Bali

A nő mindent eltervezett és azt módszeresen végre is hajtotta, de nem ment minden olyan simán, a tervek szerint. 
Bement a pici kis kereskedésbe és pakolta az árut, ami a listáján volt, de a negyedét sem találta meg, amit szeretett volna. Tudta, hogy itt lejjebb kell vennie az igényeit, de mikor már a sokadik dolgot nem találta dühös lett. Olyan jó ötlet volt, hogy eljön Balira, hogy bérel egy házat, hogy itt fog élni, de arra nem gondolt, hogy itt nem lesznek a kedvenc dolgai, ha csak úgy bemegy egy boltba, hiszen itt bolt se nagyon volt, és ami volt eléggé szegényes választékkal rendelkezett. Próbálta elmagyarázni az eladónak, hogy miket szeretne, és rendelje meg neki a városból, de a férfi nem igazán akarta őt megérteni. A nő tudta, hogy ha kocsija lenne, akkor bemehetne a városba is vásárolni és ott sokkal több mindent meg tudna venni, de soha nem tudott vezetni, és már nem is akart megtanulni. Félt a forgalomtól, még akkor is, amikor más vezetett. Itt is csak egy kerékpárt vett magának és boldog volt, hogy azzal bárhová eljuthat. Egy idő után már annyira ideges volt a férfi meg nem értésétől, hogy magyarul kezdett beszélni és észre sem vette, hogy ezt már senki sem érti, hiszen úgy érezte, hogy angolul sem értették meg mit akar. 
A férfi állt a pici boltban a polcok között és várta, hogy az a nő végre befejezze a vásárlást, hogy ő is elmondhassa, mit kér, de hiába várt, mert a nő egyre idegesebb lett, sőt már magyarul kiabált. Ő értette, hogy mit mond, mert egykor ott született, bár hosszú évek óta nem volt kapcsolata a szülőhazájával. A magyar szó azért meg is lepte, itt Balin, ebben a pici boltban. Kikukucskált a polcok mögül, hogy lássa a nőt, aki már könyörgőre fogta, de még mindig magyarul, és nem értette, hogy a boltos miért nem reagál. A nő őt is idegesítette, de úgy gondolta, csak úgy szabadulhat, ha közbe avatkozik.
Odament a boltoshoz és elvette a csodálkozó nő kezéből a listát és elkezdett neki magyarázni angolul, majd néhány balinéz szót is beleszőtt a mondandójába, amivel a nőt minősítette. A boltos nevetett és megkérdezte, hogy ismerőse a nő? Ő tiltakozott, nem, nem ismeri, csak segíteni akar neki. A boltos megértette, hogy a nő olyan dolgokat akar, amik itt nincsenek, de ha ő tudja, akkor hozassa meg a városból őket. A férfi nézte a listát és egyenként magyarázta mik is az azokon szereplő dolgok. A boltos jegyzetelt, majd megígérte, hogy ha a városba megy, utánanéz a dolgoknak. A férfi visszaadta a csodálkozó nőnek a listát és magyarul mondta neki.
- Ő magyarul nem ért, maga magyarul magyarázott neki. Megígérte, hogy a városból megpróbálja meghozatni a dolgait. Nézzen be jövő héten hozzá, akkorra már lehet, hogy meglesz, amit kíván – a nő alig kapott levegőt, mikor a magyar szót meghallotta itt a világ végén. 
- Ideges voltam és azért beszéltem magyarul – védekezett a nő. – Köszönöm a segítségét. Itt lakik a közelben? – kérdezte. A férfi nem igazán akart új ismeretséget. Azért jött ide a szigetre, mindentől és mindenkitől távol, hogy ne kelljen kapcsolatokat tartania, ne kelljen senkivel érintkeznie. Egyedül akart lenni. 
- Igen, errefelé lakom – mondta és már indult is a kijárat felé. A nő sem akart kapcsolatokat kiépíteni, de hálás volt a váratlan segítségért. 
- Köszönöm, hogy segített – szólt még utána a nő és ment a bicajához, amire fölült és elegánsan el akart hajtani, de ez nem sikerült, mert egy kőre hajtott és hatalmasat esett, bele az ösvény melletti növényzetbe. A férfi először arra gondolt, hogy úgy tesz, mintha nem látta volna és továbbmegy, de aztán a lelkiismerete nem hagyta nyugodni és odahajolt a nő fölé.
- Jól van? – kérdezte és a kezét nyújtotta. A nő feküdt a szúrós növények között és nehezen tudott csak kiszabadulni, mert a ruháját is eltépte az egyik ág, ami fogva tartotta. 
- Maga szerint jól vagyok? – kérdezte. – Reménykedtem, hogy nem látott meg – motyogta még, aztán kikászálódott és próbálta összeszedni magát. – Köszönöm, újra, hogy segített, már megint. El kell hinnie, hogy általában én vagyok az, aki segítek másokon, és ez nem jellemző rám, hogy ilyen vagyok – magyarázkodott. – Pocsék napom van, de most hazamegyek, és ma már nem mozdulok, hogy ne történjen semmi. – Már nem szállt föl a kerékpárjára, csak tolta maga mellett és nem nézett a férfire. Amikor a férfi elhajtott a kis motorjával, akkor újra megpróbált fölszállni a bicajra és akkor már minden ment, épségben hazaért a házhoz, amit bérelt. Évek óta álmodott erről a szigetről, a paradicsomról, ahová el szeretett volna jönni, aztán most itt van és meleg van, amire vágyott, de semmi sem akar úgy sikerülni, mint ahogyan elképzelte. Úgy gondolta, itt nem lesz semmi gondja. Meleg lesz, napsütés és egyszerű élet. Igen, meleg van, süt is a nap, de az élet itt sem olyan egyszerű. A ház, amit bérelt csodálatos, mikor süt a nap, de mióta itt van állandóan esik az eső. Elmondták neki, hogy itt ez az esős évszak, ami az elején még tetszett is neki, mert kiállt az esőbe, hiszen meleg volt és itt még az esőt is élvezte, de aztán már kezdett elege lenni a sok esőből. Minden nedves volt a házban, aminek nem voltak oldalfalai, mert minek, amikor itt meleg van. Tető az volt a feje fölött, az védte, de az eső, a nedvesség ott volt mindenhol. Otthon utálta a telet, azért is vágyódott meleg országba, itt meg az eső tette próbára. Aztán aznap este megjött az erős szél is. Ami nem volt rögzítve a házban, azt vitte az orkán erejű szél, aztán már a tetőt is a feje fölül. Sírva ült a fürdőkádban és kapaszkodott, elázva, már fázva és várta, hogy legyen már vége végre. Már hajnalodott, mikor csendesedett a vihar. Próbálta fölmérni a károkat, de egyelőre csak azt talált. A házból mindent elsodort a szél és a tetőt is a kert végében találta meg. Szedegette össze a dolgait, amik mind vizesek voltak és arra gondolt, hogy szeretne innen elmenekülni, mert ez a sziget nem szereti őt, azt akarja, hogy menjen el. Mióta itt van nem mutatta azt a kedves arcát, amit a nő várt tőle. Kereste a kerékpárját is, de azt sem találta meg egyelőre, így hát gyalog indult el, hogy körbe nézzen a környéken, hogy más is így járt-e mint ő. A közelben volt néhány villa, amiken meg sem látszott a vihar, csak az ő cuccaival volt tele az út mellett szinte minden bokor. Szedegette a dolgait és haladt az ingatlanos háza felé, aki kiadta neki a kis házat, amit elvitt az első nagyobb szél. A férfi mikor számon kérte, azt mondta sajnálja, de nem tehet semmit. Ő egy évre bérelte ki a házat és egy évig azt tesz vele, amit akar, de egy év után eredeti állapotában kéri vissza. Az asszony már kiabált vele, de aztán föladta és kiviharzott a házból. A kapunál észrevette, hogy az előző napon megismert magyar motoros ott áll és őt nézi. 
- Maga lakik ott abban a tengerparti kis házban? – kérdezte a nőt. 
- Laktam. Tegnap éjjelig ott laktam, de éjjel elvitte a tetőt a szél – mondta elkeseredetten, aztán rohant visszafelé, közben egy-egy dolgot fölvett és vitt haza, ahol már nem is tudta, hogy mit fog csinálni, hiszen nincs tető, minden elázott. Sírt, aztán azt is megbánta, mert még egy száraz zsebkendője sem volt, amibe az orrát fújhatná. Jobb híján egy összeszedett ruhájába fújta az orrát és törölte a szemét, aztán ledobta a ruhát és még jobban elkeseredett, mert az az egyik kedvenc ruhája volt, amiben még két nappal ezelőtt is úgy érezte, hogy jól néz ki. Most egy csapzott, elázott nő állt a háza romjai előtt és sírt. Meghallotta a motor zúgását és remélte, hogy nem erre jön, hanem a kanyarban az ellenkező irányba fordul, mert nem kívánt ebben az állapotában senkivel sem találkozni. Sajnos a motor hangja közeledett és a férfi le is parkolt a volt háza előtt és nézegette a károkat. 
- Ezt jól elkapta – jegyezte meg. A nő az összes fájdalmát, dühét erre a férfira árasztotta.
- Most örül? Boldog? Na, akkor örüljön. Mindennek vége. Ennyi volt az elvonulásom. Még az égiek is azt mondták, hogy tűnjek el innen. Legszívesebben eltűnnék, a föld színéről is. El is tűnök, hiszen már nem is látszom, már nem is létezem – sírt, pedig nem akart. Elfordult, aztán elindult a tenger felé. Ott hagyta a férfit ámulva. A férfi nem értette, hogy miért zúdít mindent rá ez a megkeseredett nő. Az elkeseredését látva, úgy gondolta nekimegy a tengernek, ezért utána ment és figyelte mit csinál. Nagyon nem akart belekeveredni ennek az asszonynak az életébe, nem akart új ismeretséget kötni, de azt is látta, hogy az ingatlanos jól átverte szegényt, mert ő már itt van három éve és a szélvihar ami ilyenkor jön, eddig még minden évben elvitte a kisház tetejét. A férfi megállt a nő mögött és hallgatott. Látta, hogy a nő sír, aztán leült a homokban és a vizet nézte könnyes arccal. Látta, hogy megborzong, hiszen minden ruha, ami rajta volt nedves volt. Igaz már nem esett az eső, de a nap se sütött ki, sötét fellegek tornyosultak az égen, még egy vihar volt várható. A nő haját fújta a szél, és már meg is szárította. A férfi odalépett mögé és halkan mondta. 
- Nagyon sajnálom, ami magával történt. Újra vihar közeledik, jöjjön el hozzám, ott vehet föl száraz ruhát és kipihenheti magát, aztán majd mindent megbeszélünk. Van megoldás – a nő ránézett hirtelen, mint aki csak most veszi észre és csak nézte, képtelen volt megszólalni. – Jöjjön, gyorsan, amíg újra el nem kap minket a vihar – fogta meg a karját a férfi, mert látta, hogy a nő le van dermedve, valamilyen újraindítás kell neki. A számítógépét ilyenkor áramtalanítja és az attól rendbe jön, de az asszonyt hogyan kapcsolja le, hogy újra tudja indítani? A nő, mint egy robot elindult mellette. Amikor a motorhoz értek a férfi fölült és odamutatott az egyszemélyes ülésen a pár centis mögötte lévő helyre, hogy üljön föl. – Jöjjön már! Errefelé többen is fölülnek egy ilyen motorra, most mi is megtesszük – mondta sürgetően. 
- Akkor vizes lesz tőlem a ruhája – mondta a nő, de ő nem bánta a vizet, már minél előbb haza akart érni, mert otthon a spalettákat reggel kinyitotta és még a vihar előtt be kellett csukni. 
- Nem érdekel, jöjjön! – szólt rá türelmetlenül. A nő fölült mögé és ő megfogta a kezeit és összekulcsolta a hasa előtt. – Erősen fogjon – szólt hátra és elindult. Amikor a házához értek, már elkezdett esni az eső, és mire bejutottak, mindketten eláztak. A férfi az ablakokhoz rohant és csukta be a spalettákat, rászólt az asszonyra is. – Segítsen, minden spalettát be kell zárnunk, mielőtt ideér a vihar – a nő ebben a pillanatban, mintha újra lett volna indítva, nekiindult és sorban csukta be a spalettákat, majd zárta be az ablakokat. A férfi fölkapcsolta a lámpákat a szobában, aztán szaladt az emeletre. – Fönt is van néhány ablak – kiáltotta a nőnek és az is rohant a férfi után, és összehangoltan dolgoztak. Körbejárták a házat és minden ablakot bezártak, minden spalettát becsuktak, rögzítettek. A nő így megismerte a házat és már látta, hogy mi kell ahhoz, hogy biztonságban legyen valaki a vihar alatt. A férfi odaállt a nő elé és lihegve mondta.
- Most már minden rendben lesz. Köszönöm, hogy segített. Egy fürdőköpenyt vett elő és adta a nő kezébe. – Vegye le a vizes dolgait és öltözzön szárazba, addig készítek egy finom teát. Le is zuhanyozhat, ha szeretne, az ott a lenti fürdőszoba – mutatta meg és magára hagyta. Az asszony hosszan engedte magára a forró vizet. Amikor készen volt, a férfit a nappaliban találta, ő is fürdőköpenyben volt és teát ivott. Mikor meglátta az asszonyt, rögtön fölállt és ment a konyhába, ahol teát töltött egy csészébe, és bevitte a nappaliban álló nőnek. A kezébe adta a forró teával teli bögrét. – Üljön le. Szükségünk van egy kis békére ez után a mozgalmas nap után – Az asszony zavarban volt, mert tudta, hogy a férfi annak ellenére fogadta be, hogy ő nem valami szépen beszélt vele. 
- Köszönöm, hogy befogadott. Ígérem nem zavarom, reggel elmegyek – a férfi intett neki, hogy üljön le. 
- Holnap már sütni fog a nap és mindent szebb színben fog látni – vigasztalta. 
- Azt kétlem, hogy bármit is szebb színben látnék, de megpróbálom összeszedni magam és vesztesként megyek haza. De ez magát ne izgassa, az én életem, én alakítottam, igaz, most kicsit ráfáztam, de ebből is tanulok, építem magam – a férfi elgondolkodva nézett rá. Látta, hogy mennyire erős ez a nő, annak ellenére, hogy most padlón volt. Aztán csak annyit mondott.
- Buta voltam, még enni sem adtam magának, pedig, biztos nem evett egész nap. Készítek valamit, már én is megéheztem – nem várt választ, sem beleegyezést. Kiment a konyhába és nekiállt kipakolni a hűtőből, aztán az alapanyagokat elkezdte földarabolni, izzította a serpenyőben az olajat, és már dobálta is be a zöldségeket, aztán forró vizet engedett egy fazékba, majd mikor már bugyogott beledobta a tésztát, az elkészült finomságokat a leszűrt tésztára öntötte, aztán még összesütötte, és odaszólt a nőnek.
- Ott talál tányérokat, itt evőeszközt, hozza az étkezőbe – mutatta a nőnek, és már ment is a serpenyővel az étkezőbe. A nő követte a tányérokkal. Gyorsan ettek, minden el is fogyott. – Tudtam, hogy éhes – jegyezte meg a férfi. 
- Igen, az voltam, de nem nagyon foglalkoztam vele, úgy éreztem nagyobb bajaim vannak, ez nem is számít – a férfi elgondolkodva nézte a nőt. 
- Nem kell annyira előre nézni és akkor nem is lesz olyan rossz a helyzet. Mindig csak a következő lépést nézze. Hallja kinn a vihart? – a nő figyelt a kinti hangokra.
- Igen – mondta és várta a férfi eszmefuttatását. 
- Itt vagyunk, biztonságban. Ettünk, viszonylag jól is laktunk, bár én még kívánnék valami kis desszertet. Semmi sem zavarhatja meg a nyugalmunkat. Milyen szép is a világ. Reggel kisüt a nap és minden békés lesz, majd meglátja – a nő a férfit fürkészte.
- Mióta is él itt egyedül? – kérdezte mosolyogva. 
- Tévedés. Nem élek egyedül, csak a barátnőm elutazott munka ügyben. Ő az – mutatott a folyosón lévő óriásplakátokra, ahol egy gyönyörű modell szerepel, mindenféle dolgokat reklámozva. Volt egy kép, amit a nő is ismert, mert a repülőtéren olvasgatta azt a magazint, aminek a címlapján szerepelt a lány. 
- Gyönyörű lány. Akkor maga nagyon szerencsés, mert itt él a paradicsomban, magának mindig kisüt másnap a nap, itt a gyönyörű barátnője. Gondolom, már semmi nincs, amire vágyhatna, hiszen mindene megvan – a férfi nem válaszolt. Fölállt és kiment a konyhába, onnan szólt vissza.
-  Desszert jöhet? – a nő utánament. Azt hitte megbántotta a férfit. 
- Bocsi, ha megbántottam – a férfi nevetett. 
- Nem bántott meg, csak nem tudtam kiverni a fejemből a desszertet és mikor azt mondta, hogy már semmi nincs, amire vágyhatnék, hát annyira fölerősödött bennem a vágy valami édesre, hogy keresnem kell valamit. Látja, van, amire vágyom és lehet, hogy nem kapom meg, mert nincs itthon semmi – a nő odaállt mellé és nézte a kínálatot, aztán kivett néhány dolgot a hűtőből és elkezdett alkotni. A férfi csak nézte és mikor a nő egy tálkába töltötte az édes pudingszerű finomságot, már forrón elkezdte kanalazni. A nő odanyúlt és kivette a kezéből. 
- Még nincs kész – mondta és nekiállt mangót kockázni, amit a pudingra halmozott. – Most már eheti – mondta és visszaadta a finomságot. Magának is szedett egy adagot és leült a férfival szemben.
- Ez nagyon finom. Na, most már nem vágyom semmire, ebben a pillanatban – mondta a férfi, aztán még hozzátette. – Köszönöm – és letette az üres tálkát az asztalra. Az asszony nekiállt rendet tenni, bepakolta a mosogatógépet, aztán letörölte a pultot és a tűzhelyet. A férfi fölállt. – Megmutatom a szobáját – mondta és elindult az emeletre. A nő ment utána, és amikor a folyosóra értek, elhaladt egy tükör előtt, ahol meglátta magát és azon gondolkodott, hogy a férfi szerelme ugyan hány éves lehet. A férfiről nem tudta megmondani melyik korosztály, de úgy gondolta, hogy közelebb áll hozzá, mint a lányhoz, de az nem furcsa, ha egy férfi idősebb korában fiatal barátnőt, feleséget kíván. A kis szobában egy egyszemélyes ágy állt a fal mellett, amin kívül egy fotel állt az ablak mellett és a másik falnál egy fésülködőasztal, székkel, és hatalmas tükörrel, mellette kis szekrények tele sminkszerekkel. 
- Megfelel éjszakára? – kérdezte a férfi. 
- Tökéletes. Köszönöm – mondta a nő és leült az ágy szélére. A beállt csendben a kinti vihar hangjait lehetett hallani. Ez az asszony eszébe juttatta az előző éjszakát, amikor a viharban, tető nélkül ült a fürdőkádban és erősen kapaszkodott. A férfi látta az arcán a borús gondolatokat.
- Ne gondoljon rá, csak azt nézze, ami most van, evett, nem éhes, melegben van, van hol aludnia, kellemes társaságban van, na és reggel sütni fog a nap – a nő ezeket végig gondolva is könnyezni kezdett. 
- Bocsánat, de csak belegondoltam, hogy holnap reggel odamegyek a házamhoz és még mindig nem lesz tető – törölgette a szemét. A férfi egy zsebkendős dobozt vett elő az egyik kisszekrényből és a nő kezébe adta. 
- Hagyja már a holnapot. Egyelőre a most-tal foglalkozzon. Most, minden rendben van. Jöjjön még le, korán van, hallgassunk egy kis zenét, vagy választhat valami filmet is, ha kedve van hozzá – húzta magával a nőt. A nappaliban a nő bevackolódott a kanapé sarkába, maga alá húzta a lábait és várta a zenét. – Milyen zenét szeret? – kérdezte tőle a férfi és várakozón nézett rá. 
- Bármi jöhet – mondta a nő, mert nem tudta milyen is a férfi ízlése zene terén. Ő a kemény rockot és a komoly zenét is kedvelte és hangulatától függően hallgatta. A férfi hosszan válogatott, majd betett egy slágert a közelmúltból. Az asszony nem volt elragadtatva, de nem szólt. 
- Szereti ezt? – kérdezte a férfi. Az asszony diplomatikusan próbált válaszolni.
- Ezek a slágerek eléggé alattomosan beívódnak az agyunkba és onnan napokig nem lehet őket kiűzni – a férfi elmosolyodott, mert éppen valami hasonlót mondott a barátnőjének a közelmúltban, mikor ezt hallgatta. Ezután váltott és egy saját dalt tett be, még a múltból, amikor aktívan zenélt. Kíváncsi volt, hogy a nő fölismerte-e őt. Eddig nem látta jelét, de úgy gondolta próbát tesz. Mikor elkezdődött a kemény rock, a nő becsukta a szemét és nagyot sóhajtott. – Nem hittem volna, hogy ilyen zenéket is szeret. Azt hiszem ez megfelelő a hangulatomnak – mondta és nem nyitotta ki a szemét. A férfi most már biztos volt benne, hogy a nő nem ismerte föl őt. Ezt először úgy gondolta jó, de aztán mégis benne volt az az érzés, hogy ő nem akárki, és ez a nő nem is tudja, kivel van együtt. Egyelőre még megtartotta a titkát, úgy gondolta, még nincs itt az ideje fölfedni magát. A férfi figyelte a nőt, aki már egy ideje csukott szemmel ült és a fejét letámasztotta a kanapé háttámlájára. – Ez elaludt - gondolta. Odament és megérintette, ekkor jött rá, hogy nem tudja a nevét, nem tudja, hogyan szólítsa. Igaz ő sem mutatkozott be, de most azért jó lenne, ha meg tudná szólítani. Befogadott egy nőt, csak azért, mert magyar, de semmit sem tud róla. Picit megbökte, ami használt, mert az asszony fölriadt és úgy nézett rá, mint aki nem tudja, hol van. 
- Menjen aludni, látom, hogy fáradt – egy póló volt a kezében, ami az övé lehetett. – Ezt fölveheti alváshoz. A barátnőm cuccaiból nem merek adni, mert ő erre nagyon kényes, de ez az én pólóm, talán megfelelő lesz – a nő fölnézett és elmosolyodott álmosan. 
- Máskor ne ilyen altató zenét tegyen föl, jöhet keményebb rock is – ezen a férfi nevetett. Tetszett neki a nő mosolya. Nem tudta mi van vele, hiszen a világ egyik legszebb modellje a párja és ő most egy öreg nőt néz, aki tetszik neki. Aztán már nevetett, mert tudta, hogy ez az „öreg nő” valószínűleg fiatalabb, mint ő, de akinek mindig 20-30 évvel fiatalabb barátnői voltak, most meg 40 évvel is fiatalabb, az más szemmel nézi a nőket. A nő fölállt és nyújtózkodott, elvette a pólót a kezéből és elindult az emeletre, de még visszaszólt. – Maga nem alszik? – a férfi nevetve mondta.
- Ha tudná, hogy mennyire nem! Menjen csak, ne törődjön velem. Szép álmokat! – a nő is szép álmokat kívánt, aztán még mondott valamit. – Nem értettem, mit mondott? – kérdezett vissza.
- Szép álmokat! Rózsás csókokat! Ha nincs kivel, a párna csücskivel! – mondta el a mondókát az asszony nevetgélve. A férfi szemébe könnyek gyűltek, mert ez a nagymamáját juttatta eszébe, akitől ezt hallotta. – Az anyósom mondta el ezt este a gyerekeimnek, mikor kicsik voltak – mondta még.
- Én is a nagymamámtól hallottam, mikor még nagyon kicsi voltam – mondta elcsukló hangon. A nő már elment, pedig még jó lett volna beszélgetni vele. Ő annyira otthon hangulatot hozott ebbe a házba. Nem is értette, hogy miért érezte ezt, talán, azért, mert hosszú évek óta nem beszélt magyarul, és most feltörtek az emlékek. Ilyenkor, ki szokott menni a partra, de most a vihar miatt be volt zárva, elővette a számítógépét és nekiállt fülhallgatóval zenét írni. Jöttek belőle a hangok, a dallamok, úgy érezte már nagyon régen nem volt ennyire produktív, mint ezen az éjjelen. 
Reggelre elült az erős szél, és az idő kitisztult, de ezt a házban még nem lehetett látni, mert a spaletták be voltak zárva. Az asszony fölébredt és mezítláb osont le a lépcsőn a nappaliba. Nem hallott zajokat, ő is vigyázott, hogy csendben legyen, nehogy fölébressze a házigazdáját. A derengő fényben az asszony észrevette, hogy a férfi a kanapén fekszik, a laptoppal a térdén és a fülén fülhallgatóval és alszik. Óvatosan ment a bejárati ajtóhoz és kikukucskált. Úgy látta, hogy már elült a vihar, ezért kinyitotta az ajtót. Kinn a vihar nyomait lehetett látni, mert a medence körül mindent elsodort a szél és felborította a hatalmas kék cserepekben lévő növényeket, de a nap már sütött. A nő megállt és nagyot nyújtózkodott, hatalmas levegőt vett és kifújta.
- Új nap, napsütés és az élet megy tovább – suttogta, és már nem is látta annyira szörnyűnek a helyzetét. Úgy gondolta, hogy megköszöni a vendéglátást és visszamegy a volt házához és összeszedi a dolgait, aztán kerít munkásokat, akik újra tetőt varázsolnak a feje fölé. 
- Szép napot! – hallotta meg a háta mögül a férfi hangját.
- Bocsánat, ha fölébresztettem. Próbáltam osonni, de úgy látszik nem sikerült – szabadkozott az asszony. – Köszönöm, hogy befogadott, hogy bíztatott. Igaza volt, a napsütésben sokkal szebbnek látom a világot. Megyek és keresek embereket, akik újra tetőt varázsolnak a fejem fölé – a férfi megfogta a karját.
- Előbb reggeli, aztán jöhet az élet megtervezése – mondta szigorúan és már terelte is be a nőt a házba. Leültette a konyhapult mellé. – Mindjárt készítek valamit – a nő nem akart kimaradni a reggeli készítésből és ő is bement a konyhába és szedte ki a hűtőből a vajat, az olajbogyót, a sajtokat, amire rá is csodálkozott, mert mióta itt élt sajtot nem látott a boltokban. 
- Hol tudott sajtot szerezni? – kérdezte meg a férfit. 
- Ausztráliából hozzák nekem. Majd elárulom, hogy hol lehet kapni a városban, ha megérdemli – mosolyogva nézett a nőre. 
- Bármit megadnék, a sajtforrás elárulásáért – nevetett a nő is és levágott egy darabot a sajtból. – Jaj, ez annyira finom, hogy tényleg bármit kérhet érte – A férfi mögötte állt és maga felé fordította a nőt, odahajolt a füléhez és belesúgta.
- Ezt még át kell gondolnom. Nem felejtem el, az ígéretét, bármit kérhetek – a nő fölkacagott, mert a férfi lehelete csiklandozta a fülét és nagyon izgató volt. Arra előző nap gondolni sem mert, hogy neki másnap reggel ilyen jókedve lesz. Ebben a pillanatban hallották meg a női hangot az ajtóból. 
- Mi is történik itt? Ki ez a nő és mit csináltok? Úgy látom megzavartam valamit – az asszony rögtön fölismerte a gyönyörű modellt, aki ott állt előtte, és angolul beszélt, bár így közelről nem is volt olyan hibátlan, mint a képeken. A férfi rögtön odament a nőhöz és megcsókolta. 
- Megjöttél drága, még nem számítottam rád – mondta zavartan.
- Azt látom! – mondta a nő fölháborodva. – Ki ez a nő és mit keres itt? – kérdezte.
- A közelben lakott, de a tegnapi vihar elvitte a házát és befogadtam éjszakára. Tudod, az a parton lévő kis ház volt az övé, amit egy évre bérelt ki, de elfújta a szél – magyarázkodott a férfi, bár minden igaz volt, amit mondott és semmi okuk nem volt a magyarázkodásra, bár ha a nő később jön, akkor már lehet, hogy kialakult volna közöttük valami. Ezt az asszony is érezte és ezért ő is zavarban volt. – Reggeliztél már, éppen enni akartunk – a lány végignézett rajtuk.
- Föl se öltöztetek – mondta vádlón. A férfi újra magyarázkodott.
- Neki nem maradt ruhája csak az, ami tegnap rajta volt, éjjelre egy pólót adtam neki, én meg itt a nappaliban aludtam el és még nem öltöztem föl – magyarázta. – Gyere, ülj le és együnk, aztán majd felöltözünk és meglátjuk mi lesz – A lány leült az asztalhoz és várta, hogy kiszolgálják. A férfi kávét készített neki, a nő a kenyeret szeletelte és tette le elé. Aztán leültek és ettek. A lány megkérdezte a nő nevét, de a férfi is kérdően nézett rá és magyarul mondta.
- Eddig eszembe sem jutott megkérdezni a nevét, de én sem mutatkoztam be –a kezét nyújtotta.
- Tamás vagyok – mondta egyszerűen. Az asszony fölállt és megfogta a férfi kezét.
- Anna vagyok – aztán a férfi kezét elengedte és a lányhoz fordult és angolul mondta – A nevem Anna. A nagy kavarodásban be sem mutatkoztam a férjének. Hálás vagyok, hogy befogadott, de már nem akarok tovább alkalmatlankodni. Ön is biztos fáradt és pihenni akar. Összeszedem a ruháimat és megyek, új életet kezdeni – a lány csak annyit mondott – 
- Jess vagyok, amit már biztosan tud – igen, a nő tudta, hogy ő az a lány a plakátról, de a nevét nem ismerte, nem követte a divatlapok szereplőit, soha nem érdekelték a sztárpletykák, de nem akarta megbántani a lányt a tudatlanságával. 
- Ó igen, már láttam a házban a plakátjait. Nagyon szép és nagyon fiatal – a lány azért még megpróbált szúrni egyet a nőn.
- Maga hány éves is? – a férfi rászólt.
- De drágám, ilyet kérdezni egy nőtől – de az asszony elnevette magát és hátra dobta a haját, aztán egyszerűen kimondta. 
- Ötven éves vagyok – a lány elámult. Érezte, hogy a nő idős, de ezt nem gondolta volna. Hosszú szőke haja dúsan omlott a vállára, feszes lebarnult bőre egészséget árasztott. – Na és ön kisasszony mennyi idős? – kérdezte meg az asszony.
- Huszonöt éves vagyok – mondta büszkén, mintha a kor érdem lenne. A férfi is elámult, mert nem gondolta, hogy ilyen közel áll hozzá a nő korban. Bár ő a lánynak soha nem árulta el, hogy hány éves, ha szóba került a kora mindig letagadott belőle. 
- Az egyik lányom is huszonöt éves, a fiatalabb – mondta az asszony, aztán elindult az emeletre, de még a fürdőszobából összeszedte az előző napi ruháit, amiket este kimosott, szerencsére megszáradtak. 
- Hol aludt? – kérdezte a férfitól a lány súgva. 
- Az öltözőszobádban – árulta el a férfi és remélte, hogy nem fog haragudni.
- Remélem a dolgaimhoz nem nyúlt – mondta mérgesen. 
- A fésűjét használtam csak. Bocsánat – mondta az asszony, aki közben visszaért az emeletről, már a saját ruhájában. Az éjszaka viselt póló a kezében volt. – Ezt elviszem, és majd kimosva visszahozom – mondta a férfinak. – Mindent köszönök – és már indult is. Aztán még magyarul is visszaszólt. – Nagyon köszönöm, hogy befogadott – a férfi fölpattant és utána szaladt. 
- Felöltözöm, és én is megyek segíteni – mondta ő is magyarul és megfogta a nő karját és megszorította. Nem is tudta miért van még mindig zavarban, hiszen nem történt közöttük semmi, de mégis úgy érezte, hogy Jess rajtakapta őket.
Anna gyalog ment a háza felé és már útközben szedett össze néhány dolgot, amit a szél sodort el és az övé volt. A háza előtt, vagyis az előtt a hely előtt, ami ezelőtt a háza volt, már álltak néhányan a helyiek közül és szedegették a dolgait, majd egy nagy kupacba gyűjtötték. Meglepődött, mert azt hitte, hogy mindent elvisznek, hiszen errefelé eléggé szegények az emberek. A helyi köszönést és megköszönést már megtanulta és most alkalmazta is. Összetette a kezeit és meghajtotta a fejét úgy mondta a szavakat. Az egyik asszony mosolyogva lépett oda hozzá. 
- Jól van? – kérdezte angolul, erős akcentussal, ami a nőnek nagyon tetszett, olyan aranyosan beszélték a nyelvet. 
- Igen, köszönöm – mondta és a dolgait rendezgette. 
- Marad? – kérdezte a nő kíváncsian.
- Szeretnék maradni, csak még nem tudom hogyan és hol – válaszolt.
- Ne félj, minden megoldódik. A tulajdonosnak van biztosítása, ha elmész, akkor megcsináltatja a tetőt és újra kiadja a házat valakinek. Ne menj el, követeld, hogy csináltassa meg – az asszony hálás volt, a tanácsért. 
- Köszönöm – mondta balinézul és megölelte a nőt, aki ezen elcsodálkozott, de csak nevetett. Anna nekilátott összeszedni a még mindig szanaszét heverő dolgait és rendszerezve kis kupacokba pakolta a földön, mikor egy terepjáró állt meg mellette és Tamás szállt ki belőle. 
- Amíg a ház elkészül, addig mindent az én garázsomban tárolhatsz, pakoljunk – mondta és már meg is fogott egy kupac edényt és betette a kocsi csomagtartójába. Már szinte mindent fölpakoltak, mikor az asszony a férfira nézett. 
- Maga szerint is a tulajdonos meg fogja csináltatni a tetőmet? – a férfi elnevette magát. 
- Biztos vagyok benne, hogy megcsináltatja, már hallottam is, hogy embereket keresett a munkára, bár most a szakembereknek rengeteg megrendelése van, de idővel ez is elkészül, addig meg maradhat nálunk – az asszony szabadkozott.
- Nem szeretnék zavarni – a férfi megállt vele szemben és komolyan nézett rá.
- Nem zavar, de az öltözőszoba helyett a földszinti vendégszobába kell költöznie, mert Jessnek szüksége van a kisszobára – Anna hálás volt, de kellemetlenül érezte magát. – Ne izguljon Jess úgyis elutazik, pár nap múlva, szerencsére nagyon kapós és most is elhívták egy munkára. A házzal kapcsolatban, ragaszkodjon hozzá, hogy zárható oldalfalak legyenek, amiket be tud majd csukni vihar esetén. Igaz idén már nem lesz ilyen nagy vihar, de a következő szezonban újra várható viharos erejű szél és esős évszak is. – 
- Maga szerint megcsinálja? – 
- Ne izguljon, meglesz, csak legyen határozott – az asszony mikor már tele volt a csomagtartó, ment és segített kipakolni. A ruháit, azt a keveset, amit megtaláltak, külön rakta és bevitte a férfi házába, rögtön bepakolta a mosógépbe, a férfi mosnivalójával együtt, aztán indult a tulajdonossal való beszélgetésre. Tamás megkérdezte, hogy elkísérje-e és ő belement. Remélte, hogy a férfi jelenléte segít majd a tárgyalásnál. Elindultak és mielőtt bementek a tulajdonos házába, a férfi megfogta a nő karját. – Nyugi. Itt vagyok. Csak határozottan – Anna el is kezdte a megbeszélést és azzal indított, hogy tudja, hogy van a házra biztosítása. A férfi Tamásra nézett és elismerte. Tudta, hogy az évek óta ott lakó férfi már fölvilágosította a nőt. 
- Jól van, megcsináltatom. Amint lesz szakember, meglesz. Addig meg oldja meg valahogy. Lakjon a barátjánál – mutatott Tamásra. 
- Igen, ezt megoldom, de akkor rendes oldalfalakat kell csináltatnia és fa spalettákat, amit vihar idején becsukhatok – a férfi a fejét ingatta.
- Nem, nem, arra nem lesz elég a biztosítás – a nő rögtön válaszolt.
- A bérleti díjat, amit kifizettem, és amíg nem tudok ott lakni, nem kérem vissza, azt fordítsa a helyrehozatalra. Legyen oldalfal, spalettákkal – mondta a nő határozottan. A férfi még mindig a fejét ingatta, de látszott rajta, hogy elgondolkodott.
- Ha lesz oldalfal, akkor emelem a bérleti díjat is – a nő elnevette magát. 
- Emelheti, de csak a következő bérlőnél, velem már megállapodott, egy évet ki is fizettem. Ezen nem változtathat. Ha sokat vitatkozik, akkor magának kell arra az időre fizetnie a szállásomat, amíg nem tudok visszamenni a házba. Mennyi is a lakbér magánál? – fordult oda Tamáshoz és remélte, hogy a férfi megértette, hogy mi forog kockán a válasza miatt. 
- Napi vagy heti árat mondjak? Meddig fog maradni? – kérdezte a férfi.
- Na, jó! A ház meg lesz csinálva, úgy ahogyan kérik, lesz üvegből oldalfal és eltolható védőspaletták fából. Többet nem viszi el a szél, de eltart pár hétig, amíg elkészül. Addig magánál fog lakni és nem kell fizetni érte semmit. Cserébe odaadom azt az utat a tengerig, amit már annyiszor kért. Holnap át küldöm a papírokat – mondta az ingatlanos. Az asszony, mikor kilépett az ajtón a kezét nyújtotta és a férfi belecsapott. Nevetve mentek az autóig. 
- Jó csapat vagyunk – mondta a férfi és a nő nevetett ezen, mert még csak most ismerkedtek meg, de mégis úgy érzi, mindig is ismerte ezt a férfit. Még visszamentek a telekhez és szedegették a nő cuccait, aztán már mikor úgy tűnt, hogy semmi fontosat nem találnak, visszaindultak a férfi házához. – Én már nagyon éhes vagyok – mondta a férfi és reménykedett benne, hogy Jess készített valami ebédet. A nappaliba lépve látta, hogy a lány a medence mellett fekszik egy napozóágyon és egy tálcáról eszik. – Azt hiszem nincs ebéd, nekünk kell magunkról gondoskodni – mondta az asszonynak és rögtön a konyhába ment. Kipakolt a pultra annyi hozzávalót, amit elégnek tartott és nekiállt darabolni. Az asszony is mellé állt és keresgélt a kések között, majd mikor talált egy megfelelőt, akkor ő is segített. Kis tálkákba rakták a földarabolt zöldségeket, aztán a férfi izzította a serpenyőt, az asszony föltette a tésztát főni, és mint egy jó zenekar összedolgoztak. Mikor a kész finom falatokat egy tálra halmozták, az asszony kiment a teraszra a medence mellett pihengető lányhoz.
- Jess, ettél már, elkészült az ebéd, gyere, egyél velünk – hívta. A lány fölkelt és bement hozzájuk.
- Nem is láttam, hogy megjöttetek. Mit esztek? Már ettem, de ez szénhidrát, nem is fér bele a diétámba – hajolt a tál fölé és beleszagolt. – Azért jó illata van, de még a szagolgatással is vigyáznom kell, mert engem még az is hizlal – az asszony nevetett. 
- Soha nem tagadtam meg magamtól egy falatot sem. Imádok enni – mondta és már szedett is, először a férfinak, aztán magának. Jóízűen ettek. Jess újra kiment a teraszra és lefeküdt a napozóágyra. Tamás, miután megették, újra megszólalt. 
- Hogy is volt az az édesség tegnap? Most is jó lenne valami kis desszert – az asszony nevetgélve ment a konyhába. 
- Most valami mást találtam ki – mondta és ezt az finomságot is gyorsan elkészítette. A férfi miután mindent megevett csak annyit mondott.
- Ha itt maradsz, olyan leszek, mint egy bálna. Valami mozgást be kell iktatnom – az asszony észlelte, hogy a férfi már tegezi, de úgy gondolta, csak eltévesztette. Bement a mosókonyhába, kiszedte a ruhákat a mosógépből és kivitte a teraszra, ahol leszúrta a tőle hozott szárító állványt és kiteregette a tiszta ruhákat. A férfi utána ment és megkérdezte - Minek ezzel vacakolni, mikor csak a szárítógépbe kellett volna átpakolnod. -
- Majd meglátod, hogy mennyivel finomabb illata lesz, ha itt a szélben száradnak meg a ruhák. Igazi, nap illat, a nyár illata, a frissesség illata – a férfi csak megvonta a vállát.
- Lemegyek úszni – mondta és már vissza sem nézett. A nő úgy gondolta, az ottlakásért cserébe rendben tartja a házat, ezért összeszedte a takarítószereket és a konyhával kezdte, lemosta a szekrényeket, fölmosott, majd átment a nappaliba, ahol fölporszívózott, aztán fölmosott, letörölgetett. Még nem fejezte be, mikor a férfi visszaért a partról és meglátta mit csinál. – Nem kellett volna. Hetente jön egy asszony a faluból és ő takarít. – 
- Nem baj, ez is kellett, mert kissé lazán takarít az a hölgy – a férfi tudta ezt, de nem tette szóvá, most viszont mikor kiment a konyhába, mintha kifényezték volna, minden ragyogott és nagyon finom illat lengte be a helységet. A nappaliban is öröm volt leülni, annyira észre lehetett venni a különbséget. A férfi ki is kiabált a lánynak.
- Jess, gyere csak be, meglátod, milyen finom illatú lett itt minden. Mivel érted el ezt? – kérdezte még mindig tegeződve és magyarul. Az asszony angolul válaszolt.
- Citromlével. A friss citrom illatát érzitek – a lány undorodva nézett körül.
- Akkor minden ragadni fog? – az asszony megnyugtatta, hogy hígítva használta és nem fog semmi sem ragadni. 
- Most már pihenj te is – szólt rá a férfi, de az asszony még az emeleten is kitakarított. A legvégére a földszinti fürdőszobát hagyta, ahol lezuhanyozott és utána takarította ki. Jess és Tamás a teraszon ültek, mikor végzett, és ő hideg koktélt kevert nekik, alkoholmenteset és azt vitte ki tálcán. – Tudom már mi a terved. Eléred, hogy pótolhatatlanná tedd magad és aztán nem engedünk el soha többé – mondta a férfi mikor belekortyolt a hűs italba. 
- Kitaláltad – mondta az asszony is magyarul. Aztán elmondta Jessnek amit beszéltek. Este az asszony elkérte a férfi laptopját és az otthon maradt lányaival beszélt. Elmondta a vihart és azt, hogy egy kedves család befogadta. Azt nem mondta el, hogy a híres modell az egyik vendéglátója, csak azt, hogy a férfi magyar származású. Mikor visszavitte a laptopot, azok ketten már egy filmet néztek a nappaliban. Az asszony nem akarta őket zavarni, ezért kiment a teraszra és a kellemes szellőben az eget nézte és a tengert, aztán gondolt egyet és lement a partra sétálni. Szerette ezeket az esti órákat a parton, ez volt az igazi béke, ami lenyugtatta a lelkét, ami eddig háborgott a helyzete miatt, de itt a parton békére talált. Már nem bánta, hogy egy idegen házban kell vendégeskednie, már csak a víz csobogása volt, a naplemente, aztán a csillagok és a hold fénye. Leült a homokban, aztán le is feküdt. A férfi így talált rá és lépett oda hozzá.
- Jól vagy? – kérdezte és leült mellé.
- Csodásan vagyok. Olyan gyönyörű az éjszaka – suttogta, mintha nem akarná megzavarni a látványt, pedig ha hangosabban beszél, sem tűnik el. – Nem tudsz aludni? – kérdezte és közben a férfi arcát fürkészte a félhomályban.
- Évek óta alig alszom. Hajnalig kínlódok, aztán kiüt a fáradtság és kezdődik az újabb nap – 
- Ez szörnyen hangzik – mondta a nő.
- Semmi gond, már megszoktam, csak akikkel együtt élek, azok kezelik nehezen ezt. Gondoltam szólok – az asszony ezen elgondolkodott, szeretett volna segíteni. – Ne törd a fejed megoldásokon. Már mindent kipróbáltam – tette még hozzá a férfi. 
- Azért lenne egy ötletem, ha nyitott vagy rá, kipróbálhatnánk. Igazából a lakhatásomat szerettem volna megbeszélni. –
- Nincs ezen, mit megbeszélni. Megkaptam a part felé vezető utat, ezt holnap le is papírozzuk, és addig maradsz, ameddig a házad el nem készül. Nem zavarsz. Jessel meg ne foglalkozz. Ja és nem kell semmiféle módszer. Elvagyok így már évek óta, már nem annyira zavar, csak akkor rossz, ha reggel mennem kell valahová, mert 1-2 óra alvás után kissé nyűgös vagyok. – 
- Csak gondoltam lemondhatnád a takarítónőt, amíg itt vagyok, azzal is spórolnál valamennyit – a férfi elnevette magát. 
- Nem mondhatom le. Az ittenieknek egy ilyen állás a megélhetésüket jelenti, az a nő is egy nagycsaládot tart fönn ebből a bérből. Igaz mikor elmegy, mindig marad még dolgom, de nem küldhetem el – Anna megérintette a karját, szerette volna megsimogatni, de csak megszorította, aztán lelkesen fölállt és húzta magával a férfit is a teraszra, ahol elhelyezkedett a kétszemélyes puha párnákkal telerakott pihenőágyon és hívta maga mellé a férfit is. 
- Na és most megmutatom, hogyan lehet egy férfit elaltatni, úgy, hogy észre sem veszi – nevetett és a férfi fejét az ölébe húzta, aztán elkezdte finoman masszírozni a fejét, a hajas fejbőrét, a homlokát, a halántékát, az orrnyergét, a nyakát, és a vállát is. A férfi élvezettel nyögött, amikor érzékenyebb pontjához ért és becsukta a szemét, átadta magát a kényeztetésnek. Anna kezei egyre lassabban mozogtak, aztán már csak a hajas fejbőrét masszírozta, és amikor látta, hogy a férfi egyenletesen lélegzik, akkor abba is hagyta, de nem tudott mozdulni, mert a feje az ölében nyugodott. Nem bánta, hiszen győzött, a férfi elaludt. Már hajnalodott, mikor megborzongott és szeretett volna takarót magára húzni, ami ott is volt a pihenőágy végében összehajtva, de nem érte el és nem kockáztathatott, hogy a férfi fölébredjen. Óvatosan próbálta elérni a takarót, de hosszú próbálkozás után csak azt érte el, hogy a lábát alá dugta, ami már megkönnyebbülés volt. Közben a férfi fordult és a fejét továbbra is az ölében hagyta, de átölelte az asszonyt. Anna nem bánta, magában a győzelmét ünnepelte. Ő is elaludt és már sütött a nap mikor újra kinyitotta a szemét és a keze a férfi hajába túrt, aki kinyitotta a szemét és mosolygott. 
- Varázslónő – suttogta és elengedte a gyógyítóját végre, és fölült. Kócosan, álmos szemekkel nézett az asszonyra, aki az elzsibbadt tagjait mozgatta. Ekkor jelent meg Jess és sértetten, mint egy kislány panaszkodni kezdett.
- Ti itt turbékoltok, már kora reggel. Nem is jöttél be az ágyba, még hajnalban sem – aztán megállt és nézte őket. – Te ezzel a nővel aludtál, vagyis mi a fene folyik itt? Egy rinocérosszal álltál össze? – Anna úgy gondolta semmi értelme nem lenne védekezni, főleg, mert a lány úgy gondolja, hogy ő egy rinocérosz. Tamás a nőre nézett, aztán a lányra, és látta, hogy a lánynál kell tüzet oltania. 
- Tudod, hogy nem tudok aludni, ne bántsd Annát, csak megpróbált segíteni – a lány megfordult és hatalmas léptekkel ment a ház felé, nem is ment, hanem trappolt. A férfi utána ment és duruzsolt neki. – Drágaságom, ne legyél már ilyen gyanakvó. Megmasszírozta a fejemet, én meg elaludtam. Ezt te is megtanulhatod tőle és te is el tudsz majd altatni – a lány duzzogva nézett vissza.
- Kizárt, hogy ettől én bármit is tanulhatnék. Ő tanulhatna tőlem, hiszen a szemöldöke olyan, mint az őserdő - az asszony fölkacagott és úgy gondolta nem érdemes vitába bocsátkoznia, hiszen ő itt csak egy eltűrt, befogadott lény, egy rinocérosz. Bement a szobájába és elment zuhanyozni, aztán hallotta, hogy a párocska a nappaliban van, amit ő nagy ívben elkerült, és kiosont a házból a teraszon át, és ment a házához. Sajnos itt még semmi mozgás nem történt, bár azt elmondták neki, hogy a nagy vihar sok házat megrongált a környéken és azokat kell legelőbb megcsinálni, ahol nem tudnak hová menni, lakni. Ő szerencsés helyzetben van, hiszen többcsillagos szállása van. Körülnézett még a part menti növényzetben, hogy hátha talál még valamit, amit használni tudna. Szerencsére az iratait és a bankkártyáját végig magánál tartotta, azok megvannak, sőt még a ruhái és cipői közül is szinte minden megvan, csak föl kell őket frissíteni, mert kicsit ázottak. A volt kertjében talált friss citromfüvet, amiből szedett, úgy gondolta, majd teát készít belőle. - Jessre is ráfér egy kis nyugtató tea- gondolta. Hallotta, hogy a lány amiatt rágta Tamás fülét, hogy rendezzenek partit másnap este. Gondolta, hogy mire visszaér a férfi már meg lesz győzve. Az út menti zöldség-gyümölcs árusnál bevásárolt, és megpakolva ment vissza a vendéglátóihoz. Tamás kérdően nézett rá, mikor meglátta a nagy csomaggal. 
- Körülnéztem a háznál, és vettem néhány dolgot – mondta és elkezdett kipakolni. A férfi ott állt mellette és mindent kézbe vett megnézett. Elégedetten forgatta az árukat, aztán a citromfüvet nézegette, amit az asszony a kertjéből hozott. 
- Ez meg mi? – kérdezte.
- Szagold meg – nyomta az orra alá Anna.
- Nem tudom. Valami gyomnövény, nálunk is van a kertben – 
- Citromfű. Finom teát lehet belőle főzni. Nyugtató hatású, kellemes ízű. Majd este iszunk – a férfi mosolyogva súgta.
- Jessnek most sem ártana, olyan feszült. Féltékeny rád – az asszony ezen meglepődött, hiszen ezzel a lánnyal hogyan is versenyezhetne, eszébe sem jutna a férfira úgy nézni. Hálás volt a befogadásért, de ilyen áron, hogy a család békéje fölborult, nem akarhatja, hogy befogadják.
- Keresek másik helyet, amint találok valamit, már itt sem vagyok – mondta halkan. Ekkor a hátuk mögött az ajtóban megjelent a lány és rájuk pirított.
- Már megint itt sutyorogtok kettesben – Anna hirtelen fordult meg és a szava is elakadt rémületében. A férfi mentette meg a helyzetet. 
- Drágám, a holnapi partit beszéltük. Anna segít majd mindenben. Reggel megyünk a városba bevásárolni, arról beszéltünk – a lány belenyugodott ebbe.
- Mit együnk ebédre? - kérdezte. Az asszony fölajánlotta, hogy készít ebédet, külön megígérte a lánynak, hogy neki szénhidrátmentesen főz. Nekiállt és egy sütőpapírra zöldségeket rakott le, amit fokhagymaolajjal, rozmaringgal, sóval és borssal ízesített és berakta a sütőbe. Utána a férfinak készített balzsamecetben pácolt csirkefalatokat. Amikor mindennel készen volt szólt nekik, hogy üljenek asztalhoz és tálalt. A lány először a csirkéből nem is akart enni, csak a sült zöldségeket, de aztán megkóstolta az egyik falatkát és nagyon megtetszett neki és ő is kért. A férfinak a végén édességet is adott, amit az csillogó szemmel vett el a nő kezéből. Mikor a lány már kiment, akkor a férfi odasúgta. 
- Látom már jól ráéreztél az én ízlésemre. De ha így kényeztetsz, vagy többet kell mozognom, vagy olyan leszek rövidesen, mint egy bálna – a nő nevetett, de közben a lányt figyelte, hogy ne vegye észre, hogy ők nevetgélnek. Anna nem ült le velük enni, csak akkor evett, mikor már mindketten kimentek a medencéhez. Gyorsan rendbe tette a konyhát, aztán ment az emeletre takarítani. Bevetette az ágyat, letörölgetett és fölmosott, majd rendbe tette a fürdőszobát is. A délutánt ezután a parton töltötte, ahová Tamásék úgy látta csak ritkán mennek le, mert a medence mellett töltik inkább az idejüket. A tervezett partiról nem sokat tudott, de nekiállt megtervezni az ételeket és a desszerteket, amiket gyorsan és egyedül is meg tudott csinálni. Már sötétedett, mikor visszament a házba, ahol a vendéglátói már vacsoráztak. Anna főzött a citromfűből teát és megkínálta őket. A férfi nagyon dicsérte, a lány megitta, de nem mondott semmit. Anna úgy gondolta, tőle már ez is dicséret, ha nem fitymálja le. Anna ezután rögtön be is vonult a szobájába és nem akart zavarni. Éjjel arra ébredt, hogy szomjas, és elfelejtett magának vizet vinni a szobába. Nem kapcsolt lámpát, a derengő fényben indult el a konyha felé vízért. Látta közben, hogy a nappaliban égnek a fények. Bekukkantott és meglátta Tamást a fülhallgatóval a fején, az ölében laptoppal. Az órára pillantott és hajnali három volt, odalépett a férfi elé, hogy észrevegye.
- Nem tudsz aludni? – kérdezte a férfi. 
- Csak vízért jöttem ki. Na és te nem alszol? Nincs, aki elaltasson? – a férfi levette a fülhallgatót, letette a laptopot és odahúzta az asszonyt, a fejére tette a kezét. 
- Tegyél ma is csodát velem. Nyomogasd meg a fejemet, kérlek – Az asszony elhelyezkedett a kanapén és a férfi fejét az ölébe húzta, majd nekiállt a masszírozásnak, közben beszélgettek, a másnapi előkészületekről. Az asszony elmondta mit is gondolt ki elkészíteni, amit a férfi csodálkozva kérdezett. 
- Ezeket mind te egyedül meg tudod csinálni? – 
- Nem nagy dolog. Megoldjuk – közben látta, hogy a férfi egyre jobban élvezi a kényeztetést. – Csukd be a szemed és próbálj meg elaludni – súgta. A férfi úgy is tett és egy idő után már látta is, hogy elaludt. Óvatosan engedte le a fejét és egy párnát tett be alája, aztán betakarta, majd ő bement a szobájába, de a lámpákat lekapcsolta a nappaliban. Reggel korán fölkelt és nekiállt a konyhában egy készletfölméréshez. Listát készített, arról, amit be kell szerezni. Reggelit készített és a kávét bevitte a nappaliba a férfinak, aki még mindig aludt. Mikor a férfi kinyitotta a szemét a mosolygó Annát látta maga előtt. – Néhány dolgot be kell szerezni – mondta és a listát a férfi kezébe adta. Tamás fölült, belekortyolt a kávéjába és elégedetten csettintett. 
- Ezt meg tudnám szokni – a nő nevetett.
- Mit is? – kérdezte, bár sejtette, hogy mi az, amit eddig a férfi nem tapasztalt meg a modell barátnőitől. 
- Az éjjeli kényeztetést, elaltatást, a reggeli kávét ébresztéskor, és ezt a mosolyt – mondta a férfi. – Na, akkor készüljünk, mert mennünk kell a városba, itt ezeket nem kapjuk meg – lobogtatta a listát. Miután elkészült, egy papírt tűzött a hűtőre, hogy a városba mentek vásárolni. Jess még aludt, mikor elindultak. Anna élvezte a vásárlást a férfival, mert lényegre törő volt. Csak a listán szereplő dolgokat akarta megvenni, de az asszony még bepakolt jónéhány dolgot, ami közben jutott eszébe. Amikor hazaértek, Jess duzzogva fogadta őket. 
- Már megint engem mindenből kihagytok – mondta Tamásnak. A férfi vigasztalta.
- Te úgyis utálsz élelmiszerboltba menni, ezt mi megoldottuk. Esetleg segíthetsz a konyhában az esti menü elkészítésében – ajánlotta, bár tudta, hogy a lány nemet fog mondani. 
- Nem jobb lett volna egy catering céget megbízni? – kérdezte a lány. 
- Semmi gond, egyedül is megoldom – mondta az asszony és már neki is látott a sütésnek. Délután, mikor az első vendégek megérkeztek, az asszony visszavonult a szobájába és ő is átöltözött. Szerencsére az egyetlen elegáns ruhája és magassarkú szandálja megúszta a vihart, mert azokat ki sem vette a bőröndjéből, mióta itt volt a szigeten. Mielőtt visszament a konyhába még belenézett a tükörbe és kissé idegenül érezte magát ilyen elegánsan. Ő a laza és kényelmes dolgokat részesítette előnyben. Jess tündökölt a háziasszonyi szerepben. A vendégek le voltak nyűgözve a finom falatoktól. Mindenki dicsérte a feltálalt dolgokat. Az egyik házaspár Tamástól kérdezte, hogy milyen céggel dolgoztattak, mert még ilyen finomságokat eddig itt a szigeten nem ettek. Ekkor a férfi odahívta Annát és bemutatta.
- Ő itt Anna, akinek a házát elvitte a szél, és amíg újra föl nem építik, addig velünk lakik, a szomszédunk volt. Ő készített mindent, amit itt láttok - mutatott a finomságokkal dúsan megrakott asztalra. A házaspár még egyszer megdicsért mindent, sőt az feleség a receptekről érdeklődött. Anna elmesélte mit hogyan készített, és megígérte, hogy leírja a recepteket és átküldi e-mailben. A többi vendég is odajött és mindenki odavolt az asszony készítette dolgokért. Az egyik fiatal házaspár rögtön föl is kérte, hogy menjen át hozzájuk is, mert ők is összejövetelt terveznek és jó lenne, ha az asszony készítené az ottani ételeket is. Anna megígérte nekik, hogy elmegy és segít. Volt olyan házaspár, akik a gyerekeik mellé kerestek segítőt, amikor ők el akarnak utazni pár napra. Anna ezt is elvállalta. Jess is elégedett volt, hallotta meg Anna, mikor azt mondta az este végén Tamásnak.
- Végre megszabadulunk tőle – a férfi láthatóan nem örült a sok felkérésnek, de azért azt mondta a nőnek, hogy ne legyen szégyenlős és jól kérje meg az árát a munkájának, hiszen ezek itt mind nagyon gazdagok és meg tudják fizetni. Az elkövetkező napjai az asszonynak munkával teltek. Amikor a partit szervezte, akkor előző nap már ott aludt a családnál és csak másnap ment vissza Tamásékhoz. Aztán amikor a gyerekekre kellett vigyázni, akkor már csütörtök reggel elment és csak hétfőn ment vissza. Ezen a hétvégén Tamás többször is meglátogatta és játszott a gyerekekkel, együtt evett velük. Elmondta, hogy Jess nemsokára újra elmegy, de lehet, hogy ő is, mert kapott egy fölkérést amerikából egy verseny zsűrijébe. Anna elcsodálkozott ezen.
- Te valami híresség vagy? Bocsánat, hogy ilyen tudatlan vagyok, de hozzánk nem sok minden jutott el.  –
- Nem haragszom. Mi eléggé rétegzenét játszottunk. Kemény rockot, metál zenét, azt nem mindenki ismeri. Aztán meghalt az énekesünk és én abbahagytam. Már csak zenéket írok, más bandáknak – Anna szerette a metál zenét, és ismerte is, de nem tudott rájönni, hogy Tamás melyik bandában játszott, aztán, mikor a férfi egy fiatalkori képüket megmutatta, akkor már tudta, hogy mennyire szerette a zenéjüket. Amíg a gyerekek délután aludtak ők a teraszon beszélgettek. Az asszony kérdezgette, hogy hogyan került Amerikába, aztán kiderült, hogy a férfi soha nem is lakott Magyarországon, mert a szülei még a nagy háború idején elmentek és ő már az USA-ban született, de a magyar szülőkkel otthon mindig magyarul beszéltek, és amikor szünetekben a nagymamához jött nyaralni akkor is gyakorolta a nyelvet. 
- Semmi akcentusod nincs – dicsérte meg az asszony. 
- Az igaz, de írni és olvasni nem tanultam meg magyarul, az nehezen megy. Csak amerikai iskolába jártam – Anna megköszönte a férfinak a sok lehetőséget, amit általuk szerzett. Eléggé jól keresett, és a naptára már tele volt a megbízásokkal. Többen is hívták gyerekre vigyázni és partikra főzni, szervezni is. Mikor végre újra Tamáséknál volt, Jess már csomagolt. 
- Gyere te is velem – könyörgött a férfinak, de az halogatta az utazást.
- Még nem is biztos, hogy elvállalom ezt a zsűrizést, nagyon lekötne, hónapokig alig tudnék visszajönni. – 
- Legalább kihasználnánk a Los Angelesi házunkat is – mondta neki a lány. – Amikor idejöttünk, én azt hittem, hogy többet leszünk ott és nem itt lesz a főhadiszállásunk – Tamás látszott, hogy szeret itt lenni, imádja ezt a nyugalmat. 
- Egy hét múlva megyek – búcsúzott a lánytól, mikor kivitte a reptérre. Aznap este kettesben voltak a villában. Az asszonynak sem volt megbízatása aznapra. – Erre a hétre már ne is vállalj semmit, ha kell, kifizetem a béredet, nekem dolgozz – kérte Tamás mikor hazaért. – Neked is kell a pihenés. Az utóbbi napokban alig láttunk – panaszkodott. Anna megígérte, hogy nem megy sehová ezen a héten. 
- Mit vacsorázunk? – kérdezte a férfi – Igazából nem vagyok nagyon éhes, csak innék egy pohár bort – mutatta az asszonynak az üveget, amit ajándékba kapott. Anna elnevette magát.
- Van egy ötletem, ne rettenj meg tőle – mondta és már ment is a konyhába. Elővett egy nagy fej lilahagymát és kivette a sajtokat a hűtőből és felkockázta egy tálra, majd egy fürt szőlőt tett még mellé és vitte a medencéhez. A férfi kitöltötte a finom chilei vörösbort. A nő egy kocka hagymát, egy kocka sajtot és egy szem szőlőt tett a férfi kezébe, aztán a kezébe adta a bort és bíztatta- Mindenből egy kicsi, aztán egy korty bor. Meglátod, milyen finom. – a férfi megpróbálta és elámult az ízek orgiájától a szájában. 
- Ettől majd bűzös lesz a leheletünk – mondta. Az asszony nevetett. 
- Kit érdekel? Majd fogat mosunk. De ezt nem lehet kihagyni – ő is vett egy falatot és kortyolt, aztán még egy adagot kellett szeletelni, mert ez gyorsan elfogyott. Ekkor kezdődtek meg a békés és boldog napjaik. Jókat nevettek, bolondoztak. Nem volt feszültség, mint akkor, mikor Jess mindig panaszkodott valami miatt. Este az asszony kényeztetése mellett, a férfi mindig el tudott aludni. Ezt már olyan szintre fejlesztették, hogy a férfi beparancsolta a nőt az ágyába és ott feküdt az ölébe. Az asszony újabb ötletekkel állt elő, már a lábmasszírozást is bevetette, ami szintén nagyon tetszett a férfinak, azon is el tudott aludni. Az első éjjel után egymás karjaiban ébredtek. A férfi erősen szorította a nőt, és az mikor fölébredt nem tudott szabadulni, de igazából nem is akart, mert kellemes volt az ölelés. Már nem is emlékezett arra, mikor érte ilyen gyengédség. Bár tudta, hogy ez nem igazán neki szól, csak álmában öleli a férfi. Érezte, hogy kívánja, és egyre bensőségesebben érinti, simogatja. Megpróbálta fölébreszteni, szólítgatta, de az csendre intette.
- Nyugi, nem lesz semmi baj. Ne mozdulj, csak maradj itt nyugodtan – suttogta a férfi és tovább simogatta, nyúlt bele a bugyijába. Anna már nem bánt semmit, mert nagyon fölizgult a simogatástól, és mikor megérezte a férfi hatalmasra nőtt erekcióját, már ő is elvesztette a fejét és nem bánta, hogy a férfiassága betolakodik a bugyijába és utat keres a hüvelyébe. Föl volt izgulva és a behatolás nagyon könnyen ment, csak becsusszant és aztán nem mozdult, ott volt teljes terjedelmében és kitöltötte. Csodás érzés volt. Az asszony képtelen volt nem mozdulni, mire a férfi próbálta csitítani. – Nyugi, nyugi, ha megmozdulsz, mindjárt vége lesz, mert nem bírom tartani magam – már tövig benne volt és ekkor Anna apró mozdulatokat tett, mert kellett, muszáj volt, vitte a vére. Ettől a férfi is annyira izgalomba jött, hogy nekiállt ritmusosan mozogni, aztán hatalmasat kiáltott és szorította a nőt, aki érezte a hüvelyében a lüktetést, aztán az utolsó lökésnél már ő is rángatózott a gyönyörtől. A férfi maga felé fordította és csókolta, szorította, aztán újra belehatolt és már nem állt meg, nem kérte a nyugalmat, veszettül rohant az újabb csúcsok felé. Már sütött a nap, mikor telefoncsörgésre riadtak. A férfi kinyúlt az ágyból és fölvette a telefont.
- Jess. Itt semmi újság. Veled mi van? – kérdezte és közben Annát ölelte. Röviden beszéltek, a lány csak a férfi érkezésére volt kíváncsi. Tamás biztos volt benne, hogy várni fogja a reptéren, de nem lesz egyedül, odacsődíti majd az újságírókat is, minden bulvárlaptól. Imádta, ha címlapokon szerepelhet. Mikor végre letette a telefont, újra a nőt csókolta és simogatta, de Anna kicsusszant a kezei közül és indult a fürdőszobába. – Most mi bajod van? Szakítok vele. Megmondom neki, hogy vége – szólt az asszony után. 
- Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd én leszek az a szemét nő, akivel megcsalnak valakit – mondta és nekiállt zuhanyozni, bár tudta, hogy ezt a mocskot nem tudja lemosni magáról. A férfi is beállt mellé a zuhany alá és békíteni próbálta.
- Nem tettél semmi rosszat. Én voltam, aki rád repültem. Annyira megigéztél a lényeddel. Elvarázsoltál. Nem vetted észre, hogy egy ideje már nem tudok másra gondolni, csak rád? – Anna próbált kibújni az öleléséből, de aztán elgyengült, mert vonzotta ez a férfi és újra szeretkeztek a zuhany alatt. Amikor végeztek, a férfi leült vele szemben és komolyan megígérte, hogy véget vet a kapcsolatnak Jessel. Nem akarok telefonon szakítani, de amint ott leszek Los Angelesben, beszélek vele. Nem lesz könnyű, de véget vetek ennek, hiszen már egyáltalán nem voltunk boldogok. Már teher volt, mikor megérkezett, csak nyafogott, egyáltalán nem csináltunk együtt semmit. Veled, minden annyira más. Veled boldog vagyok, imádok veled együtt lenni – az asszony nem nyugodott meg, rosszul érezte magát, a gaz csábító szerepében, de ellenállni sem tudott a férfinak. Amikor Tamás elutazni készült már mind a ketten könnyeztek. – Hívni foglak – ígérte és hosszan csókolta. – Azt azért tudnod kell, hogy ilyen öreg barátnőm még nem volt – simogatta meg az asszony arcát. 
- Ha azt hiszed, hogy most ezzel megnyugtattál, akkor tévedsz. Nagyon rosszul érzem magam – A férfi elment. Anna nem találta helyét a házban. Nekiállt kitakarította, mindent lesikált, aztán válaszolt néhány hívásra és elárasztotta magát munkával. Az egyik családnál születésnapi partit kellett szerveznie egy kis hercegnőnek, ami annyira jól sikerült, hogy az apuka azt javasolta neki, hogy hozzon létre egy céget, ezekre a rendezvényekre, vegyen föl néhány helyi alkalmazottat és tanítsa be őket, mert látta, hogy az asszony milyen sokat dolgozik egyedül a rendezvényért. Anna elgondolkodott ezen és másnap utána is nézett a lehetőségeknek. Aztán az egyik családnál a szülők elutaztak pár napra és a kicsiket a nagyszülőkre bízták, de azok már nem bírták a huszonnégy órás felügyeletet és ahhoz kértek segítséget az asszonytól. Anna örült, hogy el van foglalva és nincs ideje az érzelmeivel foglalkozni, főleg azért, mert Tamás csak egyetlen egyszer hívta, mikor megérkezett, utána csak rövid üzenetek érkeztek tőle. Anna pár naponta elment megnézni a házánál folyó munkálatokat és nagyon elégedett volt. Az üveg oldalfalak már be voltak helyezve és mind sínen mozogtak, és már csak a védő spalettákat kellett elhelyezni, aztán már költözhetett is. Már két hét is eltelt, mikor az interneten látta meg a hírt, hogy Tamás elvállalta az énekverseny zsűrijének feladatát. A férfi nem írt erről. Az asszony ezt a kapcsolatot már el is engedte. Érezte, hogy a férfi nem tudott szakítani és most kellemetlenül érzi magát és inkább nem jön vissza. Belevetette magát a vállalkozás szervezésébe, embereket keresett, sok helybeli asszonnyal beszélgetett és néhányat föl is vett. Ezután a rendezvények szervezése még magasabb színvonalon folyt. Már előre elkészítette az ételt egy étteremben, amit kibérelt és egy estére több rendezvényt is el tudott vállalni. A magas színvonalú szolgáltatása nagyon népszerű lett a szigeteken. A gyerekfelvigyázást sem engedte el, mert szeretett a kicsikkel lenni, de ott is felvett néhány segítőt, akiket kipróbált és ki tudott közvetíteni. A helyi polgármester kedvence lett az asszony, azzal, hogy ennyi embernek tudott munkát biztosítani. Mikor végre elkészült a háza, mindent visszahordott és berendezkedett. Nagyon elégedett volt a házzal. Az előzőhöz képest sokkal jobb lett. Abban már nem reménykedett, hogy Tamás vissza fog jönni, és azt is érezte, hogy ha visszajön, akkor sem lesz közöttük semmi. Az interneten azt olvasta, hogy a híres rockzenész nagyon népszerű zsűritag és mindenféle eseményeken a híres modell kedvesével jelenik meg. Anna egy percig sem reménykedett abban, hogy ebből igazi kapcsolat lesz, de azért még nosztalgiával gondolt azokra a napokra, amiket együtt töltöttek. A nő élete sikeres lett, és ha belegondol, ennek a sikernek az elindításában Tamásék is közreműködtek. Aznap este is az egyik háznál nagy partit szerveztek. Az asszony különleges falatokat tervezett, amiknek remélte, hogy nagy sikere lesz. A munkatársainak már megsütötte a falatkákat és tesztelte rajtuk, ott sikert aratott vele, remélte, hogy a parti résztvevői is így ítélkeznek majd. A vendégek még nem jöttek, amikor ők már fölvonultak a part menti medencés házba. Az asszony már volt itt még a vállalkozása kezdetén, de akkor még mindent egyedül csinált. Ezen az estén már segítői is voltak, és nem neki kellett mindenre gondolni. Azért az asszony mindenre odafigyelt. A vendégek sorban érkeztek, az emberei tálcákkal jártak körbe, amiken a falatkák és a poharak voltak italokkal, de volt egy italos pult is, ahol mindenki kívánságát teljesítették. Az asszony éppen pihenőt adott az ott teljesítő emberének és ő állt be a pultba kiszolgálni, mikor meglátta közeledni Tamást. A férfi nem vette őt észre, csak odaszólt, hogy egy pohár vörösbort kér, de nem nézett felé, a medence körül figyelte az embereket, mint aki keres valakit. Anna átadta a bort és közben azt mondta magyarul.
- Egészségedre – a férfi megpördült és ámulva nézett az asszonyra. 
- Mondták, hogy itt leszel, de nem gondoltam, hogy dolgozol – mondta zavartan.
- Szép estét! – mondta a nő és már fordult is oda a közeledő vendéghez. – Mit adhatok Uram? – a férfi fürkészve nézte a nőt és azt látta, hogy nagyon sápadt. 
- Egy pohár vizet kérnék – mondta és mikor a nő kitöltötte a férfi odahajolt és halkan mondta – Igya meg, akkor mindjárt jobb lesz – Anna belekortyolt és tényleg jobban érezte magát. – Na és most nagy levegőt vegyen és fújja ki – diktálta a teendőket a férfi. Szerencsére közben megérkezett a pincér, akit leváltott és beállt a pult mögé. A férfi átfogta Anna vállát és elvezette őt, egy csendes zugot keresve, ahol le tudta ültetni. Szerencsére a munkatársai már nélküle is boldogultak, nem vette senki észre, hogy ő eltűnt.  – Jobban van? – kérdezte a férfi. 
- Jobban, köszönöm – mondta és csak most nézte meg azt, aki kimentette ebből a kínos helyzetből. Föl akart állni, de a férfi nem engedte.
- Maradjon még egy picit, mert úgy látom, aki elől elmenekült, most magát keresi – a nő is látta, hogy Tamás feléjük tart. Anna segélykérőn nézett a férfira, mintha azt kérdezné, most mit csináljak. – Megoldjuk – mondta a férfi határozottan és magához húzta a nőt, a fejét a vállára fektette és simogatta a haját. Kívülről, ez nagyon bensőséges helyzetnek látszott, ezért Tamás meg is állt és nem jött oda. A férfi odasúgta még közelebb hajolva. – Azt hiszem sikeres volt a hadművelet. – 
- Köszönöm – mondta az asszony és még mindig a férfi vállán pihentette a fejét. Szerette volna becsukni a szemét és eltűnni innen, de sajnos nem rendelkezett ilyen csodatévő tehetséggel, így hát maradt és befejezték a kiszolgálást. Tamás végig szemmel tartotta őt, de nem ment oda hozzá, mert a megmentője végig mellette volt. Mikor végeztek, az asszony bepakolt a kocsiba és az embereivel visszaküldte az edényeket az étterembe, de ő már nem ment velük. A férfi, aki még mindig vigyázott rá, megfogta a karját és a kocsijához kísérte a nőt. 
- Hazaviszem – mondta és már indított is. Anna nem is mondta, hogy hol lakik, a férfi mégis tudta és a háza előtt állt meg. 
- Tudta, hol lakom? – kérdezte csodálkozva. A férfi nevetett és kinyitotta neki az ajtót. 
- Ha tudná, hogy én milyen sokat tudok magáról – mondta a titokzatos megmentője. 
- Ez azért, egy kissé ijesztő is – mondta az asszony. 
- Remélem, nem fél tőlem? – kérdezte a férfi. A nő fürkészve nézte a férfit és próbálta fölidézni, hogy hol láthatta.
- Találkoztunk már? – kérdezett vissza. A férfi komolyan nézett rá. 
- Láttam, amikor az első partit szervezte, engem nem vett észre, miért is vett volna. A húgomékkal voltam ott, aztán láttam a parton a homokban csókolózni Tamással, mikor Jess elutazott, aztán láttam több partin is, amiket szervezett utána. Úgy láttam mindig nagyon szomorú volt, de annyi erőt láttam magában, ami fölkeltette a figyelmemet. Irigyelni kezdtem, az erejét, a tartását. A húgom szerint mi egyformán magányosak vagyunk. Ma figyeltem, mert tudtam, hogy Tamás hazajött, és itt lesz ő is. Hát ennyi. Jókor voltam jó helyen, hogy meg tudjam menteni – Anna hálálkodni kezdett.
- Nagyon hálás vagyok, amiért kimentett. Engem nagyon váratlanul ért Tamás megjelenése. Amikor elment, azt mondta egy hét múlva jön vissza, és együtt leszünk. Azóta eltelt majdnem fél év, és most itt van. Már nem akarok vele beszélni, nem akarom őt meghallgatni – aztán kiszállt a kocsiból és elindult a kis úton a háza felé, de még visszaszólt. – Szerzett nálam egy csillagot. Szép álmokat! – rögtön bebújt az ágyába, de hajnalig nem tudott elaludni, aztán olyan gyorsan eljött a reggel. Fáradtan állt meg a teraszán és nyújtózkodott, de kissé ledermedt, mikor meglátta Tamást közeledni a part felől. Berohant a házba, és ekkor kopogtak a bejárati ajtón. Rohant kinyitni és megkönnyebbülten látta, hogy a megmentője áll ott egy papírpohárral, amiben forró kávé volt. 
- Tudtam, hogy van, valamilyen szuperképessége! – mondta a férfinak, akinek kivette a kezéből a kávét és húzta be a házba. A férfi nem számított ilyen heves fogadtatásra, csak gondolta benéz, hogy a nő, hogy van. Anna szorosan elé állt és odasúgta. – Most is meg kell mentenie – a férfi rögtön megértette a helyzetet, mikor meglátta Tamás föllépni a teraszra.
- Szerintem, ezt meg kellene beszélnetek. Ha kell, itt maradok, de beszélj vele – súgta, de úgy, hogy a kívülálló azt hihette, hogy megcsókolta, pedig nem ért össze a szájuk.
- Anna, beszélnünk kell – kezdte Tamás szomorúan, aztán még hozzátette – négyszemközt. – 
- Elmenjek? – kérdezte a férfi az asszonyt, aki odasimult hozzá és úgy mondta. 
- Maradj. Nincsenek titkaim előtted. Hallgasd meg, mit akar mondani – Tamás, szenvedő arcot vágott és vörös szemeiből az tűnt ki, hogy ő sem aludt ezen az éjjelen. 
- Megbántottalak. Anna, én nem ilyen vagyok. A körülmények áldozata lettem. Azzal az elhatározással mentem el, hogy szakítok Jessel, aztán jövök vissza és együtt leszünk. Boldog voltam veled. Azt hittem, hogy végre eljött az életembe az a nő akivel, mindig együtt szeretnék lenni. Aztán Los Angelesben Jess azzal várt, hogy terhes. Nem dobhattam ki ilyen állapotban. Neked képtelen voltam elmondani a dolgot, aztán teltek a hetek és már lemondtam mindenről, kettőnkkel kapcsolatban, mikor Jess szakított velem és azt is elárulta, hogy nem is tőlem van a gyerek. Ekkor már benne voltam a zsűriben, és nem tudtam elszabadulni, de nem volt olyan nap, amikor ne gondoltam volna az együtt töltött időkre. Szeretlek Anna. Látom, te tovább léptél, de ha egy icipici reményt is adsz, hogy várjak, akkor én itt vagyok. Bocsi Dick, de szeretem őt – mondta szinte egy szuszra és a férfira nézett, aki átölelte nő derekát és a hátát simogatta bensőségesen. Anna szembe fordult Tamással, de a férfi kezét átkulcsolta a hasa előtt és a hátával nekidőlt a férfinek. 
- Amikor elmentél, vártalak vissza. Én is azt hittem, hogy mi együtt leszünk, de aztán nem jelentkeztél. Összetörted a szívemet. Fájt nagyon, de jött ő, és elfeledtette velem a fájdalmat – ekkor szembefordult a férfival és az érezte, hogy a nő mit akar, ezért megcsókolta. A csók nagyon gyengéd volt, nem is tartott sokáig, de Tamásnak elég volt, hogy megértse, itt már nincs keresnivalója. 
- Értem – mondta szomorúan. – Kívánom, hogy legyél boldog! – mondta, bár ez nem tűnt szívből jövő kívánságnak, inkább csak udvarias gesztus volt. Ezután lassan, de otthagyta őket, a teraszon keresztül ment ki, a part felé. Anna kicsit hátrébb lépett és nagyot sóhajtott, de a köveket a mellkasáról nem sikerült neki legurítania, úgy érezte agyonnyomják. 
- Dick? – kérdezte – Fanny bátyja vagy? – 
- Igen, lebuktam. Már te is mindent tudsz rólam. – 
- Mindent azért nem. Mikor a nevedet hallottam, akkor ugrott be, hogy ki lehetsz. Te vagy a fotós – a férfi nevetett. 
- Mondtam, hogy mindent tudsz. Sajnálom, hogy így alakult a kapcsolatotok. Biztos, hogy az események ismeretében sem akarsz vele lenni? Nem unszollak, csak kérdezem. Engem meg bármikor használhatsz védőbástyaként. Én leszek a te titkos szeretőd. Ha kell, terjesztem is, hogy milyen fantasztikus vagy az ágyban – az asszony morcosan nézett rá. 
- Mi itt befejeztük a kapcsolatunkat. Köszönöm, hogy segítettél, de nem kívánom folytatni a játékot. – a férfi úgy tett, mint aki haragszik.
- Egyéjszakás kaland lettem? Tegnap ismerkedtünk meg, ja és még a nevemet sem tudtad, és már az enyém lettél, most meg már ki is dobsz? Ezt nem vártam tőled. Kegyetlen vagy – Anna elnevette magát. 
- Ha ilyeneket terjesztesz rólam, akkor elveszem, a tegnap éjjel adott csillagot – a férfi odalépett hozzá és átölelte a derekát és magához húzta. 
- Azt a csillagot nem adom! – közelített a nő szájához és már majdnem megcsókolta, mikor torokköszörülést hallottak a teraszról. Tamás jött vissza és lépett be az ajtón. Ebben a pillanatban az asszony volt, aki befejezte a mozdulatot és megcsókolta a férfit, majd a belépő Tamásra nézett. 
- Segíthetek még valamiben? – kérdezte az asszony lihegve a csóktól, ami kissé meglepte, mert olyan heves volt. A férfi szomorúan és halkan beszélt.
- Szeretnélek meghívni titeket vacsorára. Nem akarom, hogy ez a kapcsolat így érjen véget. Úgy éreztem, mi nem csak szerelmesek, de barátok is voltunk – nézett a nőre, akinek majd meghasadt a szíve ebben a pillanatban. Kibontakozott Dick öleléséből és odalépett Tamáshoz, megfogta a kezét és a szemébe nézve mondta. 
- Igen, én is úgy éreztem, hogy barátok is vagyunk, nagyon egy hullámhosszon voltunk. Sajnálom, de a vacsorát nehéz lesz összehozni, mert be vagyok táblázva, szinte minden napra van valamilyen rendezvény, amire készülnöm kell. Majd egyeztetünk és szólok, mikor tudok menni. Meddig maradsz itt? - 
- Maradni szeretnék, már nem írtam alá több évadot, a zsűriben való munkához – mondta a férfi és megszorította a lány kezét, aztán Dickre nézett. – Mindkettőtöket várlak – ezután elment. Dick odalépett az asszonyhoz. 
- A mi kapcsolatunk akkor mégis hosszabb távú lesz? – kérdezte. Anna nem bánta, hogy újra átöleli és magához húzza, nevetett és átkarolta a férfi nyakát.
- Amennyiben vállalod, még azt a vacsorát megejtjük, aztán majd meglátjuk mi lesz – a férfi már nem viccelt, teljesen komolyan kérdezte. 
- Te azt fontolgatod, hogy megbocsátasz neki, ha jól értelmezem a reakcióidat? – kérdezte. Anna is komoly volt, odahajolt a férfi füléhez és belesuttogta.
- Győzz meg, hogy ne bocsássak meg. Bizonyítsd be, hogy veled jobb – a férfit nagyon fölizgatta ez a fülbe suttogás, a nő lehelete a fülénél, a nyakában érezte a levegővételét és a szája olyan közel volt, mintha csak arra várna, hogy ő birtokba vegye. Nem is tudott ellenállni tovább és csókolni kezdte a nőt. Anna nem tolta el, nem ellenkezett, átadta magát a csóknak, aztán még sokáig álltak ott összeölelkezve. 
- Tamás, ha eddig kételkedett is a kapcsolatunkban, most szerintem meg lett győzve – súgta a férfi és megfordította a nőt, aki láthatta, hogy Tamás még mindig ott áll a partra vezető ösvényen és visszafelé néz. – Segíts! Mivel tudnálak még meggyőzni, hogy engem válassz? – kérdezte a férfi. 
- Nem adhatok ötleteket, ezt neked kell kitalálni – a férfi már föl is ragyogott.
- Van egy ajánlatom. Egy fotózásra kértek föl, van egy termék, amit egy reklámújságba kellene lefotóznom, amit egy héten belül a szigetek összes postaládájába beledobnak. Arra gondoltam, hogy rólad készítenék képet, ahogyan éppen azt az ételt eszed. – az asszony ezt nem tartotta jó ötletnek.
- Én erre nem vagyok alkalmas. Kérj fel egy fiatal nőt, olyan szép lányok vannak itt a szigeten - 
- Nekem egy szőke, érett nő kell, akinek mindent elhisznek, még azt is, hogy ez az étel jó. –
- Na és nem jó? – kérdezett vissza. – Ha nem jó, akkor nem fogok senkit becsapni, mert hiteltelen leszek – a férfi leállította.
- Nem tudom milyen, még soha nem kóstoltam. Menjünk el hozzám és megkóstoljuk, aztán ha ízlik, akkor lövök néhány fotót – Anna beleegyezett. A férfi kocsijával mentek a házához. A háza nagyobb volt, mint a lányé, és sokkal kényelmesebb is. Itt is volt medence. 
- Hányan laktok itt?- kérdezte, mikor körülnézett.
- Egyelőre egyedül, de arra számítok, hogy majd az életem szerelme is ideköltözik és együtt fogunk itt élni – az asszony hirtelen megdermedt és megfordult. 
- Van valakid és miattam most nem tudsz vele lenni? – kérdezte riadtan. A férfi nevetve helyesbített. 
- Ha megtalálom, életem szerelmét, de egyelőre még csak keresem – mondta. Az ételt gyorsan elkészítették. A férfi hozta is a fényképezőgépét és nekiállt kattintgatni. Anna megkérdezte.
- Nem kellett volna előtte sminkelnem, vagy legalább fésülködnöm? – a férfi beletúrt dús szőke hajába és azt mondta.
- Ez így tökéletes – Anna többször is elnevette magát, mikor emelte a villáját és a férfi rászólt, hogy állj. Aztán megengedte, hogy bekapja a falatot. 
- Ez nem is rossz. Gyors és finom, ha nem esik jól főzni, akkor csak előkapom és pillanatok alatt kész. Ehhez adom az arcomat – mondta és meg is ette az ételt. Dick megmutatta a képeket az asszonynak, aki elcsodálkozott, ő soha nem látta ilyennek magát. 
- Te jó fotós vagy! – dicsérte a férfit, aki már ki is választotta a képet és továbbította a megrendelőnek. 
- Köszönöm. Kapok még egy csillagot? – az asszony nevetett. 
- Miért gyűjtöd a csillagaimat? Mire számítasz? – kérdezte.
- Nem tudom hány csillagot lehet beváltani valami nyereményre, de én úgy gondoltam, gyűjtöm, aztán, majd ha eljön, az ideje beváltom – Anna elgondolkodva mondta.
- Jó cselekedetekért kapsz csillagot, ha már van öt, na, nem, ha már van tíz csillagod, akkor egyet kívánhatsz, és én azt teljesítem. De tízszer nagyon jónak kell lenned, hogy kívánhass - a férfi csak ennyit mondott.
- Még nyolcszor kell jónak lennem, mert már van két csillagom nem? – A férfi telefonjára üzenet érkezett, amit elolvasott és mutatta az asszonynak is. 
- „ezt a képet választottuk. Mindenkinek nagyon tetszik. Küldjük a kifizetést. A következő számban föl is használjuk a képet.” – 
- Anna, te voltál a jó! – mondta és leült az asszony mellé úgy nézte. 
- Miért nézel? – kérdezte az asszony.
- A titkodat szeretném megtudni. Van valami, ami vonz, ami a képen is látszott, de nem tudom megfejteni – az asszony egyszerűen válaszolt.
- Semmi titkom nincs. Szabad vagyok és minden tehertől mentes – a férfi ettől nem lett okosabb. Anna fölállt és indulni készült. Be kell mennem a központomba, mert elő kell készítenem a következő megrendelést. -
- Mehetek veled? Készíthetnék ott is néhány képet. – kérte Dick. Mielőtt elindultak a férfi még egy papírt is aláíratott az asszonnyal, hogy engedélyezi a képek fölhasználását, aztán megkérdezte.
- Hogyan kéred a pénzt, átutalással vagy kp-ban? – Anna elcsodálkozott.
- Milyen pénzt? – 
- Most írtad alá a szerződést, modell voltál, ezért fizetni fogok, mert elfogadták és leközlik a képet. Én azért kapok pénzt, mert lefotóztalak, te meg azért, mert hagytad magad – Az asszony mosolyogva csak annyit mondott.
- Meghívhatsz egyszer valahová enni. Nekem annyi elég lesz – a férfi elégedetten gondolt a közös vacsorára, amit már tervezgetni is kezdett.
- Oké, meghívlak, de a béredet akkor is ki kell fizetnem – Anna csak mosolygott.
- Ezt még megbeszéljük. A kellő időben majd szólok, hogy hová fizesd be – beértek a nő központjába, abba a bezárt étterembe, amit kibérelt, és a konyháját használta előkészítésekre, az étteremrészben tárolta a parti kellékeket. Az alkalmazottak már ott voltak és serényen dolgoztak. Anna utasításokat adott, de mindenkihez volt egy személyes kedves szava. Dick megállás nélkül lőtte a fotókat, ami Annát az elején zavarta, de aztán már oda sem figyelt a gépre, már csak a férfira nézett és mosolygott. 
- Főnökasszony, ő a barátja? – kérdezte az egyik fiatal nő. 
- Igen, a barátom – mondta és a férfira nézett, aki helyeselt. Aztán a férfi telefonja többször is csörgött, és mivel nem akart zavarni, kiment az utcára telefonálni. Anna mikor mindent megszervezett, elköszönt és a férfi után ment. 
- Hazaviszel? – kérdezte az asszony. 
- Igen, de utána el kell mennem Fannyhoz pár órára. Dolga van és én vigyázok a gyerekeire – Anna előhúzott egy névjegykártyát és a férfi kezébe adta. 
- Ha ilyen gondotok van, és nincs senki kéznél, akkor hívjatok, jó kis hálózatot építettem ki megbízható dadákból. Fannynál már voltam én is a gyerekekre vigyázni, de a többi lány is nagyon megbízható. Elmennék veled, segíteni, de haza kell mennem, átöltözni, és aztán az esti parti helyszínét kell előkészítenem - Anna a háza előtt kiszállt, és elköszönt. Nem beszéltek meg semmit, de sejtette, hogy az esti eseményen is ott lesz a férfi, mert meghívták. Anna már teljesen készen volt az előkészületekkel, már jöhettek a vendégek, akik el is kezdtek szállingózni. A házigazda odament az asszonyhoz és megdicsérte a falatkákat, amiket hozott. 
- Annyira finomak, hogy legszívesebben odavettem volna magam elé a tálcát és mind fölfaltam volna. Lehet ezekből partin kívül is rendelni? – Anna megörült a kérdésnek. 
- Éppen most terveztem ezt is fölvenni a kínálatunkba. Igen, lehet, sőt, holnap át küldök egy adagot többféle ízesítéssel kóstolóként, aztán majd meglátják, hogy melyik lesz a befutó és abból rendelhetnek – ekkor vette észre, hogy Tamás közelít hozzá. 
- Amíg nem voltam itthon, te nagyon sikeres lettél. Gratulálok – mondta. A házigazda is közbeszólt.
- Imádjuk. Nélküle már nincs is rendezvény a szigeten – Tamás odahajolt a nőhöz.
- Tudod már, hogy mikor leszel szabad? Nagyon szeretnék veled tölteni egy estét – Anna elgondolkodva nézett rá. Eszébe jutottak azok az esték, amikor sírva aludt el, mert a férfira gondolt, hogy miért nem jelentkezik. 
- Még nem tudok biztosat, de holnap talán már választ tudok adni – mondta az asszony. 
- Holnap délelőtt átmehetek hozzád? – 
- Nem jó a délelőtt, mert akkor bent leszek az étteremben és sütök. Hetente egyszer, amikor nincs rendezvény, akkor az alkalmazottaim családjainak sütök egy-egy csomagot a falatkáimból. Így, amikor ők este nincsenek otthon a család is részesül a kényeztetésből. –
- Ez nem tűnik valami gazdaságosnak – véleményezte a férfi.
- Jaj, dehogynem gazdaságos, hiszen így elégedett és boldog munkatársaim vannak, annál semmi sem kifizetődőbb – Szerencsére többen is odajöttek az asszonyhoz, hogy szót váltsanak vele, és befejezték a beszélgetést. Anna el is menekült a konyhába, hogy ne legyen a férfi közelében. Már javában tálaltak, fogytak a falatkák, mikor valaki hátulról átölelte az asszonyt. Ő meglepetten nézett hátra és Dick mosolygós arcát látta maga előtt. 
- Majdnem lemaradtam a legfinomabb falatokról. Menekítettél még nekem abból a lazacosból? Az a kedvencem és kinn már egy darab sincs – Anna egy dobozból elővett a férfinak a kedvenc falatkáiból és egy tányéron a kezébe adta.
- Ha én is oszthatnék csillagokat, akkor ezekért a falatokért kapnál egy hatalmas csillagot – belecsókolt a nő nyakába, aki hirtelen elhúzódott és kérdően nézett a férfira. – Azt hittem, hogy még azt játszuk, hogy a kedvesed vagyok – súgta, majd megfordította a nőt és átölelte, de úgy, hogy a nő láthassa Tamást, ahogyan őket nézi. 
- Igen, elvileg még ezt játszuk, de egy kicsit elbizonytalanodtam. Miért is játszom? Egyenesen meg fogom neki mondani, hogy megbántott, fájdalmat okozott és részemről, ennyi, vége. Ahhoz nem kell másik kapcsolat, hogy nemet mondjak – a férfi maga felé fordította a nőt és megcsókolta. 
- Véget vetnél ennek a bimbózó kapcsolatnak? Megbüntetsz valamiért? Ne szakíts velem is, miatta. Legyél vele őszinte, de engem, kérlek, ne tegyél még lapátra – Anna nevetett.
- Nem könnyű lemondani rólad, mikor ilyen követelőző vagy. Tudod mi a feltételem? Válaszolsz néhány kérdésemre, de őszintén – a férfi hátrált egy lépést és komolyan mondta a szívére tett kézzel. 
- Válaszolok. Kérdezz! – az asszony elhalasztotta a beszélgetést.
- Most dolgozom, de ha este hazaviszel, akkor beszélhetünk – a férfi újra közelebb lépett hozzá, de ő elhárította a közeledést és egy tányért adott a férfi kezébe, majd otthagyta. Dick nagyon várta az esemény végét. Kíváncsi volt arra, hogy a nő mit akar vele megbeszélni. Izgatta ez az asszony, annyira vonzotta, hogy azt még saját magának sem tudta megmagyarázni. Ez a játék, amit játszottak a külvilág felé, meg különösen izgató volt neki. Sajnálta Tamást, de annyira vágyott a nő érintésére, hogy nem érdekelte a férfi bánata. Mikor a vendégek már hazafelé indultak, ő ott állt a nő előtt és várta mikor mehetnek haza. Az asszony összepakoltatott a munkatársaival és csak mikor már mindent rendben talált, akkor szólt a férfinak, hogy mehetnek. A kocsiban ülve hazafelé hallgattak, csak a zene szólt.
- Fáradt vagy? – kérdezte a férfi, mikor kiszálltak. 
- Nem vészes, gyere be – hívta az asszony. Dick kicsit feszült volt, mert nem tudta mi vár rá. Ennél az asszonynál nem voltak kiszámítható lépések. Nem volt egy hétköznapi teremtmény. 
- Mit iszol? – kérdezte már a nappaliban állva. Dick az este folyamán már ivott pár pohárral, de most azt szerette volna, ha tiszta marad a feje. 
- Semmit, vagy tudod mit? Egy pohár vizet kérnék – mondta és már indult is a konyha felé. 
- Ülj le, majd én kitöltöm magamnak, neked mit hozzak? – az asszony elégedetten ült le és a férfi után szólt.
- Egy pohár víz nekem is jöhet – amikor megkapta a poharát akkor intett a férfinak, hogy üljön le mellé. – Tiszta fejjel beszélgetünk, ez jó. Kérdéseket teszek föl, amikre őszinte választ várok – a férfi feszülten nézett rá. 
- Megijesztesz – mondta ki. 
- Ne félj! Nem fog fájni – nevetett a nő. – Első kérdésem a kapcsolataidról szól. A legutolsó kapcsolatod, hogyan fejeződött be. Egyáltalán befejeződött? – a férfi megkönnyebbülten sóhajtott föl.
- A frászt hoztad rám. Ez nagyon egyszerű kérdés, és a válasz is az. Volt egy barátnőm, akivel fél évet voltunk együtt, de ő nem akart eljönni Európából. Megbeszéltük, hogy vége. Én itt szerettem volna lenni, és nem vágyom vissza abba az életbe. Ha munka miatt visszamegyek, az más, de akkor is vágyom ide vissza. Amióta itt vagyok, nem volt kapcsolatom senkivel komolyabban. Volt egyéjszakás futó kalandom, de az is csak kettő. – 
- Kimerítő választ adtál. Köszönöm. Többet nem akarok a csábító harmadik lenni, aki a végén, hoppon marad. Még egy kérdésem van. Mit látsz a kapcsolatunkban, mit tervezel? Mire gondolsz, mikor eszedbe jutok? – a férfi elgondolkodva nézett az asszonyra és közelebb húzódott. Megfogta a kezét és megszorította. 
- Amikor ott azon az estén megláttalak, elsápadva, mikor Tamás visszajött, akkor úgy éreztem, segítenem kell, melletted kell lennem. Meg kellett öleljelek, és azóta is azt érzem, hogy vonz valami melléd. Szeretek veled lenni, szeretem a békét, ami itt nálad van. Szeretem a falatkákat, amiket sütsz, szeretem a csókodat. Hú, azt hiszem a sorrendet eltévesztettem, ebből nem lesz csillag, ha ilyen hibákat vétek – próbált helyesbíteni. Nagy levegőt vett és újra kezdte. – Szóval a sorrend, a csókodat imádom és csak utána a falatkákat – az asszony nevetett.
- Éhes vagy, úgy gondolom – a férfi is nevetve mondta. 
- Csak egy kicsit – Anna kiment a konyhába és elővett egy dobozt, amiből néhány mini szendvicset tett tányérra, majd a férfi kezébe adta. 
- Szeretlek téged etetni – mondta mosolyogva. – Folytasd, mit látsz a kapcsolatunkban – kérte.
- Szeretném, ha reggel, mikor kinyitom a szemem, a te szemeidbe nézhetnék, szeretném, ha holnap eljönnél velem a hajómra és együtt töltenénk a napot. A többit majd azután mondom el, ha ezt a napot túléltük veszekedés nélkül – Anna nevetett.
- Akkor ez is egy teszt? – a férfi helyeselt.
- Igen, nagyon jelentős teszt, általában, ezen, szokott mindenki elvérezni – az asszony nevetett. 
- Rendben. Megyek veled a hajóra – mondta határozottan. – De, te meg eljössz velem este Tamáshoz vacsorázni – a férfi boldogan ment bele a dologba. Anna másnapra mindent lemondott és csak Tamásnak telefonált, hogy este mennek vacsorázni. Reggel aztán az asszony fölkészült a próbára. Izgatottan várta a hajós kalandot. A férfi reggel ment érte kocsival. Az asszony már akkor nevetgélni kezdett, mikor meglátta a férfit, aki még tengerész kapitányi sapkát is tett föl és kék csíkos pólót vett föl fehér nadrággal. Anna, mikor meglátta visszaszaladt a házba és előkapta a szekrényből ő is a kék csíkos pólóját és fölvette. 
- Most kaptál egy piros pontot. – mondta a férfi, mikor meglátta, hogy hozzá öltözött. Amikor kiértek a kikötőbe, föltette a kérdést az asszonynak. – Vitorlás, vagy jacht? – Anna tudta, hogy a vitorláson a hajó irányításához rengeteg munka kell, és ő nem tud segíteni, mert még soha nem csinálta, ezért, rávágta.
- Jacht. Bár imádom a vitorlásokat, és szívesen ki is próbálnám, de csak úgy, ha nem te vezeted. Most pihenős napot szeretnék eltölteni veled. – A férfi odavezette a hajójához.
- Reménykedtem, hogy a vitorlást választod és akkor villoghattam volna a tudásommal és a fizikai erőmmel is – Anna csak nevetgélt és segítség nélkül ment föl a keskeny, billegő hídon. Szerencsére megfelelő, kényelmes hajózáshoz alkalmas cipőt vett föl, amit aztán le is vett, mikor kihajóztak. – Akarod vezetni? – szólt oda a férfi és már húzta is maga elé a nőt, aki megfogta a kormányt és remélte, hogy a férfi ottmarad mögötte és segít. Dick ott maradt és átölelte a nőt, a nyakához hajolt és apró csókokat adott, majd elkezdte magyarázni a vezetés fortélyait. Az asszony nagy sebességre kapcsolt és élvezte a száguldást. Amikor már kinn voltak a nyílt vízen, a férfi leállította a motort, ledobta a horgonyt és fölment a fedélzetre, ahol itallal kínálta az asszonyt. Anna nem akart alkoholt inni, szerette volna, ha tiszta marad a feje az esti vacsoráig. Ő is elővette a táskáját, ahonnan a férfi által annyira kedvelt falatkákat tálalta ki. 
- Most reggel sütöttem, csak neked – mondta. Levették a ruháikat és fürdőruhában álltak egymás előtt. 
- Itt engedélyezett a naturista stílus is – mondta a férfi és kacsintott a nőre. Anna egyelőre fürdőruhában maradt és ereszkedett bele a vízbe a hajó végén. A férfi is utánament és egymás mellett úsztak, majd a nő megállt és fölfeküdt a vízre. 
- Ez olyan csodálatos – mondta halkan, mintha a varázst nem akarná, hogy elszálljon. A férfi is fölfeküdt a vízre és a kezét nyújtotta az asszonynak, aztán már szinte egyszerre nyúltak egymás felé, ölelték egymást a vízben és simultak össze, csókolóztak és buktak a víz alá, majd egyszerre lökték föl magukat. 
- Menjünk vissza – indult el a férfi, és az asszony követte. A hajón újra csókolták egymást és összefonódtak. A vizes fürdőruhájuktól gyorsan megszabadultak és a férfi a kabin felé kormányozta az asszonyt, ahol kényelmes, nagy ágy várta őket. Dick megállt az ágy előtt és nézte az asszonyt, ahogy vágyakozva nyúlt felé. Ágaskodó férfiasságát az asszony végig simította, amitől hatalmasat sóhajtott. Ezek az első érintések voltak a legizgalmasabbak, mikor ismerkedtek egymás testével. Az ágyra feküdtek. Szétnyitotta az asszony lábait és simogatni kezdte, majd a nyelvével kényeztette a nőt. Anna sóhajtozott, de szerette volna, ha a férfi is kap a kényeztetésből és egy idő után ledöntötte maga mellé és ő is a szájába vette a férfi hatalmasra duzzadt hímvesszőjét. Finoman körbe vitte a nyelvét a makk alatt, és amikor meghallotta a férfi sóhajtásait, elégedetten vette a szájába. Dick se bírta sokáig, mert már nagyon vágyott a behatolásra és a nő fölé magasodva illesztette a bejárathoz a cövekjét és finom mozdulatokkal próbált egyre mélyebbre jutni. Anna sóhajtozott, ami még jobban fölizgatta a férfit és egyre mélyebbre került, majd egy hatalmas lökéssel, teljes terjedelmével benne volt az asszony hüvelyében. Anna megremegett, mert ilyen érzése eddig még soha nem volt. Egy olyan pontot érintett benne a férfi, amitől már majdnem elélvezett, de szerencsére a férfi kihúzta a hímvesszőt és aztán újra támadásba lendült és újra ott volt az a pont, amit, mikor elért a nő már sikoltozott a gyönyörtől. Anna gyorsan a csúcsra jutott és a férfi a nő orgazmusát észlelve gyorsabb tempóra kapcsolt és aztán ő is megfeszült és lüktetve élvezett az asszonyba. Ölelkezve, lihegve feküdtek egymás mellett. Az asszony szorított egyet a férfin a hüvelyével, amitől az újra ébredezni kezdett. A férfi halkan súgta.
- Csak egy percet adj, hogy magamhoz térjek – kérte. Anna simogatta a mellkasát és csókolgatta a nyakát, ami újra tűzbe hozta a férfit és ő is simogatni kezdte a nőt. A napjuk csodálatosan telt. Egy idő után már fölmentek a napozóágyra pihenni, de ott is szeretkezéssel végződött a pihenésük. Délután, kimerülten feküdtek egymás mellett.
- Indulnunk kellene – mondta Anna halkan. Dick szundikálásból ébredve hallotta a nő hangját. 
- Olyan jó itt. Maradjunk még – kérte.
- Megígértem Tamásnak, hogy időben érkezünk. 
- Miért is kell nekünk elmenni Tamáshoz? Már tudomásul vette, hogy közöttetek mindennek vége, azt is tudja, hogy mi egy pár vagyunk. Sőt ő már akkor tudta, mikor még erről szó sem volt, csak az én ábrándjaimban. Akkor miért kell elmennünk hozzá?- Anna nem tudta megmagyarázni, hogy miért. Úgy érezte, Tamás továbbra is a barátja marad, és ezt akarta megmutatni neki, hogy rá számíthat, akkor is, ha nem szerelmesek egymásba. Próbálta ezt elmondani, de nem tudta mennyire sikerült. Dick végül átölelte és a fülébe suttogott.
- Elmegyek veled, ha ez neked fontos. Bárhová elmegyek veled, bármikor, de előtte nem kellett volna ennyire lefárasztanod. Most remeg a lábam, ha föl kell állnom – ezen nevettek, de összeszedték a ruhájukat és a férfi visszakormányozta a hajót a kikötőbe. 
- Kiraklak otthon, készülj el. Két óra múlva jövök érted – adott csókot az asszonynak. Anna még reggel bekevert egy adag süteményt, amit most betett a sütőbe, és amíg készülődött a süti is elkészült. Dick amikor belépett a házba, érezte a finom illatokat.
- Mi ez az illat? Mégis itt maradunk? – Anna adott neki egy süteményt.
- Ezt visszük ajándékba – mondta és mutatta a süteményes dobozt a finom falatokkal. A férfi nem értette, hogy a nő, amellett, hogy csodásan néz ki, még süteményt is tudott sütni. Tamást is meglepte a finom ajándék. Leültette őket és látszott, hogy zavarban van. 
- Anna, mióta elmentem, nem tudtam egy jót aludni. Te minden este olyan csodásan elaltattál – aztán odaszólt Dicknek. – Ne gondolj szexre. Ő olyan technikákat tud, amivel csodát tett velem – Anna elpirult. 
- Meg tudom tanítani, azt hiszem meg is fogom tanítani és majd csak fölhívsz egy telefonszámot és jön a segítő, aki elaltat. 
- Hihetetlen, hogy te miket tudsz – mondta Dick – és nekem ezekről nem beszéltél, nem mutattad meg – az asszony elmosolyodott.
- Nem kellett, mert te jól alszol. – Dick kíváncsi volt.
- Mégis, mondd meg mit csináltál vele – kérdezte.
- Csak masszíroztam – mondta az asszony, aztán megígérte – Ma este megmutatom, én altatlak el – Fogták egymás kezét, és ahogy néztek egymásra, attól Tamás nagyon rosszul érezte magát, mert azt szerette volna, ha rá néz így ez a csodálatos asszony. Tudta, hogy nagyon elrontotta ezt a kapcsolatot. Megették a vacsorát, aztán a desszertet és utána Anna és Dick készülődtek. Aztán Tamás még próbálkozott.
- Csak egy nagyon rövid fejmasszázst kérhetnék? Ha elaludnék közben, akkor menjetek el nyugodtan – Anna Dickre nézett, aki bólintott és leült a szemben lévő fotelba és onnan nézte mit csinál a nő. Odavette Tamás fejét az ölébe egy párnára és nekiállt masszírozni, a hajas fejbőrét, a tarkóját, a nyakát, a homlokát, az orrnyergét, a halántékát. Tamás egy idő után látszott, hogy elaludt. Ekkor Anna lassult, majd abba is hagyta a kényeztetést és a férfi fejét óvatosan letette. Dick fölállt és magához húzta a nőt, aztán a fülébe súgta. 
- Én is kapok ilyen kényeztetést? – az asszony mosolyogva válaszolt.
- Te sokkal többet kapsz – az asszony házába mentek, ahol Anna nekiállt a férfi kényeztetésének. Ő teljes test masszázst kapott, amit nagyon élvezett, és hatalmasakat nyögött közben, de föl is izgult és egy idő után már nem bírta tovább, és húzta magához az asszonyt és csókolta, simogatta, majd egyesültek. Reggel az asszony ment ki a postát behozni, és a reklámújságokat csak félretette, a leveleket nézte át, mikor a férfi hátulról átölelte és a nyakába csókolt. 
- Ezt láttad már? – kérdezte és az asszony kezébe adta a reklámújságot, aminek a címlapján Anna mosolygott. Az asszony alig kapott levegőt, mikor meglátta, el sem akarta hinni, hogy ez ő. A kép nagyon jól sikerült, a kék fölsője ugyanolyan volt, mint a szeme, szőke haja rakoncátlanul övezte az arcát, és a mosolya, ragyogó volt. A férfi belelapozott az újságba és ott a belső oldalon is volt kép az asszonyról, ahogyan éppen bekapja a falatot és mosolyog. 
- Dick! Te nagyon tehetséges vagy! – mondta a férfinak elismerően.
- Te meg gyönyörű! Ilyen anyagból, nem nehéz jó képet készíteni – bókolt a férfi. – Most már ismert lettél, az ország minden postaládájában ott voltál ma reggel – 
- Ezért kapsz egy kívánságot – nézett a férfira mosolyogva. Dick magához húzta és megcsókolta. 
- Maradj velem életem hátralevő részében – súgta az asszony fülébe a kívánságát. Anna boldogan simult hozzá.
- Veled maradok – ígérte boldogan.