Alkoholos befolyásoltság

A legszebb emlékek tudnak a legjobban fájni... 1977 július. A Richter koncert után úgy fel voltunk dobódva, hogy Géza javasolta, menjünk ki hozzájuk egy kis piálással egybekötött zenehallgatásra, a szülei külföldön vannak, szólhat hangosan a zene. Törökbálinton lakott a szüleivel egy szép kis kétszintes házban, tudtam, hogy csodálatos klasszikus és jazz gyűjteménye van és piában sem a gagyit kedveli. Menyasszonya, Rita (akkor végzett a balettintézetben) szólt, hogy a barátnőjét is hozza. Csak akkor néztem meg jobban Zsuzsit, pedig mellettem ült a koncerten. Mézszőke, rövid haj, ibolyakék szemek, nem feltűnően szép, kissé szabálytalan vonások, a divatosnál árnyalattal nagyobb száj. A matrózblúz és sötét szoknya összeállítás nem sokat mutatott az alakjából, csak formás, izmos lábai jelezték, hogy ő is táncos. Taxival hamar kiértünk, Géza összekutyult egy nagy üvegkancsóban narancsszörpöt vodkával a lányoknak, ő konyakozott, én maradtam az Unicumnál.

Hallgattuk a zenét, a nyitott ablakon ömlött befelé a virágillat. Géza túl gyorsan kivégezte a fél üveg Seguint, Rita föltámogatta az emeleti hálószobába. Egy pillanatra még visszaszaladt, megmutatta a fürdőszobát, közölte, hogy enyém lesz a kanapé, Zsuzsi alszik a kis hálószobában. Félrehúzott, a fülembe súgta: Ne ugorj rá, még szűz! Ha nem mondja, talán másként történik minden. Volt már dolgom szűzlánnyal, nem is egyszer, de valahogy úgy alakult, hogy még sohase volt alkalmam azt a bizonyos hártyát megnézni. Izgatott, milyen is valójában. Ocsmány dolog, de furdalt a kíváncsiság, a pia is dolgozott bennem, elhatároztam, hogy ezt az alkalmat nem szalasztom el. Nem kellett sok, még néhány narancslé sok-sok vodkával, már látszott, hogy nem sokáig bírja. Rábeszéltem egy féldeci vodkára, tisztán, üvegpipából, alig szívta ki, már teljesen elkészült. Egyik pillanatról a másikra, mintha letaglózták volna, eldőlt valami lehetetlen pózban, félig a fotelban, félig a földön, a szoknyája combközépig, a harisnya szegélye fölé felcsúszva, blúzán a felső két gomb kigombolódva, kilátszott a combja bőrének tenyérnyi darabja, a világoskék kombiné szegélye. Hihetetlenül erotikus látvány volt.

Kikászálódtam a fotelomból, szólítottam, de nem reagált. A szemei félig lehunyva, arcán furcsa, töprengő kifejezés, mintha valami nehéz feladaton gondolkodott volna. Nem tudom próbáltatok-e már egy magatehetetlen női testet fölemelni, nem volt ötven kiló sem, de alig bírtam el. Valahogy eljutottam vele a hálószobáig és hanyatt ráfektettem a franciaágyra. Az ajtót bezártam, felkapcsoltam az összes lámpát, és úgy igazítottam el a magatehetetlen testet, hogy a fény a lehető legjobb szögben essen rá. Lehúztam a cipőit, kikapcsoltam a harisnyatartó csatjait és óvatosan lecsúsztattam róla a harisnyát. Hihetetlen jó érzés volt végigsimítani a lábait, érezni a tenyeremben azokat a szinte láthatatlan apró pihéket. A szoknya szerencsére oldalt cipzáras volt, könnyen hozzáfértem, némi ügyeskedéssel hamar lekerült róla. A blúzzal már több gondom volt, többször kellett a bal-jobb vállát felváltva megemelnem mire ki tudtam bújtatni belőle. A kombinét is sikerült valahogy leügyeskednem, ott feküdt egy szál fehér pamut bugyiban, amilyet a húgom tíz-tizenkét éves korában viselt utoljára. Melltartót nem hordott, nem is volt rá szüksége. Csodálatos, citrom formájú mellei voltak, enyhén szét és fölfelé álló, borsószemnyi bimbókkal, kissé kiemelkedő, valószínűtlenül rózsaszínű, 2-3 centi átmérőjű bimbóudvarral. Nem tudtam ellenállni, ujjheggyel óvatosan megcirógattam, másodpecek alatt sötétrózsaszínre változott és összehúzódott a bimbóudvar, a bimbó pedig kiemelkedett, mintha csücsörített volna.

A látványtól remegni kezdett a kezem, térdem, a torkom kiszáradt, annyira kívántam, mint még soha senkit. Mellé térdeltem, kissé az oldalára döntöttem és amennyire lehetett lehúztam a csípőjén a bugyit, majd a másik oldalát emeltem meg és azon az oldalon is lehúztam. Csak egyszer kellett megismételnem a műveletet és a bugyi már a térdénél volt, onnan meg már egy pillanat alatt le tudtam húzni. Csodaszép látvány volt. Az a barackrózsaszín bőr, árnyalatnyi nyári barnasággal, ami éppen csak a fürdőruha helyét jelezte, gyönyörű plasztikus izmok, szinte lapos, alig domborodó sima has, régi vakbélműtét alig látható hegével, a gyűszűnyi köldök, az a határozottan kiemelkedő domb a selymes, a hajánál valamivel sötétebb háromszöggel a combok tövénél, a szinte csak sejthető rés... Már alig bírtam magammal. A két tenyeremmel lassan, végtelenül óvatosan szétnyitottam a combjait, és elém tárult a leggyönyörűbb rózsalugas, amit valaha láttam. A nagyajkak csaknem összeértek, a combtő bőrének halvány rózsaszínétől alig elütő, kissé sötétebb domborulatukat nem takarta el a finom sötétszőke pihék koszorúja. Alig kiemelkedve látszott a lazán egymásra simuló, kissé sötétebb, lilás kisajkak taréja, fölül egy kis kiemelkedő gerinc őrizte a csiklót. Vigyázva a combjai közé hasaltam, arcom csaknem érintette azt a gyönyörűséget, megcsapott az a csodálatos, szantálfára emlékeztető illat, közben két kezemmel amennyire csak lehetett, megemeltem és széttoltam a lábait, hogy minél jobban megnyíljon.

A talpait olyan közel toltam a fenekéhez, ahogy csak tudtam, szerencsére az ágytakaró nem volt nagyon csúszós, rövid próbálkozás után megtaláltam azt a pozíciót, ahol lábai stabil felhúzott, kitárt helyzetben maradtak, így mindkét kezem fölszabadult. Először csak a combtövét simogattam végig kétoldalt, könnyedén, ujjheggyel, ahol a pihekoszorú véget ért. Alig néhány simítás után a kisajkak duzzadni, emelkedni kezdtek, színük egyre sötétebbé, csillogóbbá vált, ahogy elődomborodva eltávolodtak egymástól, kissé széttolva a nagyajkakat, enyhén hullámos peremük fokozatosan kisimult, és ahogy távolodva egymástól szinte gótikus boltívet alkottak, fent, a találkozásuknál a bőrredőből óvatosan kidugta orrocskáját a csikló, lent pedig, ahol elvékonyodva belesimultak a nagyajkak belső felszínébe, egyre láthatóbbá vált a bejárat. Először csak a nyelvem hegyével, finoman, alig érintve simítottam végig a kis- és nagyajkak találkozásánál, majd beljebb haladtam, apró, gyors, szinte rebbenő érintésekkel körültapogattam a csiklót. Az az íz, az az illat szinte megőrjített. Erőteljesebb mozdulatokkal folytattam, a csillogó, egyre sötétebb rózsaszínű hasadék minden milliméterét végigkóstolva, a csikló csúcsától a bejárat mélyedéséig. Lélegzete felgyorsult és szabálytalanná vált. Két hüvelykujjammal óvatosan széjjelebb húztam az ajkakat, és elém tárult, amit annyira szerettem volna látni.

Keskeny, kissé szabálytalan gyűrű a bejárat szélén. Hogy a külső pereme hol kezdődött és hol ért véget az ajkak felszíne, azt jóformán nem is lehetett kivenni, belső pereme szinte áttetszőre vékonyult, a nyílás rajta csak akkora volt, hogy talán a kisujjam hegye átférne rajta, mögötte látszott az összezárt hüvelyfal. Nyelvemmel körültapogattam, aztán egyre beljebb hatolva már a hártya ellenállását próbálgattam. Egy pillanatig átvillant rajtam a gondolat, hogy a nyelvemmel szakítom át, de akkor már annyira fel voltam izgulva, hogy belesajdultak a heréim. Pillanatok alatt leszórtam a ruháimat. Térdhajlatánál fogva föltoltam combjait, amennyire csak tudtam. Táncosnő lévén hihetetlenül hajlékony volt, annyira fel tudtam tolni a combjait, hogy térdei a két oldalt, kívülről érintették a melleit, ágyéka kitárult, a nyálamtól és saját nedvétől lucskos selyembozontja közt hívogatóan csillogott az elsötétült, telt nagyajkak között a kifeszült, duzzadt kisajkak boltíve, a találkozásnál fent a rejtekhelyére kissé visszahúzódott, meredt csikló. Olyan merev voltam már és olyan nagy, mint egy petrencerúd. Kezeimmel a combjain támaszkodva tartottam az egyensúlyt, míg farkammal a bejáratot kerestem, a nedves szurdok szinte hívogatott. Fejét a selymes, csillogó szirmok közé illesztettem, és lassan, milliméterenként nyomtam előre. A lila fej lassan tolta szét a redőket, már éreztem a hártya ellenállását és még lassabban hatoltam tovább. Határozottan éreztem a gyönge reccsenést, ahogy a hártya átszakadt, farkam egy pillanatra előrezökkent, visszafogtam, és nyomtam beljebb, egyre mélyebbre a szűk, csodálatosan síkos, forró hüvelybe, egészen tövig.

Kisajkai teljesen kifeszülve ölelték körül rudamat, két oldalt egy-egy tétova vércseppecske jelent meg, a jobboldali kis patakocskává hízott, meg-megtorpanva végigsurrant combtövén és a takaróra csöppent. A másik, mintha elfáradt volna két-három centi után megállt. Torkából halk nyöszörgés tört fel, két oldala mellett, a takarón fekvő kezei megmoccantak, ujjai a takarót kaparászták. Fölemelt, kifeszített lábának ujjai begörbültek, szinte ökölbe szorultak, majd kinyílva visszafeszültek, többször egymás után. Arcán fájdalmas grimasz, szemei szorosan lehunyva, feje lassan gördült egyik oldalról a másikra, majd vissza. Éreztem a méhszáj domborulatát, éreztem, ahogy tovább és tovább feszítem, nyújtom, a bársonyos alagutat. És éreztem, amint a hüvely megvonaglik, izmai összerándulnak. Azt hittem, azonnal elmegyek, ahogy éreztem a meg-megránduló hüvely édes, forró, bársonyos szorítását, ezért inkább megálltam. Nem tudom mennyi ideig vártam, mélyen behatolva ebbe a csodálatos testbe, érezve a méhszáj érintését, gyönyörködve az öntudatlan lánytest ösztönös reakcióiban. Amikor a közvetlen veszély már elmúlt, lassan, nagyon lassan kifelé mozdultam, néztem, ahogy a hüvely nedveitől csillogó rúd egyre kijjebb húzódik, oldalán az elkenődött vérfolttal. Amikor már a makkom peremén éreztem amint a hüvelybemenet izomgyűrűje megrándul, ha lehet, még lassabban elindultam visszafelé, újra tövig merülve. És újra ki, és újra vissza Egyszerűen nem bírtam tartani ezt a lassú tempót, kissé gyorsult a mozgásom. Arca közben megváltozott, vonásai kisimultak, a grimasz helyett mintha csodálkozó kifejezés jelent volna meg rajta. Hasizmán apró hullámok futottak le, arca kipirult, ökölbe szorított kezeit felhúzta a fülei mellé, gyönyörű mellei föl-le moccantak minden mozdulatomra. És ettől kezdve már csak az arcát néztem.

Megrebbenő szempilláit, résnyire nyíló ajkai közt kikukkantó nyelve hegyét, és ahogy mozgásom gyorsult, a homlokán, orrcimpáin és ajka fölött kiütköző apró veríték cseppeket. Minden egyes mozdulatomnál, mikor teljesen tövig hatoltam belé, éreztem, amint hüvelye összerándul, megszorít. Egyre intenzívebben. Már nem bírtam tovább tartani ezt a fura, félig térdelő pózt, előredőltem a két kezemre támaszkodva, mellkasomon éreztem mellei ruganyos puhaságát, a fölmeredő bimbók gombját. És akkor a szája kinyílt és egy furcsa hang, egyszerre nyögés és sóhaj hagyta el a torkát, teste megfeszült, feje úgy hátrahajlott, hogy csaknem hídba emelkedett, rajta mind a kilencven kilómmal. Hüvelye újra és újra összerándult, egész teste intenzíven remegett, vonaglott. Mivel nem volt óvszerem, eredeti szándékom szerint időben ki akartam szállni, de a gyönyör olyan hirtelen és olyan intenzíven jött, hogy szinte az eszemet veszítettem, így mindenem beléfolyt. Nem tudom mennyi ideig feküdtem a lassan elnyugodó, időnként még össze-összeránduló testén, de kora reggel ébredtem, feje a vállamon, egyik térde a combomon, fél karja a derekamat ölelte. Néztem nyugodt, kisimult arcát, hallgattam halk lélegzetét, közben hátát, csapzott haját simogattam, nagyon óvatosan, hogy föl ne ébresszem, majd amikor éreztem feltámadó merevedésemet, gyöngéden legördítettem magamról. Nem ébredt fel, halkan szuszogva aludt tovább, én pedig óvatosan szétnyitottam combjait, és közéjük térdeltem.

Nyelvemmel először csak felületesen futottam végig a már ismerős redőkön, éppen csak érintve a csiklót, aztán megéreztem az illatát, az ízét, halványan keveredve a sajátommal és a vérével. Nemhogy nem zavart, de olyan hatással volt rám, mint huszárlóra a trombitaszó. Hihetetlenül rövid idő alatt készen állt a fogadásomra, combjait széjjelebb nyitotta, szinte spárgába, a bejárat kitárult, duzzadt boltíve szinte kicsattant a vérbőségtől, fölfedve a szűzhártya zsugorodott virágszirmokra hasonlító maradványait. Nem akartam idő előtt fölébreszteni, ezért nem emeltem meg a combjait, hanem a klasszikus misszionárius pózban tettem a magamévá, szinte fekvőtámaszban támaszkodva, vigyázva, hogy csak az ágyékunk érintkezzen. Ahogy lassan beléhatoltam, csak egy halk nyikkanással jelezte, hogy a bejárata még érzékeny. Aztán a már ismerős érzések, a meg-megránduló bársonyos, meleg síkosság, az egyre intenzívebb összehúzódások, és nem bírtam tovább, egész testemmel rá kellett ereszkednem, szorosan magamhoz öleltem, és csókoltam, mint egy eszelős. És visszacsókolt, átkarolta a nyakam és olyan erővel szorított, hogy alig kaptam levegőt. Aztán lábai a derekamra fonódtak, csípőjét vadul előrelökte, majd visszarántotta és újra előrelökte, körmei a hátamba mélyedtek (nem fájt! Sőt!). Minden lökésre egyre erősebben vonaglott, szorított, és egyszer csak feljajdult, bele a nyitott számba. Aztán még egyszer és még egyszer, hüvelye úgy rángott a farkam körül, mint egy epilepsziás, aztán egy hosszú sikoly, és egész testében rángatózni kezdett, és én is elélveztem. Én általában nagyon csöndes vagyok ilyenkor, szinte néma, de most úgy hörögtem, mint akit ölnek.

Hosszú percekig feküdtünk így, szinte ájultan, aztán föltámaszkodtam, és nagyon gyöngéden megsimogattam az arcát. Csodálatos vagy drágám - mondtam-, a legcsodálatosabb nő a világon. Hallgatott egy kicsit, majd elmosolyodott - Akkor nem álom volt. Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire jó. Hirtelen eltolt magától és felült. Azért ez mocsok, aljas dolog volt tőled, bár örülök, hogy megtetted. Nagyon tetszettél, de nem hiszem, hogy magamtól lefekszem veled - elgondolkodott kicsit - talán később. Most már mindegy, nagyon jó volt veled, és jó, hogy túl vagyok rajta. Tudod, borzasztóan féltem, hogy milyen lesz az első. A lányok sok rémtörténetet meséltek az iskolában, anyámmal meg nem lehet beszélni erről a témáról, mikor egyszer próbáltam kérdezgetni, csak sóhajtozott, hogy majd megtudod időben, lányom. Hanyatt dőltem, magamra húztam, nem ellenkezett. Sokáig feküdtünk, feje a mellemen, ujjai a szőrzetemben motoszkáltak, halkan beszélgettünk, mindenféle őrülten fontos semmiségről. Talán egy óra múlva Rita dörömbölt az ajtón, Zsuzsi engedte be, csak úgy, évakosztümben, én meg csak egy kispárnát kaptam magam elé. Rita úgy ugrott nekem, mint egy fúria. - Mit csináltál, te rohadék! Zsuzsi kapta el, nyugtatgatta. - Hagyd, nagyon örülök neki, borzasztóan jó volt. Rita még hetekig fújt rám, aztán napirendre tért fölötte. Az ezután következő két hét volt életem legszebb időszaka. Kivettem a szabadságom, minden percünket együtt töltöttük. Aztán az együttesével ausztriai turnéra indult, és nem jött vissza.