Barát

- Miért fáj ez ennyire? - kérdezi a lány, aki hason fekszik.
- Talán, mert szeretted őt - válaszol odaadóan a másik.
- És ha mégsem? - a hason fekvő feltápászkodik, törökülésbe helyezkedik. A mellette ülő lány szembefordul vele, szintén törökülésben ülve.
- Nekem úgy tűnt, hogy mindent megadott neked, amit csak tudott. Ne ítéld el, csak azért, mert te nem szeretted. - kivesz a zsebéből egy cigarettás dobozt, belőle egy öngyújtót, s egy szál cigit. Szájába veszi majd meggyújtja. Szippant belőle egy nagyot, majd odaadja a barátnőjének. Ő is szív egyet.
- Kösz, én nem ítélem el, csak nem értem, hogy miért kéne istenítenem őt?
- Nem kell istenítened, csak ne ócsárold! Jó srác, attól, hogy neked nem jött be a viselkedése. Én például bírom. Erre mondják, hogy kinek a pap, kinek a papné.
- Muszáj erről beszélnünk? - megszívja mégegyszer a cigit, aztán a másiknak a kezébe nyomja, majd feláll. - Utálom, ha hirtelen ilyen bölcs leszel!
- Bocs, hogy élek. - Ő is feláll, szív egyet a kis cigarettából. - Mit kezdjek ezzel
a sebbel? - fölhúzza a pulcsija egyik ujját, és egy sebet mutat a másik lánynak.
- Atyaég, Demi, ezt hogy csináltad? - kérdezi ijedten Sarah.
- Hosszú történet... - vágja rá Demi legyintve.
- Nem, ezt most rögtön elmondod! - kakaskodott Sarah, közben próbálta
meg-megnézni Demi sebét, de Demi ezt nem akarta.
- Hagyd már abba, könyörgöm! - ordított rá Demi a kíváncsi barátnőjére. Sarah
elfordul, majd gúnyosan megjegyzi:
- Ha természetes lenne a sebed, akkor megmutatnád. De látod, még meg sem akarod mutatni. Te csináltad.
- Muszáj erről beszélnünk? - Demi elszégyellte magát, mert tudta, hogy igaza van
Sarahnak. Nem lett volna szabad ilyen fájdalmat okoznia magának. Nem csak fáj, hanem
magyarázkodnia is kell miatta, főleg most, hogy ilyen meleg van, és nagyrészt pólóban
van. Azt viszont nem érti, hogy Sarah miért haragszik rá. Ellene semmit nem követett el.
Őt nem bántotta. Akkor vajon miért lett ilyen haragos hirtelen? Talán azért, mert nem
mutatta meg neki a vágásokat? Banyek, azért nem haragudhat meg.

Hosszú csönd után Sarah közölte Demivel, hogy ő hazamegy, mert otthon sok a dolga.
- Azt hittem, hogy pont a kötelességeid elől menekülsz, mikor velem vagy -
értetlenkedett Demi. Sarah ránézett, s Demi hülyének érezte magát, hogy ilyet mondott, meg is bánta a kijelentését. - Mi dolgod van otthon?
- Nem mindegy? Mindenkinek van otthon dolga, nem? Neked is van, száz százalék,
mégsem vagy otthon. - jegyzi meg Sarah sértődötten.
- Jól van, nem kéne ennyire undoknak lenned! Na, akkor én is megyek haza, mert
úgy látszik, veled nem lehet szót érteni. Szia. Holnap suliban találkozunk. - Demi lehajol a
táskájáért, majd sarkon fordul és eltávolodik Sarahtól.

Sarah egyedül maradt a park közepén, nézte, ahogy barátnője távolodik, s akkor értette meg, hogy milyen rossz neki. Nézte, ahogy megy, olyan lassan, látszik rajta, hogy szomorú. Feje lehajtva, háta görnyedt, hisz soha sem húzza ki magát. Világosbarna haját fújja a szél, s visszanéz. Érezte, hogy nézik, ezért fordult meg, s integetett Sarahnak, aki ugyanazzal az arckifejezéssel integetett Deminek, ahogy nézte őt, aztán észbekapott, és ő is hazaindult. Csak ő a másik irányba, és ő nem nézett vissza.