Életem története

Ez a történet elég régen kezdődik, de az évek emléke örökre beleégett a szívembe. És hogy átérezze a kedves olvasó, így kitérek erre is röviden. Valamikor régen, mikor átkerültem a középiskolába, rájöttem, hogy semmi ami pénzhez köthető engem soha nem tehet boldoggá. Ez részben volt csak azért, mert mindig szűkösen éltünk. Akkor elhatároztam, hogy bár nem leszek soha egy Adonisz, de megtalálom az összes olyan dolgot, ami tönkreteszi egy nő szemében a kapcsolatot, és soha nem fogom ezeket elkövetni. Így kezdtem neki a középiskolának, még gyerekként, de olyan gondolatokkal, amik sokszor még a felnőttekből is hiányoznak. De testi adottságaimat soha nem tudtam leküzdeni.

Pre 1 - Első szerelmemet a középsuli 5 éve alatt soha nem hódítottam meg, ami tanulmányaim rovására ment, így. Bár két szakmát is szereztem, soha nem voltam boldog semmikor, akármit csináltam. Ekkor kezdtem el chatelni, ellentétben másokkal, akik megtehették, hogy bulikban keresnek maguknak párt.

Pre 2 - A pesti lányoknál soha nem volt ilyen mód esélyem, a találkozókra többnyire el se jöttek, vagy ha ott is voltak az is nagyon ritka volt, hogy 2. alkalom is volt találkozásra. Néha volt olyan, hogy beleszerettem egy/egy lányba, aki folyamatos csalódásaimban próbált vigasztalni, de mindig csak a barátság megszűnésével ért véget a dolog.

Pre 3 - Pár hét múlva kezdődik az egyetemem, és még mindig csak szenvedek. Egyetlen szerencsém, hogy a számítógéphez, amit önmagam megformálásáért hibáztatok, kiemelkedő módon értek. Felvételin nem is tudtam volna megállni a helyemet. Továbbra is csak neten ismerkedtem, nem voltam már képes megszólítani se lányt, hogy ne jöjjek zavarba a választól. Ekkor megismerek egy lányt, Krisztának hívtak. Kicsit vékonyka volt, nem túlzottan nőies, de nagyon jól esett a szemébe nézni. Ö volt az első, akivel 3x találkoztam. Már majdnem biztos voltam abban, hogy le tudnám élni mellette az életem, mikor úgy döntött, mégse akar többet találkozni.

1 - Előző csalódásomtól összetörve írok egy lánynak. A képet meg se nézem, elég, hogy korban hozzám illő legyen. És visszaír, ami igen meglepett egyszerű és semmitmondó pár sorom alapján. Megbeszélek egy találkozót holnapra.

2 - A találkozás: Mint mindig korábban érkezem, jóval korábban, nehogy elkerüljem. Mikor eljön az idő, ideges vagyok meg szomorú, mert nincs egy lány se sehol, akire illene a leírás. Felhívom, mondja hogy kicsit késik. Halálomon vagyok, mint mindig. Egyszer aztán megjön, de nem hiszek a szememnek. Ahogy visszagondolok rá, még mindig elfog a keserűség. Az esélytelenek nyugalmával közelítek hozzá, elmegyünk sétálni. Keresek valami olyan helyet a városligetben, ahol csak 2en lehetünk. Líviának hívtak, gyönyörű barna haja volt, csodálatos kék szemei, és szép ajkai. A kisugárzása rám fájdalmasan hat. Hasonlít az előző lányra, de kicsivel testesebb.

Megkérdezem tőle, hogy megfoghatom e a kezét, és elmondom neki, hogy jártam pár napja. Észreveszem, hogy a lábán egy apró heg van, megkérdezem, mi esett vele, amire ő azt mondja, megvágta magát, amikor ide készülődött. Úgy gondoltam biztos jobb pasit várt, azért készülődött ilyen nagyon rá. Elfogynak lassan a beszédtémák, és észreveszem, hogy feszeng. Na gondolom, valami baj van, pedig már kezdtem remélni.
- Nem akarsz közelebb ülni? Akkor még nem értettem a dolgot, de pillanatok múlva életem első csókjait élem át. 6 éve vártam erre a pillanatra. Fölállunk, és átkarolom, egyre bátrabb vagyok, mintha minden gátlásosságom megszünt volna. Ösztöneim már beindultak, érzem a feszítő erőt a nadrágomban, üresen élvezek el, miközben ő csókol, remélve, hogy nem hagy foltot a nadrágomon.

Nem tudok betelni a csókkal, finoman próbálom a nyakat is csókolni, és még jobban elvesztem régi önmagam, ahogy érzem, hogy jól teszek mindent. Alig egy fél órácskát csókolom, lassan indulnunk kell, de még ugyanennyi idő, míg elindulni képesek vagyunk. Azt mondja boldog, én is az vagyok, de úgy, ahogy más, aki nem szenvedett ennyit soha nem lehet. Másnap újra találkozunk. Sokat vagyok vele, és csókolom, ölelem, és lassacskán csak rossz emlék lesz a múlt. Tudom, hogy mást nem szerethetek mar.

3 – 6 hete vagyunk együtt. Voltak nehéz pillanatok, de jobban szeretem, minthogy akármi miatt is feladjam. Minden vágyam ő, és semmiben nem tudok ellenállni neki. Szombaton velem lesz, és remélem, mindent megtehetek majd ami boldoggá teszi. Nagyon felek. Az egyetlen boldogságom az életben ő. Pénteken találkozunk, előtte mint mindig, hisz két napot nehéz nélküle elviselnem. Elkísérem a könyvtárhoz, csak a takarító van ott rajtunk kívül. Furcsa érzésem támad, valami baj van. Elhúzza a kezét. Érzem baj van, de szeretem őt. Kitartok mellette, akármi van. Szeretném feleségül venni egyszer. Lassan összetöri a szívemet. Szakit velem. Aznap már nem megyek suliba.

Post 1 - Az életem azóta pokol, végtelen szenvedés minden percem. Lassan leépülök egészségügyileg is, betegeskedted több mint egy hónapot. Gondolataim csak őt kívánják, éjszakáim magányát könnyeimmel osztom meg, életem értelmetlenségének végét csak az akadályozza, hogy megkért, ne csináljak butaságot. Közben a gondok csak jönnek, és egyre szűkösebben élünk, amióta nem dolgozom eleget. Minden nap elhangzik bennem a kérdés, hogy miért is muszáj élnem. Próbálok ismerkedni, de most már van idealom, tudom mit szeretnek érezni újra, de a lányok hozzáállása 10 perc alatt értelmetlenné teszi a folytatást. Élő halott vagyok. Tudom, hogy ilyen lány mint ő engem soha nem szerethet, mert valakit csak a szíve miatt nem lehet szeretni.

Post 2 - Chaten ismerkedem. Tele van a chat üres emberekkel. Aki itt ismerkedik rajtam kívül, 90% azért teszi, mert így nem derül ki elsőre, hogy elviselhetetlen. Rámkattint egy lány. Mint később kiderült, Adriennek hívják. Chatsexelni szeretne. Pontosan tudom mit szeretne, és tudom hogy miután megkapja, elmegy köszönés nélkül. Boldogtalanul kezdem el, remélem hogy legalább neki jólesik. Szavaiban egyre többször érzem, hogy ő is adni szeretne. Kihasználom, hogy itthon vagyok, és hagyom, hogy könnyítsek magamon. Nem szeretem magamnak csinálni, mert közel sincs ahhoz, amit eddig átéltem. Órákig beszélgetünk, meg utána. Úgy érzem talán még egyszer lehet valami. Igyekszem megismerni, pozitív lenni. Elfedem előtte végtelen gyengeségem. Egyszer csak elkéri a telefonszámomat, szeretne beszélni velem. Kérem, hogy 9 után hívjon, ha tényleg hívni szeretne, hogy ne zavarjon senki. Neki viszont a 6 óra jó. 6kor felhív, ami nagyon meglep. Kellemes búgó női hangja van. Jó érzés vele beszélgetni, régi boldogságomra emlékeztet.

Többször beszélgetünk telefonon, esténként felhív, nagyon várom minden alkalommal, megteszem azt, amit idegen kedvéért nem teszek meg. Élvezettel, chatsexelek vele, és ő elfeledteti velem, hogy milyen kilátástalan az életem. Eljön a vizsgaidőszak, és én az esélytelenek nyugalmával próbálok valamit teljesíteni. Itt is csak csalódások érnek. Egyedül a programozást uralom. Érzem minden nap, hogy egyszer vége lesz a jövőmnek. Szeretnék még egyszer szenvedélyes lenni, igazi "rosszkisfiú", adni valamit magamból. Megkérem találkozzunk, pedig alig 3 napja ismerem. Fél, hogy csalódom, ha meglátom, nem tagadom, én is nagyon felek. Keddre megbeszéljük, mert hétfőn vizsgáim vannak. Hétfőn mondja, hogy lehet hogy lesz egy kis meglepetése is lesz nekem. Este 6 - kor felhív, hogy Pesten van, és nincs e kedvem már ma találkozni. 1 óra múlva már ott is vagyok, de nem találom sehol. Türelmesen várok rá, de lassan úgy kezdem érezni, ő is jobb pasit keres.

Elindulok hazafele, a telefonom megszólal útközben. Megijedek, leugrok a buszról, megkérem hogy jöjjön el a metró végállomásig, és ott találkozzunk. 2 metró elmegy. Küszködök a könnyeimmel. Ha ő is átver, megölöm magam. Fél órája állok ott. Megáll a szerelvény, és felfedezem őt, ahogy kiszáll. Vörös ruhája kitűnik az emberektől. Először csak köszönünk, próbálunk pár értelmes szót mondani, magyarázkodni, de nem bírom ki tovább, megcsókolom. Hazasietünk, otthon gyors bemutatás az apámnak, elrohanunk a szobámba, leülünk az agyra. Furcsa helyzet ez, soha nem hittem az ilyesmiben. Mondani akartam valamit, de inkább tovább csókolóztunk. Kezem a combjait simogatta, ereztem, hogy forró a teste, ő meg levette a pulóverem és a pólóm. Elkezdte kényeztetni a mellkasom, amitől én meg jobban felizgultam, pedig egyszer már üresen elmentem, hogy hazafelé csókolóztunk. Iszonyatosan vágytam már rá.

Ordítani akartam, de csak hangtalan sikoly sikerült. Aztán levette a nadrágomat, és kigombolta a boxerem. Tudtam, hogy elvesztem. Ahogy szájába vett, lassan ezerszer haltam meg, de nem akartam elsülni, vissza akartam adni mindezt. Levettem róla a pulóvert, a pólóját, majd lassan a melltartóját, és hátradöntöttem. Először csak csókoltam, majd a nyakara tévedt a szám, és addig szívtam, míg nem éreztem, hogy mindjárt elélvez. Akkor áttértem a melleire, és azokat is mohon megkínoztam. Kezem a bugyijára tévedt, lassan levettem a nadrágját, és a bugyit róla. Ujjamat bevezettem neki, míg számmal csókoltam a testet. Újaztam picit, majd felhúzott magához, farkam a puncijához ért, kívántam őt, és ő szabad utat adott.

Lassan bevezettem neki, egy pillanat alatt végigjárt a fejembe, milyen csodalatos érzés, ahogy a nedves puncija körbeölel. Lassan növeltem a tempót, közeledett a végem, tudtam nincs sok hátra, ő is érezhette, felszólított, hogy élvezzek bele. Gondolataim eltüntek, csak mozogtam benne, robbanásig. KO voltam ettől. A sok új érzés megbénított. Elmentünk lefürödni. Amíg fürdött, megágyaztam. Fél éve úgy éreztem, többet nem fogom kihúzni az ágyamat, most mégis megtörténik. Mikor végzett, már bent voltam, becsuktuk az ajtót, és mondta, tudta volna, mi az amit mindig is álmodtam, macskaként terített le, fosztott meg ruháimtól. majd lassan újra elkezdte kínozni a testem. A Mellkasommal kezdte, de hamar leért a farkamig, ahol megint új érzéseket adott nekem. Végigcsókolta a combom belső felét, a heréimet. Iszonyatosan jól csinálta. Eddig azt hittem hogy Líviánál már átéltem mindent, most ez mind megduplázva ért.

Mikor már teljesen kemény voltam, abbahagyta, és lassan beleült. Lassan elkezdett rajta mozogni, majd egyre gyorsított a tempón. Lassan megint közeledett a végem, elhaló hangon próbáltam mondani, hogy lassítson, mire ő még jobban belegyorsított. Pár percig bírtam ezt csak, még nagyobbat élveztem, mint előbb. Ő mellém feküdt, megcsókoltam, és őszinte köszönömöt mondtam, mire ő csak mosolygott. Beszélgetni kezdtünk, összevissza mindenről. de éreztem, hogy nem kell tovább pihennem. Elkezdtem simogatni, ujjazni a punciját, közben mellé könyököltem, és égtek a szemeim élvezetének ragyogásától. Határozottan megkerestem a leggyengébb pontját, és két ujjammal, minden ügyességemet bevetettem.

Simogattam belülről, és két ujjam köre fogtam pinájában egy aprócska részt, és erősen masszíroztam. Egyszer halkan felnyög, egy "mindjárt elélvezeket", amitől még jobban bevezettem kezemet, amennyire csak befért. mikor éreztem, hogy összezár a kezem körül a puncija, lassan kihúztam. Boldog voltam, hogy meg tudtam adni neki ismét, amit szerettem volna. Hirtelen gondolat vezérelt, s lassan végigsimítottam a punciján, de most a fenekénél álltam meg. Lassan bevezettem egy ujjam hegyét, s vártam, vagy a visszautasítást, de egy sóhajjal, engedélyt kaptam. Lassan elkezdtem ujjazni, figyelve nehogy fájjon neki. Majd mikor már kellemesen mozogtam benne, még egy ujjamat megsíkosítottam a puncijában, majd két ujjamat nyomtam bele.

Iszonyatosan élveztem, hogy élvezi, amit teszek, a magam örömére nem is gondoltam már. Mikor elérkeztem oda, hogy harmadik ujjamat kéne bevetnem, lassan mögétérdeltem, felemeltem a fenekét, és megpróbáltam a farkamat belevezetni. Elsőre nem sikerült, ezért pinájába vezettem, amitől újra csillogott a nedvessségtől. Most óvatosabban indultam neki a lyuknak, meg nem tudtam milyen lesz, és hogy fogok beférni, de mikor a makkom teljesen behatolt, és mögötte 9sszezárultak izmai, meg kellett állnom, olyan érzés fogott el. Lassan elkezdtem mozogni, mindig picit haladtam csak előre, majd szinte teljesen kihúztam belőle a farkamat. Szinte belehaltam a gyönyörbe, de szerencsére ma már 3x elmentem tőle, így most nem vette el az erőmet egy orgazmus.

Összeértek a combjaink, teljesen benne voltam, elkezdtem kicsit gyorsítani, amit dicsérő sóhajokkal köszönt meg. Megéreztem kezét a combomon, és boldog voltam, hogy boldoggá tehetem. Fel órán át dugtam így, felváltva néha a pinájára, míg egyszer mar nem emlékszem hogyan, megint fölém kerekedett. Újra lovagolt rajtam, míg egyszer a mellkasomra dőlt, és én átkaroltam. Felültem, és kicsatoltam a melltartóját. Arcomat melleibe temettem, aminek hátasára, ő egyszer csak új életre kelt, visszadöntött, lefogta a kezeimet, és lassan újra elindult lefelé. Újra elkezdett szopni, mint egy vákuum, olyan volt a szája, teljesen elvesztettem a gondolat világomat, aztán egyszer abbahagyta, szerettem volna ha meg folytatja, hogy a szájába menjek el, de ő újból elkezdett lovagolni, kábító sebességgel, belőlem meg előtört az orgazmus, de már nem spriccelt ondó belőle. Készen álltam rá, hogy most iszonyatosan kiélem ami soha nem volt. Simogatva jeleztem, hogy nincs még vége, mire ő nevetve azt mondta:
- Nagyon rossz vagy. Nem vagy te nimfomán?
- Nem tudom, miért az baj? Ő erre csak nevetett, majd újra magába fogatta farkamat. Megkértem, szolgálja ki magát, mire ő hatalmas erővel mozgott rajtam, puncija összeszorult, és mindketten hatalmasat elveztünk. Ösztönösen próbáltam meg tovább mozogni, míg le nem cseng az orgazmusa. Kis pihenő után, hoztam magunknak valamit enni, mert már majdnem 3 óra volt. Miután megettük, elfeküdtünk, s ő a karjaimban aludt el.

Reggel mikor felkeltem, boldog voltam, hogy mellettem fekszik. Sajnos nem tudom azóta se elfeledni Líviát, pedig már lassan 6 hónapja kínoz az emléke, de mégegyszer olyan gyönyörű lány úgyse fog szeretni. Adrient is nagyon szeretem, de valahogy nem tudom vele az életemet elképzelni. Azóta keresem a valakit, aki őket, kettőjüket egy testben egyesíti. Ha nagyon kanos vagyok, most már az Adrienre emlékezem, ha suliba megyek, jövök, tanulok, akkor Líviára, mikor egyedül lefekszem otthon, a halálra.