Helyzetek és gyakorlatok

Lassan szoktam meg az új munkahelyet, az új arcokat, az új munkatársakat, az új embereket körülöttem, a vonatozást kora reggel a melóba és haza délután vagy este. De aztán belerázódtam, az ingázás már fel se tűnt, reggel gyorsan összeszedtem magam, így már egy picit tovább alhattam. Délutánonként kényelmesen ballagtam haza, néha beültem sörözni régi haverokkal vagy éppen újakkal. A körülöttem áramló ember-masszának kezdett arca lenni, felismertem az egyes embereket, ha máshol találkoztunk, mint a vonaton vagy az állomáson, megismertem a kallereket és kezdett az egész új élet komfortos lenni. Egyetlen árnyoldala volt az egésznek: párom nem akart osztozni velem az új éltemben, így magányos lettem.
Egy tavaszi hűvös reggelen pillantottam meg őt…azaz…azaz láttam máskor is, nyakig kabátban, sálban, sapkában. Akkor azonban csak könnyű kabátban volt, és két pillantással megállapíthattam, hogy csinos lány. Ennyiben hagytam a dolgot, 18-nak nézett ki, én meg vagy két és félszer annyi. Később többször láttam, májusban kiskosztümben, papírokkal a kezében várta a vonatot a többi érettségiző középiskolással. Aztán pár hétig nem láttam, majd megint előkerült. Vöröses-barna hajával játszott a kora-nyári szél, toppja két formás kerek cicit tartott kordában (ez a feladat annyira lekötötte, hogy a hasát szabadon hagyta), feszülős farmerja izgalmas domborulatokat takart. Két pillantásnál most sem szántam rá többet, ennyi is elég volt. Jó kis csaj, én meg lehetnék vagy 25 évvel fiatalabb. Úgy látszik talált magának valami nyári melót, vagy elfoglaltságot, mert sokat járt fel ő is.
 
Telt a június, én egyre jobban belerázódtam a dolgokba, és találtam magamnak egy megfelelő házacskát, ami a maga 60 négyzetméterével és vadul burjánzó kertjével pont elég volt. Egy agyzsibbasztó nap után bambultam ki a fejemből, a vonat mérsékelten volt tele, körülöttem nem ült senki, de most nem érdekelt, az üveg bor körül járt az eszem, amiből majd iszom egy pohárral.
- Elnézést, szabad ez a hely?
Az ülések mellett a lány állt, a válaszomra várva.
- Persze, tessék.
Lehuppant a mellettem lévő ülésre és elkezdte a telefonját böngészni, a spotify-on választott magának zenét, majd behunyt szemmel élvezte. Én visszasüppedtem a meló utáni apátiába. Valaki nekem dőlt…a csajszi volt az, a vállamnak támaszkodva aludta az igazak álmát. Nem ébresztettem fel, de kicsit aggódtam, hogy mi lesz, ha majd le kell szállnia. A vonat siklott a síneken, én nézelődtem, a lány meg szundikált, néha fészkelődött egy kicsit. Hamarosan le kellett volna szállnia, szerencsére magától felébredt.
- Elnézést…
- Nem történt semmi! Jól aludtál?
- Igen.
- Örülök neki…
- Kényelmes a válla! -mondta egy pimasz mosoly kíséretében.
 
Valamiért ettől a naptól kezdve azon négyes ülés egyikén foglalt helyet, amin én is utaztam. Véletlenül elegyedtünk szóba, egy ukrán vendégmunkást igazítottunk útba közös erővel. Így kezdtünk el beszélgetni, és sok mindent megtudtam róla, hogy jól sikerült az érettségi, inkább humán, mint reál beállítottságú és anglisztika szakra fog járni, minden érdekli, ami angol. Versenyszerűen úszott, de a közeg taszította, ezért abbahagyta és önszorgalomból úszkálja a hosszokat (Tehát innen a bomba alak -állapítottam meg magamban). Ő megtudta rólam, hogy mérnök vagyok és szingli. Sokat mesélt a terveiről, hogy el akar utazni Angliába esetleg az Egyesült Államokba is. Elbűvölt a fiatalos naivitása, és a világmegváltó gondolatai, néha azonban olyan nyegle volt, hogy felpofoztam volna, ha az én lányom. 
 
Egy nap mindketten szótlanul utaztunk hazafelé. Az agyam helyén egy fekete lyuk volt a sok baromságtól, Bianka (merthogy így hívták) ráérzett, hogy most inkább kicsit békén kell hagynia. Aztán mégiscsak beszélgetni kezdtük, érdeklődve hallgatta a munkahelyi szarságokat, és ahogy kibeszélhettem a problémáimat eltűnt a fekete lyuk, és ismét a szokásos csevegést folytattuk. Mindenféléről beszélgettünk, a barátnőiről, a pasijáról, meg mindenféléről, ami eszünkbe jutott.
- Hoppá, most kellett volna leszállnom.
- Leszállsz a következőnél… -és beszélgettünk tovább.
Végül majdnem én is elfelejtettem leszállni, ő is jött velem, és ketten álltunk a sivár pályaudvaron.
- Mikor jön a következő vonat?
- Majd megnézem…most nincs kedvem hazamenni. Nem ülünk be valahová?
Töprengve néztem a lányt, aki éppcsak kilépett a tinédzserkorból de a felnőttkorba még nem lépett be, és láthatóan élvezte ezt a kötetlen, felelősség nélküli állapotot.
- Van itt egy kocsma…nem egy tipikus angol pub, de elég közel áll hozzá a stílusa.
- Gyerünk!
Tíz perc múlva már a kocsmában ültünk, én egy korsó, ő egy pohár sörrel.
- Egs!
- Cheers! -válaszolta bájos mosollyal.
Beszélgettünk…azaz inkább ő fecsegett. A sörök fogytak, közben besötétedett és a pincér diszkrét köhintéssel jelezte, hogy mennünk kéne, mert zárna. A csaj beletúrt a hajába az utcán.
- Most már csak sokára lesz vonatom…
- Hazavinnélek, de ittam.
- Menjünk…addig kimegy belőled…
- Jó… -rámosolyogtam, de közben be voltam szarva. Pedofil lennék?
Ráérősen ballagtunk hozzám, amikor meglátta a házat teljesen belelkesedett
- Mutasd meg…! Légysziiiii…
Nagy sóhaj után körbevezettem. Aztán a nappaliban kötöttünk ki.
- Nincs whiskey-d? -csillogó szemekkel nézett rám.
Az ördög bújt belém, némi válogatás után egy 12 éves whiskey akadt a kezembe. Töltöttem két pohárba és jeget tettem mellé. 
- Kólával szoktam inni.
- Sajnos nincs kóla… Én a nélkül iszom.
- Így nem annyira ízlik…
Előre dőltem a fotelben és a halántékomhoz támasztottam a poharat.
- Ehhez meg kell érni kis hölgy!
Tett még egy kísérletet, kisebb kortyokkal próbálkozott.
- Hmmm…egész jó.
- Hülyék vagyunk…így nem tudlak hazavinni. Hívok taxit…
- Jó…majd hívsz. Most…még ne.
- Oké… -közben átkoztam magam, ennek nem lett volna szabad megtörténnie.
- Merre is van a mosdó…?
- Arra…
Eltűnt a közlekedőben. Kortyolgattam a whiskey-t és agyaltam, hogyan tovább. Hagytam, hogy ez a fiatal energiabomba robbanjon az életemben. A telefonban keresgéltem egy taxi-társaság telefonszámát, amikor ismét megjelent a nappaliban. A telefon kifordult a kezemből: Bianka ott állt előttem, a szokásos feszülős ruhadarabjait valahol elhagyta, a bugyiját is. Az alkoholtól megszédülten legeltettem rajta a szemem. Az arca aranyos, vöröses-barna hullámos haja a gömbölyű vállánál egy picivel hosszabb, fiatalos, rugalmas mellei kerekek és marokravalóak. A sötét-bíbor bimbóudvarai akkorák mint egy pezsgőspohár talpa aminek a közepén az est hűsétől peckesen álltak a bimbói. A hasa lapos, a csipője széles és lendületes ívebet alkot, a nagyajkai fölött csak egy kisebb háromszöget formáz a gondosan nyírt szőrzete, kis és nagyajkai egymásra borultak, combjai hosszúak és formásak. Kellemesen gömbölyű, de felesleg sincs rajta. A gatyám egyszeribe szűk lett.
- Bianka…ezt ne..öltözz fel!
- Nem tetszem…? 
- De…de akkor is…
- Akkor mi a baj?
- Előtted az élet…mit akarsz egy vén fasztól?
- Tetszem vagy sem…?
- Tetszel..persze…de…
- Akkor gyere ide és érints meg!
Önkéntelenül is engedelmeskedtem neki, elé léptem és végigsimítottam a felkarját. A bársonypuha bőrének érintése nyomán bizsergés szaladt rajtam végig, ő behunyta a szemét.
- Csókolj meg…ahol akarsz…
- Nem!
- Gyere…
Mögé léptem és apró szippantásokkal szippantottam be a hajának az illatát, majd lejjebb hajtottam a fejem és a bőre illatát éreztem, és nem tudtam eldönteni, hogy az illatától vagy az alkoholtól lettem bódult. Picit oldalra billentette a fejét, előttem a szépen ívelt nyaka, a bőre… „csak egy apró puszi” futott végig a fejem. Ajkaim a vállához értek és finom puszival igézték. Nem kezdett sikoltozni, vagy nem próbált meg ellökni, el sem húzódott.
- Mééég… -suttogta
Végigpusziltam a vállát, majd félretoltam a haját és a nyakát kezdtem csókolni. Mély levegőt vett és lassan engedte ki. Határozottabban kezdtem csókolni, ajkaim a bőrét kóstolgatták, nem vettem észre, a kezeim mikor kezdték finoman gyúrogatni a melleit. „Vedd el a kezed…hagyd…öltöztesd fel…küld haza…” zakatoltak a gondolatok a fejemben.
A kezem váltott és a melleit kezdték simítani, a tenyereim a bimbóit sodorgatták. Halkan sóhajtott. Az ajkaim a tarkóján kezdtek vándorolni, mire az egész lány libabőrös lett. Megfordult, átölelt és hosszan, lágyan szájon csókolt. Végzett a csókkal, kissé távolabb lépett, majd kézen fogott és maga után húzott a hálószobám felé. Odabent elkezdte lerángatni a ruháimat, a nadrágtól én szabadultam meg. „Már késő…elbasztad”
Kuncogva vetette magát az ágyamba, én utána. Hanyatt akart fordulni, de nem hagytam, a hátát kezdtem végigcsókolni a popsija felé a gerince mentén, majd fel a tarkójáig, majd vissza le. Bianka egyre hangosabban szedte a levegőt.
Végül hanyatt fordítottam és ajkaink újra egymásra találtak, körme gyengéden karcolta a hátam. Elkezdtem csócsálni a testét, előbb a melleit és kéjesen szopogattam a mellbimbóit, majd elindultam az öléig, majd vissza a szájához és ismét le. A lány kéjesen sóhajtozott. A combjai belső oldalát csókolgattam végig, gondosan kihagyva a punciját, amit egy darabig tűrt, majd tekerni kezdte a testét, hogy a punciját a számhoz nyomja. Egy darabig kerülgettem végül engedtem neki és nyelvem kíváncsian siklott a puncijába. Először a csak a nyelvem kutakodott, majd kezem önkéntelen indult el, és egy ujjam a hüvelyébe csúsztattam, majd gyorsan el is kaptam.
- Már nem vagyok…szűz…
Az ujjam visszacsusszant, hogy belülről masszírozza. A sóhajai egyre hosszabbak lettek, mélyről a mellkasából szakadtak fel, a csípője ringott, majd egy pillanatra megmerevedett. Hosszan de nem hangosan élvezett el, utána minden teketória nélkül húzott magára. Ekkor már megállíthatatlanul csúsztam lefelé a lejtőn és nem volt megállás, kutatni kezdtem az éjjeliszekrényemben, míg rá nem bukkantam egy kondomra. Kivette a kezemből, és nagyon ügyesen görgette végig a farkamon, míg fel nem öltöztette.
- Ezt most lehet, hogy nem kellene…
- Gyere.
Gondolkodás nélkül kezdtünk szeretkezni, bár már nem volt szűz irányítanom kellett. A hüvelye forrón simult a férfiasságomra, picit szorított. Ahogy haladtunk úgy lett egyre nedvesebb és tágabb. Kezdett közelíteni a vég és fogalmam sem volt, hogy ő hol jár. Végül nem bírtam tovább és halkan nyöszörögve ürítettem a gumiba, nemsokára Bianka is kezdett felkapaszkodni a csúcsra és kéjének decens hangjai bejárták a szoba minden zugát.
Utána egy darabig csak feküdtünk egymás mellett, mellkasunk egy ütemre emelkedett és süllyedt. Végül csillapodott az izgalom, és az oldalára fordult, könyökölve figyelt a sötétben.
- Nem rossz…
- Miért…miért tettük?
- Egy férfi és egy nő vonzódott egymáshoz és kiélték vágyaikat.
- Szinte gyerek vagy még.
- Úgy beszélsz, mintha valami vénember lennél.
- Az vagyok…
- Azt mondtad 46 vagy…
- Az hozzád képest vén.
- Ugyan… ne írd le magad…
- Nem írom le…csak tudom, hogy a B oldal forog.
- Nem kell egy fiatal csitri, mi?
- Nézd… -mutattam a halántékomra- Őszülök…
- Pedig…
- Nem…nézd csak meg… Felőrölt az élet…megevett, megrágott és kiköpött.
- A melótól lett ilyen?
- Volt egy projekt…majd beledöglöttem… Éjjel nappal csináltam kevés pénzért és sok baszogatásért. Nem érte meg. A párom írt le…nem jött velem.
- A párod hülye… -simogatta meg az arcom.
- És a pasid?
Elkomorul. 
- Jó hapsi, jó család…
- Sajnálom…több eszem is lehetett volna.
- Nekem is…megtettem mert akartam. És tudod mit? Jó volt! Ezt fel kéne írni minden szűzikének!
- Mit?
- Hogy egy tapasztalt, érett pasi vezesse be. Elsőre kellett volna…többet tudnék most.
- Magadat kell ismerned…és szeretned, akkor menni fog…érett hapsi nélkül is.
- Kötve hiszem…nem kapkodtál, odafigyeltél a részletekre…nemcsak durr bele a közepébe.
- És holnap mi lesz?
- Semmi…ingázunk dolgozni…talán beszélgetünk…talán nem.
- Értem…
- Te mit éreztél?
- Azt, hogy szexuálisan felkorbácsoltál…senki nem tett még ilyet. Erre emlékezz és minden pasit megszerezhetsz.
- Megírod?
- Tessék…
- Megírod a sztorit…ezt az estét? Tudom, hogy írsz.
- Miii…?
- Egyszer álltam a vonaton, érdekelt mit csinálsz és átlestem a vállad felett. Épp az írásaidat ellenőrizted. Történetek.hu…igaz?
- Az…
- Nem beszéltél róla.
- Nem vagyok rá büszke.
- Megírod? -unszol.
- Nem tudom, lehet…
Feladja, pár percig megint némán fekszünk egymás mellett.
Végül elaludtunk, korán hajnalban osont ki a házamból. Nyomorultul éreztem magam, amikor a szokott időben felkeltem és a kávét kortyolgattam. Napokig nem találkoztam Biankával, fogalmam sem volt merre járt és nem is kerestem. Sokan büszkék lettek volna, hogy negyvenpár évesen levarrhatnak egy 18 éves csajt, én ettől csak rosszul éreztem magam. Igazság szerint féltem, hogy elrontom az életét. 
 
Hamar rájöttem, hogy valamit kezdenem kell magammal. Futni jártam és konditerembe, hogy a felesleges energiát levezessem, és segített elterelni a gondolataimat. Éltem a home office lehetőségével, így hetente csak 3 napot jártam be vagy annyit sem, így csökkentve a lehetőségét, hogy megint összefussak vele. Június közepén egy este a feketerigók esti dalának utolsó strófáira értem haza a szokásos futásból. Majdnem a kapuhoz értem, amikor…
- Várj…
Lefékeztem, és megfordultam. A sötét utca sötét padjáról egy alak állt fel.
Lihegve támaszkodtam a kezeimmel a térdeimre és néztem ahogy az izzadságcseppek potyognak az arcomról a betonra. Bianka odaért.
- Szia…
- Szia kishölgy…mi az ábra? -egyenesedtem fel lihegve, izzadtan.
- Nem megyünk be?
- Gyere…
Némán surrantunk be a házba.
- Foglalj helyet, mindjárt jövök…
Az izzadságot egy törölközővel törölgetve mentem vissza a nappaliba.
- Na, mi a helyzet…?
- Nem tussolsz le?
- Hát…azt hittem gyors lesz…
- Nem lesz gyors…
- Oké, 10 perc.
Beálltam a zuhanyfülkébe és élveztem ahogy a kellemesen meleg víz az arcomra, mellkasomra zúdult. Elkezdtem magam szappanozni, amikor váratlanul két kéz kezdte határozottan csutakolni a hátam.
- Kérem a szivacsot és a tusfürdőt! 
Átnyújtottam neki a kért tárgyakat. Alaposan leszappanozott.
- Fordulj meg!
Szemből is leszappanozott. Aztán már nem szappanozott, hanem simogatott.
- Kész vagy. 
- Még nem…fordulj el…
- Tessék?
- Szeretném megtisztogatni a bohócot… -mutattam az ágyékomra.
- Már járt bennem…szerinted zavar?
Érdeklődve nézte, ahogy visszahúzom az előbőrt és alaposan megtisztogattam.
- Ezt mindig…vagy csak…
- Mindig, a személyes higiénia része. -zártam el a vizet.
Törölközni kezdtem, még mindig ott állt és nézett. Váratlanul markolt rám és kezdte húzogatni a bőrt, nemsokára álltam, mint a cövek. Letérdelt és egyetlen szippantással tüntette el a farkam a szájában., hihetetlen technikával kezdett kényeztetni.
- Basszus…te lány…
Nem kellett sokáig ügyködnie. Megpróbáltam kihúzni a farkam, de nem hagyta, elsültem és mohón nyelte le minden cseppjét.
- Na…tetszett…?
- Isteni volt…az agyam is kiszívtad belőlem.
A bugyija után nyúltam volna, de eltolta a kezem.
- Épp megvan.
Visszamentünk a nappaliba.
- Minek köszönhetem a látogatást?
- Figyelj… Érettségi után teljes szabadságot kaptam anyáéktól… Azt csinálok, amit akarok…akkor jövök, akkor megyek…
- Hmmm… Ez az ajándékuk?
- Azt mondták tomboljam ki magam…
- Értem…
- Szeretném, ha segítenél.
- Tombolni?
- Sok mindent ki szeretnék próbálni… Inkább teszem egy megbízható valakivel, mint idegenekkel.
- Ez egyre meredekebb.
- Ne gondolj meredek dolgokra…de jól szeretném érezni magam.
- Az rendben van.
- Fogd fel úgy, hogy te vagy a pasim… És pár dolgot ki szeretnék próbálni biztonságos körülmények között…a pasimmal. Nem szexuális dolgokra gondolok…inkább helyzetekre.
- Értem…de van pasid!
- Nincs, mert kidobtam. Leszel a pasim…nyárra? Kötöttségek nélkül…Nem fogok rinyálni…nem foglak zaklatni…követelőzni. Vége a nyárnak, vége ennek is. Alku?!
- Az is elég meredek helyzet, hogy a pasid több, mint kétszer olyan idős, mint te.
- Tehát benne vagy?
- Benne…
Végül is szabad madár voltam és megtehettem, a lány is elmúlt már 18…semmi illegálisat nem tettünk. Mégis… Aztán rájöttem, hogy féltem és azért mentem bele…vigyázni akartam rá!
- Felveszlek messengeren…megbeszéljük a dolgokat.
- Oké…
- Hazaviszel?
- Haza…
Az autó kerekei alatt kényelmesen kanyargott az ismerős aszfaltcsík, míg Bianka leállított.
- Itt jó…nem messze lakok. Ne vigyél egész hazáig.
- Értem… 
Világos volt: nem akarta, hogy a szülei tudják. Nem hibáztattam érte.
 
Másnap napközben inkább a munkába temetkeztem, nehogy a tegnapi estén kezdjek agyalni. Csippant a telefonom.
„Chaterine Howard az ismerősöd szeretne lenni”
Ez meg ki a fene…profilkép nincs…ismerősök nincsenek… Chatrine Howard…várjunk csak…Bianka szereti az angol történelmet és irodalmat. Visszajelöltem. Két napig a szokásos unalmas taposómalom, aztán a harmadik napon Chatrine Howard üzenetet küldött.
>Helyzetgyakorlat?<
Hová akar kilyukadni? Csak egy módon tudhatom meg.
>Oké<
>Holnap vegyél fel az Ipartelepi elágazás buszmegállójában<
>Délután 2-kor<
Mire készül…egyáltalán miért megyek bele? Talán mert így 18-nak érzem magam? Touché!
>Rendicsek<
 
Szokatlan a helyszín, jobbára csak melósok járnak arra, meg kurvák strichelnek, amíg a rendőrök meg nem unják és be nem viszik az összeset. A megadott időben arra autóztam. Előbb pár prosti előtt hajtottam el, akik változatos módokon próbáltak rávenni valami üzletre, majd jött a buszmegálló és Bianka. Megint leesett az állam. A piros felső, amit viselt, inkább csak egy keskeny anyag volt, ami felül és majdnem alul is látni engedte a bajnok cickóit, a melltartót mellőzte. A következő ruhadarabja egy farmer miniszoknya volt, ami megint csak a szükséges minimum takarást biztosította. Ezen kívül egy több emelet magas sarkú szandált viselt, ami tulajdonképp csak cérnavékony bőrcsíkokból állt, valamint egy lehető legkurvásabb kis táska volt nála. Megálltam mellette. Integetett, hogy tekerjem le az ablakot, mikor megtettem derékig behajolt a kocsiba.
- Szia szép hercegem! Mit szeretnél?
- Te megőrültél…
- Na, mi lesz…? Szaxi vagy dugcsizunk?
A visszapillantóban láttam, hogy a hivatásosok dühödten mutogattak neki, a buszmegállón túl is állt néhány öntevékeny hölgyemény, akiktől Bianka keresetlen beszólásokat kapott.
- Pattanj be! Végigkóstolom a menüt!
Gyorsan beszállt, és elindultunk. Amikor elhajtottunk a „profik” előtt Bia két kézzel mutatott be nekik. A visszapillantóban dühödten hadonászó, öklüket rázó, hangosan átkozódó prostik voltak láthatóak.
- Hová menjünk?
- A kiserdőnél van egy mellékút.
- Oda most inkább ne menjünk, még utánunk jönnek!
- Akkor…
- Van egy ötletem!
Tíz perc múlva egy másik erdő kis mellékútján álltunk. Kérdeznék, de már gombolta ki a gatyám.
- Héééé…
- Ha felszedsz egy kis kurvát az út szélén, akkor használd is!
Bianka legfeljebb fél perc alatt tett harckészé, ledöntöttük az üléseket és nemsokára boldogan lihegtünk a ringatozó kocsiban.
- Vigyél a Plázához! -mondta, miután végeztünk. 
Némán autóztunk.
- Ne agyalj, jó? Játszunk…a pasimmal…nem vagyok kurva, de izgi eljátszani.
- Jól csináltad…
Leparkolok a Pláza parkolójában, mire egy kulcsot nyom a kezembe.
- 17-es tároló, egy sporttáska. Hozd ide légyszi, így nem akarok bemenni,
Úgy látszik alaposan felkészült. Teljesítem a kívánságát.
- Menjünk vissza az erdőbe!
Visszatértünk a tettek helyszínére. Kiszállt és levetkőzött, kicsit kellette magát. A táskájából intimtörlőkendőt vett ki és megtörölközött. Elégedetten nyugtázza, hogy kocsányon ülő szemekkel nézem. Végül nem bírtam tovább, beültettem a kocsiba és a combjai közé fúrtam a fejem. Pár perc múlva a fejemre szorította a combjait, megvonaglott és rövidke sikkantásokkal elélvezett.
Hagytam, hogy öltözzön, de ő inkább elém térdelt és elővarázsolta a farkam, utána a már ismert módon a mennyekbe repített a szájával. Farmer térdnadrágot és egy kobszolidáltabb toppot vett elő a sporttáskából.
Néztem ahogy öltözik.
- Kérdezhetek valamit?
- Aha… -közben eligazgatta a felsőjét
- Honnan tudsz ilyen jól…?
- Szopni? Hát…profi segítséget kértem.
- Mármint?
- Egy barátnőmmel hallottuk, hogy a fiúk a szerint osztályozzák a csajokat, hogy melyik mennyire jól szopik. Nem tudtam semmit erről…hogyan kell csinálni. A neten kerestem egy profit, a vélemények alapján szopás-világbajnok volt. Felhívtam és elmondtam neki, mi a szitu, nem kicsit lepődött meg, de végül kötélnek állt. A kurva egy átlagos kinézetű nő volt, normál ruhába meg se mondtad volna mivel foglalkozik. Hozott egy dildót, és két órán át oktatott, mit hogyan…hogyan nem fogok öklendezni. Ment, ésmondta, hogy gyakoroljak szorgalmasan…akár igazin is. Később még egyszer öszefutottunk, megnézte hogy csinálom, és azt mondta, hogy a műfütyi is elélvez a számtól. Megkérdezte, hogy gyakoroltam-e igazin is. Mondtam, hogy még nem… Aztán lett egy pasim és élesben is megmutattam, mit tudok…még nem érkezett panasz.
- Fú…nem semmi.
- Vigyél haza!
 
Két nap múlva megint üzenet:
>Helyzetgyakorlat?<
>Oké.<
Már előre féltem, mire mondtam igent.
>Elromlott a csap, meg kell szerelni. Szerszámokat is hozz<
Meglepődtem, de összeszedtem pár cuccot.
>Cím?<
Beírt egy címet, amiről tudtam, hogy nem az ő címe. Sebaj, játszunk…elmentem. 
 
Csöngettem, beengedtek, ő nyitott ajtót, egy rövidke háziköntös volt rajta. Bevezetett a konyhába, tényleg rossz volt a csap. He-he, jó játék... Bebújtam a konyhapult alá és legalább egyórán át kínlódtam, mire kész lett. Hanyatt fekve húztam meg az utolsó csavarokat, közben közöltem a diagnózist.
- Ideje volt kicserélni nagyon vízköves volt.
Két határozott és ismerős kéz a nadrágomat gombolta.
- Héééé…
- Sajnálom, nincs itthon pénz, de talán természetben is rendezhetjük a számlát…
Megpróbáltam kikászálódnia pult alól, de visszanyomott a kőre, és kihajtogatta a köntöst.
- Na??? Tetszik? Csak megér egy szerelést. 
A látványra a farkam azonnal egy kiadós erekcióval reagált.
- Lám-lám…tudtam, hogy megegyezzünk.
Megadtam magam, Bianka pedig fölém guggolt és nemsokára benne voltam. Kényelmes tempóban ringatta és körözött a csípőjével. Nemsokára összekeveredtek a nyögéseink és sóhajtásaink, ahogy növekedett bennünk a kéj, végül egyszerre jutottunk a csúcsra.
- Köszönöm a szakszerű segítséget! -búcsúzott- Tudod, csak játszunk…
 
Így teltek a hetek…csippant a telefon és jött a felhívás a keringőre.
 
A titkárnő papírokat hozott, és az asztalomra tetette.
- A Főnök ezeket holnapra kéri…és a jelentést is…
Grimaszolok, a titkárnő csak mosolygott. Az irodai dress-code-nak megfelelő szürke kosztüm és fehér blúz ellenére látszott, hogy jó nő. Kerek mellek, kerek popsi. A vörösesbarna haja kontyba kényszerítve.
- Ezeket elviszem… -nyúlt egy másik papírcsomó után.
A mellei az arcomhoz nyomódtak, vagy az arcomhoz nyomta őket…?
- Kérem, kisasszony ne csinálja ezt!
- Miért…tudom, hogy titkon kíván! Valahányszor csak lát majd levetkőztet a szemeivel. Ezeket akarja… -rázta meg a csöcseit. 
- Kérem…
- Na mi lesz…ne legyen nyuszi… -a nyelvét végig futtatta az ajkain.
- Ebből elég!
Egy rántással hajtottam fel a szoknyáját…második rántás és a bugyi sem volt többé útban. Hassal az asztalra döntöttem, pucsított, a farkam pedig már nyomakodott is befelé. Döngetni kezdtem, ő pedig biztatott.
- Ez az mérnök úr…gyerünk…keményen…ohhh…igen…ahhh…
A fejét az asztalra hajtva élvezett el, miközben a farkam pumpálta bele a saját termékét.
- Jó, ez a játék! -vigyorog rám szétcsúszott ruhában, zilált frizurával
 
Másnap elgondolkodva nézegetem a telefont, aztán gondoltam egyet. Rajtam a sor!
>Helyzet?<
>Oké<
Az üzenethez egy óriási smiley-t is mellékelt.
>Holnap legyél a Kolibri panzióban este 6-kor. 21-es szoba<
>??????<
>Ott nem zavar minket az asszony<
A válasz egy hatalmas smiley, ezek szerint vette a lapot.
>;Rendben<
 
Másnap 3-kor átvettem a szobakulcsot, majd elfoglaltam a 21-es szobát. Hanyatt vetettem magam az ágyon, a mennyezetet néztem és gondolkodtam.
Mi a francot csinálunk? Hová vezet ez? Vezet egyáltalán valahová? És ha ártok neki? Élveznie kellene az életet nem egy 40-es hapsit kellene hülyítenie!
Járkálni kezdtem…ki kellene szállni, de már késő. Egy 18 éves csitri hatása alá kerültem…az orromnál fogva vezet. Ki kell szállni… Kiszállok! Közben tudtam, hogy amint meglátom újra a csapdájába esem. Vánszorogtak az órák…percek…
 
Kicsivel 6 után kettőt koppantottak az ajtón. Beengedtem. Bianka, mintha tudta volna, hogy hezitálok egy vérvörös koktélruhát viselt, iszonyat szexi volt benne…mellé a frizura. Kampec…ennyi volt…aznap sem szálltam ki a játékból. Némán és mohón kezdtünk csókolózni, mintha titkon egymás után sóvárgó szeretők lettünk volna, akik végre egymáséi lehetnek. Kicipzároztam a ruháját, majd a bugyijától és a melltartójától is megszabadítottam. Nem tudom mikor és hogyan, de kioldotta az övem és kigombolta a nadrágom, miután levetkőztettem pillanatok alatt szabadított meg a ruháimtól. Meztelenül vonaglottunk egymás karjaiban az ágyon, ajkaink mohón követelték a másikat és mohón ízleltem meg újra a testét, az ölét, majd szeretkezni kezdtünk, szenvedélyesen, hevesen. A kéj viharként csapott le mindkettőnkre, Bia orgazmus fűtötte kiáltásaitól szinte remegtek az ablakok. Furcsa és kéjes volt az egész…nem játéknak tűnt…többnek. A recepciós rendkívül kajánul mosolygott, amikor leadtam a kulcsot és kifizettem a szobát. Hosszan meredtem magam elé, miután kiszállt a kocsiból és elsietett haza.
 
Teltek a napok…augusztus…csippan a telefon
>Szia<
>Nem játszunk. Születésnapom lesz<
>Tudom. Meg szeretnélek ajándékozni. Nem játék<
>Mikor?<
>A születésnapodon…csak ketten…kérlek…<
>Oké. Holnapután. 20:00<
>Szia.<
 
Ez mi a fene? Rámunt? Eldob…? Nem tudtam eldönteni, de még magamnak sem mertem bevallani, hogy mennyire fájna… Készülődtem. Véletlenül megtudtam, hogy egy szomszédom sem lesz itthon, elutaztak… A kertben állítottam fel az asztalt, mindenhová gyertyák és fáklyák kerültek. A terasztól az asztalig párosan felállított fáklyák formáltak ösvényt. Az asztalra csak egy üveg pezsgőt és 2 poharat készítettem ki. Már sötétedett, a kert hangulata különleges volt a lobogó fáklyákkal. 
Elővettem a telefont:
>A kapu nyitva, gyere be. Az ajtó kulcsa a cserép alatt, gyere ki a teraszra.<
 
Vártam. Már elmúlt 8…vajon eljön? Egyszer csak mintha valaki csukta volna a kaput, majd a házból hallatszott szöszmötölés, és egyszer csak Bia ott állt a teraszon. Gyönyörű volt aznap is. Egy fekete ruha volt rajta, az a fajta, ami a hasánál „X” alakban egymást ketesztező csíkokból állt, a felső része szabadon hagyta a vállait, a szoknya része elegánsan omlott le a bokájáig. Tangát viselt, a könnyű selymes anyag könnyedén símult a popsijára, a popsivágatába. A nyakában egy rövidke nyaklánc, a füleiben hosszan lelógó fülbevaló csillogott. Vörösesbarna, hullámos haját féloldalas frizurába rendezte. Sminkje kiemelte az ajkait, szemét. Nézte a fáklyákat, az asztalt és engem. Csillogó szemekkel indult felém a fáklyák közt, de látszott, hogy ideges. Felállva vártam.
- Olyan az egész, mintha a "Nagy Ő"-ben lenne valami kiválasztási ceremónia…
- Csak egy kis hangulatot akartam…
- Sikerült…
- Nos…
- Elhoztam az ajándékod. Egy nagyon különleges és értékes ajándékkal készültem neked! Én magam vagyok az ajándék…én…a húsom…a testem…a lelkem…a szívem…minden porcikám.
 
Földbe gyökerezett lábakkal álltam.
 
- Nem tudom…csak megtörtént… Nem így terveztem…lett volna egy vad nyár és ennyi… Még sok mindent ki akartam próbálni…helyzeteket. De egyszer csak azon kaptam magam, hogy csöpögök, mint a rossz csap, ha eszembe jutsz…és percenként jutottál az eszembe. Majdnem belehaltam, amikor a szeretőd alakítottam, annyira valóságos volt. Egy napot töltöttem azzal, hogy meztelenül feküdtem az ágyamban és vártam, hogy belépsz…hogy mellém bújsz…hogy a fülembe suttogsz…hogy érezlek...hogy érintesz. Vagy legalább csippan a telefon és üzensz valami kedveset…Egy álló napon át maszturbáltam, de nem volt elég…te kellettél…volna. Látni akartalak…hallani…érezni… Lehet, hogy csak egy kis csitri vagyok…lehet, hogy még nem vagyok elég nagy…lehet hogy még éretlen vagyok egy negyvenes pasihoz…igen, játszottam veled…de…de…nekem is vannak érzéseim…szép, tiszta, igaz érzések…és…és…
 
Itt kifogyott a szavakból, mintha nem merte volna kimondani, amit igazából szeretett volna.
 
- És…?
- Gecire szerelmes vagyok beléd! -mondta szenvedős hangon- Lehet már akkor az voltam, amikor belekezdtünk az egészbe, csak én sem ismertem fel…nem mertem…
Csak álltam ott.
- Most itt vagyok…átadom neked a legnagyobb ajándékot, amit adhatok, és cserébe csak annyit kérek, hogy szeress. 
 
Elhallgatott. Az arcán a félelem a várakozás, a kétségbeesés, a pánik váltogatta egymást. A karjait maga köré fonta, mintha fázna.
 
- Mit mondasz…? -ezt már suttogta, szinte nem is lehetett hallani.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Lehajtotta a fejét, a vállai mintha megrázkódtak volna. Az esti szellő megszűnt és a fáklyák lángjai fényes ujjaként mutattak egyenesen az éjszakai égbolt felé.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Hosszú percek után ocsúdtam a bűvöletből. A lány a szemem előtt vált felnőtt nővé, és olyat tett, amire kevesen lettek volna képesek. Például én sem…
Két gyors lépéssel léptem mellé és átöleltem, visszaölelt és az arcát a mellkasomhoz szorította, hangosan szipogott, hamarosan átnedvesedett az ingem a könnyeitől.
- Nem fogod megbánni, hogy ezt az ajándékot nekem adtad, és nem másnak?
- Nem! Soha!
Fokról fokra hajtottam le a fejem, míg a szám a füle mellett volt.
- Már nem vagy csitri…már felnőtt nő vagy…
Hallkan hüppögött, de nem szólt semmit.
- Szeretlek…
Ezt az egyetlen szót szinte leheltem, talán nem is hallotta, de koncentráltam, hogy ez a szűkszavú vallomás egyenesen a gondolatai közé repüljön.
Felnézett és mosolygott. A szemei könnyben úsztak, de mosolygott. Nemcsak a szája görbült mosolyra, az egész arca mosolygott az elkenődött sminkjével együtt. Csókra nyújtotta a száját és gondolkodás nélkül kezdtem csókolni. Majd abba hagytam és a vállához fúrtam az arcom.
- Mi a baj…
- Félek…félek, hogy reggel felébredek és szertefoszlik ez az egész…
- Csssssss…minden rendben…holnap reggel is szeretlek majd!
A kezem a popsiját simogatta.
- Kényelmetlen… -riszálta meg a csípőjét.
- Mi…
- A tanga…nem szeretem, de most felvettem…csak neked.
A kezeim óvatosan gyűjtötték a ruha anyagát, amíg a szoknya-rész széle nem került a kezembe. Megkerestem a tanga pántját, vékony és nagyon feszes… Óvatosan kezdtem lefejteni, végül egy kézzel belém kapaszkodott és kilépett a szűk és nagyon parányi ruhadarabból. Az orromhoz nyomta.
- Érzed…én vagyok…
A kezem tétován kutatott a hátán.
- Mit keresel?
- A cipzárt…
- Várj…
Hátra nyúlt és megoldotta a ruháját, ezután már könnyen vettük le, dobtuk félre. Melltartót most sem viselt és  fáklyafénynél csodálhattam meg a testét, a bájait. Az ingem, nadrágom, egyebek egyenként landoltak a ruhája mellett. Kissé libabőrös lett az augusztusi este hűvösétől. Ismét hozzá léptem és átöleltem.
- Te, a szomszédok?
- Egyik sincs itthon…
Óvatosan döntöttem le a gyepre, és kezdtem szeretni a testét. Bianka hangosan sóhajtozva élvezte szájam és kezeim munkáját. Amikor az öléhez értem eltolt.
- Előbb te…
- De…
- Akarom…érted…kényeztetni akarlak, érezni ahogy elsülsz a számban…utána élvezni ahogy szeretsz…
Bia ha lehet még érzékibben kezdett a szájával munkálkodni. Akarva vagy akaratlanul, de ezzel még tovább húzta, de végül meglett a munkája eredménye.
Rajtam volt a sor és nem voltam rest, élvezettel szippantottam be hajának illatát, élveztem a csókja ízét, habzsoltam a melleit és fúrtam a nyelvem öle húsos nagyajkai mögött  rejtőző csiklójához. Aztán a péniszem akarta.
- Hozok gumit.
- Nem kell…érezni akarlak…amúgy sem kellett volna…
Szeretkeztünk, csípőm minden egyes lökésére kéjes sóhaj volt a válasz, mely egyre hangosabb lett, végül kéjes kiáltásokkal élte meg az újabb gyönyört. Pár lökés után én is követtem. Miután elkészültem, előre toltam a csípőm, és teljesen belemerülve maradtam. Ziháltunk és egymás szemébe mélyedt a pillantásunk.
- Most lettél igazán az enyém… -pihegte.
Nem szóltam, csak néztem a csupa-mosoly arcát. Fázni kezdtünk, talpra kecmeregtünk. Bia összeszedte a ruháinkat és eliramodott a nappali felé, én eloltottam a fáklyákat. Bent bekuckóztunk a paplan alá, és ölelkezve melengettük egymást.
- Megírtad…?
- Nem…még nem…
- Megírod?
- Szeretnéd?
- Jó lenne olvasni.
- Lehet…
- Naaaa, írd meg!
- Meglátom, szerelmem. -suttogtam a fülébe és simogatni kezdtem.
- Erre vágytam akkor…tudod…
- Tudom…
- Mit akarsz csinálni holnap?
- Téged szeretni!
- És holnapután?
- Akkor is…
- Szombaton?
- Akkor grillezésre vagyunk hivtalosak…
- Vagyunk?
- Azt mondták szerezzek egy csajt végre.
- Tehát a csajod vagyok.
- A kedvesem vagy…a szerelmem