Egy fodrászlány története

Fiatal, eléggé csinos fodrásznő vagyok, aki egy fővárosi szalonban dolgozik. Nagyon sok olyan vendégünk van, aki beindítja a fantáziámat, azonban az esetek nagy részében ők meg is maradnak a fantáziám részeként. Volt azonban egy 25 év körüli fickó, aki rendesen „elintézett” egyszer: erről szeretnék nektek mesélni.

Ádámot mindenki ismeri a szalonban: a lányok mind elolvadnak, ha belép az üzletbe: 190 magas, gyönyörű teste van, amit a szomszédos szoláriumban barnít kívánatosra, csodálatos barna szemek, elbűvölő mosoly, ami mindenkit elkápráztat. Mindenki szereti őt nyírni, a legtöbbször azonban hozzám jelentkezik be. Mivel a többi asztaltól különálló kis résszel rendelkezem a szalonban, gyakran meséli el üzleti ügyei mellett a legintimebb nőügyeit is, nem is törődve azzal, hogy mekkora izgalmat okoz nekem ezzel. Egy igazi vezérbikát képzeljetek el, aki nem horgonyoz le egy nőnél; és mivel nekem is tesz gyakran egyértelmű megjegyzéseket, tudtam, hogy lenne esélyem nála.

Egyszer egy fülledt, nyári, szombat délelőttre jelentkezett be hozzám. Folyamatosan ment a légkondi, ami kellemes levegőt biztosított a fülledt külvilághoz képest. Rengeteg
vendégünk volt, nekem azonban éppen csak Ádám volt soron, mert az őt követő öreglány visszamondta a hajfestést. Minden kolléganőm a munkával volt elfoglalva, nem nagyon figyeltek az én kis külön asztalkámra. Gondoltam: most vagy soha… Meg kell szereznem ezt a férfit, ha csak egy alkalomra is! A kinti forróságból egyszer csak belépett Ő a hűs szalonba. Egy szexin átnedvesedett, mellkasán feszülő rövid ujjú ingben volt, aminek a fölső gombjai ki voltak gombolva, így betekintést engedtek a félisteni férfiú izmos, csupasz és bronzbarna mellkasára, nyakában egy csodaszép aranylánccal. Alul egy helyes kis bő rövidnaci, amely kiemelte férfiasságát, hiszen alsógatya nem volt rajta, ezt világosan láttam. Mosolyogva csüccsent le a hajmosó székhez, és megkönnyebbülten kifújta magát. „Drága egyetlen fodrász nénim, egy gyors vágást legyen szíves” – viccelődött. „Mi a helyzet, uram, csak nem melege van?” – folytattam én is, majd gyöngéden megmasszíroztam keményen duzzadó vállizmait. „Talán ez majd ellazítja a kedves vendéget. ”Körbenéztem, mindenki a vendégeivel volt elfoglalva – csakúgy, mint én, de én egy kicsit jobban élveztem a munkát. Akárcsak Ádám, aki teljesen ellazult a kezeim alatt.

Lassan befejeztem a gyúrást, és beállítottam a langyos hajmosóvizet. Miután bevizeztem és besamponoztam a haját, a halántékát kezdtem masszírozni. „Jaj, de jólesik, csináld csak!” – nyögte halkan, ami engem teljesen felvillanyozott, hiszen ezt a mondatot más szituációban is el tudtam volna vele képzelni… Ezután nedves kezemmel benyúltam az ingjébe, és simogatni kezdtem enyhén izzadt mellkasát. Legjobb tudásom szerint kényeztettem, amit egyre jobban élvezett a kigyúrt férfi. Ennek hamarosan jelét is adta, bár valószínűleg nem tudta, hogy én mindezt észreveszem: jobb kezével először csak megigazgatta a nadrágját, aztán egy-egy óvatlan pillanatban elkezdte gyúrni a mind jobban dudorodó farkincáját. De csak úgy, mintha én nem venném ezt észre. Tudta azonban, hogy türtőztetnie kell most magát, még akkor is, ha tudta: amit most teszek, az „felhívás keringőre”… Így aztán a következő fél óra, a dolog „üzleti része”, azaz a hajvágás, szótlanul, izzó légkörben zajlott le. Egy-egy mosolyunk kajánul összetalálkozott, miközben a hajvágó köpeny alól néha előkerült a keze, és észrevétlenül combjaim közé kalandozott. Én ezt nagyon élveztem, de már alig vártam, hogy én is kényeztethessem őt újra.

Nagy nehezen sikerült levágnom a haját is, és ekkor annyit kérdezett: „Mennyivel tartozom?” „Semennyivel, majd meghálálod egyszer” – válaszoltam sokat sejtetően. „Meg én… Mondjuk ma este?” – kérdezte. „Gyere ide este 9-re” – válaszoltam, miközben megmarkoltam félig még kemény csomagját. Szó nélkül hagyta el a szalont, és tudtam, aznap este megkapom azt, amiről már régen álmodoztam. Ebben a légkörben telt el nagy nehezen a fülledt szombat. Már mindenki hazament a szalonból, én persze valami ócska kifogással ott maradtam. Unalmamban takarítgattam, amivel úgy elszaladt az idő, hogy csak annyit hallottam, hogy pontban 9-kor kopogtatnak a szalon ajtaján. Ádám volt az. Beengedtem, behúztam a függönyöket és bezártam az ajtót. Annyira kívánatosnak láttam, mint még soha előtte. Éreztem rajta a frissesség illatát, de nem az illatot akartam érezni, hanem Őt, minél előbb, magamban. Nem teketóriázott sokat: azon nyomban leültetett egy kényelmes székbe, lehúzta a bugyimat, és nyalni kezdett.

Olyan kéjt éreztem, hogy máris a mennyekben éreztem magam. Fürge nyelve szorgalmasan járt nedves puncimban, miközben én frissen nyírt buksiján rövid hajába kapaszkodtam. Hamarosan felsikoltottam: most rajtam a sor. Partneremet szép kényelmesen a kozmetikai asztalra fektettem, és ráültem kemény faszára, amelyet ekkor még eltakart a sok felesleges ruhadarab. Először az inget kezdtem el kigombolni, ahonnan előcsillant a nyaklánc, majd rögtön ezalatt a kemény, peckes férfi mellbimbók, amelyeket elkezdtem alaposan csipkedni. Ádám már ekkor szívesen megkúrt volna, de én még feszítettem a húrt. Nyaldosni
kezdtem a barnára sült mellkast, amely már ekkor ott vonaglott a kezeim között. Szép lassan kezdtem a lényegre térni: kigomboltam a nadrágját, amely alatt még ott rejtőzködött fogságában a hírhedt szerszám, teljes életnagyságban. A csodaszép hímtag hamar előbukkant a szűk fehér alsóból – Ádám lehengerlő mosolyával nyugtázta, mi fog most következni.

Én azonban nem buktam rá rögtön a kőkemény fütyire: „Várj, hozok valamit”- súgtam oda álmaim férfijának. Egy tejszínhabos flakonnal tértem vissza, amelyet a kávégép mellett találtam. „Tegyük édessé az életet” – mondtam, majd fölráztam a flakont, és annak teljes tartalmát a hatalmas faszra nyomtam. Ki se látszott a fehér hab alól a lüktető férfierő. Ezután szép lassan elkezdtem nyaldosni az édes tejszínt. Ádám persze már alig bírt magával, olyan volt, mint egy vad oroszlán. Először a herékkel kezdtem: körkörös nyelvmozdulatokkal faltam be az édes burkolatot, amellyel nem kis izgalmat okoztam a bikának. Egyre jobban haladtam felfelé, majd egy hirtelen mozdulattal irányt változtattam, és a makk környékét kezdtem tisztogatni. A számban összekeveredett az édes tejszín és a férfiak tejszínének jellegzetes íze. Ekkor tértem át a rúdra, amelyet körben leszoptam, majd egy hirtelen mozdulattal az egész fütyköst a torkom mélyére nyomtam. Ádám nyögött és sóhajtozott. Szinte könyörgött, hogy álljak le, mert nem bírja tovább és elszáll. Nem ellenkeztem. Négykézláb föléje helyezkedtem, majd felkínáltam puncimat a további beavatkozásra. Nem érdekelte a farkán maradt tejszín: a hatalmas, erős férfiember mögém térdelt, és először óvatosan betette a faszát nedves nyílásomba, majd teljes erejéből belém lökte, úgy hogy majdnem csillagokat láttam.

Eszméletlenül fölizgattam: olyan keményen és erősen kefélt nem túl vastag, de annál hosszabb farkával, hogy úgy éreztem, mintha ezer orgazmusom lenne. A csodálatos testrész ki-be mozgott bennem, miközben a habtól a nyílásom is ragacsos volt, és szinte összetapadtunk, összeolvadtunk ebben a mámorító helyzetben. Látszott, hogy a kefélés nagymestere, annyira értette, hogy mit, mikor, miért és hogyan tegyen, hogy férfi ilyen gyönyört még nem okozott nekem. Jó 10 percig öklelt dárdájával, miközben éreztem erős csípőjét, ahogy nekifeszül a feladatnak. Aztán ráültem, és lovagolni kezdtem rajta: látni akartam ezt az Adoniszt, amint gyönyört okozok neki, és közben azt akartam, hogy markolja a melleimet, és hogy én markolhassam az övét. Nem sok időbe telt, hogy átringassam őt a gyönyör kapuján túlra… Egyszer csak éreztem, hogy megfeszül a teste, és egy hatalmas nyögés kíséretében belém ereszti forró testnedvét, miközben én orgazmusok sorozatát éltem át.

Mindketten tudtuk, hogy ez nem volt más, mint kőkemény szex, de abban is biztos voltam, hogy ez nem jelenti azt, hogy mindezt ne lehetne megismételni. Abban a pillanatban semmit sem bántam, de később sem: szívesen tartoztam azok közé a szerencsések közé, akik skalpjai számát gyarapították. Biztos voltam benne ugyanis, hogy a velem töltött estét biztosan büszkén meséli majd el a haverjainak.

És bízom a folytatásban...