Kedves nővér!

"Egy kellemes nyári balesetemmel kapcsolatos emlékemet szeretném megosztani veletek. Csak azért, hogy lássátok, nem csak a Fekete Angyal segít mások szenvedésein :) A címe legyen mondjuk: Kedves nővér"

Néhány éve nyáron kisebb baleset ért, ami miatt szégyenszemre kórházba kerültem. Nem volt komoly a dolog, de néhány napot fekvő gipszben kellett töltenem az osztályon. Rendesek voltak azért, mert nem az öreg tatákkal raktak össze, hanem kaptam egy külön szobát a folyosó végén. Szétuntam az agyam: nyár, fülledt meleg, én meg napokig fekhetem az ágyban egy porfészek kórteremben. Különben is nyári pangás az egészségügyben - orvos sehol, csak a heti viziten. A nővér meg csak a kajával jött be, meg reggel mosdatni. Látogató sehol, mindenki nyaral. Szóval szar ügy.

Egyik nap estefelé bejött az éjszakás nővér - fantasztikus lány volt, mindene a helyén volt. A hőség miatt engem csak egy lepedővel takartak le, ami nem sokat takart. Szemmel láthatólag neki is melege lehetett, mert csak egy fehér tunika volt rajta, egyébként se fölül, se alul semmi. A látvány természetesen nem hagyott hidegen! Ő meg csak mosolygott, és megkérdezte: - Csak benéztem, hogy minden rendben van-e. Nincs szükséged semmire? Zavaromban persze meg sem bírtam szólalni.

Csak a farkamban éreztem, hogy valamire szükségem van azért. Ő meg kicsit óvatosabban kérdezte: - Bocs, zavarlak? Akkor már megyek is. - Á dehogy, csak nem vártam látogatót ma már - próbáltam valamit kinyögni. - Gondolom te is unatkozol itt - mondta, és már le is ült az ágyam szélére. - Hú de öszze van gyűrve a párnád, várj megigazítom - mondta, azzal már hajolt is fölém, hogy megigazítsa a párnám. Ahogy előrehajolt, a tunikája alá siklott a szemem. Hát amit ott a nyakától a combjáig láttam, az már megérte a balesetet. De amit a farkamban éreztem, azt nem tudtam leplezni. Csak feküdtem hanyatt tehetetlenül az ágyban, az a vékony lepedő meg aztán semmit nem takart az érzelmeimből.

Persze rögtön kiszúrta: - Nana, csak ide ültem az ágyad szélére. - Bocs, ne értsd félre, de tényleg klasszul nézel ki - erőlködtem rákvörösen. - Oké, lazíts, semmi gáz - nyugtatott meg - bízd csak ide... Azzal választ sem várva benyúlt a takaróm alá. A meglepetéstől köpni-nyelni nem tudtam. Nagy nehezen aztán kinyögtem: - Figyelj, ez állatkínzás. Én itt fekszem magatehetetlenül, te meg itt alig valami ruhábán csigázol. Ne csináld már ezt velem! - Mondtam, hogy bízd rám. Ha nem esik jól, majd akkor szóljál! - válaszolta, azzal finoman húzott egy párat a makkomon. Én meg azt hittem, menten szétdurranok. De tényleg rábízhattam magam... felhajtotta a lepedőt a hasamról, és már csókolta is óvatosan a farkam végét.

Először csak nyalogatta, aztán egyre mélyebben vette a szájába és egyre erősebben szívta. Egy pillanat alatt szinte tövig benne volt a szájában a farkam, és valami elemi erővel szívta-nyalta közben. Közben ahogy fölém hajolt, a feneke pont mellettem villant ki a tunika alól. Óvatosan alányúltam és már a markomban is volt a forró, borotvált puncija. Ő csak egy gyengéd sóhajtással nyugtázta, és közben iszonyatos sebességgel szopott tovább. Ebben a pillanatban nem bírtam tovább: teljes erőmből belemarkoltam a fenekébe és a puncijába, ahogy elélveztem.

Ő kéjesen kiszivogatta az utolsó csöppet is, majd még mindig a farkam nyalogatva fölhuppant az ágyra úgy, hogy a puncija az arcomra került és hátraszólt:
- Most te jössz! Nekem sem kellett kétszer mondani. Állati ösztönnel vetettem bele magam a borotvált punciba. Az első mozdulatnál már éreztem, hogy csak úgy tüzel a luka és tocsog a nedvességtől. Közben az egyik kezemmel óvatosan a puncijába nyúltam be, a másikkal pedig a fenekét vettem kezelésbe, amilyen mélyen csak tudtam. Neki sem kellett sok, pillanatokon belül hatalmasat élvezett. - Nagybeteg, kezdetnek ez nem is rossz! - jegyezte meg, miközben még mindig a farkammal játszadozott. Aztán hirtelen megfordult, egy mozdulattal ledobta magáról a tunikát és a szemembe nézve azt mondta: - Na, akkor most együtt folytassuk! - mondta, és már nyúlt is maga alá, hogy a farkamat magába tegye.

Nem kellett nekem sem kétszer mondani - bár amúgy sem tudtam volna mozdulni, hogy ellenkezzek. Először csak a csípőjével körözött óvatosan a farkamon, majd fölém hajolt, és a gyönyörű melleivel elkezdte cirógatni az arcom. Erre már én is beindultam. Megmarkoltam a fenekét, és elkezdtem magamon lovagoltatni jó ütemesen. Tetszhetett neki a kemény markolás, mert pillanatok alatt vágtába csapott a lovalgása. Úgy dobálta magát föl-le a farkamon, hogy azt hittem menten ketté törik a gipszem. De ő csak lovagolt rajtam én meg élvezettel gyömöszöltem a melleit.

A második orgazmusa sem váratott magára, hatalmas vonaglás közepette élvezett el újra. De most sem állt meg pihenni, hanem lihegve mondta: - Még egy lukam van, most az jön! Azzal megfordult megint, és háttal nekem a fenekét a szám elé tolta. Én persze ismét teljes lelkesedéssel láttam neki a feladatnak, miközben újra markolászni kezdtem a melleit. A bimbóival már öklelni lehetett volna... Közben ő sem tétlenkedett, ismét szájjal vette kezelésben a farkamat - úgy lucskosan, ahogy kihúztam. De nem sokáig tartott a feneke nyalása sem, ismét felült, majd kevés igazgatás után háttal belém ült, ezúttal most a fenekébe nyársaltatva föl magát.

Valami fantasztikusan jó szűk volt a luka, és a két feneke minden egyes ütemnél izgalmasan csattant a heréimhez. Fenséges volt! Miközben én a melleit gyömöszöltem tovább, ö két kézzel a csiklóját vette kezelésbe. Nem sokatt váratott most sem, harmadszor is hatalmasat élvezett, miközben a fenekét úgy összeszorította, hogy sajgott szinte belé a farkam. A harmadik orgazmus után csillogó szemekkel fordult ismét vissza felém: - Tulajdonképpen nem is tudom, ki járt jobban ezzel az egésszel - mondta elaléltan mosolyogva. - De itt még akad egy kis tennivaló - mutatott a lucsoktól csillogó, ágaskodó farkamra. - Mit szeretnél még? - kérdezte. - Nem is tudom, azt hiszem, inkább továbbra is rád bíznám - sóhajtottam. - Mi lenne, ha megmutatnád, hogy te hogyan szoktad magadnak? - kérdezte. - Közben pedig én is kicsit matatnék magamon. - Rendben - mondtam, és már kezdtem is verni a farkam.

Ő pedig kéjesen megnyálazta kicsit az ujjait, és elkezdte finoman, de hihetetlenül gyorsan izgatni a csiklóját. Nekem már nem volt sok hátra a két kör után, hamarosan spriccelni kezdtem. Amikor meglátta, gyönyörködve nézte, hogy a hasamon szétterül a sperma, majd gondosan és kéjesen az utolsó cseppig lenyalogatta, miközben a csiklója izgatását egy pillanatra sem hagyta abba. Miután pedig szépen felnyalogatott mindent, óvatosan rámfeküdt, és magába illesztette a még nem teljesen harcképtelen szerszámom. Azt hittem ez már csak a levezetés, de még mindig volt meglepetése számomra. Óvatosan elkezdett a hüvelye mozgatásával izgatni anélkül, hogy a teste mozdult volna, közben pedig a nyakamat csókolgatta. Ahogy hüvelyével ismételten újra rá- meg ráfeszült a farkamra éreztem, hogy ismét nem bírok magammal.

De ő is kezdett újra teljesen megvadulni. Ismét velem szembe ült rá a farkamra, közben a lábát teljesen kinyujotta a mellkasom mellett, és a lábfejeit összekulcsolta a fejem alatt, majd előrehajolva tovább nyalogatta a nyakam. Közben ahogy előrehajolt a mellei kellemesen cirógattak a mellkasom, a puncija pedig közben úgy meredt hátrafelé, hogy azt hittem a méhében van már a farkam vége. Ösztönösen markoltam meg a fenekét, és két ujjal is belenyúltam a fenekébe. Az iram őrültre váltott már, szegény kórházi ágy majd' szétesett - de az orgazmus, amit szinte egyszerre értünk el, semmihez nem volt hasonlítható!

Még percekig csak lihegtünk egymásba fúródva szótlanul, majd lassan szedelőzködni kezdett. Nem volt túl bonyolult felöltöznie, de látványnak még mindig csodálatos volt. Kimenőfélben még rám kacsintott: - Holnap is én vagyok az éjszakás. Ugye jöhetek látogatóba? - Naná! Egy hétig legalább itt fekszem, úgysem tudok elszökni előled - válaszoltam.

Még három éjszaka volt ő az éjszakás, aztán egy kedves, ám meglehetősen öreg és testes kolleganője vette át a stafétát. Szerencsére addigra már megkaptam a járógipszem, és mehettem a haverok után a Balcsira. Pár hónap múlva visszamentem az osztályra, mert szerettem volna újra találkozni az én kedves nővérkémmel, de addigra már nem dolgozott ott. Mindenesetre azóta lényegesen jobb véleménnyel vagyok a magyar egészségügyről :)

Ha bárki éjszakás nővérként dolgozik, és valami izgalomra vágyik, akkor szóljon - egy hálás beteg segít!