Egy kevéske romantika

A szakítás fájdalmas volt, nehéz és szerelmes szívvel engedtem el őt. Az idő múlt, de a fájdalom maradt, egy darab belőlem örökre nála marad. A lányt, ki fél éven át mellettem állt, és ezzel bőven túlszárnyalta életem eddigi párkapcsolatának összes rekordját, feledni képtelen voltam, így erőt vettem magamon, és felhívtam. Kavarogtak bennem az érzelmek, de Kedvesemben párra leltek! Mindkettőnk számára új esélyt hozott a pillanat, de félve kérdem én, ezúttal megbecsüljük azt?

A vonat lassan gördül a síneken, végül megáll, s szívembe azonnal izgalom száll. A lány, ki szememnek oly gyönyörű, biztosan a csarnokban vár. Kifényezett bakancsom csábításra készen falja a métereket, öltözetem elegáns, ellenállhatatlanul sármosnak érzem magam, így a belső hang: „ nos készen állsz?”. Amint felértem a lépcsőn, meglátom, s máris a csókjaira vágyom. Csodaszép, tele rejtéllyel, és számomra sok-sok különlegességgel! Mosolya maga a mennyország, tekintete a szárnyaló szabadság, megbabonázott, újfent elhozta számomra a boldogságot. S eme nap a szívemben örök helyet kap. Csókokkal, érzéki érintésekkel, édes szavakkal búcsúztunk, de nem sok időre, csupán a jövő hétvégére. Sajnálattal kell közölnöm, az igaz történet eddig tartott, a boldogság esélye sajnos elúszott. De a szívem még érte dobog, a fantáziám dolgozik, amíg eme „szép” történet be nem fejeződik.

Az angyalok továbbénekelnek, ezúttal unalmas falucskám körül gyülekeznek. Várakozok az állomáson, telis tele érzelemmel, eljött a várva várt nap, találkozom Kedvesemmel. Mosollyal köszönt a drága, én csókot égetek ajkára. Felébred bennem a vágy, meztelen alakja, így mondom neki gyorsan: „Kicsim! Siessünk haza!”. Szobám szerelemre éhesen várt minket, az asztalon finom bor, s egy szál rózsa ékeskedett. Kicsit italoztunk és beszélgettünk, néha-néha szenvedéllyel csókolóztunk, mígnem teljesen belemelegedtünk. Nyelvünk táncra perdült, a ruha fogyatkozott, testünk pedig forróságban izzott. Kezemmel faltam teste minden egyes centiméterét, a számmal kényeztettem dús keblét. De hirtelen megálljt parancsolok és a lány, értetlenkedve néz rám. Finoman az ágyamra fektetem, s gyémántszemeit egy fekete szalag alá rejtem. Felkapom a rózsaszálat, majd elbambulok az angyali testen, a látványért odaadnám mindenem. Elmélkedésre nincs idő, édes hangon hívogat a nő. Különös izgalommal várja a folytatást, teste pedig könyörtelenül törődésért kiált. A rózsa hosszú útjára indul, s a lány ekképp szól vadul: „Még, izgass még, kérlek!” szót fogadok, így minden fortélyt, tapasztalatot alkalmazok A szirmok érzékien suhannak selymes bőrén, formás mellén, hasán, hosszúkás combján, talpán, karcsú derekán és nyakán, majd minden vággyal égő ágyékán.

Bal kezem is „munkához” lát, már jó ideje erre várt, így combtól combig vonszolom ujjaim, néha lágyan érintve csiklóját, elindítva ingerek hullámát. Férfiasságom szétveti az erő, már-már üvöltve szólal meg, harcra kész a nő! De még várok, s nyelvemmel csiklójával játszok. Árulkodó nyögések és sóhajok a jutalmam, ezért folytatom lankadatlan. A lány hirtelen abbahagyja a vonaglást, magához ránt, majd gyakorolja csókjai hatalmát. Szúró fájdalom a hátamba hasít, a nő körmei okozzák a „kellemes” kínt. Huncut mosoly telepedik arcára, majd szerelemmel fűszerezve suttog fülembe; „Térdelj felém kedves, had röpítselek a fellegekbe!”, és úgy is tett, ahogy ígérte. Puha ajkai szenvedéllyel ölelték körül duzzadó férfiasságom, teljesítve ezzel egyik legszebb álmom, s egyre csak kívánom, hogy testünk végre egyé váljon. Széttárt lábai fenekemen pihennek meg végül, lassan, óvatosan behatolok, majd kis mozgásokkal indítok. Ismerem már és tudom, érzékeny nagyon, ezért félek, nehogy kedvét szegje a fájdalom. Az apró mozdulatsort ingerek hada követi halk, de annál tartalmasabb sóhajokkal övezve, eme csodás zene olaj a tűzre, s érzem, páratlan aktusunknak közeleg a vége. Nem kellett sokat várni szerelmünk beteljesedésére, testünk megremeg, megfeszül, majd fáradtan elernyed. Fejemet mellére helyezem, szíve, mint a dobpergés fáradhatatlanul duruzsol fülembe, szerelmes szavak a középpontban, boldogság költözik lelkünkbe.