Egy Hercegi Szerető- Megkísétve

Aleena grófnő módfelett elégedetlen volt. Kedvetlenül ücsörgött hatalmas bíborszín baldachinos ágya szélén, és magában a Koronaherceget átkozta.
- Arrogáns idióta - szűrte a fogai közt, majd felemelte az éjjeliszekrényen álló borospoharat, és belekortyolt. Jóféle vörösbor volt, elég édeskés gyümölcsös fajtából. Közben folytatta az átkozódást, nem kímélve a teljes királyi családot. Főként Abélardot, a herceget, aki már megint csak azért jött, hogy kedvét töltse Aleenán, persze csak a saját maga örömére. De hát- jegyezte meg magában a grófnő- én csak egy szerető... miket is képzelek?! Csak egy ágyas vagyok. Lassan kimért léptekkel felállt, és az egyik aranyozott székről, felvette, halványsárga selyem hálóruháját, majd kedvetlenül visszament, és befészkelte magát az ágyába.
- Rohadt élet - mormogta mantra szerűen, miközben egyre közelebb került az alvás határához.

Már éppen elszundított volna, amikor hatalmas dörej hallatszott a földszínről. Aleena első gondolata az volt, hogy a nem éppen eszéről elhíresült Abélard eltévedt lent, és idáig a szalonban kóborolt, és most neki ment valaminek. Ahogy elképzelte a jelenetet, ajka gúnyos félmosolyra rándult, és halk kuncogást hallatott. Újabb dörejek, s ezek mellé pár kiáltás is vegyült.
A legvalószínűbb teória azonban, sokkal prózaibb volt. Aleena szinte biztos volt benne, hogy a szobalánya Ettie ügyetlenkedik lent már megint, miközben megkísérli felvinni, a szokásos esti csésze csokoládét az úrnőjének. Aleena felkönyökölt, és várakozásteljesen tekingetett a hálószobájának ajtaja felé.
Nem csalódott. Nem sokára kinyílt az ajtó , és kezében tálcával bebotladozott Ettie. Magas, vékony lány volt, csillogó zöld szemekkel, és olyan hosszú, természetes göndör barna hajjal, amiért az ország Úrinőinek fele eladta volna a lelkét az ördögnek is. Aleena is gyakran elgondolkozott azon, hogy ahhoz képest, hogy ő hercegi ágyas, Ettie nem szebb-e egy icipicit nála.
- Te csaptál, olyan istentelen nagy zajt az előbb? rivallt Aleena a szobalányra. Ettie szégyenkezve lehajtotta a fejét. Aleena megvetően akarta végigmérni, de félúton, a lány selymes hajánál, fűzöld szeménél, és telt érzéki szájánál inkább az irigység fogta el, mint a megvetés. Nem mintha neki panaszkodnia kellett volna. Ajkai meglehetősen teltek voltak, és rőtarany hajkoronáját is sokan csodálták csakúgy, mint seprűs pilláival árnyékol bársonyos fényű barna szemét.

Tekintete tovább haladt a lányon, ám minél tovább jutott, annál jobban hatalmába kerítette egy különös érzés és a kíváncsiság egyvelege. Vajon milyen lehet érinteni Ettie tejfehér bőrét? Megcsókolni? Beletúrni a hajába? Milyen lehet Ettie meztelenül?
Hirtelen megriadt a saját gondolataitól. Csak nem fantáziálgat a Szobalányáról?
- Elnézést Asszonyom - motyogta Ettie, és letette a tálcát az éjjeliszekrényre. Aleena önkénytelenül követte minden mozdulatát. Tétován megemelte az egyik kezét, hogy megérintse, de aztán erőtlenül leejtette maga mellé. Agyába különös gondolatok motoszkáltak. Rá kéne magát vetnie a lányra, a földre teperni, letépni a ruháját... Nem, ezt nem teheti meg... Mit szólnának a felsőbb körökben, ha kitudódna, elvesztené befolyását az udvarban, és ez mégcsak nem is a legrosszabb lenne ... Pokolba a felsőbb körökkel - jött rá gondolatban azonnal a replika.
Akkor is... ezt tényleg nem teheti meg Ettievel... legkevesebb , hogy fecsegne...

Aztán eszébe jutott. Megteheti. Sőt mi több minden következmény nélkül megteheti. Ettie a szolgálója, ráadásul árva. A munkáján kívül nincs semmije, ha kidobja koldulnia, kell, viszont a helyébe akár száz utódot is találhat, a lánynak viszont az után semmi esélye, hogy új munkát szerezzen....
- Szüksége van még valamire, Asszonyom? - kérdezte Ettie tisztelettudóan, már az ajtóban állva.
- Ami azt illeti....
- Igen, úrnőm?
- Gyere ide, Ettie... - búgta Aleena mézesmázosan. Ettie mit sem sejtve az ágy mellé lépett.
- Ülj le unszolta Aleena. Ettie Értetlenül meredt úrnőjére, aztán lassan leereszkedett az ágy szélére. Eddig még leülnie sem lehetett az úrnője jelenlétében, főleg nem az ágyára.
- Ami azt illeti Ettie, nem vagyok teljesen megelégedve a munkáddal.- fuvolázta Aleena. Ettie rémülten kapta fel az eddig alázatosan lehajtott fejét.
- Csak nem akar Asszonyom... elküldeni? szólt riadtan. Aleena magában mosolyogva nyugtázta , Ettie riadalmát.
- Egyenlőre nem. De vannak bizonyos feltételeim - mosolyodott el. Ettie feszülte hallgatott.
- Először: Mindenben hűen követed a parancsaimat ellenkezés nélkül....
- Ahogy eddig is tettem Asszonyom. vágta rá a lány.
- Másodszor: Nem pletykálsz senkinek semmiről, ami ebben a házban folyik.
- Ez csak természetes Úrnőm.
- Harmadszor: Nem hagyhatod el a házat, és nem érintkezhetsz senkivel a tudtom, és engedélyem nélkül .- Ettie elképedt , de azért elfogadta az utolsó feltételt is.
- Biztos vagy benne , hogy be tudod tartani őket? somolygott Aleena , miközben mélyen a lány szemébe nézett.
- Egész biztos , Asszonyom... - Bólintott Ettie elszántan.
- Akkor hát nem is bánod, ha erről megbizonyosodok?
- Parancsoljon velem úrnőm. - Aleena elmosolyodott , majd takaróját a földre hajítva kiszállt az ágyból. Ettie elé lépett, és még egyszer át akart gondolni mindent , de aztán hagyta a dolgot. Nem akart elbátortalanodni.
- Hát akkor, kezdjük is .- kuncogott halkan. - Vetkőzz le.

Ettie szeme elkerekedett , már szóra nyitotta a száját , de eszébe jutott mit fogadott meg az előbb. Reszkető kézzel nyúlt hátra , hogy kikösse, a kötényének a csomóját.Az idegeségtől újra , és újra elrontotta, csak sokadik próbálkozásra sikerült leoldania a ruhadarabot.Szorongó pillantást vetett figyelő Úrnőjére , majd ruhája kapcsait kezdte sorba kinyitni, Aleena számára idegörlő lassúsággal. Lassan lekerült róla a formátlan fekete vászonruha , és ott állt félénken a szoba közepén fehérneműben. Látszott rajta, hogy fél , de ez mégcsak jobban feltüzelte Aleenát.
- Most pedig szólt a grófnő , feküdj le intett az ágy felé
Ettie ügyetlenül botladozva tette amit Aleena parancsolt. A Grófnő közben úgy érezte mintha egy kemencébe került volna , miközben Ettie még durva vásznon keresztül is tökéletes idomait figyelte. Szíve egyszerre kalapált a torában és hallotta őrült ritmusát a fülében. Mintha egy idegen erő mozgatná , indult az ágyhoz , amin immár Ettie feküdt teljes mozdulatlanságban , csak a szeme cikázott ide-oda ijedten.

Aleena az ágy szélére térdelt , és Ettiehez hajolt.
- Nyugodj meg, drágám - duruzsolta a fülébe. Átlépett Ettie mozdulatlan testén, és az ágy másik oldalán ült le. A lány szeme riadtan követte úrnőjét. Aleena keze remegett , amikor felemelte és még akkor is, amíg lassan, lágyan végigsimított Ettie arcán. A lány teste beleremegett az érintésbe, csakúgy mint a grófnőjé.
Aleena lassan Ettie tarkója alá csúsztatta a kezét, és maga felé húzta.
- Emlékezz mit ígértél... - suttogta. Csókolj meg.
Aleena ráhajolt a lány ajkaira , és paradicsomi gyönyör öntötte el abban a pillanatban, hogy szája Ettiéhez ért. Lágyan csókolta először Ettit , lassan szívogatta az ajkait, nyelvével végigsimított a fogsorán, de a lány nem reagált, csak feküdt ijedten, mint akire maga a halál vár.
- Ne kelljen többször mondanom! - förmedt tettetett dühvel a lányhoz , aki ijedten bólintott majd , félénken viszonozta a csókot. Aleena ráébredt , hogy Ettie valószínűleg most csókolózik először. Aleena elhatározta , hogy maradandó élményt hagy Ettienek . Apró puszit nyomot a felső ajkára , majd egy kicsit eltávolodott Ettie arcát fürkészve. Utána az alsót simította végig ajkával, majd fokozatosan egyre szenvedélyesebben csókolta a lányt. Mikor abbahagyta, Ettieből egy sóhaj tört fel. Aleena nem tudta biztosan, hogy megkönnyebbülés vagy a megelégedés volt az oka.

Aleena elhagyta az ajkakat , és végigcsókolta a lány alabástrom fehér nyakának minden négyzetcentiét , közben végigsimította göbölyű vállának vonalait, míg vándorló újjai meg nem találták Ettie fűzőjének pántjait. Miközben visszatért a lány ajkaira , fél kézzel Ettie mögé nyúlt , és kitapogatta a fűző kapcsait. Szépen lassan, egyenként nyitotta ki őket, mígnem elért a lány derekánál lévő utolsó csatig . Ezzel elügyetlenkedett egy darabi , de aztán az is megadta magát. Egy egy csókot lehelt Ettie szorosan lehunyt szemhéjaira , aztán felült , és nagy levegőt vett. Most már egész belseje lángban égett.

Visszahajolt a szobalányra , és puhán letolta a fűző pántjait, aztán lefejtette a ruhadarabot a lányról. Nagyot sóhajtott, amikor feltárultak Ettie gyönyörű tejfehér keblei, amiből- Aleena nem kis megelégdésére- úgy emelkedtek ki a bimbók, mint kinyílni kész élettel teli virágok. Aleena remegő újjakkal simított végig a csábító halmokon, csigavonalba körözve a bimbókig. Amikor elérte a kis kúpokat, Ettie egész testében beleremegett. Aleena gyengéden morzsolgatta őket , majd ajkaival érintette azokat. Először gyengéden szívogatta , majd később húzogatta, gyengéden beléjük harapott. Ettie hangosan zihált , de szótlanul tűrte, hogy Aleena kedvét lelje benne. Magának is félt bevallani, de titokban élvezte ami vele történik.

Aleena, közben teljesen levetkőztette Ettiet, és miután végigsimogatta a hasfalát, a szeméremdombján kezdett el ténykedni. Többször végigcsókolta , miközben újai a comb belső felét simogatták. Lassan áttért a nagyajkakra , majd egyre beljebb és beljebb haladt. Ettie hangosan zilált , össze vissza kapkodta a levegőt. Mikor Aleena gyengéden simogató újjai elérték a csiklóját , a hirtelen őt elöntő kéjtől halkan nyüszített. A grófnő halva ezeket a hangokat kislányosan kuncogott , és széjjelebb húzta Ettie lábait.Lehajolt , és nyelvével kezdte izgatni a lányt.Többször végsimított a csiklón , majd egyre gyorsuló ütemben szívogatta..Majd felegyenesedett ajkait nyalogatva.

Most újra kezdte ujjaival a lány kényeztetését. Egyik kezével a csiklót masszírozta , míg a másik két ujját a hüvelybe döfte. Először lassan, majd egyre gyorsabban és gyorsabban mozgatta Ettieben őket , miközben a lány ajkát sóhajok özöne hagyta el. Hirtelen Ettie felsikoltott , Háta ívbe görbült , elélvezett , amjd erőtlenül elterült az ágyon. Aleena felült. Ujjait egyenként lenyalogatta , majd még egyszer megcsókolta Ettiet , aki meglepően hevesen viszonozta.
- Most már elmehetsz - lihegte Aleena. Ettie remegve feltápászkodott , és gyorsan felöltözött. Az ajtóhoz sietett. A kilincsért nyúlt de mielőtt kilépett volna visszafordult
- Köszönöm, Asszonyom - mondta sugárzó mosollyal, és kilibbent az ajtón.


(Folytatása Következik ´)