Az érzéki nő

Janettel egy szórakozóhelyen ismerkedtem meg; egy idő elteltével arra lettem figyelmes, hogy a másik asztalnál ülő gyönyörű arcú lányt társaságából senki sem kéri fel táncolni. Azt tudni kell, nekem nem erősségem a tánc, sőt, nem is nagyon szeretek táncolni, de a lány megkapó szépsége arra bátorított, előbb-utóbb úgy ismerjem meg, hogy odamenjek hozzá és felkérjem táncolni. Egyre többet néztem őt, a visszajelzésekből kiderült; a lánynak én is szimpatikus lehetek, mivel gyakran összeakadt a tekintetünk és bíztatóan többször rám mosolygott. Mikor a lányt egyedül hagyták az asztalnál, az asztalához mentem. A bemutatkozás kezdeti nehéz, ügyetlennek tűnő néhány mondata után olyan mély témájú beszélgetésbe merültünk, hogy a táncot már szinte el is felejtettem. Már vagy tíz perce beszélgettünk, mikor a társaságomból odaintegettek; remek a hangulat, menjünk már táncolni. Észrevettem, hogy a lány is érzi a zene ritmusát, aranyosan ingatta fejét a dallamokra, akkor kérdeztem meg tőle; – Nem jössz táncolni? – kérdeztem. – Nagyon sajnálom nem. – válaszolta. Na, de miért nem? – kérdeztem. – Ezért! – és szomorú szemmel lenyúlt az asztal alá és elővette mankóit.

Szóval, így kezdődött kapcsolatom Janettel. Attól a naptól kezdve mindennap találkoztunk, igen rövid idő alatt barátokká váltunk, és néhány héttel később igazi nagy szerelem bontakozott ki kettőnk között. A főiskola után, ha tehettem, minden szabad percemet nála töltöttem, nagyokat beszélgettünk. Kiderült, a lány egy balesetben eltörte a lábát, és sokáig gipszben volt. A mankókat találkozásunk óta szerencsére hamar elhagyta, délelőttönként gyógytornára járt, de a gyakorlatokat sokszor még délután is folytatta otthon. Ahogy előttem erősítette lábát, gyakran elmerengtem remekbeszabott alakján, mit nem adtam volna, hogy az egyre erősödő szerelmem minél előbb – mindenféle hátsó gondolat nélkül – testi kapcsolatban teljesedjen be. Janet nyaranta többször is le szokott menni az óceán partjára, és szomorú szemekkel egyszer arról panaszkodott, hogy az idén – a beachen – mindenki őt fogja nézni, mert bőre olyan fehér, mint egy mentőautóé. Csak akkor lesz ideje majd szoláriumba menni, ha már a gyógytorna befejeződött, lassan pedig itt a szezon. Másnap délelőtt kihagytam két előadást a főiskolán és váratlanul egy kvarclámpával állítottam be hozzá.

Nagy meglepetésemre az addig kissé visszahúzódó Janet azzal fogadott, hogy rendben van, ne vesztegessük az időt, azonnal próbáljuk ki a kvarclámpát, vetkőzzünk le, de az alsóneműket azért hagyjuk magunkon. A legkisebb időfokozatra beállítottam a szerkezetet, feltettük a napszemüveget, és odaálltunk a kvarclámpa vakító fénye elé. Mi pedig, hogy testünket egyenletesen és mindenhol érje a fény, lassan forogtunk körbe. Néha össze-összeért testünk, ilyenkor fura bizsergést éreztem farkamban; lassan merevedni kezdtem, és láttam, hogy Janet feszes mellein is egyre jobban duzzadnak kifelé mellbimbói. A lány közben hátulról tarkójára kulcsolta kezét, ezzel szinte kihívóan kiemelte melleit, és úgy forogtunk tovább, amikor nagy merészen átöleltem és megcsókoltam. Janet szenvedélyesen viszonozta ölelésemet, magához szorított, mire hátulról kigomboltam melltartóját, miközben ő kivette alsónadrágomból a farkamat és húzogatni kezdte. Egy hosszú csók közben ügyesen megszabadítottam a bugyijától, szorosan egymáshoz bújtunk, közben kikapcsolt a kvarclámpa, én pedig óvatosan – a lábára vigyázva – az ágy felé irányítottam a lányt. Lefeküdtünk.

Éreztem, Janet is nagyon kívánja az együttlétet, és azt is éreztem, hogy nem szabad most hosszú előjátékot játszani, ezért néhány csók után hamar lábai közé tettem szerszámom. Janet érzékien megfogta dákóm, makkommal izgatta szeméremajkait, és közvetlen odatette a csodaország bejáratának sikamlós kapuja elé, míg a másik kezével elkezdett masztizni. Farkam a szétnyíló csiklók között csúszkált, mondanom sem kell, nagyon kívánkoztam már a mélységbe, azonban a lány egyre erősebben fogta marokra szerszámom és gyors csukló mozgatásokkal kinyílott csiklóit masztizva birizgálta vele. Csípőjét fel-alá emelgetve, ujjaival egyre mélyebben nyúlt hüvelyébe, a másik kezével pedig farkammal izgatta magát, néha a kihúzta ujjait magából és a nyálkás kezével verni kezdte dákóm, majd lábai között ismét magát kényeztette. Ezt egy jó darabig csinálta, majd hirtelen átölelt, és körmeit alaposan belém mélyesztve egy sikoly kíséretében elélvezett. Megcsókolt, és tovább folytatta a számára nyilván igen kellemes masztizást; éreztem, hogy a szétvetett combok között már hatalmasra kitágult a hüvelye, Janet akkor kiengedte keze szorításából farkam, és amikor láttam, hogy ismét jön a következő orgazmusa, szájon csókoltam, és gyorsan tövig belényomtam a dákóm.

Ezt követően gyönyörű perceket szereztünk egymásnak. Janet nem maszturbált már többet; felszabadultan keféltünk egész addig, amíg én is el nem élveztem. Szeretkezés után egymást átölelve még sokat simogattuk, csókolgattuk, cirógattuk egymást, de lassan indulnom kellett, mert délután volt még egy előadás a főiskolán, amelyet mindenképpen meg akartam hallgatni. Lezuhanyoztunk, felöltöztünk, miközben megígértem Janetnak, hogy amint tudok visszajövök, és ha ő is akarja, az éjjelt együtt tölthetnénk. Az ajtóban állva beszélgettünk és éppen egy búcsú csókot akartam adni, mikor egy taxi állt meg a ház előtt. Kinyílt az autó ajtaja és mosolyogva kiszállt belőle Janet. – Bocs, hogy késtem egy kicsit, – kezdte egy széles mosollyal – de látom, ti már ismeritek egymást. Ő Mary, az ikertestvérem! Tudod, meglepetésnek szántam a bemutatását! Ma reggel érkezett Montrealból! Neked még nem beszéltem a testvéremről, de neki már mindent elmondtam rólad – mondta vidáman a lány, aztán kifizette a taxit, és kezeit ölelésre nyújtva elindult felém.