Álom 11

Brett izgatottan várta mikor kerül rá a sor, hogy az éjszakai felügyeletben dolgozhasson. Az űrállomás egészségügyi részlegének plusz szolgáltatása volt a szexuális karbantartás program, amelynek keretében, meghatározott időközönként, a hajózó személyzet berendelt tagjait, megfelelően "felszerszámozva, bedrótozva" virtuális szexuális élményben részesítették. A nem titkolt cél, nem elsősorban az emberek örömszerzése volt, hanem a kiegyensúlyozott, nyugodt hangulat fenntartása. Akinek a Telemedikai Modulja mentális kiegyensúlyozatlanságra utaló jeleket észlelt, azt besorolta egy-egy hormonkarbantartó kezelésre.

Egy fiatal technikusnő, már korábban felkeltette az érdeklődését, de alkalom és idő híján, sehogy sem tudott a közelébe férkőzni. Ha jól számolt, a mai berendeltek között kell lennie. Napok óta dolgozott, hogy a Medikai Controll megfelelő rutinjait átmenetileg ki tudja iktatni, majd az általa hőn remélt manuális hormonkezelés után visszakapcsolni. Pontosan tudta ugyan, hogy a szabályzat tiltja a repülés közbeni személyes kapcsolattartást, titkon mégis remélte, sikerül rávennie a technikusnőt a szabályzatellenes viselkedésre. A megadott időpontban megjelent, feszes egyenruhájában a kollegina. Brett leültette, és a többieket készítette elő, illetve indította el kezelésüket, szándékosan a lányt hagyva utolsónak. Húzta az időt, hogy csak ketten maradjanak. Gyanakodva villant a szeme a technikusnőnek. Nem a megszokott ritmus szerint követték egymást az események, s ez erősen zavarta. Meg, tulajdonképpen nem véletlenül került bele a mai kezelendők közé. Felhúzott íjhoz hasonló lelkiállapota alapján küldte ide saját Telmedje. Közel állt hozzá, hogy szaporább mozgásra szólítsa fel a szerinte csak tökéletlenkedő fiatal dokit. Bár tulajdonképpen érthetetlen módon akár még szimpatikus is volt a pasi.

A bedrótozott, érzékelőkkel, stimulátor elektródákkal ékesített kezeltek már a gyönyörök gyönyöreit élték már, amikor ők ketten még csak az előkészületeknél tartottak. Brett sokáig időzött egy-egy frekventált helyre való elektródával, a kelleténél hosszabban tisztogatta azokat a felületeket, ahova a kezelési utasítás szerint helyeznie kell az érzékelőket. Reménykedett, sőt egyre jobban reménykedett, mert mozdulatai közben érezte, hogy egyre gyakrabban rezdül a lány teste.
- Most mit is csinálunk? - kérdezte egy idő után, a fiatal nő, nem tudva pontosan, hova is tegye a dolgokat.
- Végre hajtjuk az előírt feszültségoldó kezelést - jelentette ki a szaporán szuszogó doki.
- Olvastam valamit a szabályzatban... - nyikkant újra a lány.
- Pokolba a szabályzattal! - dörrent Brett.
- Mi van, ha jön valaki? Aggódom az állásomért! - akadékoskodott megint, miközben a kezelés szempontjából teljesen feleslegesen kibújt a pólójából.
- Éjjel van! Blokkoltam a bejárati panelt, senki sem tud bejönni. - lihegte az előbbi mozdulattól magabiztosabbá váló doki.

Simogató kézzel sodorta le a korábban felrakott elektródákat a lány testéről. Az engedelmesen feltárulkozó keblek gombjai feszesen meredtek a mennyezet felé. A férfi lenyűgözve bámulta a valódi világ valódi nőjének valódi kebleit. Ez nem a virtuális világ mégoly precízen, mégsem tökéletesen kidolgozott látványa. Itt a szagok, a bőr hőmérsékletének változásai, a tapintás, mind, mind igazi volt. Lassan ráérősen szabadította meg a nadrágjától. Orrát elérte a vágyakozó nő illata. Ettől még bódultabban simogatta, nyomogatta, mint kisgyermek a gumibabáját, hogy a másik testének állagát felmérje. Felfedezte, hol kemény, hol puha-lágy, hol érdes, hol sima-síkos, hol feszülnek az izmok. Meghallgatta, hogy zuborog a másik hasa a normál bélműködés eredményeként. Figyelte, mennyire változó ütemben veszi a levegőt, hol mélyen sokat, hol meg csak piheg. Óvatosan pödörgette a peckesen meredező bimbókat, élvezettel markolászta a farpofákat. Egészen más volt, mint amit az anatómia előadásokon, vagy oktató videó anyagokon ismert meg.

A lány már nem törődött semmiféle szabályzattal meg előírással, ő már csak a jussát akarta. Korábbi virtuális "kapcsolataiban" az jelentette számára a legnagyobb örömet, kielégülést, ha a "partnere" csókkal illette az altestét. Azt nem tudta eldönteni, hogy a program írói akarták-e így, vagy a saját döntése volt. Mindenesetre ki fogja most próbálni milyen, ha úgy istenigazából bele csókolnak az ágyékába. Igyekezett úgy helyezkedni, hogy a férfi rájöjjön, mit is szeretne. Nem voltak összeszokott szexuális partnerek, így a dokinak fogalma sem volt, a lány vágyairól. Amint megszabadította a lány altestét az összes ruhától, és felcsillant a kisajkak övezte rózsaszín szőrmentes terület, a lassan résnyire megnyíló hüvelybemenettel, már nem volt se doki, se semmi más. Csak egy felajzott hím, aki egyesülni akar a nősténnyel. Kapkodva, tépkedve szabadult meg a ruháitól, és durván erőszakosan, szinte belerobbant a lányba. Órákkal később gondolkodott el azon, hogy mennyire akadálymentesen hatolt be. Milyen felfokozott idegállapotban lehetett a másik, hogy fájdalommentesen csusszant be a helyére.

A lánynak elakadt a lélegzete. Érzett, persze már hasonlót, hitte is, hogy attól jobb már nem is lehet, most azonban rájött, magában érezve a másik testének egy darabját, érezve a feszítést a testében, a betolási szakaszok végén a sprőd szeméremszőrzetek dörzsölését. Átélte a gyönyörű kínt, a várakozást, valahányszor kihúzta belőle a kis darabkáját, hogy tolná már vissza minél hamarabb, mélyebben, ő már az egész férfit szerette volna magába szippantani. Hatalmasakat sóhajtva igyekezett, combjait, medencéjét úgy feszíteni, hogy minél többet tudjon befogadni a másikból. Csak a véletlenen múlt, hogy a bőszen taszigáló doki, és a mindig újat kereső technikusnő, közel egyszerre értek a csúcsra. A lány felnyúlt, és teljes erejéből szorította a férfi fenekét magához, ugyanakkor hüvelyizmai eszeveszett rángásokkal akadályozták meg, hogy akárcsak kicsit is kijjebb csússzon a fogvatartott.

A férfi teste megmerevedett, csak a spermát pumpáló izmai működtek, de azok nagyon. Abban a pillanatban, ha rajta múlik, egész lényét, nyüszítve belepumpálta volna a pillanatnyi gyönyörbe. Később, csak mozdulatlanul várta, hogy a lány orgazmusa elüljön, saját légzése rendeződjön, azután kicuppantva magát, az oly kedvessé vált testnyílásból, a lányra hajolva nyalta le a sós izzadtságot a melleiről. A lány javasolta először, hogy tusolni kellene. A frissítő vízsugarak jótékony hatására, ugyan csillapult bennük valamelyest a vágy, de a lány nem tett le még tervéről, hogy combjai közt láthassa a férfi fejét. Törölközés után eldobta magát az ágyon, szándékosan szanaszét hajigálva a tagjait. Óvatosan figyelte a férfit, amint az lopva, néha az ágyékába pislantott. Feltűnés nélkül, úgy helyezkedett, felkínálva vérrel telt feszes nagyajkait, vágyakozva szétnyíló kisajkait, hogy a másik, csak ráérzett a dologra, és félénken közelebb hajolt. A frissen mosdott test párája, a látvány, megtette a hatását.

Brett újra beleszédült a sokmillió éves ösztönök szövevényébe. Először csak kóstolgatta a nagyajkak belső szőrtelen felszínét, majd a kisajkakat kezdte el szopogatni, játékosan, mint egy gumiszalagot kihúzni, elengedni. Fantasztikusnak találta az ízek kavalkádját, a sós íz ezernyi árnyalatát a hüvelybemenet körül. Rálelt a klitoriszra is, amit megérintve érezte, hogy áramütéshez hasonló remegés fogta el a lányt. Az ágyékában ügyködő férfifej látványa, a rég várt érzés érkezése, együttesen, határtalanul boldoggá tette a lányt. Hálás volt a sorsának, hogy ezt nem virtuálisan kellett, hogy átélje, hanem megadatott, hogy a valóságban szerezhette tapasztalatait. Érezte, hogy minden zsigere egyszerre éled, érezte, hogy izmai feszülnek. Megfogta a másik fejét, megállította, majd a saját ütemével elkezdte mozgatni. Rájött, hogy tulajdonképpen egy férfi fejével maszturbál. Csukott szemmel is elmosolyodott, és örült, hogy a doki mostanra abszolút partner lett, aki engedelmesen bólogatott, ahogy a lány diktálta az iramot. Csak annyit kalandozott el, ameddig a nyelve elért, jobbra, balra.

Mozgatta a férfi fejét, és elkezdte emelgetni is az ágyékát. Hamarosan rátört a gyönyör, összehasonlíthatatlanul teljesebb, mint amit a virtuális világban valaha is átélt. Ívbe feszült a teste, pattanásig húzódtak az izmai, soha nem érzett erővel szorítottak a hüvelyizmai. Ágyékát forróság öntötte el. Brett, megérezve a nő boldogságcseppjeit, genetikailag kódoltan újra beizgult, és otthagyva a nyelvével való izgatást, és ismét durván felnyársalta. A lány, ha eddig úgy érezte, hogy a boldogság máglyája ég az ágyékában, most atombomba robbant. Tébolyultan, minden korlátot ledöntve, csak a kéjért moccant mindene, kékre-zöldre döngölte a társa hátát, így ösztökélvén az ütemtartásra. Körmeivel, felhámot kapart, igyekezete közben, nehogy akkor szabaduljon ki belőle a férfi, amikor nem kellene.

A doki érezte, hogy itt valami nagyon jól sikerült, és már szinte szeretettel, igyekezett, hogy a lánynak minél tovább tarthasson az öröme. Második orgazmusa, bár jó érzéssel töltötte el, lényegesen gyengébb volt. Rángásai elültével, kis idő múlva döbbent csak rá a lány, hogy halálosan kimerült. Hálásan simogatta a mellé zuhant társa szőrös mellkasát. A férfit váratlanul érte, ahogy egyik percről a másikra a lány vonásai kisimultak, légzése egyenletessé vált, és elmélyült. Elaludt. Néhány óra múlva a többiek programja, a végéhez közeledett, ezért felébresztette a lányt, aki földöntúli boldogsággal az arcán készült össze. Brett visszakapcsolgatta a bénított modulokat, és útjukra bocsátotta a kezelteket. Másnap első dolga volt, hogy lekérte a központi egységtől a technikusnő Telmedjének adatait. Döbbenten látta, hogy a rendszer adatai szerint a Telmed nem tartózkodik az állomáson. Az előző napi kezelés kiváló eredményei miatt, a központi egység beválogatta a külső világok több hónapos kutatására induló hajó legénységébe, és kora reggel elstartoltak.

Brett bánatosan ült a monitor előtt.