Cica

Utazom hazafelé a jó öreg másodosztályon, mint az hazánkban szokás, fél lábon állva, pácolt hering módjára. Próbálom a tájat szuggerálni, hátha eszembe jut valami érdekes és nem kell arra gondoljak, hogy már megint rohanok. Kisfiú koromban szerettem vonatozni, akkoriban még volt családom, akivel néha meglátogattuk az anyai rokonokat. Nem mintha olyan jó lett volna, de gyerekként nem folytam bele a nagyok intrikáiba, nem volt gondom magamra, mint gyerek, mindent megkaptam az életemhez. Étel, ruha, letolás, kivettem a részem mindenből. Fanyarul elmosolyodok ezen, jobb kezemmel igencsak fürgén növő szakállamat kezdem morzsolgatni. Valahogy mindig megnyugtat. Iszonyú csikorgás, mintha a fogamat húznák. Majd kidurran a fülem, mióta egy kedves srác a középiskolából szétverte a dobhártyám egy félreértés miatt. Újabb állomás. Már azt hittem, örökké itt fogok zötyögni ebben a konzervdobozban. Siethetnénk már egy kicsit, egy hete nem láttam a kedvest, tűkön ül már ő is.

Ahogy a főiskola elkezdődött, úgy indult a mi kapcsolatunk is. Először félve, kíváncsian, majd egyre nagyobb lendülettel vetve magunkat az események sodrába. Majd két éve, hogy először találkoztunk azon az ominózus délutánon. 18 éves voltam akkor, ő alig fiatalabb egy évvel. Nagyon sokáig keresgéltem, amolyan jófiú típus voltam mindig. Szerettem volna egy normális lányt találni, nem a híd alól összeszedni valami lepukkant csajt. Egy csevegőben ismerkedtünk meg, mindketten őszintén indítva a beszélgetést. Kiderült, sok hasonló van bennünk, s hogy Ő is régóta keres már egy értelmes fiút. Mentegetőztem, hogy akkor már megyek is,
de valahogy nem akarózott otthagyni. Két hét múlva felhívtam, jöttek a telefonok, az első találka egy kórház előtt a szülők árgus szemeitől kísérve. Tiszta lappal mentem, túl néhány kellemetlen tapasztalaton, már nem féltem semmitől. Lesz, ami lesz, maximum nem látom többet.

Sokat beszélgettünk azon a napon, egy sörözőben telepedtünk le, közel a vasúthoz. Kicsit kétkedve búcsúztam tőle, úgy gondoltam, ebből se lesz semmi. Egyszer már befürödtem egy chates lánnyal, első ránézésre nem volt szimpatikus. Cica valahogy más volt. Olyan ártatlan, félénk, szinte ordított róla, hogy nagyon keményen fogták mindig. Semmi tapasztalat, se barátok, se vad, bulizós esték, mint utóbb kiderült. Néha elugrott kicsi városuk egyetlen szóba hozható szórakozóhelyére, de itt nagyjából ki is merültek a kalandjai. Mennyi mindent átéltünk együtt... Ahogy a vonat tovább robog, eszembe jut a szüleim válása, amikor mindketten hozzám fordultak a kérdéssel: Akarod, hogy elváljunk? Persze, hogy akartam. Éveken keresztül iszonytató csatározások az anyai és az apai oldalról, testvérek jobbra-balra, csapkodások, ordítozás... elegem volt. Azóta legalább nyugtom van otthon. Leéltem húsz évet egy házban, minden apró görcs a lambérián ismerős, mind egy-egy keserű emlék, vagy röpke mosoly képe. Ha nem lett volna mellettem, összeomlok. De mellettem volt, és hálás voltam neki a szerelméért. Szerettük egymást, most is majd kibuggyan a vérem, úgy pezseg utána.

Együtt estünk át a tűzkeresztségen, egy tavaszi nap delén. Inkább volt gyors és meglepő, mint fájdalmas. A későbbi szeretkezések persze meghozták gyümölcsüket, úgy szívtuk magunkba a tudást, mint itatós a tintát.
Forrón öleltük egymást minden alkalommal, ha tehettük. Sajnos, a minden alkalom kimerült a hétvégékben, amikor többnyire én utaztam hozzájuk. Azon kevés alkalmakkor, amikor el tudtam csalni hozzánk, mindig nyugtunk volt, nem kellett attól tartanunk, hogy ránk nyitnak, vagy hazajön a hugi. Hiába, apám kitett magáért, amikor a családi házunkat építették. Tetőtér beépítéses, iker családi házban lakunk, ahol a válás után rám maradt
az egész tetőrész, egy hatalmas nappalival és két kicsi, de otthonos szobával. Szerettem itt lenni, a saját kis birodalmamban. Megérkeztünk. A csikorgás újra a fülembe mart, de megfeszítettem az állkapcsom, így valamennyivel csökkent a fájdalom. Itt lesz valahol a drága, ahogy leszállok a vonatról szememmel a tömeget pásztázom, próbálom megtalálni a fekete kabát, fekete haj, fehér bőr együttest, sehol. Akkor biztos a peronon lesz.

Elérem a kocsik végét, rögtön meg is találtam. Mosolyogva, félénken várakozik. Integetek neki, bohóckodva, mint akinek le akar esni a keze. Szétnéz, hányan látják a dolgot, majd kicsit dühösen sziszegve köszön, amikor odaérek:
- Szia. Gyere, egy csomó mindenki ismer itt.
- Szia, Cicám! Jó volt a heted?
- Ne is mondd. Majd elmesélem.
Azzal elindulunk hozzájuk, mint mindig, hátamon a hatalmas utazótáskával. Mindig fáj a derekam mostanában, talán a táska miatt is van. Vagy mert a napom nagy részét a gépem előtt ülve töltöm? Mindegy. Csak érnénk már oda. Apróságokról beszélgetünk, lassan magunk mögött hagyva az utcákat, de ahogy egyre csökken a forgalom körülöttünk, az utcák közt kanyarogva már érzem, hogy kezd feloldódni. Mindig utálta az itteni embereket. Állandóan azt lesik, ki, kivel, mikor, hol, mit. Egyszer megjegyezte egy helybeli az anyja munkahelyén, hogy igen, tényleg fogytam pár kilót. Röhej. Nem is tudom, kiről van szó, mégis figyelnek.

Megérkezünk a házukhoz, barna apácarács-szerű, fa kerítés. Szépen gondozott pázsit a ház előtt, tuják az udvaron, a járda mellett különféle virágok kavalkádja. Sokkal kisebb ház, mint a miénk, de otthonos. A konyhába nyílik a bejárati ajtó, onnan balra a kompakt fürdőszoba, jobbra üvegezett ajtó nyílik a parányi nappaliba. A nappali ajtóval szemben a konyha túloldalán a kamra, mellette jobbra nyílik a hugival megosztott szoba. A nappali és a kedves szobája között a szülők szobája, így szépen körbe lehet menni a házon. Általában a nappaliban alszunk, a papája készítette szófa matracát a földre terítve használjuk fekhelyként. Puszi a szülőknek, a szokásos "Szia! Mi újság? Mesélj, mi volt a héten?" kérdések, néhány szót váltunk, majd ledokkolunk a szobájukban. Végre.

Az est gyors szárnyakon ér ide, elrepül az idő, ahogy próbáljuk elmesélni az öt nap történéseit, pletykák, nevetés, apró szerelmes csókok, cirógatások.
- Fürödtél már? - mindig megkérdi, pedig tudja, hogy a vonaton rendszerint átizzadom a ruháimat.
- Még nem. Letusolsz velem?
- Persze, gyere, nézzük meg, szabad-e a fürdő. - kézen fog és elkezd húzni, épp, hogy fel tudtam kapni a boxert és a piperést az ágyról. Szeretek tusolni vele. Mindig olyan jó érzés volt végig pásztázni a testét, ahogy lassan, darabonként megszabadul a ruháitól. Segítek neki, nem állom meg, hogy ne érintsem a bőrét. Finom, selymes, érzékeny. Akár a rózsa szirma, telítve éltető nedvekkel.
- Kikapcsolnád? - fordít hátat, hogy a melltartóhoz férjek.
- Persze - alig vártam a kérést. Lassan, épp csak mozdítva az ujjam szétsimítom a csatot, kezemmel lefejtem vállairól a pántot, tenyeremmel végigsimítva a lapockáit.

Előre nyúlok a kezei alatt, nagy, komótos ívben cserkészve be apró, kicsit megereszkedett melleit. A nőgyógyásza egyszer nagyon megkínozta egy mellvizsgálat alkalmával, meg fogyott is gyerekkora óta sokat - mindig ezt mondta, ha nagy ritkán szóba került. Középső ujjaim hegyével ívet rajzolok a bőrére, a mellkasáról indulva, végig a mellei alatt. Ezt nagyon szereti, most is mélyet sóhajt, és melléhez szorítja tenyereimet.
- Gyere, vetkőzz le te is. - kér vágyakozva. Szinte letépi a ruháimat, azért vigyázva, hogy legyen mit felvegyek, ha ki kell menni. Beállunk a zuhany alá, lassan kellemes melegre hangolja a vizet, és tusolni kezdünk.
Csodálom a vénusz triangulumát köldöke alatt, a rövidre nyírt, féltenyérnyire borotvált, izgató, fekete foltot. Kezébe adom a tusolót, s míg elkezdi leöblíteni magát, hozzá lépekés magamhoz húzom.
- Na Macii! Hadd öblítsem le magam! - kérlel, de látom rajta, hogy jól esik a közelségem.
Óvatosan tenyerembe fogom fenekét, finom puha, kicsit ki van párnázva, de én szeretem. Megszorítgatom kissé, majd bal kezemmel lassan közénk nyúlok és megsimítom szeméremdombját, tenyeremet lassan csúsztatva lábai közé. Felsóhajt, majd:
- Ne, ne már. Fürödjünk meg gyorsan.

Beadom a derekam, gyorsan megtisztítom magam az út porától, majd felesleges mozdulat nélkül megtörölközöm, közben csodálva teste vonzó íveit, szemet gyönyörködtető domborulatait.
- Úgy kívánlak, hadd csókoljalak meg! Kilép a kádból, de mielőtt ajkunk összeérne, lágyan a nyakába csókolok, majd vágyakozó sóhajjal borzongatva bőrét, ajkaimmal végig araszolok az oldalán, a mellei alatt irányt váltva, nyelvemmel izgatva érzékeny bőrét. Kicsit reszketni kezd, még nedves a teste. Ráterítem a törölközőt, s rögtön folytatom a becézgetést, könyörtelen tudatossággal haladva lefelé a pociján, kitérve a combjára, lefelé egész a térdéig.
- Ülj le a kád szélére egy kicsit! - kérem esdve.
- Ne, bejön valaki, siessünk már!
- Ugyan, biztos megint a BB-t nézik, nyugodj meg. Bizonytalanul kivár, majd elszánva magát mégis leül, a törölközőt feneke alá terítve.

Kezeimmel óvatosan siettetem engedelmesen távolodó térdeit, majd miután meggyőződtem róla, hogy megtámaszkodott, combjait vállamra kapva újra mélyet sóhajtok. A méz csordulásával hódítok egyre beljebb a combján, már egész a combtövéig érve, majd gonoszul irányt változtatva a másik combján indulok lefelé. Lassan szűkülő köröket csókolok ölébe, egyre közelebb jutva, de nem érintve szemérmét. Amikor végre meghallottam sóhaját, nem akartam tovább váratni. Mutatóujjam hegyét egész gátjáig vezetve érintettem meg, majd komótosan végigsiklottam vele ajkai között, megérezve teste édes nektárját ujjamon. Hüvelykeimmel gyengéd-óvatosan simítottam kétfelé szemérmét, hogy alsó ajkammal teljesen hozzáférhessek teste legszentebb szentségéhez. Nincs olyan ember, aki ne képzelte volna el legalább egyszer az érzést, ahogy imádott párjának, lelke másik felének intim zónáját ajkaival érinti. Mégis, minden alkalommal egy új élmény volt, ahogy megéreztem teste gyümölcsízét, ahogy az édes kehelybe siklottam nyelvemmel, előbb gyötrően hosszú ideig nyugtatva forró
ízlelőmet testének izzó katlanjában, majd egyre gyorsuló táncot járva kis ajkai közt, meg-megérintve érzékeny, bujkáló csiklóját, időnként forró leheletemmel borzolva máris pattanásig feszített idegszálait.

Bármennyire igyekeztem is, mégsem sikerült egyetlen alkalommal sem felvezetnem a vágy és az őrült szerelem hegyének legmagasabb pontjára, valamiért mindig visszafordult a drága bolond. Idővel meg is mondta, hogy nem szereti, ha ott csókolgatom, szívesebben csinálja ő nekem. Éreztem, hogy újra elérte azt a pontot, amikor azt mondja - s már mondta is -:
- Hagyj, menjünk most, jó?
Ismét magamba fojtva csalódásomat, hogy nem tehetek kedvére a szerettemnek, felálltam, szótlanul megcsókoltam és míg befejezte a törölközést, és magára kapta a hálóingét, én is felöltöztem. A szülők, mint kiderült, már túl voltak a fürdésen, ahogy kiléptünk a konyhába, már készültek is lefeküdni. Mi gyorsan kimentettük az ágyneműt a lányok szobájából, majd rutinosan megágyaztunk, a konyhában felkapcsoltunk egy gyenge fényű lámpát, s a takaró alatt összebújtunk.
- Úgy kívánom, magamban akarom érezni! - búgta feltüzelve, s már csókolt is meg, kezével boxeremet próbálva lehámozni rólam.

Elszakadtunk egy pillanatra, épp, míg ledobáltuk esti burkolóinkat, majd forró, lüktető testtel fonódtunk egymás karjaiba. Azt mondják, a nők igénylik, hogy egy férfi karjaiban megnyugvást, biztonságot kapjanak. Sosem említették, hogy férfi is érez ilyet, nekem mégis mindig földöntúli békét hozott ez a pillanat, amikor már perzsel minden érintés, de még nem merültünk el egymásban. Ölelése lazulni kezdett, majd - Várj! - suttogta fülembe, s az óvszerért nyúlt. Szükséges rossz, zokni, ki hogy hívja. Nekünk ez maradt. Majdnem az életébe került, hogy kiderüljön, a szervezete egyáltalán nem tolerálja a hormonális beavatkozást. Már megszoktuk, neki megnyugvást, nekem ezen felül némi haladékot is jelentett. Haladékot, mielőtt az ereimben rohanó lángoló őrület elérné a gerincemet, hogy Poszeidon villámait enyhe kóborárammá gyalázva vágjon végig testemen, percekre kioltva tudatom. Ellenőrizte, hogy a csomagolás sértetlen, óvatosan kibontotta, majd lassan fölém hajolt. Én meséltem neki egyszer, hogy az óvszer felhelyezése is lehet kellemesebb élmény, követve tanácsomat azóta ajkaival görgeti fel a védelmet férfiasságomra, egészen a tövéig elnyelve lüktető keménységét. Ritka egy torka van, annyi szent. Képes eltüntetni az egész hímtagomat szemrebbenés nélkül.

Kicsit fanyalog a síkosító és a latex íze miatt, majd kárörvendőn megcsókol, és lefekszik mellém. Óvatosan elhelyezkedek combjai között, majd feszülő férfiasságom hegyét óvatosan teste édes barlangjához vezetem. Tövénél fogva simogatom vele kicsit az ajkait, majd óvatosan megmerítem a lüktető-bíbor makkot sóvárgó nuncusában. Még épp csak a hegyét érezte meg, elkezdett magába húzni, majd amikor már éreztem, hogy kellően ellazult - szokásunkhoz híven - egy lassú, de határozott mozdulattal teljesen kitöltöttem barlangját.
Lélegzete elakadt, ahogy levegőért kapott, teste a rég sóvárgott érzéstől megmeredt egy pillanatra, majd újra húzni kezdett magához, jelezve, nagyon várja a folytatást. Lassan előre, lassan hátra ringatóztunk a vágy tengerén, ritmikusan a három sekély, egy mély döfés módszerét használva. Egy könyvben olvastuk egyszer, hogy mennyivel meg lehet így nyújtani a szeretkezést, nem beszélve jótékony hatásairól. Néhány alkalommal, amikor elég soká tudtuk visszafogni a bennünk üvöltő kéjt, leírhatatlan összorgazmussal hátunk mögött tértünk nyugovóra.

Ahogy mocorgok benne, érzem, hogy csípőjével igyekszik ellenütemben mozogni, hogy minél többet érezhesse, ahogy szinte méhéig hatolok. Hosszú ideig kergetjük így az idegszálak gyötrőjét, néha csihadva kissé, hogy később újult hévvel essünk egymásnak. Megszűnni ugyan nem szűnik az idő, de oly lassan csordogál már körülöttünk, mint a dermedt méz egy enyhe domboldalon.
- Várj, szeretnék hátulról is beléd hatolni. - kérem, bízva benne, hogy újra beadja derekát. Nagyon élveztük így mindketten, mégis csak rövid ideig tudtam tartani az iramot, nehogy idő előtt útjára engedjem Csingemet, ahogy a kínaiak mondják. Őt is jobban megmozgatja ez a testhelyzet, ahogy könyökén támaszkodik, próbálja
a matracot eltolni magától, hogy minél erősebben érezze férfiasságomat örömkönnyeit bőven hullató hüvelyében.
- Várj, elfáradtam, feküdjünk vissza - kér, de eszem ágában sincs elhagyni édes vulváját. Lassan előre dől, hasra fekszik, én pedig vele mozdulok oly módon, hogy valami folytán nem csúsztam ki testéből. Akár a lovagló póz, csak ő a hasán fekszik, én pedig térdeimen állva benne feszülök.

- Oúú... ez nagyon jó! - zihálja meglepetten, s örömmel tapasztaltam, hogy valóban áthatóbb élményt nyújt így a behatolás.
- Nem fáj? Úgy érzem nagyon feszítelek. Ha akarod, kivehetem... Persze, hogy nem akarta a drága. Elkezdtem hát komótosan előre-hátra ringatni csípőmet, ügyelve rá, hogy amikor befelé haladok barlangjában, kicsit felfelé próbáljam feszíteni férfiasságomat. Nagyon lassan mertem csak mozogni, annyira hihetetlenül ingerlő volt minden apró mozdulat, hogy nem is lett volna szükség eszelős lökdösődésre. Ujjával már egy ideje - mintegy kiegészítve engem - csiklóján táncolt, egész érdekes látvánnyá fokozva szeretkezésünket. Egyre jobban éreztem, hogy hamarosan nem tudom majd fékezni az izmaim, s az idegpályáim játékát, elkezdtem hát óvatosan, de határozottan gyorsítani az ütemen, mélyíteni a döféseken. Egyre gyorsuló, halk, már-már panaszos sikkantásokkal adta tudtomra, hogy ő is hasonlóan az utolsó lépéseit rója a hegyen felfelé. Amikor elszabadult ereimben az az őrjöngő érzés, ahogy felkap, repít, csak emel felfelé, száguldva, miközben izmaim megmakacsolva magukat meg-megfeszülnek az elképzelhetetlen elektromos impulzusoktól, amiket az idegpályákra simítottunk az elmúlt órában.

Majd' egy percig tart, míg hatalmas lüktetéssel elcsitul testem, akkor kezd csak tisztulni tudatom. Teste még mindig ívbe feszülve, csípőjét megemelte, kezével eszeveszett ütemet pörget végsőkig elgyötört csiklóján, majd hirtelen abbamarad mozgása, teste láthatóan ellazul, hirtelen, mélyről jövő sóhaj tör fel belőle, majd lihegve újra normális légzésbe kezd. Sokáig nyeldekeljük még az időközben elfogyott levegőt, majd óvatosan kivonom magam forró testéből, vigyázva, nehogy az óvszer lecsússzon lassan lankadó tagomról.
- Fantasztikus érzés volt, egész elvette az eszem! - suttogom izgatottan fülébe, majd hátára fordul, és csillogó szemekkel megcsókol és szorosan magához ölel.
- Köszönöm, Kicsim!
Hosszan és gyengéden tapadunk össze, nyelvünkkel nyugtató, levezető simításokat téve egymás ajkai között.
Lassan előkotrom eldobott boxeralsómat, addig ő is keresgélni kezdi pizsamáját, amit csak a szülők miatt kénytelen viselni. Szeretünk pőrén egymáshoz bújni, melegíteni szerelmünket, akár szó szerint értve is, mégis megszóltak már minket, hogy be lehet látni, micsoda dolog, hogy meztelenül alszunk?

Kicsit megtörölgetem alsónadrágommal bőven megnedvesedett ágyékomat, majd egy zsebkendőt keresek a konyhaajtó melletti kis széken, belecsomagolom az óvszert és tépett csomagolását, mielőtt a szemetesben végezné pályáját. Mire lekapcsolom a lámpát és visszabotorkálok, már csendesen szuszog, bebújok hát mellé én is. Kicsit mocorog, ahogy a megemelt paplan alá kukkant a hűvössé váló levegő, s lassan újra megnyugszik ahogy hátához simulok, s kezemmel átnyúlva felette karomba zárom. Álomtalan éjünk újra a csillagok tengerébe fulladt, hogy eljöjjön a kegyetlen reggel, amikor utaznom kell tovább, ki tudja meddig még? Talán ez volt az utolsó igazi, forró szeretkezésünk, mielőtt elszólít mellőle a Halál - vagy az Élet.