Néha elképzelem, hogy kilépek testemből kicsit megpihenni. Távolról figyelni. Mérlegelni. Nem lélegezni. Bolyongni fájdalom és félelem nélkül. Szív nélkül. Üresen, áttetszőn.
Mert az érzések fájnak. Sokasodnak. Nem engednek szabadulni a mindennapokból. Rám rontanak akkor is, ha nem akarom. Hányszor kívántam, bár más lennék. Ha megszökhetnék a lét fojtogató, egyhangú börtönéből. A börtönömből, melynek rabja lettem.
A szeretet furcsa őr. Mindent tudó smaragdszeme örökké figyel, nehogy rosszat tegyek. Nehogy megbántsam azokat, akik körömbe lépnek.De az ő szavuk felett ki őrködik? És bennem miért törik el valami, ha hangjuk megzavarja áhitott csöndemet?
Nehéz szeretni, mert örökké fáj valahogy. És mégsem élhetek nélküle. De néha elképzelem,hogy a sértések apró, mérgezett nyila elkerül és egy pillanatra a monoton zúgást bensőmben némaság öleli körül. Akkor nem félek lélegezni. Létezni. Érezni.
Lassan visszatérek fáradt testembe.Képzeletem ajtaja bezárul. De nem végleg, mert tudom újra menekülnöm kell.
El. El a valóság elől.
2011.01.25.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
2026-02-26
|
Történetek
Eredeti történet: CFNM oder Nackt im Damenclub .... Szerző: caliban66 .... Literotica; 2023...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
A rózsaszín felleg viszont elkerülhetetlen, és manapság egyre több embert talál meg. Ez a rózsaszín felleg persze csak egy tünete a kóros szomorúságnak, vagy inkább kezdete. De ha ennek érzéseit sikerül leküzdeni, a kóros szomorúság már elkerülhető.
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-16 00:00:00
|
Egyéb
De ha tényleg szeret? Megvár. És megvárom. Megvárjuk egymást, addig a pillanatig, amíg elveszünk egymás tekintetében. És amikor, - mint mikor elalszunk, és ébredünk, hogy a kiesett álmok mikor is jöttek, - megcsókoljuk egymást. Az lesz a szerelem. Mikor csak odahajolok, és egy apró csókot pihegek az ajkaira. Mikor átkarolom, és kiráz a hideg, mikor megremeg a kezem. És nem érdekel, hogy izzad a tenyerem, hogy a hajam kócos, hogy őt is rázza a hideg...
Hozzászólások