Az új testőr 8

                                                                           Ajándok herceg
 
Áprilka szemszögéből
 
- Már itt is van? - kérdezte, és a konyhában ült, mert várta a herceg érkezését. Még mindig zavarban érezte magát. Néhány perccel ezelőtt Gyémánt szinte meztelenül állt előtte. Mindketten nők voltak, ennek nem kellett volna mást jelentenie, mint... a francba.... Gyémánt tökéletes... 
 
- Még nem - válaszolta az egyik konyhás lány: - az arcod teljesen vörös. Csak nem várja valaki, hogy végre találkozhasson a herceggel? 
 
- Ne hülyéskedj - mondta Áprilka, és annak örült a legjobban, hogy mások nem tudnak a gondolataiban olvasni.  Ez határozottan nem a legjobb gondolata volt. Minél jobban igyekezett nem gondolni Gyémántra, annál inkább elkalandoztak a gondolatai a lány felé, és majdnem el is felejtette, hogy miért is van ott: 
 
- Ajándok herceg miatt - gondolta magában. 
 
Áprilka, megérkezett a herceg! - mondta a konyhás lány. Áprilkának azonnal félbeszakadtak a gondolatai, és csak pislogni tudott: - Rendben! - mondta, és felállt. - Sok szerencsét kívánok! - mondta a lány. Áprilka kirohant a konyhából, és azonnal felszaladt a lépcsőn, mert nem akart lemaradni semmiről. 
 
Rájött, hogy lassítania kell, mielőtt belép a terembe. A herceg már ott volt, meghajolt a szülei előtt, és éppen a kastélyt dicsérte. Két saját őre kísérte őt mindenhova. 
 
Nem volt ronda, vagy ilyesmi. Udvariasnak tűnt... de állandóan udvariasnak! Gyémánt pedig még mindig nem érkezett meg. A lépcsőre pillantott, és az ajkába harapott. Gyémánt ráfázna, ugye? Mi van, ha nem fog eljönni? 
 
Mintha csak a jelre várt volna, Gyémánt máris megjelent, és elindult lefelé a lépcsőn. 
 
A ruha, amit Áprilka választott neki, tökéletesen megfelelt az alakjának. Mélykék hosszú ujjú... a haja is össze volt fonva. Olyan kecsesnek tűnt. Mint egy igazi hercegnő. Vagy egy királynő. Áprilka csodálkozva nézte, ahogy Gyémánt elegánsan belépett a terembe. Néhány másodpercig sajnálta, hogy nem választott egy kicsit többet... Gyémánt számára. 
 
Mindenki őt nézte. Gyémánt olyan méltóság teljesen mozgott, hogy Áprilka ehhez képest ügyetlennek érezte magát. A szüleit egyértelműen lenyűgözte, és a herceget is határozottan becsapta. Fene, Gyémánt királyibbnak tűnt, mint bárki, akivel valaha is találkozott. 
 
A herceg megfogta Gyémánt kezét, és csókot hintett rá. Áprilka összeráncolta a szemöldökét, amint a herceg bókokkal árasztotta el Gyémántot. Áprilka kezdett hibát találni a tervében. A herceg egész nap flörtölni fog Gyémánttal! Nem mintha baj lenne, ugye? Kicsit közelebb lépett, és megpróbált szúrós pillantást vetni a hercegre, de úgy tűnt, hogy észre sem veszi.
 
- Csak gyönyörű dolgokat hallottam rólad drága hercegnőm, attól a pillanattól kezdve, hogy először meghallottam a nevedet, a szívem nem hagyott nyugodni - mondta Ajándok herceg ( túlságosan is kacérkodva! ).
 
- Látom a meséid könnyen meggyőzik a legtöbb nőt - mondta Gyémánt Ajándoknak - remélem, hogy szíved békét talál. 
 
Áprilka gyorsan eltakarta a száját, és megpróbált nem kuncogni! Félt attól, hogy Gyémánt elpirul; ehelyett nagyon erős volt! A herceg szemérmetlen flörtölése látszólag egyáltalán nem hatott rá! 
 
Hatalmas vigyorral nézte, a herceg hirtelen szótlanságát. Nem is tűnik olyan egyszerűnek bejutni Gyémánt szívébe. Gyémánt szívébe? Azonnal abba kellett hagynia, az erről való gondolkodást. Mintha Gyémánt megérezte volna Áprilka gondolatait, és hirtelen rápillantott. Áprilka az ajkába harapott, és rámosolygott remélve, hogy ezzel el tudta rejteni az érzelmeit. Gyönyörű kék szemeitől kirázta a hideg. Áprilka nem tudott elpillantani, és egy ismeretlen szomorúságot kezdett el érezni, amikor Gyémánt végre megtette. 
 
Gyémánték az ebédlőbe mentek, és Áprilka pedig szorosan követte őket. 
 
Gyémánt ott foglalt helyett, ahol Áprilka is ülni szokott. A lány tudta, hogy figyelnie kell a herceget, de szeme továbbra is Gyémántra tévedt. Majdnem túlságosan is hivatalosnak tűnt, ahogyan ott ült, és udvariasan beszélgetett Áprilka szüleivel és a herceggel. Apja párszor megnevettette Gyémántot, de Áprilka megelégedésére a hercegnek nem volt ugyanolyan szerencséje. 
 
A vacsora végén egyértelmű volt, hogy Gyémántot egyáltalán nem érdekli a herceg. Ajándok mosolyogva és udvariasan bókolt, de Áprilka biztos volt abban, hogy a herceg a valódi szándékait elrejti. Miután a herceg kiment a fürdőszobába, Áprilka úgy döntött, hogy követni fogja. Lehet, hogy nyitottabb lesz a szobalányok iránt, és akkor megismerheti a ,,kedves" herceget. A terve tökéletesnek bizonyult. 
 
Miután a herceg kiment, Áprilka is elindult a legközelebbi fürdőszobához, és várt. 
 
Pár perc múlva Ajándok kijött onnan. Áprilka elmosolyodott, miközben a terve kezdett megvalósulni. Egyenes a herceg felé sétált, és mindent megtett azért, hogy jól tudjon színészkedni, miközben ezt válaszolta: - Ó ne! Nagyon sajnálom Felség, nagyon ügyetlen vagyok! 
 
Ajándok először bosszúsan nézett a lányra, de az arca azonnal ellágyult, amikor a lányra pillantott. - Semmi gond, és érdeklődve mérte fel Áprilkát. A lány érezte, hogy felforrósodik az arca, mert az emberek általában nem bámulnak rá ennyire... nyíltan. - Nagyon sajnálom - mondta. A herceg szeme ismét végigvándorolt a lány testén, és Áprilka kissé hátralépett kényelmetlenségében. 
 
- Eléggé udvariatlannak tartják, hogy a királyságban valakibe csakúgy belesétálok - mondta a herceg, de a hangja inkább játékos volt, nem pedig dühös. - Szerencsére van... gyengeségem az aranyos fekete hajú lányok iránt, ezért úgy gondolom, hogy megtaláltam a módját annak, hogy kiegyenlítsen engem. 
 
Áprilka csak pislogni tudott, és a tenyere elkezdett izzadni, miközben idegesen felnevetett. - eheh... jobb lesz, ha visszamegyek a konyhába,.. - motyogta, és tett egy lépést a lépcső felé, de a herceg gyengéden megragadta a csuklóját.  - Ne légy szégyenlős, nem foglak bántani - közben mosolygott, és közelebb húzta magához. Áprilka pánikba esett. - Ez tényleg nem jó ötlet, Ajándok herceg, mert be kell mennem a konyhába, különben nagy bajban leszek! - mondta a lány. A herceg vigyorogva lassan a falnak nyomta a lányt: - Biztos vagyok benne, hogy egyetért azzal, hogy a parancsom fontosabb. 
 
Áprilka lehunyta a szemét, és megpróbálta ellökni magától. - Már biztosan várják magát herceg! - könyörgött neki, miközben megpróbált valami értelemeset mondani a férfinak. 
 
Ajándok körbe nézett, és enyhén felemelte a lányt. Áprilka felsikkantott, és megfogta a herceget, hogy ne veszítse el az egyensúlyát. Bevitte a fürdőszobába, és Áprilka szíve egyre hevesebben kezdett el dobogni. Letette a lányt a földre, de mielőtt a herceg átkarolhatta volna, gyorsan hátralépett, és a karjait maga elé tartotta, hogy távol tartsa magától. - Nem, Ajándok herceg, ez engem nem érdekel - mondta, és igyekezett megőrizni a nyugalmát. Ajándok a homlokát ráncolta, és a játékosság eltűnt a szemeiből. - Először is, tiszteletlen vagy velem, aztán amikor lehetőséget adok arra, hogy kárpótolj, az arcomba köpsz? Nem tiszteled a feletteseidet?! - kérdezte ingerülten, és tett egy lépést a lány felé. 
 
- Nem akartam tiszteletlen lenni! - És nincs semmi joga, csakúgy megpróbálni... - Áprilka megpróbálta megtalálni a megfelelő szavakat, miközben még inkább hátrálni kezdett. 
 
- Ha nekem dolgoznál, akkor hidd el, hogy megtenném... 
 
- De ő nem neked dolgozik!
 
Egy gyönyörű. rideg hang csengett át a fürdőszobán, és a herceg meglepetten fordult a hang irányába. Áprilka a herceg mögé pillantott, és megkönnyebbült, amikor meglátta Gyémántot az ajtóban.
 
- Áprilka hercegnő... - hajolt meg a herceg-, a szolgád hihetetlenül durván bánt velem, és nem tisztelt sem engem sem a családomat - mondta komoly hangon-, így kell bánni egy vendéggel?! - kérdezte.
 
Ez nem is igaz! Lehet, hogy egy kicsit neki ütköztem, de nem mondtam semmi rosszat a családjáról, és közben sokszor bocsánatot is kértem a történtek miatt! - mondta Áprilka, miközben a herceg egy rideg pillantást vetett a lányra. És most hazugságokkal vádolsz? - Nem emlékszem, hogy mikor is éreztem magamat ilyen sértettnek - mondta sértődötten. 
 
Én olyanra nem emlékszem, hogy egy szolgára kezet lehet emelni - mondta Gyémánt, miközben tekintetével állandóan követte a herceg minden mozdulatát. 
 
- Mi? Nem kényszerítettem ide, hercegnő, nem is nyúltam hozzá! - tiltakozott Ajándok herceg zavartan és meglepődve Gyémánt váratlan szavaitól. 
 
Gyémánt elsétált a herceg mellett, és gyengéden Áprilka vállára tette a kezét. - Áprilka hercegnő, jól vagy? Sajnálom, nem kellett volna szem elől tévesztenem téged...
 
Áprilka azonnal átölelte Gyémántot, és bólintott: - Jó vagyok, sajnálom... ez talán nem volt a legjobb ötletem... 
 
A herceg Áprilkára, majd Gyémántra, és újból Áprilkára pillantott. - Ez nem... lehet igaz! 
 
- Nem hiszem, hogy átmentél a próbán Ajándok herceg- mondta Gyémánt, és egy rideg pillantást vetett rá. - Nagyon szerencsés vagy, hogy még csak most jöttem ide. Ha eltelt volna még néhány perc, akkor talán soha nem hagytad volna el a kastélyt élve. 
 
- Te... átvertél engem! Hitetlenkedve bámulta a herceg kettőjüket, most leginkább Áprilkára pillantva: - Hercegnő, fogalmam sem volt erről! Különben soha nem tennék ilyet. 
 
- Ennyi bőven elég - mondta Áprilka a homlokát ráncolva. Most, hogy Gyémánt karjai között biztonságban érezte magát, a félelem elhagyta a testét. - Elutasítom az esküvői ajánlatát. Most gyűjtse össze az őreit, és azonnal hagyják el a kastélyt. 
 
Ajándok herceg még utoljára rápillantott: - Áprilka hercegnő, kérem! Had kérjek bocsánatot... 
 
Áprilka halálosan komolyan a szemébe nézett: - Köszönöm a látogatását, biztonságos hazautat kívánok.