Gólyatábor

Nem tudom mennyien lehetünk, gondolom a fiúk között azért többen is, akik legnagyobb sajnálatukra "érintetlenül" hagyták el a középiskolát. Én is így jártam. még amikor leérettségiztem is, annyira kölyök képem volt, hogy sosem néztek többnek tizenhat évesnél. Nem volt mit tenni, vártam a nagy alkalmat, ami úgy tűnt sohasem akar eljönni. Augusztus végén gólyatáborba mentem, mert egyetemen szándékoztam folytatni a tanulmányaimat. Egy hétig tartott és nagyon jó kis bohóckodás volt. Nem akarok senki sem untatni, hát egyből az utolsó éjszakára térek. A városban laktunk egy nagy sokemeletes kollégiumban. Minden szobában három ágy. Ahogy eddig is minden este, a többség lenn volt az ebédlőben kerekített bulin. A gólyatábor utolsó napján főgólyáink és néhányan a környező szobákból azzal fogadtak, hogy a focicsapat, amelyben játszottak, s amellyel előtte nap megnyerték a gólyatábori bajnokságot, megkapta a fődíjat. Egy üveg martinit, amire mindenki a vendégük, akinek van kedve eljönni.

Elkezdődött az este. Odalenn beizzították a zenét és mindenki valamilyen üveggel, vagy pohárral mászkált. Jó volt a hangulat, körbe-körbejárt a martini, de nem nagyon ízlett. Túlságosan fűszeres volt ez nekem. Én a tisztább ízeket kedvelem. A szoba ajtaja nyitva volt, és valahogy odakeveredett néhány ez eddig ismeretlen lány. Nem nagyon emlékszem, abban sem vagyok biztos, hogy valóban több lány volt, vagy, hogy mindannyian lányok voltak. Csak abban vagyok biztos, hogy a többiek megkínálták a martiniből, és az egyikük (vagy csak az az egy) el is fogadta, beszélgettek egy pár szót, aztán kiment. Ma sem tudom mit csinált ott. Nem gólya volt, és nem is egyetemista. Később azt mesélte biológia szakra jelentkezett, de nem vették fel. Azt hiszem valamelyik főgólya barátnője (legalábbis arra az éjszakára) lehetett, de akkor egyedül volt. Olyasmi magas lehetett, mint én, elég nagy termetű, kerek tagokkal, de kicsi mellekkel. Fehér póló volt rajta, az alatt fekete kétrészes fürdőruha. Nem volt ebben semmi meglepő.

Olyan meleg volt, hogy mindenki levetkőzött annyira, amennyire csak lehetett. Haja és a szeme barna, az arca finom kerek, amit gomba frizurája csak még jobban kihangsúlyozott. Ajkai teltek és szélesek, kissé mindig nyitva, mögülük apró fehér fogak villogtak. Nem emlékszem mi történt ezután. A martini elfogyott és a társaság nagy része lement. Ez a lány valahogy még mindig ott volt a folyosón. Voltak valami ismerősei, egy folyosó eleji szobában, de nem foglalkoztak vele. Csak azt tudom, hogy valahogy beszélgetni kezdtünk, és a mi szobánkban ültünk kettesben egymással szemben. Irodalomról beszéltünk, erre határozottan emlékszem. A tolkieni tündékről meséltem neki, akik elhajóznak életük végén az ismeretlenbe, mert örök életűek. Költők is szóba kerültek. Sajna sokat felejtettem és nem tudtam versidézetek és apró részletek területén felülmúlni egy frissen érettségizettet. Radnótira terelődött a szó, akit én is nagyon kedvelek, neki pedig egyenesen a kedvence volt. Volt egy érzékiséggel átitatott szerelmi ciklusa, amit a kötelezők közt nem tanítanak, de mi mind a ketten ismertük. Elsőre egyáltalán nem tűnt ilyen romantikus léleknek. Sohasem éreztem azelőtt a kölcsönös vonzalom bizsergését. Olyan kicsik voltak a szobák, hogy a két szemközti ágyon ülve, könnyen hozzáérhettünk a másikhoz. Szinte teljesen véletlenül, bár úgy hiszem, mégis tudatosan fogtam az egyik, aztán a másik kezét, s mindkettőnkét az ő térdén nyugtattam. Nem is nagyon tudtam figyelni a beszélgetésre.

Éreztem, itt a remek alkalom, hogy olyat tehessek egy lánnyal, amit eddig soha. Mind a ketten vártuk a pillanatot, amikor tovább léphetünk, és én tudtam, ezt a lépést tőlem várja el, noha még soha ilyet nem tettem. Elérkeztünk ahhoz a részhez, amit annyira kedvelek egy fiú és egy lány szerelmi játékában. A beszélgetés két síkra terelődött, egyrészt tovább szólt költőkről, meg az életről, legalább is így rémlik, másrészt minden szónak mögöttes tartalma, kihívása volt, sürgetve, korbácsolva a fantáziát. Végül elhangzott a kérdés:
- És milyen volt eddig a mai este? Egészen közel hajoltam hozzá és azt feleltem mindössze pár centire az arcától:
- Jó, de lehet még sokkal jobb is! Megcsókoltam, amit teljes szenvedéllyel fogadott, és én hátradöntöttem az ágyon. Végig azon gondolkoztam, hogy ha más mondta volna ezt a szöveget, nyilván nagyon elhúznám a szám, annyira mesterkélt volt. Ölelkeztünk és vonaglottunk, és róla lekerült a póló. Puha fülcimpája volt, és nagyon szerette, ha ott csókolgatom. A hátán simítottam végig, és megszorítottam a fenekét, az ő keze a nadrágomat simogatta, mire én is felbátorodtam. Felálltam, hogy bezárjam az ajtót. Kinevetett milyen szégyenlős vagyok, és különben is mit képzelek. Csak úgy leteperem, most meg már az ajtót zárom? Mit várok? Nem jutott eszembe semmi frappáns, ezért gyorsan visszabújtam mellé, és tovább csókolóztunk. Elővett a lámpaláz. Igyekeztem végig úgy viselkedni, mint aki nem először kerül ilyen helyzetbe egy lánnyal, és azt hiszem elég jól sikerült. A melltartóra azt válaszoltam, mindig belekavarodok, valójában sosem volt még dolgom melltartóval. Csókolózás közben, vakon kikapcsolni nagyon nehéz volt, eltartott jó néhány percig, mire rájöttem, hogy működik. A gyakorlat égető hiányát a szenvedéllyel próbáltam leplezni. Apró mellei voltak, de kemények, s mellbimbói hegyesen meredtek felfelé. A számba vettem őket és a nyelvemmel cirógattam, amire elnyújtott sóhaj volt a válasz. Háta felemelkedett és teste ívbe hajlott. Elindultam lefelé a sima hason, és a belecsókoltam a köldökébe. Hasizmai aprót rángtak. Felbátorodtam a sikeren és tovább indultam lefelé. A fürdőruha alsón keresztül, öle meleg volt és puha.

Amikor a pánthoz nyúltam, hogy levegyem róla, a kezem után nyúlt, és egy türelmes anyuka arckifejezésével figyelmeztetett, hogy ne tegyem. Késsé méltatlannak éreztem, hisz az ő keze szemérmetlenül kalandozott mindenütt, amit, én cseppet sem bántam. Visszatértem hát a nyakához, ami nagyon izgatta, akárcsak a többi nőt. Addig csúszkáltunk egymáson, keresve a másik ajkát, csókolgatva bőrét, míg lassan ölünk ritmusosan kezdett mozogni egymáson. Kezét átvetette a hátamon és szorított, majd egyszer csak belém karmolt. Úgy tettem mintha nem is érezném, mire még mélyebben mélyesztette belém a karmait, egyre többször. Amikor látta, hogy nem fáj (dehogynem fájt), elvigyorodott, és tovább játszotta az erőszakost. Megfordultunk, most én voltam alul. Hagytam, hogy lefogja a kezem, és apró csókokkal elinduljon a nyakamtól, a mellkasomon keresztül hasamig. Amikor úgy gondoltam elég volt a fölényéből, kiszabadítottam a kezem, felültem és megfogtam. Említettem már, hogy olyasmi termetű volt, mint én, és talán nehezebb is. Nem akartam, hogy ezt éreztesse velem, vagy saját magával. Felemeltem és átdobtam a másik ágyra, és már támadtam is.

Ez meglepte, de legnagyobb meglepetésemre szinte örült neki, legalább is, még tovább tüzelte. Volt egy apró, de annál nagyobb jelentőségű probléma. Nem volt nálam óvszer, és nála sem Nem hittem volna, hogy szükségem lesz rá, vagy legalább is olyan gyorsan alakulnak az események, hogy ne tudjak szerezni valahonnét. Nem éreztem olyan biztosnak a helyzetet, hogy magára hagyjam, mert féltem, fogja magát és elmegy, mire én leszaladok valami boltba, vagy kérek valakitől, akitől merek. Ez szomorú tény előrevetítette, hogy ennél tovább nem jutok a lánnyal. Felajánlottam, hogy használjuk a szánkat, de ezt elutasította. Hamarosan alábbhagyott a játékos kedv és simogatásba beszélgetésbe torkollott. Nem emlékszem miről beszélgettünk, ami fura, mert azelőtt is mindig kíváncsi voltam miről lehet szeretkezés közben beszélgetni. Karmolt sebeimet végigcsókolta, hogy gyorsabban gyógyuljanak. Úgy rémlik, akkor el is ment egy időre, de nemsokára újra együtt voltunk. Említettem már, hogy a szobánk a folyosó végén volt.

Volt itt egy hátsó lépcsőház, ahol soha sem járt senki, vagy csak nagy ritkán. Odalenn különben is most volt a legféktelenebb a hangulat. A lépcsőháznak nagy ablakai voltak a félemeleteken, olyan derékig érő padkával. Az egyik ilyen ablakba ült fel és én vele szemben álltam. Itt is sokat beszélgettünk, de egyetlen szót sem tudok felidézni. Kezeivel simogatott, lábaival átkulcsolta a csípőm. Beszéltünk és sokat csókoltunk. A kollégiumi víz nagyon rossz volt, mindenki ásványvizet ivott. Nála is volt egy üveggel. Azzal itattuk egymást szájból szájba. Mindketten nagyon élveztük, kezeink pedig egyre szabadabban kalandoztak. Én az első perc óta majd kiugrottam a nadrágomból, az ő kezei pedig lassan le fel siklottak rajta és benne. Én is az öléhez nyúltam, ami nedves volt, és bikinije alá csúsztattam az ujjaim. Nem tudom mennyi idő telt el. Kezdtem megszokni az érintését, és régen elkönyveltem magamban, hogy ma idáig jutottunk, és nem is fogunk sehová, mivel ez az utolsó éjszaka. Izgató volt, ahogy a nadrágomban nyúlkált, de korábban az ágyon sokkal nehezebben tudtam magam türtőztetni. Ő ellenben egyre inkább lihegett. Száját enyhén nyitva tartotta, s nyelvét kissé kidugta. Öle egyre nedvesebb lett. Végül, legnagyobb meglepetésemre, egyszer csak lenyúlt, lentebb tolta a nadrágom, és csípőjét közelebb nyomta. Úgy megdöbbentem, hogy nem is néztem le, csak az arcát bámultam, ahogyan lehunyja szemeit, miközben magába fogadott.

Az eszemmel tiltakoztam, de nem tudtam megfogni a vágyaim. A támadás olyan hirtelen jött, és mire észbe kaptam, már semmit sem tehettem. Csak abban bízhattam, a lány tudja, mit csinál. Egyáltalán nem olyan volt, mint ahogyan elképzeltem. Semmi kézzelfoghatót nem éreztem, csak a forróságot. Lassan kezdtünk mozogni, mert kicsit kényelmetlen volt az ablakpadka. Megfogadtam magamban, hogy remek szerető leszek, de a gyönyör kihívása erősebb volt, mint ahogyan valaha is számítottam rá. Egyre gyorsabban mozgattuk a csípőnket, végül már nem is csókolóztunk, mint eleinte, csak kapaszkodtunk egymásba. Harmonikus mozgásunk egyre erősebb lett és széttöredezett, erőszakos hirtelen lökésekbe ment át, majd újra egymásra hangolódtunk, mind gyorsabban. Elérkezett az a pont, amikor tudtam, most lassítanom kéne, de képtelen voltam. Hagytam, történjék, aminek történnie kell, s nem álltam le egy pillanatra sem, míg csak halk sikolyokat nem hallatott. Lábát fentebb húzta, és úgy szorított, hogy remegett tőle. Ekkor ő lassított, és a szerelem lassan abbamaradt. Visszamentünk a szobámba kissé rendbe szedni magunkat. Egymást átkarolva beszéltünk az ágyon, és furcsa mód, nem kívántuk még egyszer egymást, sokkal kényelmesebb körülmények között. Ekkor végre az is kiderült, tulajdonképpen mi is a nevünk. Annamarinak hívták. Mindketten kis kalandként tekintettünk a másikra, de azért telefonszámot cseréltünk. Megkérdeztem, mi lesz, hisz nem védekeztünk. Azt válaszolta, ne aggódjak, majd ő tesz róla. Nemsokára búcsúztunk, úgy tűnt kissé aggódik is, mennyi időt töltött el velem, és elsietett. Sosem láttam többé.