Csak egy osztálykirándulás?!

Negyedikes osztálykiránduláson voltunk, éjszakára a Csillebércen szálltunk meg. Este természetesen, jó középiskoláshoz híven dohányzás és alkohol, minden mennyiségben. Az osztályban egyedül voltam fiú, s azt hiszem eléggé irigyelhető volt életem eme négy éve. Azon este tán többet ittam a kelleténél, s mivel előtte nemrég fulladt kudarcba egy kapcsolatom, nagyon elmélkedős, nyomasztó hangulatba kerültem. Volt az osztályomban egy lány, akit barátként szerettem és tiszteltem, szinte mindent megbeszéltünk. Nagyon szép teremtés volt: váll alá érő enyhén hullámos szőke haj, zöld szemek, (mivel kiskora óta néptáncolt) tökéletes alak, feszes, tenyérbe illő cicik. Szinte mindig mosolygott, szeme pedig mindig huncut módon mozgott, összhangban mimikájával. Így volt benne valami kislányos báj, ami tökéletesen ellensúlyozta a NŐi komolyságot és viselkedést. Visszatérve rám: este felmentem hozzá a szobába beszélgetni. Szerettem kibeszélni magamból a felgyülemlett problémákat, s tudtam, hogy ez a lány (továbbiakban Krisztinaként fogom szerepeltetni) meg is hallgat, támogat és segít is tanácsaival, észrevételeivel. Kettesben maradtunk a szobában.

Alkoholmámorban öntöttem ki neki mindazt, ami nyomta a lelkem legbelül. Miközben beszélgettünk, elment fürdeni, mert mondta hogy álmos, de várjam meg és folytathatjuk a beszélgetést: levetette farmerét, topját, zokniját. Mondtam: „Elforduljak?” Ő megvonta vállát, s közölte, hogy nem szégyenlős és táncpróbákon gyakran együtt öltöznek a fiúkkal, tehát neki mindegy. Gondoltam rá, hogy az illem kedvéért hátat fordítok, de tettetve, hogy még az adott állapotomnál is mámorosabb vagyok, rágyújtottam egy cigire, s punnyadt képet vágtam. Amikor levette a topot, fehér, félig áttetsző melltartója kivillant. Éreztem, hogy valami vágy lesz rajtam úrrá. A farmerem szűk lenni. Kriszti nem zavartatta magát. Mintha ott sem lennék, vetkőzött. Lehúzta nadrágját, fehér tangája, feneke valósággal elkápráztatott. Végül a zoknit vette le. Én elkezdtem viccelődve piszkálni, hogy milyen sorrend ez: először a zoknit szokás levenni. Ő mosolyogva megjegyezte: „Ennyire figyelsz?” Kissé zavarba jöttem: „Én? Á! Csak pont odapillantottam, bocsi!”

Nyugtatott: „Semmi baj!” Felvett egy fürdőköpenyt, magával vitte pizsamáját és távozott. Én egyedül maradtam. Végig Krisztin járt az agyam. Micsoda lány! És itt van velem. Csak Ő és Én. Akikkel együtt van ebben a szobában, mindketten valami másik suliból jött srácokkal múlatják az időt. Valahogy közelebb kéne kerülnöm hozzá. 10 perc múlva megjelent Kriszti a zuhanyzó ajtajában. Pizsamája meglehetősen lenge volt, de jól látszott, sem bugyi, sem melltartó nincs rajta. Odalépett a szekrényhez, s a rajta lévő gyümölcsvodkából ivott egy kortyot, s kísérőnek egy pohár tonikot. Amikor felemelte a tonik üvegét a szájához, teste kissé hátrafeszült, s tökéletesen kivehető volt szeméremdombjának alakja, s szeméremszőrzete kis egyenetlen terepet alkotott a vékony pamutpizsamán. Valahogy már nem is tudtam koncentrálni arra, amit kérdezett a problémámmal kapcsolatban. Ekkor megkérdezte: „Jól vagy?” „Persze, csak kicsit belassultam.” - jegyeztem meg. Ezután befeküdt az ágyba, s beszélgettünk még körülbelül fél óráig még szerelemről, csalódásról, szexről, barátságról, s a többi.

Amikor már kezdett fogyatkozni a komoly tartalma a dolgoknak, Kriszti közbeszólt: „Elfáradtam. Tegyük el magunkat holnapra!” Igazat adtam Neki, miközben folyamatosan azon járt az eszem, hogy miként tudnék közelébe férkőzni. Búcsúzásként kérdeztem, hogy adhatok egy jóéjt puszit? Igenlő választ adott. Fölé hajoltam, majd minden bátorságomat összeszedve szájára nyomtam a számat. Más fogadtatásban részesültem, mint amire számítottam. Nem ellenkezett, s egy heves csókolózásba kezdtünk. Ő átkarolt, simogatni kezdte a hátam. Mivel támaszkodtam, kezeim „meg voltak kötve”, melléfeküdtem az ágyra. Ekkor jobb kezem felszabadultan elindult a takaró alá. Pizsamán keresztül simogattam, masszíroztam melleit. Mellbimbója kis híján átszúrta a pizsamafelsőt. A takarót ledobta magáról. Ekkor mellé térdeltem az ágyon. Megemelte hátát kissé, így sikerült a felsőrészt felhúznom, s előtűntek a már izgatott mellek.

Gyönyörű volt látni az ég felé ágaskodó kis bimbókat. Rávetettem magam melleire. Nyaltam, szívogattam a formás halmokat. Kriszti nagyokat sóhajtott, s mikor ránéztem pillanatra az arcára, valami angyali mosolyt tükrözött. Pólómat levettem. Miközben nyelvem s ajkaim a lány dekoltázsán kalandoztak, Ő ujjaival cirógatta hátam. Nagyon élveztük egymás közelségét, az vitathatatlan. Hirtelen megszólalt a lány: „Kívánlak! Nem csak pettingre vágyom.” Én ragyogó arccal mondtam, hogy én sem, és hogy én is mindent megtennék, hogy lefeküdjünk. Kicsatolta övem, kigombolta a nadrágom, sliccem lehúzta, s egy mozdulattal lerántotta rólam a farmert. Boxeremtől egy szemvillanás alatt megszabadított, s keze a már jócskán meredező és nedves farkamon találta magát. Elkezdte verni, majd ráhajolt.

Nyelve, s ajkai vad táncot lejtettek hímtagomon, éreztetve velem, hogy itt nem én leszek ma az úr. Technikája felülmúlhatatlan volt. Nem bírtam sokáig. Szája csakhamar megtelt s én mint aki megkönnyebbül egy nagy tehertől, elégedetten sóhajtottam, kissé önkívületben. Most rajtam volt a sor. Tudtam, hogy nagyon tud a lány, ezért össze kell szednem minden tudásom, hogy örömet szerezzek Neki. Lefektettem az ágyra. Világoskék pizsamanadrágján sejtelmes folt tűnt fel. Csípőjét megemelte, s lehúztam róla. A kép, ami elém tárult: kicsit borostásak voltak nagyajkai, szeméremdombján háromszög alakú háromszög ékeskedett. Először kicsit meglepődtem, biztos voltam benne, hogy gondosan borotválja, de bevillant, hogy ezt nem róhatom fel neki, hiszem már két hónapja nincs barátja, és nem gondolta volna, hogy most osztálykiránduláson fog lefeküdni valakivel. Szétnyitotta lábait, közéjük helyzekedtem s először ujjaimmal vizsgáltam meg az édes kelyhet.

Először egy, majd két ujjal hatoltam be szűk vaginájába. Gondoltam hárommal is eljátszom, de sokkal mohóbb típus vagyok, úgyhogy inkább számmal vettem kezelésbe Kriszti alsó száját. Széthúztam szeméremajkait kissé jobban, s csiklójára támadtam. Halk nyögések hagyták el a száját, s csípője meg - megmozdult egy-egy erőteljesebb nyelvmozdulatra. Hüvelybemenetét körkörösen nyalogattam, s közben egyre jobban megtelt szám a mennyei kehely tartalmával. Szinte elvette az eszem a lány illata. Kissé felemelkedtem, szemébe néztem, és megkérdeztem: „Szedsz gyógyszert, ugye?” Igent válaszolt. Most már szabad volt az út. Farkam azóta jócskán magához tért. Első pózként Ő volt alul. Hol száját csókoltam, hol nyakát, fülét, arcát. Forró lélegzete méginkább serkentő hatással volt rám. Dákóm ütemesen járt az álmok alagútjában. Hol rászorított Kriszti, hol ellazult.

Következőben Ő került felül, s lovagló pózban indultunk meg a kéj felé. Beleült farkamba. Mily’ csodás látvány volt látni Őt gyönyörtől ragyogó arccal, ugráló keblekkel, ritmusra mozgó csípővel. Ez a póz nagyon bejött neki. (Amikor szeretkezés előtt beszélgettünk, s szóba került a szex, közölte velem, hogy ez a kedvenc póza.) Éreztem közelegni a végem. Kriszti is egyre sűrűbben vette a levegőt és egyre jobban torzult az arca. Végül már, mint hergelt macska, fújtatott sziszegett, s nem éppen visszafogott sikollyal élvezett el. Közben melleit hergeltem kezeimmel. Teste összerándult egymás után többször. Hüvelye összeszorult, s ekkor jutottam el én is a csúcsra. Hüvelyét megtöltöttem ondóval. Rám hasalt. Még nem váltunk szét, elkezdtünk csókolózni, majd ismét felült, s én egy gyengéd cirógatást intéztem mellén. Amikor leszállt Rólam, mellém feküdt, s körülbelül 20 percig becézgettük, simogattuk egymást.

Ezután felöltöztünk, Kriszti lefeküdt, én pedig elindultam a szobám felé. A folyosón belegondoltam, hogy mi van ha valaki meghallott minket? Nem szerettem volna ha kiderülnek ezek a dolgok. Én sohasem voltam felvágós fajta, s hiszem azt, hogy ez csak két ember dolga. Az egyik szobából zene hallatszott (Ez Szilviék szobája volt). Benyitottam, kértem egy szál cigit, egy pohárba töltöttem a vörösborból, s mintha semmi sem történt volna (pedig eléggé izzadt voltam) beszélgettem a csajokkal. Másnap Krisztivel találkoztam, s nagyon zavarba jöttem. Vajon miként néz most rám? Éppúgy megmarad a barátságunk? Esetleg több is lesz belőle?