Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Este megnyúlnak az árnyak.
És végül a végszó... Így lesz vége annak amit senki sem keresett.
Figyellek. Már régóta. Csak csöndben, úgy, hogy ne zavarjalak. Sokszor látom ezt. Ezt az arcodat....
Ma olyan történt amire sose gondoltam suli után ki mentem az erdőbe sétálni, hideg volt de...
Ez a történet arról szól, hogy valójában hogy élt a család. Mert senki nem tudta, hogy a falak...
Friss hozzászólások
bendegoose: Ezenkívül ellenszenvessé tett...
2020-05-25 18:55
Pavlov: És persze a Facebookon és az I...
2020-05-25 12:31
Pavlov: Ez és más szendvicses történet...
2020-05-25 12:30
MN80: Ez nem videó, hanem csak leírá...
2020-05-25 11:16
semeTipsum: Azért, mert ez egy pornójelene...
2020-05-24 22:39
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Egy húsvér Humbert Humbert kétségei

Már többször előfordult velem, hogy jártomban, a boltban, a strandon vagy egyéb helyen megnéztem egy-egy csinos kislányt. Olyanokat, akik valóban kislányok voltak; 14-15 évesek. Talán ez még annyira nem is megbotránkoztató, hiszen, ahogy ma öltözködnek az ilyen korban lévők, abból sokszor még a nagyobbak is tanulhatnak. De három napja történt valami, ami valóban megrémített.

Jelenleg főiskolai hallgató vagyok, és egy kiselőadáshoz kérdőívet kellett kitöltetnem egy adott intézményt használó emberekkel, köztük gyerekekkel is. Sikerült egy 5 főből álló lánycsapatot megkérnem arra, hogy üljünk le együtt, és töltsék ki kérdőívemet. Az egyik kislányt különösen szépnek találtam. Barna, csillogó szemek, hosszú, barna, összegumizott haj és egy olyan mosolygós arc, amitől talán mindenkiben megmozdul valami. De bennem nagyon is megmozdult. Négyen ültek le először, ötödik társuk kiszaladt még a mosdóba kezet mosni. Ekkor még a barna kislánnyal szemben ültem le. Ők a lapokat töltötték, én pedig váratlanul telefonhívást kaptam. Hogy ne zavarjam őket, felkeltem ,és hátat fordítva az asztalnak beszéltem. A mosdóból pont eközben jött vissza a másik kislány; elsétált mellettem, és az én tekintetem vele együtt haladt az asztal felé. Igazából azt vártam, hogy korábbi helyemre üljön. Nem fordultam az asztal felé, csak a fejemet fordítottam hátra, a nyakam szinte megroppant. A kislány leült. Éppen az én korábbi helyemre, és ekkor a feszültség, ami hatalmába kerített, megszűnt. Öten ültek az asztalnál, hárman az egyik padon, ketten a másikon. Ha tehát én is le akarok ülni, akkor logikus, hogy a barna hajú kislány mellé ülök. Persze hogy le akartam ülni.

Helyet foglaltam mellette, és akkor kezdődött igazából az éber rémálmom. Ahogy mocorgott, többször is lábamhoz ért a lába. Megremegtem minden egyes alkalommal. Kellemes volt és bizsergető érzés. Amikor felém fordult, és kérdezett valamit (megjegyzem, ő volt mindközül a legérdeklődőbb), szinte az orrához érintettem az orrom; úgy szerettem volna érezni arcomon az ő puha arcát. És ami a legszörnyűbb, ami miatt kiabálni kezdett bennem valami – talán lelkiismeret, talán jó ízlés vagy akármi is a neve; ahogy a lap fölé hajolt, kis pólójának nyaka elvált mellkasától, és én sóvárgó szemmel lestem be óvatosan a dekoltázsába, hátha látszik valami. Persze semmi sem volt, és mellbimbójáig nem is láthattam a pólócska mérete miatt, de egyre reménykedtem, hogy meglátom az apró kis halmocskát, és a mellbimbóját, és már szerettem volna odahajolni és a számba venni óvatosan. A pólócska ujjatlan volt, és amikor rajongásom tárgya ismét hátradőlt, a vállát figyeltem. Ó, hogy szerettem volna egy forró puszit nyomni a puha vállacskára, esetleg finoman megharapni…
Ordítottam belülről, hogy EZT NEM SZABAD, mégis hajtott valami pokoli vágy, hogy pillanatképeket lopjak mozdulatairól, testéről. Fantáziám újra és újra pokoli lángolásba kezdett.

Amikor befejezték a kérdőívek kitöltését, megköszöntem segítségüket, és felkeltem, hogy ők is felállhassanak a padról. A kislány megbotlott a pad lábában, és előre billent. Reflexből elkapta kézfejem, és belekapaszkodott. Mintha villám csapott volna belém! Ő a szemembe nézett mosolygott, én pedig addig tartottam könyékben meghajlítva előre nyújtott kezemet, míg óvatosan kitipeget a pad és az asztal közti szűk helyről. Éreztem, ahogy meleg kezecskéje ott feküdt nagy, ormótlan kézfejemen. Nem akartam, hogy elvegye, de ő nem törődött az én piszkos gondolataimmal; elvette kezecskéjét, gyermeki ártatlansággal még egy mosolyt küldött felém, és barátnőivel folytatta útját. Utánanéztem – inkább bámultam – még; csinos feneke volt. Amikor eltűntek a szemem elől, megnéztem a lapokat, amiket adtak. Az övéhez érve azt éreztem, hogy a legközelebb állok ahhoz, hogy felüvöltsek ott, az épület kellős közepén.
A gyerekeknek külön kérdőívet készítettem, egy kicsit más volt, mint az idősebbeké (már csak a tegezés – magázás véget is). Az ő lapján többek közt ez állt: „Hányadikas vagy: 5”, „korod: 11”.

Mindezidáig úgy gondoltam kis utcai kukkolásaim tárgyára, mint igazi szépségek, a szemnek való ínyenc táplálékok. Soha nem gondoltam arra, mi lenne, ha az a kislány és én… csak nézni akartam a szabályos arcocskákat, a nagy szemeket, a pisze nózikat, a derekukat, esetleg a feneküket, de utóbbi általában csalódást okozott. (Hangsúlyozom, azok a lányok 15-17 évesek lehettek!) Azonban a kérdőívek kitöltése után az jutott eszembe, hogy most már feketén fehéren lejegyezhető a tény: pedofil vagyok.

Mindez azért is szörnyű, mert a főiskolán egyik szakom tanár szak, sőt a másikkal is van lehetőségem iskolában elhelyezkedni. Amikor majd tanítanom kell végzősként, lehet hogy újra találkozok a kislánnyal. Vagy ha vele nem is egy hozzá hasonlóval, és mi van, ha nem bírom visszafogni magam? Nem arra gondolok, hogy fizikailag bántom, vagy hasonló. De a non verbális kommunikációm bármikor elárulhat. Tekergetem a fejemet, hogy lássam, mit takar pólója, mögé állok, hogy megleshessem a nadrágja alól kikandikáló bugyija szélét. Mi lesz velem akkor? Mi lesz velem, ha tanári pályán helyezkedem el? És mi lesz velem, ha ezzel a gyötrő gondolattal kell együtt élnem? Rettegnem kell majd egész életemben, hogy nehogy kiszabaduljon belőlem a pedofil démon?

Három évem van abban, hogy kitanuljam a tanári hivatást, és a szüleim nem kevés pénze. A gyakorlati feladatok (óravázlat készítése, szöveges feladatok készítése, kiselőadás tartása stb.) eddig szinte kivétel nélkül jól sikerültek. A legtöbbször pozitív visszajelzéseket kaptam. Hogy mondjam most azt, hogy nem csinálom tovább? És mivel indokoljam? Az igazsággal? Vétek lenne.

Ráadásul nem tartom magam csúnya fiúnak (mármint külsőleg), mások is mondták már egykor, hogy miért nem szedek fel valakit, hiszen nem vagyok rosszképű. Felsőbb évesektől pedig az hallottam, hogy törvényszerű, hogy a kisiskolás lánykák nagyobbik része „belezúg” a gyakorlatát tartó tanárbácsiba.

Jelenleg van barátnőm, és sokszor érzem azt, hogy vele - és csak vele - akarok maradni. Azonban nagyon sokszor előfordult már az is, hogy megismertem valakit, és ábrándozni kezdtem. Sőt gyakran bizonyos lépéseket tettem, hogy megpróbáljak közelebb kerülni valakihez. Körülötte próbáltam maradni. Érdeklődtem, mikor tudunk „véletlenül” találkozni legközelebb, és egyéb adatokat csipegetem föl egy-egy mondatából. De ha ezekben az esetekben valóban történt is volna valami, az sem lett volna nagy probléma – legalábbis nem ennyire nagy – hiszen ezek a lányok velem egy idősek voltak, a félrelépés pedig nem büntetendő. De ez a 11 éves kislány teljesen megszédített.

Kedves olvasóm, talán már eszedbe jutott Nabokov Lolitája, a regény a pedofil tanárról. Nos, az én Lolitám is hasonló hatással volt rám, mint a könyvbeli a tanárra. Csakhogy én, a húsvér Humbert Humbert nem egy író kényének-kedvének vagyok kiszolgáltatva, hanem annak a vágynak, amely három napja olyan erősen ragadott meg, és rántott a vad extázisban táncoló démon-tömegbe.

Sokat gondolkodtam azon, miért lehet ez, és Nabokovhoz hasonlóan én is egy korábbi meghiúsult esetre vezettem vissza a dolgot. Három évvel ezelőtt volt egy barátnőm. Öt év korkülönbség volt köztünk; ő 16 volt, én 21. Nagyon szép lány volt, sokan irigyeltek, bár később, a szakításunk után tett egy megjegyzést, mely szerint ő nem csak olyan fiúkkal járt, akik annyira tetszettek neki. Nem mondta ki, de éreztem, hogy ez rám vonatkozik. Azért engedte, hogy közeledjek, mert fiatal volt és játékosan tüzes, én pedig még szűz, és vágyakkal teli. A legtöbben 14 évesnek nézték.

Ahogy mondtam, már elmúltam már 20 éves, mégis csak a vele történt pettingek hatalmas élményt jelentettek. A melltartó hamar kikapcsolódott a pulcsi alatt csókolózás közben, és kezem hamar megtalálta a puha ciciket. Ha a szobámban voltunk ráfeküdtem, és ágyékomat combjai közé ékeltem. Mindketten vadul nyomtuk a másikéhoz derekunkat, és vadul mozgattuk minden iránya. Ha azonban a kezemmel simogatni kezdtem nadrágja lábai közti részét, sokáig finoman jelezte, hogy ezt nem akarja. Utolsó alkalommal, mikor kettesben maradtunk aztán végre megtört a jég. Már legalább egy órája izgattuk egymást, amikor lehúzta nadrágja cipzárját – a csókolózást nem hagytuk abba -, és a bugyija peremére tette egyik kezemet. Amikor felfogtam, mit akar, becsúsztattam kézfejem a bugyika alá, és éreztem, ahogy a puha fanszőrzet ujjaim hegyét bizsrgeti. De ekkor ő újra megfogta a kezemet, és kiemelte a bugyiból; a kis fehér ruhadarabon helyezte el. Szóval a durva farmer nem volt akadály már, de a kis fehér bugyika még elválasztotta kezemet a puncijától.

Simogatni kezdtem, amikor meghallottam, hogy jön valaki. Mivel akkor még nem volt jogosítványom, az lett megbeszélve, hogy apám viszi haza autóval barátnőmet. A megbeszélt időponton már fél órája túl voltunk. Sebtében öltöztünk fel, és hogy neki még legyen ideje bekapcsolni a melltartóját, és kirohantam a szobából, hogy megelőzzem azt, aki be akar jönni. Senki nem jött volna, de akkor már szóltak, hogy ideje indulni; így aztán az, hogy a csúcsra juttassam ennyiben maradt. Ez hát az én „tengerparti kalandom”, ami talán most oka annak, ami történt. (Akkori barátnőmre azóta – a mostani kapcsolatom ideje alatt is – gyakran gondoltam; elképzeltem a folytatást, és mindig hatalmasat maszturbáltam.)
Most 11 éves Lolitám, illetve az a hév zavar, ami jelenlétekor elkapott. Mi lesz velem így!?

PEDOgógus
Hozzászólások
További hozzászólások »
P.P.Hardaway ·
Nem tudom nem betegesnek mondani. Ez szőrnyű! Ha nem is tehetsz róla, keress segítséget!!!!!!!!


Lilith999 ·
mi a fikció és mi a valóság?
Nabokov mestere annak, hogy elhitesse veled amit olvasol az jó, arra van mentség.. de vajon mindenre van?
Egyébként jól fogalmazol. Tetszik.

kajada ·
Durva.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: