Egy estém otthon

Pénteken történt. A szokásos hétvége-érzés mindenkin eluralkodott már. Őrítően lassan telt a nap, az unalmas órák csak nem akartak véget érni. Egyik szünetben ott ültél egyedül a folyosón. Gyorsan felmértem a helyzetet, és mivel láttam, hogy most senki mással nem kell megküzdenem a figyelmedért – elég társasági ember vagy, ezért is volt jó alkalom – odaléptem, és halkan megkérdeztem, volna-e kedved átugrani hozzám, dumálnánk egy jót, vacsi is lenne, a többit meg ki tudja. Nem mondom hogy nem éreztem valami izgalomfélét a rövidre fogott kérdezés közben, de meglepően nyugodt voltam. Ez talán annak köszönhető, hogy Veled kapcsolatban soha nem voltam gátlásos. A kérdés végére megcsillant a szemed, de látszott rajtad hogy gondolkozol. Persze nem sokáig. A kérdés rövidségéhez mérten röviden válaszolsz: benne vagy! Én egy fejbólintással, és egy mosollyal jelzem teljes elégedettségemet. Mivel mások is közelítenek, és nem akarom egyikünket se magyarázkodásra kényszeríteni, témát váltunk és már többen folytatjuk a beszélgetést. Napközben nem sokat gondoltam az előttem álló vendéglátásra, de egyszer rád tévedt a tekintetem az egyik óra alatt. Egy melletted ülő lánynak sugdostál valamit, majd észrevetted, hogy figyellek, mire felnéztél, és egy széles vigyor jelent meg arcodon.

Nem lehet, hogy már elpletykáltad! – gondoltam, és azon járt az eszem, hogy vajon nincs-e valami turpisság a dologban. Végül abban állapodtam meg magammal, hogy nem sok kellemetlenség érhet, lesz ami lesz, a dolgot visszavonni már úgysem lehet. Délután értem haza, volt elég időm, és ki is használtam. Késő délután, kora estére vártalak. Már teljesen sötét volt odakint mikor megérkeztél. Magaddal hoztad kintről a hideget, megborzongtam mikor a köszönőpuszit arcodra nyomtam. Hipp-hopp kényelembe helyeztük magunkat a konyhában. Egyikünk se volt túl éhes, nem is tálaltam túl sokat. Épp annyi fogyott, hogy a kevés vörösborral összhangba kerüljön. Az elején semmi dolgokról folyt a társalgás, de persze elég hamar szóba került a meghívás célja. Aranyos volt, ahogy kerülgettük a konkrétumokat, inkább csak ilyen levegősen, burkoltan beszéltünk. Kicsit komolyabbra váltottam a hangnemet. „Úgy gondolom, hogy egy rendkívül érzéki lány vagy, aki tudatában is van ennek. Nem vagy prűd, de tudod hol a határ. És nem egyszer döbbentem rá, mennyire érzékeny is tudsz lenni, és mennyire igényled a gyengédséget.” Csendesen hallgattál, az elején lehajtott fejjel, majd feltekintettél és mélyen a szemembe néztél. Az ismerős ragyogás most is ott lapult.

A vacsora és bor megtette hatását, jó közérzetet teremtett. Megkérdeztem, hogy szeretnél-e egy gyors és forró fürdőt. Mintha kitaláltam volna, mire vágysz. Gyorsan elkészítettem, majd magadra hagytalak. Bent a hálóban meggyújtottam a mécseseket, bágyadt fények játszottak a szobában, kellemes illat terjengett a füstölő irányából. A hangfalakból halkan szólt egy lassú dallam, valami chillout lehetett. Kijöttél a fürdőből, Te is érezted, hogy ha tovább maradsz, csak álmosított, és nem feltöltött volna. A köntösben feküdtél fel az ágyra, tudtad mi következik. Felülről lefejtettem a köntöst, és a frissen száradt bőrödet végigsimítottam a derekadtól a nyakadig. Kellemes borzongást éreztem. Kezdett melegem lenni, levettem hát a pólómat. A nyakadnál kezdtem az ellazítást, szépen egyenletesen haladtam a vállak felé. A karokat nagyon finoman mozgattam át, egészen az ujjakig, majd vissza. Elégedetten mosolyogtál, jól érezted magad, nekem pedig nem volt más célom. Utána nekiálltam a hátadnak. Most nem csináltam olyan erősen, olyan mély nyomásokkal, ahogy szoktam, inkább finomabb mozdulatokkal, tenyérrel mozgattam át az izmokat. A simogatás is gyakorivá vált, éreztem ahogy nyugszik a légzésed. A zene pedig csak szólt, fantasztikus harmóniát adva a mozdulatoknak. Végigmentem a gerinc mentén, a hüvelykujjam szép lassan, körkörös mozdulatokkal élénkítette a vérkeringést. Haladtam lefele, majd fel, majd megint tenyérrel.

Egyszer csak elfordítottad a fejed, kicsit meg is emelkedtél. Meglepődtem, de tudtam mit akarsz. Odahúztad a fejem, és megcsókoltál. Először csak az ajkaimra, amit gyorsan viszonoztam is, majd nyelvünk indult felfedezőútra. Nem volt vad csók, a zene ritmusát éreztem Rajtad. Végigsimítottad a hátam, teljesen libabőrös lettem. Amikor elváltunk, akkor vettem csak észre dús, fedetlen kebleid. Iszonyú késztetést éreztem, hogy megérintsem őket, de egyenlőre féken tartottam magam. A lábadat vettem kezelésbe, felül visszahajtottam a köntöst, most alul tettem szabaddá a tested. A lábfejedtől indultam, két kézzel gyúrtam a lábszáradat, először csak térdig haladtam oda-vissza, majd a combodat is megmunkáltam a megszokott mozdulatokkal. Ahogy haladtam egyre följebb, éreztem, egyre forróbb területekre tévedtem. Finoman szét is tetted a lábad, légzésed is felgyorsult. Ám egy ponton mindig megálltam. Tudtam, hogy ez zavar Téged, de egyenlőre nem panaszkodtál. A másik lábadon ugyanez a procedúra, megremegtél, ahogy felfele haladtam. Miután végeztem lent, határozott mozdulatokkal megfordítottalak, és ott folytattam a csókot, ahol abbahagytuk. A hátadra fordultál teljesen, a köntös már nem nagyon takart. Kérésemre becsuktad a szemed, engedted, hogy kényeztesselek.

Először újabb puszikat kaptál az ajkadra, majd a kis gödrökbe a szád szélén, a szemedre (újabb mosoly), utána a füled következett. Édes kis füled van. Oldalra is fordítottad a fejed, mikor érezted, hogy ott szuszogok a füled tövében. Vállaidat szemből simítottam végig, végigpusziltam az egyik karodat egészen a könyökhajlatig. Finom bőröd nekem is örömet okozott, minden egyes érintés puhán visszhangzott gondolataimban. Picit abbahagytam, felemelkedtem hogy megszemléljem a tested, a testet, amit felajánlottál nekem. A kezemet nem vettem közben le rólad, nehogy megszűnjön a kapcsolat, mely akkor éjszaka összekötött kettőnket. Kebleid hívogatóan ringtak, az első érintésre áramütés gyorsaságával megkeményedtek a bimbók. Gyúrogattam ezeket a remek halmokat, majd ráhajoltam, és egy gyermek nyugodtságával, ki rátalált anyja kebleire, csüngtem rajtad, puszilgattam a bimbót és körülötte az udvart mindkét melleden. Rájuk leheltem, majd egyenként ujjaim közé csippentve meghúztam őket. Eddig meglepően csendes voltál, csak légzésed árulta el állapotváltozásod.

Most azonban egy nyögés hagyta el ajkaid, engem pedig ez a nyögés önbizalommal töltött el. Vonaglottál alattam, egyszer taszítottál, másszor meg kerested az érintést – tested kívánta azt. Ahogy lassan elhagytam a melleidet, azokat Te magad vetted kezelésbe. Két kézzel gyúrtad magadnak, a zenét már elnyomta a mély, szaggatott légzésed. Pillanatnyi szemlélődés után folytattam lefelé, köldököd vettem célba. Finom puszik után lassan-lassan haladtam a vénuszdombhoz. Ám mikor elértem volna azt, hirtelen lejjebb csúsztam, és a lábad vettem kezelésbe. Aranyos lábujjaid, formás lábfejed mind-mind elárasztottam csókokkal. Lassú simogatással haladtam most ismét felfelé, de ezúttal nem álltam meg. Tenyérrel, majd ujjakkal simítottam végig a borotvált nagyajkakat, féltem még nem vagy teljesen kész. Ám félelmem alaptalan volt, közelebb hajolva éreztem a forróságot, ujjbegyeim pedig már kéjnedveidben fürödtek. Finoman leheltem rá a gyönyörök forrására, először mélyen benyaltam párat. Érezve gerjedtségedet, már bátrabban láttam neki a nyelvcsapásoknak. Ahogy nyelvem hozzáért a kis borsószerű kitüremkedéshez, mely biztosan eljuttathat a csúcsra, abban a pillanatban combjaid satuként szorították be fejem, és egy pillanatig alig kaptam levegőt.

Ahogy a szorítás enyhült, én úgy folytattam, ha lehet még óvatosabban, az izgatást. Szopogattam a csiklót, nyalogattam a környékét, gyakran változtatva a tempón és az érintések intenzitásán. Az eredmény hamar mutatkozott: hátad ívbe feszült, a nyögések hangosodtak, szinte már vonyításba mentek át. Szemed még pár percig csukva volt, eközben én föléd helyezkedtem, vártam mikor ébredsz öntudatra. Ahogy lassan felnyíltak szemeid, ajkaid egy szót formáztak, s bár hangot nem hallottam, tudtam mit szeretnél mondani: „köszönöm”. Nem sokáig pihentél azonban, egy mély sóhajtás után már újra egy csókban forrtunk össze, tudattad velem hogy most én jövök. Érezhetően gyorsabban haladtál lefelé, amit én nem is bántam, lévén merevedésem fájdalmas tényként szorított már az előző események hatására. A nadrágot játszi könnyedséggel fejtetted le rólam, férfiasságom sátorrúdként állt a sátor alatt. Kezeid már alsónadrágon át kezelésbe vettek, de rekedten intettelek le, már nem sok kellett nekem sem. Miután fellélegeztem, immár ruhátlanul, hátradöntöttél teljesen, felkönyökölve néztem mit ténykedsz. Finoman húztál párat a vesszőmön, utána megpusziltad a végét. Egy pillanatra megálltál, én pedig már majdnem azt hittem, valami baj van.

Annál jobban meglepett, milyen vehemenciával vetetted rá magad legnemesebb szervemre. Egyik kezed tartotta a rudat, amin fejed fel-le szánkázott, másik kezed pedig hasamon pihent. Közben fel-felpillantottál, én pedig alig láttam már a felhőtől, ami kezdett a szemem elé ereszkedni. Jeleztem, hogy nekem vége, te pedig kivéve szádból, kezeddel folytattad a verést. Hirtelen indult meg a fantasztikus érzés, teljesen magával ragadott, megfeszült mindenem, ahogy kiengedtem magamból kebleidre a végeredményt. Miután elcsendesültem, remegve felültem és egy hosszú, érzéki csókkal köszöntem meg neked amit értem tettél. Amíg letisztogattad magad, előkerült egy botília fehérbor, melyet gyorsan kibontva töltöttem is. Miután megittunk egy pohárkával, nem titkolt szándékkal hátra döntöttem a fejedet, és meglocsoltam egy kicsit a felsőtested borral. A hideg folyadék villámgyorsan folyt végig testeden, sziszegtél ahogy a hűvös csermely a meleg tájakon száguldott. Gyorsan segítségedre siettem, és ismét számat használva felitattam amennyit csak lehetett a nedűből. Visszafele követtem a borpatakocska útját, már a nyakad nyaltam-faltam, hátradöntött fejjel engedted át magad. Elég volt egy szót szólnod, máris ismét az ágyon találtuk magunkat, egymással szemben térdeltünk, úgy folytattuk a csókokat.

Őrülten kívántalak, szerettem volna már benned lenni. Hímvesszőm a barlangod bejáratához illesztettem, egy pillanatra megálltam, épp csak összeértünk. Két csók között lenéztél, segítettél behelyezni, majd lassan összecsúsztunk. Nem tetszett a póz, nem éreztelek elég közel magamhoz, így hátradöntöttelek, Te pedig lábaid tetted széles terpeszbe. Már majdnem mozogni kezdtem, de előtte megkerestem a tekinteted. Mélyen egymás szemébe néztünk, és hosszú pillanatokig csak feküdtünk így. Aztán kapkodó csókok csattantak, szomjaztuk egymás ajkait, és lassan elkezdtünk mozogni. Szép lassan, néha már őrjítően lassan. Egyszer meg is álltunk, azt hittem kipurcanok, olyan intenzív volt az érzés; körülfogtál, én pedig benned voltam. Tövig hatoltam minden egyes lökésnél, és majdnem teljesen kihúztam mindig. Váltottunk: bal lábad feljebb húztad magad felé, elfeküdtünk oldalasan, így a hátad mögé kerültem. A nagyobb mozgásszabadságot ki is használtam, egyre gyorsuló iramban döfködtelek, egyik kezem is segített, hogy újra eljuthass a csúcsra.

Teljes extázisba kerültél, hol a melleid nyúztad, hol az én karomat karmoltad, alig tudtunk egy helyen megmaradni. Éreztem már közel van a pont ahonnan nem tudok visszafordulni. Szerencsére Te sem voltál messze, fülembe lihegted hogy vársz, én pedig erre a jelre, ha lehetett, még jobban begyorsítottam. Egy éles sikkantás, és a remegés mely végigfutott a testeden engem is repített, felbődülve élveztem beléd. Lassan kezdett körvonalazódni a külvilág, visszatért az érzékelés. Felmerengett a szoba, felfedeztük a csendet, légzésünk is lecsillapodott. Összekuporodva feküdtünk, szorosan öleltelek magamhoz, akartam hogy érezd, rám mindig számíthatsz. Egy könnycsepp gördült le az orcádon, de szólni nem szólt egyikünk sem. Nem tudom mennyi ideig lehettünk ébren, vajon mikor léptünk át egy másik világba, ahol talán éppen most csöngetsz az ajtón, én pedig borzongva a kinti hideg gondolatától, ajtót nyitok Neked.