Március sűrű volt - 2. rész

Az estéimet azzal töltöttem, hogy Anitát csörgettem mindhiába, és közben néha a chaten időztem ismerősökkel és ismeretlenekkel álcsevegéseket folytatva. Dorkával a kapcsolatunk egyre inkább csak a szexualitás területére szorult vissza, de a viták még így is mérgezték a közösen töltött időt. Anita elérhetetlensége pedig - talán illúzió volt csupán - mintha a szívemet sajgatta volna leginkább. Éppenséggel tehát komoly érzelmekre nem is vágytam, de a figyelmem elterelésére annál inkább. Így kattintottam arra a két lányra is a chaten, hogy megérdeklődjem tőlük, miért együtt léptek be. Persze magamban kigondoltam egy izgalmasnak hangzó választ, de meglepődtem, mikor kiderült, tényleg arról lenne szó. Ez a másik Anita (20 éves) és a szeretője, Anna (19) közös játszadozáshoz kerestek egy fiút harmadiknak. Van egy-két trükk, amivel könnyen és viszonylag nagy biztonsággal ki lehet szűrni, hogy ki az, aki csak játszik, és ki az, aki komolyan gondolja a dolgokat a neten. Ez a két lány azonban átment az első rostán. Kezdtem magam beleélni a dologba, és talán annak köszönhetően, hogy nem sürgettem semmit, ők is komolyan vettek engem. Mivel hirtelen véget kellett szakítanunk a beszélgetésnek, telefonszámcserében állapodtunk meg. Rizikós volt, de nem tehettem mást, bíztam benne, élő számokat kaptam.

Csak másnap tudtam felhívni az egyiküket. Anitához volt szerencsém. Meglepődtem kissé. Talán a korábbi tapasztalatokra építettem, vagy csak elképzeltem magamnak egy hangot, de az övé más volt. Mélyebb, tapasztaltabb, érzékibb. És nagyon határozottnak tűnt. Mégis lassan a szavaiból kiderült, hogy belül valójában bizonytalan most, mégha általában szereti is irányítani, kézben tartani a dolgokat. Most azonban egy olyan ötletről volt szó, amit nem tudta biztosan, hogy meg akar-e valósítani. Sokat akkor nem tudtunk beszélni, mert munkából munkába rohant éppen, de arra elég volt, hogy kiderítsük, szimpatikusak vagyunk egymásnak. Rögtön találtunk közös hangot, nem akadozott a beszélgetés, és igazából csak azért fejeztük be, mert be kellett, de inkább még egymással foglalkoztunk volna tovább. Jó jel volt ez, kellemes bizsergés töltött el a beszélgetés után. Később még újra felhívtam, immár este. Annyit sikerült kiderítünk, hogy mindkettőnkben meg van az a bizonytalankodó kíváncsiság, ami annyira vibrálóvá teszi a helyzetet. És ez segített eldönteni, hogy ha a tervből nem is lesz semmi, találkoznunk egyszer legalább kell, hogy megismerjük egymást. Nagyon érdekesnek tűnt nekem Anita a maga egyéniségével, öntudatosságával, és furcsán határozott nőiességével. Kíváncsi lettem Annára is.

Sajnos egy ideig nem alakultak kedvezően a dolgok. Sehogyan sem sikerült egy közös időpontot találni, amikor mind a hárman össze tudunk jönni. Aztán lassan megértettem, ennek oka nem Anita, hanem Anna. Aztán egy idő után az is kiderült, hogy Anita és Anna között régen megtörtént ugyan egy beszélgetés, amiben mindkettőjüknek tetszett az ötlet, hogy egy harmadik felet is bevonhatnának a szexuális életükbe időnként, és ennek nyomán került sor a chates beszélgetésünkre is, de aztán Anna bizonytalanná vált. Kicsit mérges voltam, hogy Anita nem mondta el nekem az igazat, hanem mindenféle egyéb kifogásokat keresett korábban, de aztán megbocsátottam neki. Először is soha nem voltam haragtartó, másodszor pedig végül is elmondta az igazságot, hiszen nem tudta magában tartani, nem akart nekem hazudni. A végén még tetszett is, hogy felvállalta a helyzetet. Ekkor már - mögöttünk jó néhány maratoni telefonbeszélgetéssel - annyira beleéltem magam, hogy végre élőben is megismerhetem Anitát, hogy nem akartam elveszíteni a lehetőséget. Anna továbbra is megmaradt fura ismeretlennek. Mikor egyszer javasoltam Anitának, hogy Annát felhívom személyesen, hogy hátha az meggyőzi őt, Anita lebeszélt róla, mert azzal szerinte csak merev elzárkózásra késztetném a kedvesét, és akkor semmi esély nem maradna a hármas együttlétnek.

Végül úgy döntöttünk: Anitával négyszemközt találkozunk úgy, hogy Anna is tud majd a találkáról, és ha akar, eljön. A Boráros téren, a Hév megállónál vártunk egymásra. Izgultam, feszült voltam, de bizakodó. Persze csak Anita volt ott. Bőrkabátjában, sötétszürke farmerjében, vékonyságával, csillogó barna szemeivel, lebegő, vékonyszálú, fekete hajával vadnak, izgatónak, keménynek, határozottnak látszott. Elsőre talán kicsit el is bizonytalanított. De mikor beszélgetni kezdtünk, kiderült számomra, hozzám hasonlóan zavarban van. A Lurdy Ház volt a célállomás, ott ültünk le csevegni hosszasabban. Noha voltak zavaró kiszólásai, amelyek a keménységét, érinthetetlenségét akarták bizonyítani, a korábbi közös beszélgetéseinknek is köszönhetően, most ezek elég hamar eltünedeztek szerencsére. És helyettük maradt mellettem egy érzékeny, sokat megélt, sokat tapasztalt, fájdalmakkal telített fiatal lány. Volt miről beszélgetnünk. Az, hogy mit terveztünk egymással szinte nem is került szóba. Aztán mikor mennie kellett lassan, akkor mégis előkerült kényszerűen a téma. Tényleg kicsit esetlenül, oda nem illően. Elárultam neki, mennyire vonzónak találom. Ő pedig elmondta, hogy ha a barátnője nem is akarja hármasban, neki szüksége van férfi érintésre is, és az enyém nem lenne ellenére.

A találkozásunk után már egyre kevésbé volt fontos Anna. Egyébként pedig lassan Anita számára is kiderült, Anna határozottan elzárkózott attól, hogy kettejük életébe egy harmadik valaki lépjen, akár mégoly ideiglenesen is. És ez végül az egyik napon eléggé nyíltan került felszínre. Anita kérdőre vonta Annát, hogy ha már az ő ötlete volt eredetileg, akkor miért ijed meg a lehetőségtől, amikor az kézzel foghatóvá válik. Összevesztek. Csúnyán. Anna hazaköltözött a szüleihez, pedig a tőlük való elköltözés nem volt éppen önszántából való. Amikor megtudták, hogy egy másik lányba szerelmes, hogy egy másik lánnyal szeretné összekötni az életét, a szülők kiadták az útját. Most pedig, hogy összevesztek, tárt karokkal fogadták. Anita nekem mesélte el a dolgot először telefonon. Megbeszéltük, hogy találkozunk. Szombaton találkoztunk dél körül a Csepel-sziget közepén. Sétáltunk nagyon sokat, és közben beszélgettünk. Elmesélte Anna sorsát, a sajátját. Elmesélte, hogy mielőtt kiderült Anna szülei előtt, hogy mi van köztük, addig Anitát nagyon szerették, azóta pedig őt hibáztatják a lányuk másságáért. Én főleg hallgattam, és egy keveset meséltem a másik Anitával való ismeretségemről, és az akkori viselkedéséről. Akkor és ott nagyon közel kerültünk egymáshoz.

Órákat beszélgettünk sétálva, néha egy padon üldögélve Budapest egyik legkietlenebb, lerobbantabb vidékén, ami akkor valahogy nagyon illett a szavaink hátteréül. Magányosnak és becsapottnak éreztük magunkat. Kellett a feszültség feloldása. Mindketten éreztük. Egyszerre kaptunk egymás szája után az egyik pillanatban. Onnantól nem volt megállás. Anita csókja heves volt, sóvárgó, vad. Harapta, szívta az ajkaimat, a nyelvemet. Öleltem, amilyen szorosan tudtam. Szükségünk volt egymásra, és nem akadályozott meg semmi abban, hogy oda is adjuk a másiknak, ami kell neki. Sokáig, talán fél óráig tartott az első roham. Addig nem tudtuk elengedni, cserébe viszont mérhetetlenül feltüzeltük egymást. Felmerült, hogy Anitáék közös lakása itt van a közelben, de aztán elvetettük az ötletet. Anita azt azért mégsem akarta. Mesélt már a közös hálójukról, hiszen az volt a lakásuk legjobban felszerelt helyisége, de azt csak úgy ismerhettem volna meg közelebbről, ha hármasban vagyunk. Azonban ahol találkoztunk korábban, ott emlékeztünk egy panzióra, ami kedvező árakat hirdetett. Mikor megérkeztem, viccesen említettük meg, akkor viszont már konkrét adománynak tűnt az ottléte. Visszaindultunk és bejelentkeztünk. Egyikünket sem nagyon zavart, hogy mennyire nyilvánvaló, miért jöttünk. Nem is jutott eszünkbe akkor ezen gondolkodni. Csak végre kettesben akartunk maradni.

A szoba kellemes volt, nagy, és a franciaágyon kívül még egy plusz ágy is volt benne. No meg egy apró fürdő, és némi beépített szekrény. Minket a franciaágy érdekelt. Lerúgtuk a cipőket csókolózás közben. Aztán lerántottam magammal az ágyra Anitát. Élveztem, ahogy rámterül, és újra a szám után kap. A kezemmel a derekát öleltem, simogattam. Közben az egyik lábát a lábaimon kívülre, a másikat belülre tette. Úgy lógott le az ágyról és lovagolta meg a combomat. A hajába túrtam, a tarkójánál összefogtam egy fürtöt, és hátrahúztam a fejét. Megfeszült a teste fölöttem, én a nyakába csókoltam, a bőrébe szívtam magam, ő pedig hangosan kiáltott fel, ami aztán hosszas nyögésbe fulladt. Megtámaszkodott a mellkasomon, és felült a combomon. Utánakaptam, és a mellei akadtak a kezeimbe. Melltartót soha nem viselt, ezt első találkozásunk óta tudtam. Megfogtam mindkét kis, finom keblét és alul megemeltem. A hüvelykjeimmel pedig a bimbók körül simítottam végig. Hegyesedtek már mióta. Még csak ekkor jutott alkalmam, hogy lelökjem a válláról a bőrkabátját. Nehezen csattant a földre mögötte. Nem álltam meg. Lecsúsztattam a kezeim a derekára, belekapaszkodtam az ingébe, és fölfelé kezdtem húzni. Jött az alatta lévő pólóval együtt. Mindkettőt áthúztam a fején. Kiélveztem a pillanatot, ahogyan felemelt karokkal nyújtózott fölöttem a karcsú teste.

Én is felemelkedtem kicsit, ahogy áthúztam végül a kezein is a ruhát, és bekaptam az egyik bimbóját. Körbenyalintottam, és a fogaim közé vettem. Sóhajtott. A vállaimba kapaszkodva dőlt hátra. A kezemet a hátára simítottam és megtámasztottam. Dülöngélni kezdett előre-hátra, és a combomon éreztem a forróságát. Gondoltam egyet, és a feneke alá dugtam a kezeim, vele együtt felálltam, megfordultam, és az ágyra ejtettem. Egy pillanatig csak néztem: ott feküdt kiterülve, vágyakozva, lángoló tekintettel, kívánatosan. Másodpercek alatt szabadultam meg a ruháimtól. Megálltam fölötte meredő férfiassággal, ő pedig a nadrágja gombjait nyitotta szét, miközben engem nézett. Lehajoltam, hogy segítsek neki. Megemelte a csípőjét, és lerántottam róla is mindent. Széttett lábakkal, meztelenül hevert előttem. A puncija csupasz volt, az izgalomtól az ajkai megdagadtak és szétnyíltak. Nem tudtam ellenállni: Odavetettem magam. Felemeltem a lábait a vállaimra, miközben közéjük térdeltem. Anita úgy lógott lefelé a vállaira, és a fejére támaszkodva. A karommal támasztottam meg a combjait, szinte átkulcsoltam kívülről, hogy a kezemmel széthúzhassam az ajkait. Befúrtam a fejem az izgalomtól illatozó szemérmébe. Nagyon bevadított. Benyaltam egyenesen a hüvelyébe. Hatalmas nyögéssel díjazta.

Némileg finomabban folytattam. Elkenegettem a nedveit mindenhová. De ő mozgott alattam. Éreztem, erőteljes izgatásra vágyik. A csiklója után nyúltam, és dörzsölni kezdtem a nyelvemmel. Erősen odaszorítottam, és fel-le húzkodtam rajta. Aztán újra benyaltam neki mélyen. Döfködni kezdtem a nyelvemmel. Ahogy feszítettem, szinte görcsöltek az ajkaim, a nyelvem. Lógott a karomra támaszkodva, emelgettem is kicsit, és ő nézte, mit teszek vele. Rázkódva nyöszörgött. Határozottan megdugtam a nyelvemmel. Visszatértem a csiklójára, rövid dörzsölgetés után bekaptam, és húzni, szívni kezdtem. Ettől teljesen kikészült. Hangosan kiáltozott, elhaló sikolyokat adott ki magából. Mikor a fogaim közé vettem az édes pöcköt, hörögni és remegni kezdett. Sokáig élvezett. Leeresztettem és mellé heveredtem. Remegett a lábam, a karom, a kezem, az ajkam az erőfeszítéstől, és lihegve szedtem a levegőt. Ő is lihegett mellettem. Felé fordultam és csókolóztunk. Illetve inkább csak puszilgattuk egymást. Lenyúlt és megfogta a férfiasságom. Merev volt, de azért érezhetően kevésbé, mint korábban. Pumpálni, majd húzogatni kezdte. Mikor kicsit erőre kapott, rám nézett, majd lejjebb csúszott. Megtámaszkodott az egyik kezével mellettem, és megpuszilta az előnedveimtől síkos rúd végét.

A másik kezével egyszer csak belemarkolt a zacskómba, és mosolyogva élvezte, hogy ettől kő merevvé keményedek. Újabb, ezúttal hosszasabb puszival jutalmazott. Aztán már inkább nem is fejezte be a puszit, hanem végignyalta az oldalán lefelé. A kezéhez ért, de nem hagyta abba. A zacskómat nyalogatta, és ettől remegni kezdtem. De nem állt meg, bekapta az egyik golyómat. Felkiáltottam a különleges érzéstől. Újra váltott, és felcsúsztatta a nyelvét a rúdon. Most a kezével rámarkolt a tövére, az ajkaival pedig a makkra. Beszívta. Aztán visszaindult, és egészen a hegyéig kiengedte. Fel-le szánkázott a férfiasságomon egyre gyorsabban. Aztán megállt, kitöltve velem a száját, és csak szívta. Ahhoz képest, hogy alapvetően a lányokhoz vonzódik, hihetetlen jól csinálta. Talán a felfokozott érzelmi állapotom, talán az ő gátlástalan, vad módszere tette, de nagyon hamar orgazmus közeli állapotba kerültem. Megfogtam a vállainál és felhúztam magamon. Megcsókoltam. Igazán mélyen. Fura volt a szánkban a kétféle íz. Neki egyik sem lehetett ismeretlen. Lenyúltam a fenekéhez, aztán közé simítottam. Még mindig nagyon nedves volt. Megemeltem a csípőm és behatoltam. Megfeszült és összeszorította a száját. Rég volt ilyesmiben része. Aztán megnyugodott és ellazult. Én vártam türelmesen. Nekem is jól jött a pihenő. A szűk, de nagyon nedves hüvelyébe csúszva ugyanis majdnem rögtön elmentem.

Aztán el kezdett hintázni rajtam. Előre-hátra dülöngélt a csípőjével, miközben végig rám hajolt. Ez a póz arra volt jó, hogy ő kényelmesen érezhetett magában és tágulhatott, miközben én viszonylag keveset érzékeltem belőle, így kicsit higgadtam. Az is eszembe ötlött, hogy tuti nem szed tablettát, ha egy lánnyal él együtt. Akkor hirtelen felült rajtam és én a gerincemig beleremegtem. Vadul kezdett el lovagolni. Semmivel nem törődött, csak ugrált fel-alá rajtam. Egyszerre volt hihetetlen jó és néha hihetetlen fájdalmas. De ő nem kímélt se engem, se magát. Vágtázott, én pedig csak nyugtattam a kezem a csípőjén, hogy ha kell kicsit irányítsam, és néha a combján, hogy érezzem az izmai munkáját. Éreztem, hogy mennyire élvezi, és ez nekem is segített. Nyögött, zihált, csapkodott a haja, és remegtek a keblei. Mintha megszállta volna valami, olyan hévvel dugta meg magát rajtam. Aztán a nyögései kezdtek összeolvadni, és magasabb hangfekvésbe átcsúszni. Ő pedig gyors és apró mozgásra váltott. Ez nekem is félelmetesen izgató volt. Pillanatok alatt kerültem újra orgazmus közelbe. Ő pedig hirtelen megfeszült, majd újra, és harmadszor is. A teste feszülését három hangos sikoltás kísérte. Valamint a hüvelye összerándulásai. Ő rámborult. Én pedig a lenti három pumpálástól szintén összerándultam, és kirántottam belőle magamat. A fenekére és magunk közé élveztem.

Anita csukott szemmel feküdt rajtam, és hangosan zihált. Időnként még össze-összerándult. Nagyon jó érzés volt, hogy ekkora örömhöz segítettem. Szüksége is volt rá. Lassan legördült rólam, én pedig simogattam immár lassan, ráérősen. Szemügyre vettem alaposabban testének részleteit. Végiggondolva mindenestül ezt a lányt, nagyon megértettem, hogy egy másik lány miért képes belészeretni. És azt is megértettem talán, hogy neki miért egy lányra van szüksége. Hiába lehet egy férfi is érzékeny lélekkel megáldva, amennyi érzékenységre neki szüksége van, azt nem kaphatja meg egytől sem. Aztán elmosolyodtam magamban, hogy épp egy ilyen vad aktus után jut eszembe Anita érzelmekre való kiéhezettsége. Azt hiszem sokáig tartott, míg elgondolkoztam. Ő pedig talán megsejthette, hogy mi jár a fejemben. Vagy csak neki is ilyesmi jutott eszébe? Kibontakozott a karjaim közül, felállt, és a fürdőbe lépett. Hallottam a vízcsobogást, és összeszedtem magam. Utánamentem. Gyönyörű volt, ahogy csak folyatta magára a vizet. Beléptem mellé. Átkaroltam és megcsókoltam. A fülébe súgtam: Köszönöm! Sután hangzott. Nem is nagyon hangzott fel köztünk több szó. A gondolataiba temetkezett, miközben segítettem megmosakodni neki és magamnak. Felöltöztünk és távoztunk. Nem maradtunk ott a panzióban éjszakára, hiába volt kifizetve.

Mikor az utcára értünk, akkor szólalt csak meg. Azt mondta, hogy nagyon hálás nekem, és nagyon köszöni az élményt. Elmondta, hogy szüksége volt rá. Hogy kellett, hogy végre egy férfit is érezzen. Elmondta, hogy másképp kényeztettem, mint Anna, de nagyon is élvezte. De minden mondatában szomorúság bujkált. Sétáltunk közben, és lekeveredtünk a Duna-partra. Gyerekek játszottak odébb. Anita újra belekezdett. Nehezen mondta ki, mert nem akarta, hogy fájjon. De már egy ideje tudtam, mit fog mondani. Aztán csak sikerült. Kimondta, hogy neki most el kell mennie, és beszélnie kell Annával. Szüksége van rá. És ezt én is tudtam. Üresnek tűntek a szavak, hogy azért még, mint barát, nem szeretne elveszíteni. Hagytam elmenni. Aztán csak ültem ott egy fa alatt, és próbáltam feldolgozni a történteket. Közben néztem a gyerekeket. Nekik még semmi nem olyan bonyolult. Nekem meg minden? Megint egy lány, aki mélyen megérintett, akivel soha nem találkozom újra. Aztán a gyerekek bevontak a játékukba. Nem hagyhattak ott magányosan. Aranyosak voltak. Beszélgettünk, és ők mindent olyan tisztán láttak. Még kétszer beszéltünk telefonon Anitával. Újra visszaköltözött hozzá Anna, és Anna szülei továbbra is gyűlölik ezért. De azért bútort kaptak tőlük ajándékba. Nekem pedig kicsit sűrű volt a március.