Egy angyal születik 1.rész

Üdv, az én nevem Logan Smith. Huszonhat éve születtem egy nevadai lakókocsi parkban. Nem sok állandó lakó volt, de mi azok voltunk. Sosem voltam az a barátkozós fajta, ezért nem is voltak barátaim. Majd úgy tizenhét lehettem, mikor pár motoros jött a parkba, gyakran láttam már őket itt, mindig néztem a chopperjaikat, gyönyörű gépek voltak, igazi aszfalt zabálók. Akkor is a motorjaikat néztem, mikor az egyik odakiáltott nekem.
- Hé kölyök gyere ide!
Én habozás nélkül odamentem, bár már sokszor figyelmeztettek, hogy vigyázzak velük.
Mikor odaértem, megkérdezte, hogy tetszenek-e a vasak, én pedig rávágtam, hogy igen.
Majd megkérdezte, hogy tudom-e mi az a jel a mellényükön és a kabátjukon.
Mondtam, hogy nem.
Erre elmondta, hogy ők a pokol angyalai nevű motoros bandába tartoznak és bemutatkozott Mosolygós Dzsoninak hívták.
Nagyon kíváncsi lettem, ezért megkérdeztem tőle, hogy miért hívják így.
Ő nem mondott semmit, csak levette a sálat a nyakáról és fültől fülig egy nagy heg volt a nyakán, hát ezért, mondta.
Egész jól összehaverkodtunk és elmondta, hogy hogy állhatok közéjük. 4 évig próbaidős tagnak kell lennem és mindent meg kell csinálnom, amit az öregek mondanak. Ha azt mondják, hogy törjem el valaki kezét, én eltöröm és ehhez hasonlók. Tetszett a dolog, az egész szabad életstílus, motorral keresztül az egész országon, verekedések, lövöldözések. El is határoztam, hogy veszek egy motort, Dzsoni pedig megígérte, hogy ha szerzek egyet, bevesznek maguk közé.
Így, hát munkát vállaltam a közeli városban, suli után mindent el vállaltam, fűnyírás, bolti feltöltő meló ilyesmik.
Eltelt három hónap és Dzsoniék újra a parkba érkeztek. Meg is keresett és kérdezte, hogy mi a helyzet a motorommal. Mondtam neki, hogy a pénz nem nagyon akar összejönni.
Erre azt mondta, hogy ha akarom segít nekem. Én azt mondtam, hogy nem fogadok el kölcsön pénzt. Majd azt mondta, hogy nem is kell és elővett egy kockát fóliába csomagolva, átadta nekem, én pedig belenéztem és két kiló dzsó  volt benne. Azt mondta, hogy adjam el neki és a fele pénz az enyém. Azt mondtam neki, hogy benne vagyok, már csak azért is, hogy ne tűnjek beszarinak.
Ismertem pár tagot és megkérdeztem tőlük, hogy nem kérnek-e egy kis füvet. Vettek is egy adagot és mivel tetszett nekik, gyorsan elterjedt a hír, hogy mivel foglalkozok. Pár hónap alatt eladtam az egészet és vettem is egy gyönyörű, hosszú villás, magas kormányú choppert. Fekete volt, a sárvédőjén egy króm sas dísszel.
Hazavittem és a lakókocsink melletti kis sufniba raktam, mikor a szüleim nem voltak otthon, mert tudtam, hogy oda nem jár senki.
Dzsoniék pedig menetrend szerint érkeztek újra, megbeszéltem vele, hogy másnap hajnalban várnak a park bejáratánál. Én este összepakoltam a cuccomat titokban, egy katonai málhazsákba, majd hajnalban, mikor felkeltem és írtam egy levelet a szüleimnek, amiben elmondtam nekik, hogy elmentem egy motoros bandával és ne is keressenek. Eltoltam a motoromat hallótávolságon kívülre és búcsút intettem eddigi életemnek. Dzsoni és a többiek a kijáratnál vártak, ahogy megígérte. Megálltam előttük, Dzsoni leszállt a motorjáról és én is az enyémről. Odalépett hozzám, majd megfordult.
- Ő az új testvérünk srácok. - majd újra hozzám fordult és egy régi revolvert nyomott a kezembe - Még szükséged lehet rá. - mondta.



ha tetszett jön a folytatás