Néha elképzelem, hogy kilépek testemből kicsit megpihenni. Távolról figyelni. Mérlegelni. Nem lélegezni. Bolyongni fájdalom és félelem nélkül. Szív nélkül. Üresen, áttetszőn.
Mert az érzések fájnak. Sokasodnak. Nem engednek szabadulni a mindennapokból. Rám rontanak akkor is, ha nem akarom. Hányszor kívántam, bár más lennék. Ha megszökhetnék a lét fojtogató, egyhangú börtönéből. A börtönömből, melynek rabja lettem.
A szeretet furcsa őr. Mindent tudó smaragdszeme örökké figyel, nehogy rosszat tegyek. Nehogy megbántsam azokat, akik körömbe lépnek.De az ő szavuk felett ki őrködik? És bennem miért törik el valami, ha hangjuk megzavarja áhitott csöndemet?
Nehéz szeretni, mert örökké fáj valahogy. És mégsem élhetek nélküle. De néha elképzelem,hogy a sértések apró, mérgezett nyila elkerül és egy pillanatra a monoton zúgást bensőmben némaság öleli körül. Akkor nem félek lélegezni. Létezni. Érezni.
Lassan visszatérek fáradt testembe.Képzeletem ajtaja bezárul. De nem végleg, mert tudom újra menekülnöm kell.
El. El a valóság elől.
2011.01.25.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
"Az ember akkor jön rá milyen fontos egy állat, vagy egy ember, ha elveszíti." Már nem tudom ki is mondta ezt, de igaza volt. És ha valakit nem szerettünk, vagy úgy éreztük nem olyan fontos, rájöhetünk hogy ez még se így van...
Ez a lány az egész életét maga irányította, olyan magabiztosnak tűnt, hogy azt bármelyik férfi elirigyelhette volna. Most mégis éreztem benne valami bizonytalanságot. Egy pillanatra megálltam és éreztem, hogy remeg alattam. Megsejtettem, hogy ez nem csak a szeretkezésünknek szól. Tartott valamitől. Elemeltem a fejem és az arcára néztem. Már csak egy fiatal lány volt, pont olyan, mint bármelyik...
Hozzászólások