Egy bombázó a némettáborban

Egy bombázó a némettáborban, egy gyönyörű szeretkezés, és egy másik lány, aki egy átok

Most nyáron, júniusban történt. Német táborba mentünk Hannover mellé az osztálytársaimmal és eggyel felsőbb évfolyammal. Délelőtt volt néhány tanóra, amit nagyon untunk, de ennek a némettábornak – mint mindegyiknek – nem ez volt a lényege. A két osztály könnyen összerázódott és a bulizós fajták, összesen legalább húszan esténként a közeli Rock Caféba jártunk, mivel a tanárunk nagyon jó fej volt. Miután lehúztunk pár tequilát, egy-két, stb. (ki meddig bírta) üveg sört elég jól éreztük magunkat. (Ami a végeredményen is meglátszott: 50 Eurót költöttem) A német kocsmárosok nagyon jófejek voltak, mindig meghívtak minket egy-egy üveg ingyen sörre stb. De elkalandoztam… Én az utolsó napról szeretnék beszélni.

Elhatároztuk, hogy ezen a nap végképp kiütjük magunkat. 10-en összeálltunk, és vettünk 2 üveg tequilát, és ugyanennyien sóval és citrommal le is nyomtuk. Ezután összejött a nagy társaság, és mi kicsit ugyan már kóvályogva, de elindultunk a kocsmába. Odafelé találkoztunk a tanárnővel, aki már sejtette az éjjelente hazatérő társaságról – a cigi és piaszag után nem is csoda-, hogy mit csinál. De jó fej volt, elengedett, nem szólt semmit, sőt ma éjfélig is maradhattunk. Na, a kocsmában úgy tizenegykor jött össze a dolog... Egy kicsit áttérek a magánéletemre.

Mikor gimnáziumba kerültem, úgy egy pár hónap után megtetszett nekem egy csaj. Jó viszonyba kerültünk, mindig dumáltunk telefonon. De sosem jött össze a dolog, mert közben másba szeretett bele. Én persze megmaradtam, mint lelki társ, telefonon, sőt a fiúval, akivel össze akart jönni, nem sikerült. Aztán következő évben összevesztünk, pedig már reménykedtem a kapcsolat szorosításában, és ő egy másik, egy harmadik fiúval kezdett járni. Majd év közben vele is szakított, és megint jó barátok lettünk, nagyon jók, de nem jött össze. Sose kaptam felőle semmilyen olyan jelet, hogy láttam volna, itt az alkalom. És akkor jött ez a tábor…

Tehát ott tartottunk, hogy a kocsmában hót részeg társaságunk ült. Leültem egy pulthoz a fal mellé. Hamarosan odajött hozzám egy – a táborban megismert – bombázó (hatalmas, de mégis hozzá nagyon illő igazi!!! mellekkel), és egy szál cigit kért tőlem. Ittas állapotom lévén mondtam, hogy egy pusziért adok. Adott, kapott. Mellém ült, én is rágyújtottam, hozzámdőlts. Azt gondoltam: Ilyen ittas állapotú, mindenre rávehető bombázót nem lehet kihagyni az utolsó napon! Bátorságot vettem, és szájához érintettem számat, meg akartam csókolni. Kicsit félrehúzódott, tudta, ha beleegyezik úgysem lesz folyomány a jövőére nézve, majd igent felelve beengedett szájába. Hosszan smároltunk többször is, majd mondta, menjünk haza.

A szállót kis tévelygés után megtaláltunk, ki-ki a maga szobájába tért, megmosakodott (amennyire ilyen állapotban lehet). Nemsokára már lent voltam a szobájában (4 személyes szoba volt, de egyedül volt, és kulcsra volt zárva). Mondtam, hogy én vagyok, beeresztett. Sötét volt, őrajta pedig csak egy melltartó és egy bugyi volt. Bezárta az ajtót, és azt mondta, éppen mosakodott, mindjárt felöltözik. Tudtam, hogy nem igaz, megfogtam a kezét, és a franciaágyra ültettem. Én is leültem mellé, és egy hatalmasat smároltunk, közben pedig hátradőltünk az ágyon. Ráfeküdtem, és – kissé ügyetlenül -, de kicsatoltam melltartóját. Ő azt megfogta és egyszerűen ledobta az ágyról. Ezután hozzá sem nyúlhattam, levette az ingemet, és a gatyámat, majd az alsónadrágomat. Végül minden lekerült rólam, de ekkor ő fölállt, és intett.

Mindketten felálltunk (mármint a szerszám és én), és letoltam lassan az alján már nedves bugyiját. Most már, hogy ő is csupasz volt, ledöntött az ágyra, rám feküdt, majd átvágódott 69-es pózba, és egymást kezdtük kényeztetni. Csiklóját masszíroztam, ujjaztam, nyaltam. Végül éreztem, hogy közel a végem, de ő is egyre jobban liheget. Majd bespricceltem a szájába, majd tíz másodperc múlva ő is megadta magát, elélvezett. Ettől a menettől nagyon lucskos lett az arcom, ami gyorsan rászáradt a bőrömre. Miután ezt befejeztük megfordult, és hasához nyomta új erőre kapó farkamat. Majd följebb csúszott, a hasamra nyomódott farkam ismét szabadra került. Nem sokáig! Mert ahogy felcsúszott, csúszott is vissza a csaj, a farkam meg be a puncijába. Megint nagyon lucskos volt. A fanszőröm (nem vagyok buzi, hogy borotváljam!) is teljesen nedves lett. Mikor bent voltam, felemelkedett rólam, a hozzám nyomódott mellei végre lóghattak, és így először foghattam meg őket.

A bimbók kőkemények voltak, és hegyesek. Ezeknek az óriási melleknek a látványa is elég volt ahhoz, hogy majdnem elrepüljek. Mondtam neki, hogy mindjárt elélvezek, és nincs gumi rajtam. Mondtam, hogy fent a szobámban van (amit a régen szeretett lánynak tartogattam), de megnyugtatott, hogy van esemény utáni tablettája. Így hát nemsokára belepumpáltam a forró nedvemet. Ő összeszorította az izmait, de nem élvezett el. Az súgta a fülembe, hogy soha ilyen forróságot nem érzett még a puncijában, és, hogy nagyon köszöni. De nem élvezett el! Nem nyugodtam bele a kudarcomba. Miért pont nekem nem sikerül? Miért vagyok ilyen béna? Lankadó farkam segítségével, gecim melegével és csiklója masszírozásával azonban fél perc múlva ő is összerándult, elélvezett, majd rám borult. Sokáig pihentünk így, a sötétben egymást nézve, és csókolózva. Majd megmosdottunk valamennyire (az alkohol hatása már eléggé elszállt, de kábultak voltunk rendesen), felöltöztünk, ő bevette a tablettát (ami nagyon káros, senkinek nem ajánlom), majd kinyitottuk az ajtót.

Reggel már négyen aludtunk a szobába, de mi nem ébredtünk föl, mikor bejöttek. Másnap indultunk haza, sokat beszélgettünk, jó barátságba keveredtünk, de nem szerelembe! Ezt tudtuk mindketten: Ami tegnap történt, az nem más mint egy jó emlék, de nem egy szerelemmel teljes szeretkezés. Mikor hazaértünk, elbúcsúztunk, még a Szigeten sem akadtunk össze, nem láttam egész nyáron. De persze egyáltalán nem voltam összetörve. Vagy mégis? De nem ezért. A csaj, akibe már három éve belezúgtam. Annyira vártam ezt a tábort, hogy vele összejöhessek. Miért nem ő jött oda hozzám egy cigiért?! Miért nem ővele történt!? Nem keseregtem azért miatta sokat, csak sajnáltam. Azt mondtam, majd évkezdés után…

De nem! Első nap megtudtam, hogy avval a fiúval jár, akibe három éve volt szerelmes. Nem értem! Mindenesetre jóban vagyunk, és eldöntöttem: Ez a lány egy „átok”! Na mindegy…

Kovács Tamás, Budakeszi