk korán véget ért, percek alatt otthon voltunk és igen gyakran megesett velünk, hogy rögvest a hálószobában találtuk magunkat. Persze nem csak a hálószobában, hanem a lakás minden részén megesett, hogy röptében lezavartunk egy-egy menetet.

Egyszer egy munkatársam, aki fölöttünk lakott egy emelettel, meg is jegyezte, hogy furcsa hangokat szokott hallani a fürdőszobánk felől, melynek az ablaka közös szellőző udvarra nyílt az övékével. Volt egy nagyon kedves, legényember barátunk, aki gyakorta meglátogatott minket délutánonként. Sok közös témánk volt, mind a ketten szerettük a filmeket, a Hi-Fi-t, a fényképezést, szóval jókat dumáltunk. Csak az volt a probléma, hogy számtalanszor „olyankor” csöngetett ránk és bizony rajtunk is és rajta is meglátszott a zavar. Mondta is, hogy nem tud úgy jönni hozzánk, hogy éppen meg ne lepjen minket. Akkoriban a szabadság non plus ultráját jelentette egy fiatal párnak a motorkerékpár. A motor jelentette a szabad és gyors helyváltoztatás lehetőségét, a kiszabadulást a városból. Mi is sokat beszélgettünk róla, hogy milyen jó lenne nekünk is egy jó kis moci, sokat kirándulnánk és a természet lágy ölén is kipróbálhatnánk az együttlétet. Nem is beszélve arról, hogy ott aztán senki nem zavarhatna meg minket (hogy mekkorát tévedtünk!).

Az elhatározást tett követte és hamarosan ott virított a házunk előtt a csodás kis MZ. Alig vártuk már, hogy olyan idő legyen, ami alkalmas a terveink végrehajtására. Késő tavasz volt, május vége, minden zöldbe borult, a réteken virágok nyíltak, egyszóval minden ideálisnak tűnt. Felpakoltunk egy kis enni és innivalót, és a motor nyergére a fenekünk alá tettünk egy jó nagy plédet, aztán indulás ki a Tisza árterére. Nem tudom, hogy ismeritek-e azt az érzést, amikor a motor nyergében ülve hátulról hozzád simul egy lenge ruházatba öltözött, fiatal rugalmas női test? Csodálatos érzés, már önmagában olyan erotikus tartalommal töltve, ami megadja az alaphangulatot. Ilyen előzmények után ráleltünk egy kis facsoporttal védett, mezei virágokkal borított tisztásra, ahol letáboroztunk. Kiterítettük a plédet és nem sokat haboztunk, máris téptük le egymásról a ruhákat. Vadul egymásnak estünk, csókokkal borítottuk egymás testének minden porcikáját. Mivel már az utazás közben is mindketten eléggé felcsigázott állapotba kerültünk, rövid előjáték után hátára fektettem kedvesemet, lábai közé feküdtem és bevezettem édes barlangjába magamat. Együttlétünk csodálatos volt, csak egymásra koncentráltunk minden mozdulatnál.

Kissé feljebb emelkedtem fekvő helyzetemből, kezemmel lenyúltam és ujjammal ingerelni kezdtem a csiklóját (tudtam, hogy ezt nagyon szereti és maximális örömöt akartam nyújtani neki). Miközben egyre gyorsuló ritmussal mozogtunk és közben édes kis gombját ingereltem, megszűnt körülöttünk létezni a külvilág csak egymáséi voltunk. Kedvesem lélegzete egyre szaporábbá vált, majd teste ívben megfeszült, és mint egy kitörő vulkán, olyan hatalmas orgazmus rázta meg édes testét. Már én is nagyon közel voltam a csúcshoz, éreztem, hogy egy-két lökés és a mennybe repülök, amikor a tudatalattimon átszűrődve furcsa zajokra lettem figyelmes. A mozgást egy pillanatra sem abbahagyva hátra fordultam és legnagyobb megdöbbenésemre, tőlem néhány lépésre egy hatalmas német juhászkutya állt és szemmel láthatóan minket figyelt. Majd egy füttyentést és hívó szót hallottam és láttam, hogy mintegy 20 méterre egy ember áll és mögötte egy tehéncsorda vonul. Az első döbbenet után magamhoz térve gyorsan magunkra rántottam a takaró szélét, majd még egy-két mozdulatot téve én is megállíthatatlanul a csúcsra értem.

Eközben az ember a kutyájával és a csordájával egyre jobban távolodott tőlünk. Ijedtségünk lassan feloldódott és hatalmas nevetésben törtünk ki. Azt azonban már nem kockáztattuk meg, hogy újabb akcióba kezdjünk, gyorsan összeszedelőzködtünk és odébb álltunk. Így esett meg velünk, hogy a természetbe menekültünk a zavartalan együttlét érdekében, ami a végén mégsem bizonyult zavartalannak. Ennek ellenére kellemes emlékként él bennünk mind a mai napig és mostanában azt tervezgetjük, hogy jó dolog ugyan a légkondis, kényelmes autó, de venni kéne egy jó kis mocit...