Feketén a rózsaszín

Augusztus végén jó barátommal egy hosszú hétvégét Abádszalókon töltöttünk. Szándékunkban ált kikapcsolódni, pár napra elfelejteni a hétköznapi rohanást, hajtást. Kiélvezni az utolsó napsugarakat, hideg sört inni a strandon és közben bámulni a jobbnál jobb csajokat. Nem szerveztük különösebben meg a nyaralást, ezért az első utunk a Turinform-hoz vezetett. Épp szállás felől érdeklődtünk, mikor megláttunk a járdán egy istennőt. Hullámos barna haj, hatalmas barna szemek, angyali arc, és ami lentebb volt, arra már nem találok szavakat. Azt hittük a póló rögtön szétszakad a feszülő melleitől. És csak ekkor vettük észre, hogy a csaj nem jár egyedül. Aki vele volt, még őt is felülmúlta. Hollófekete haj, apró tincsekbe fonva. Ragyogó sötét szemek, vastag érzéki száj, ami csak a csókra termett, világító fehér fogak, hibátlan alak és csokoládé bőr. Úgy nézett ki, ahogy egy néger táncosnőnek ki kell nézni, mert az is volt. Még sohasem éreztem ilyet, megláttam és tudtam: EZ A NŐ KELL NEKEM.

Miután olcsón jó szállást találtunk, ott mindent elrendeztünk, lementünk a strandra. A fél strandot bejártuk és szomorúan tapasztaltuk augusztus 20 után vagyunk. Már nincs annyi ember a strandon, lányok alig, de ha mégis azok nagy baráti társaságban, sok fiúval körülvéve, megközelíthetetlenül. Viszont a csúszdánál kellemes meglepetés várt ránk. Ott napozott a két gyönyörű lány toplessben. Mi mást tehettünk volna, pár méterre tőlük letelepedtünk és eleinte lopva majd egyre nyíltabban csodáltuk, milyen szépeket teremtett az isten. Kb. fél óra elteltével a fehér lány mosolyogva megkérdezte tőlünk, nem tudjuk-e véletlenül hol lehet itt pénzt váltani. Mi akik kb. 2 órája érkeztünk Szalókra és akkor jártunk ott életünkben először természetesen felajánlottuk, hogy majd mi segítünk bankot keresni, ahol tudnak pénzt váltani.

Bank keresés közben átestünk az alap ismerkedésen és megtudtam, hogy az istennő (akiért a fél karom odaadnám) táncosnő, Londonban született és él. Papája angol a mamája afrikai. A magyar barátnőjével aki Londonban baby-sitter jött pár napra Magyarországra pihenni. Bizony itt jól jött az Angolórákon szerzet nyelvismeret, mert Ő az istennő magyarul csak egyetlen szót tudott. A Bank után meghívtuk a lányokat vízi-focizni. Akkor játszottam ilyet először. Hatalmasakat estünk, sokat nevettünk, nagyon élveztem az egészet. A foci után a büfésorról odaszűrődő zenére a néger lány mozogni, táncolni kezdett. Olyan természetes volt neki a tánc, mint a levegővétel. Látszott, hogy élvezi, amit csinál, vérében van a ritmus és tetszett neki, ahogy csodáltam őt. Majd elolvadtam a látványától és éreztem: Élni Jó! Megbeszéltük, hogy mindenki hazamegy (szállásra) zuhanyozni, átöltözni, majd este újra találkozunk.

Este a lányok már vártak minket a megbeszélt kiskocsmában. Már az első Teqila után kialakult a párosítás. Mivel a barátom nem beszél Angolul ezért ő a magyar lánnyal beszélgetett inkább, én pedig az angollal. Valahányadik Teqila után összeszedtem a bátorságom és elmeséltem a néger lánynak, hogy nekem van egy álmom. Majd azt is elárultam, hogy Ő az. Őszinteségemért csókot kaptam cserébe. Az a vastag száj valami egészen más érzés, nagyon puha és édes. A csókot, amit kaptam természetesen többszörösen visszaadtam, majd egyszer csak a lány felállt a székről, megfogta a kezem és mondta, hogy sétálni szeretne. Nem kérettem magam, ha menni kell, hát menjünk. Mutassuk meg milyen is a Magyar Virtus. Úgy sétáltunk, szinte rohantunk az apartman felé mintha a mennyországba tartanánk.

A lámpát nem oltottam le. Ezt nem csinálhatom sötétbe, itt mindent ki kell élvezni, a látványt is. A szobában a lány kis terpeszben megállt köztem és az ágy között. Levette az ingét, fejét kicsit oldalra hajtva, huncut tekintettel rám mosolygott. Hozzáléptem, csókoltam a száját, egyik kezemmel a hátgerincét simogattam, másikkal pedig a mellbimbóját cirógattam. A bőre gyönyörű sötétbarna volt, de a mellbimbója szinte fekete és kemény. Olyan szépen haladt minden. Néha azt hittem biztos álmodom, néha meg azt, hogy talán belőttem magam és most hallucinálok. Ilyen nem történik velem minden nap, talán nincs is ilyen csak a filmeken. De mégis, hiszen érzem az ízét, az illatát és tapintom az izmos testét és érzem, Ő ugyanezt teszi velem. Abbahagytuk a csókot levettem az ingem, majd lehúztam a nadrágját. Megéreztem a nedves punci jellegzetes illatát és nem bírtam tovább. Hátralöktem az ágyra, kiugrottam nadrágomból és rögtön mélyen belehatoltam. Úgy simultunk össze mintha minden este együtt gyakorolnánk. Kellemes volt hallani a nyögdécselését, aminek ritmusa a csípőnk ritmusával együtt változott, hol gyorsult és élesedett, aztán lassult és egyre kéjesebb.

Ennyit a hosszú tartalmas előjátékról, gondoltam magamban. Kicsit sajnáltam, hogy ilyen gyorsan a közepébe ugrottam, de sajnos nem bírtam magammal. Mikor a hagyományos pózt már elég jól kiélveztük, leszálltam a lányról megfordítottam a kutyus pózba. Ahogy ott pucsított előttem olyat láttam amilyet még soha. A sötétbarna, szinte fekete combjai között ott virított az a rózsaszín csoda, ami az egyik legszebb, amit Isten teremtett. A haja tincsekbe fonva, a háta gyönyörű izmos, a feneke olyan gömbölyű és kemény amilyet még életemben nem láttam. Nem lehetett mást tenni, csak belenyalni a rózsaszín punciba. Ő mély sóhajtásokkal biztosított, hogy jól csinálom.

Majd hátulról hatoltam belé. Nagyon élveztem csak az a baj, hogy ebben a helyzetben én mindig nagyon hamar a csúcsra jutok. 90-nél kiszálltam, aminek a lány egyáltalán nem örült, ezt azzal is jelezte, hogy ő abban a pózban maradt. Én ekkor mellécsúsztam, finoman a szájába adtam a szerszámomat, és a 69-es pozícióban jutottam a csúcsra. Szerencsére tudta, hogy most nem akarom megcsókolni, ahelyett inni kért. Pohár whiski-kóla után újra belemerültünk az élvezetekbe. Majd aludni próbáltunk. Abból már, nem sok minden lett, mert hazaért a barátom. Ekkor mi felöltöztünk, a lányt átkísértem az Ő szállására. A búcsúcsók előtt kimondta az egyetlen magyar szót, amit ismert. Köszönöm. - mondta a lány.

Miközben visszafelé sétáltam, kettős érzés kavargott bennem. Egyrészt szomorú voltam, mert tudtam, hogy a lánynak korán reggel kelnie kell, indul vissza Londonba. Másrészt viszont örültem: Egy angol turista elégedetten távozik. Talán én is tettem valamit az ország-imagéért. Vagy mégse?