Anett I. rész

A legjobb barátom nővérének az esküvőjét voltam hivatott feldíszíteni. A helyszín Albertirsa, Erzsébet étterem. Mi voltunk az elsők a Pesti rokonságból, akik leérkeztünk, hiszen nekünk, még fel kellett díszítenünk a termet. Ragyogó péntek délután volt, amikor leérkeztünk a tett helyszínére. Fiatal tettrekészségünk nem ismert határokat, útközben odafelé minden széplányt megbámultunk , és néhányat le is szólítottunk. A díszítéssel nagyon jól haladtunk, amikor belépett az ajtón egy kb. 25 éves csinos lány. Én ekkor egyből arra gondoltam, hogy neki már biztos van barátja (ebben, mint később kiderült nem is tévedtem) no meg arra, hogy korban nem illünk össze. Hiszen én hiába vagyok 22 éves, de sokak szerint csak 20 évesnek nézek ki. Éppen ezért nem is kezdeményeztem beszélgetést a lánnyal, csak az óvatlan pillanatokban legeltettem rajta a szememet. Este 9 felé járhatott az idő, amikor befejeztük a díszítést, és nagyon meg voltam elégedve magammal! A lány könnyedén elbúcsúzott tőlünk, majd felpattant a kerékpárjára és eltekert!

Szombat az esküvő napja: A menyasszony Andi, nagyon szép ruhában volt, ami kiemelte bájait, a vőlegény, Marci is remekül festett, és mindenki úgy vélte, hogy őket az isten is egymásnak teremtette! A násznép először a polgármesteri hivatalba ment a menyasszonnyal, és a vőlegénnyel, majd a ceremónia ősi szokás szerint a templomban folytatódott. Amikor a násznép visszaért az Erzsébetbe elkezdődött az eszem-iszom! A roppant hőség miatt a rokonság elég tikkadt volt a kora délutáni órákban! Estefelé mikor már egy kicsit én is spicces voltam kimentem egy kicsit levegőzni a kertbe. Ekkor hallom, hogy hamarosan kezdetét veszi az est egyik fénypontját jelentő tűzijáték! Sok vendég tartózkodott a kertben de én egyből kiszúrtam a tegnapi „Díszítő lányt”. Egyedült volt és nem tűnt valami hű de vidámnak. Gondoltam egyet, és beszédbe elegyedtem vele. Megtudtam, hogy Anett a neve és, hogy 25 éves. Legnagyobb meglepetésemre elárulta, hogy a Richterben dolgozik Kőbányán. Mondtam is neki:
- Milyen kicsi a világ. Képzeld csak el, én a gyógyszertár mellett lakom kétutcányira.

Ettől kezdve volt beszédtémánk bőségesen. A tűzijátékot már szorosan egymás mellett ülve néztük meg, és én elgondolkodtam, hogy lehet még a lánynál egy sanszom. Közölte velem Anett, hogy neki el kell mennie a nagynénjéhez, mert a vadonatúj cipője feltörte a lábát, meg már nagyon szeretne lezuhanyozni is. Igen ám, de, nincs aki elkísérje, ráadásul az ég is rendesen beborult és a nyári zápor bármelyik pillanatban várható volt. Ekkor léptem a tettek mezejére:
- Hazakísérlek én téged, legalább addig is van kivel dumcsiznom, és így te is biztonságban leszel. Anett nem sokat kérette magát, és el is indultunk az éjszakába, otthagyva az egyre ittasabbá váló násznépet. Az odafelé tartó út hosszú volt, mivel Anett a fájós lábával nem igen tudott gyorsan haladni. Amikor megérkeztünk a házhoz összefutottunk az ifjú párral, akik hasonló okokból hagyták ott a lakodalmat. Marci felajánlotta, hogy visszavisz bennünket kocsival, de én elutasítottam, mondván, hogy mennynek csak, majd mi is megyünk.

Anett betessékelt a földszintes házikó legbelső szobájába, és bekapcsolta nekem a nagynénje TV-készülékét:
- Foglald, le megad, még én letusolok. Legnagyobb meglepetésemre éppen egy erotikus jelenet volt látható a képernyőn. Ekkor már nem nagyon bírtam kordába tartani az ösztöneimet, és gyakran néztem a tusoló irányába. Végül magam sem tudom, hogy miért, vagy a gyávaságom miatt, vagy, mert racionálisan gondolkodó ember vagyok nem rohantam le Anettot, és megvártam, amíg felölözik. Amikor kimentem már egy másik ruha volt rajta, ami ha lehet még szexisebb volt, mint az előző. Már a sminkelésnél tartott, amikor megkérdeztem, hogy nem feszült-e. A kérdésemet nem igazán értette, de aztán elmagyaráztam neki, hogy nagyon szívesen megmasszíroznám a nyakát.

Még egy kérésem volt Anetthez:
- Csak teljes sötétségben tudok dolgozni, úgyhogy le kell kapcsolnom a lámpát. Így is lett. Este fél 12-kor Albertirsán elkezdtem Anett nyakát masszírozni a nagynénje lakásában, teljes sötétségben. A zuhanyzásból nemrég kijött női illat megcsapta orromat, bőrének érintésé hipnotikus állapotokat idézett elő nálam. Mondtam neki, hogy lazítson, hiszen nagyon merevek voltak Anett nyakizmai. Jó 10 percig kényeztettem Anett nyakát a néma csendben, közben a bujábbnál bujább gondolatok cikáztak át az agyamon: Mi lenne, ha megcsókolnám először a nyakát, majd ha nem ellenkezik, akkor lassan közeledve a száját is megízlelném. Végül nem fajultam tettlegességre a csókok harci mezején, de a kis sóhajokból arra véltem következtetni, hogy a masszírozási technikám elnyerte Anettom tetszését. Minden jónak vége szakad egyszer. A mi esetünkben sem volt ez másképp, hiszen rájöttünk, hogy lassan éjfél, és ha nem húzunk bele, akkor lemaradunk a menyasszonytáncról.

Szerencsére pont időben értünk vissza, és meg tudtuk pörgetni a menyasszonyt is. Igen ám de a tánc után odament egy körülbelül 100 kilós nagydarab emberke Anetthoz, és odahívta őt a szülei asztalához. Fél szavakból kivettem, hogy a csóka fél órája jött és azóta keresi Anettet. Nekem sem kellett több, megpróbáltam köddéválni, amennyre csak tudtam. A következő fél-háromnegyed óra igen lassan telt el, hiszen Anett többször is próbálta velem felvenni a szemkontaktust, de én mindig levegőnek néztem. Nem is értettem igazándiból, hogy lehet egy nő ilyen: Ott ül mellette a barátja, és folyamatosan felém, kacsintgat. Egyszer csak, amikor a gorilla nem figyelt odajött hozzám Anett és ezt mondta:
- Tudom, hogy mire gondolsz.
Mire én:
- Még szép!
De Anett folytatta a szavamba vágva ezzel:
- A fiú a bátyám, de mindenki azt hiszi, hogy a barátom. Ne izgulj nincs okod az aggodalomra. Gyere, bemutatlak neki. Mondanom sem kell, hatalmas kő esett le a szívemről e szavakat hallván, és boldogan mentem Anettal, hogy megismerjem a bátyát. Kiderült róla, hogy egy nagyon rendes ember, és roppant jóindulatú is egyben.

Miután lekezeltem a bratyóval, kihívtam Anettet levegőzni:
- Gyere ki egy kicsit, mert itt olyan meleg van. Amikor kimentünk a kertbe felfedeztünk a ház erkélyén egy eldugott kis nyugágyat, és Anettomat rögtön fel is invitáltam:
- Mi lenne, ha folytatnám a masszírozást? Anett rögtőn beleegyezett és már mentünk is fel a teraszra. Elkezdtünk beszélgetni, majd megegyezünk abban, hogy egy nap, majd meló után felugrik hozzám, és a számát is elkértem tőle. Most végre nem voltam rest, és hatalmas nyelvcsatározásba kezdtem Anettal. Beleborzongtam a tudatba, hogy ez a nő hamarosan le fog velem feküdni, ha minden jól megy. Az est további részében nem tudtunk tovább jutni a csókolózáson, mert mindig közbejött valami zavaró tényező: Anett kebleit simogatom egyre hevesebben ruhán keresztül, amikor megjelenik a lábunk magasságába Anett faterja a kertben. Vagy: Vadul csókolózunk, amikor feljön Anett öccse Roland az erkélyre, és megkérdezi, hogy leülhet-e mellénk. Vagy: Amikor már kezd feljönni a nap, és nekünk már nagyon elegünk van a nemkívánatos látogatókból, elhatározzuk, hogy elmegyünk a kert túlsó végébe a sufni mögé, mert ott biztos nem fognak ránk találni.

Mondanom sem kell, hogy nem telik el öt perc, és én már Anett szeméremdombját simogatom, amikor meglep bennünket az éppen indulni készülő Pongrác család. Kissé ingerülten az incidensektől de koránt sem csüggedten váltam el Anettól vasárnap délelőtt.

(Folytatás következik…)