Ahogy kezdődött..., avagy az emlékek boldogsága

Egy tanfolyamon találkoztam. Érezhetően vibrált körülöttünk a levegő. Olyannyira, hogy telefonszámot is cseréltünk flörtölgetésünk közepette.
Mit veszíhetek, - gondoltam, így mindjárt a következő hétfőn a munkahelyi telefonszámán felhívtam. Szó szót követett. Mondtam, hogy pénteken egy nem túl távoli városban dolgozom és ha Ő is akarja tehetek egy kis kitérőt felé. Nem éreztem, hogy ellenére lett volna, így megbeszéltünk egy randevút.
A megbeszélthez képest jóval korábban érkeztem így volt időm beszerezni egy szál virágot, hogy mégse üres kézzel várjam.
Megérkezett a kocsijával. Beültem mellé és kicsit beszélgettünk. Azt javasolta, hogy menjünk valami nyugisabb helyre, mert nem szeretné, ha bennünket látva mindenféle ismerősök indokolatlanul el kezdenének fantáziálni.
Kimentünk a városból és egy ártéri erdős részen, az útról félrehúzodva, megálltunk a gáton.
A Tisza közel volt. Lementünk a partjára és ott beszélgettünk tovább. Nem akratam hantázgatni, így mondtam Neki, hogy nős vagyok és van két fiam. Gondoltam vagy vége lesz mindennek vagy nem, de úgy éreztem ezt mindenképpen meg kellett tennem. Ez így tisztességes.
Nem lett vége semminek. Egyik szó a másikba fonódott. Ismerkedtünk, meséltünk.
Egyre fokozódott bennem a vágy, hogy megcsókolhassam. Nem bírtam magammal. Megkérdeztem, hogy megtehetném-e, s Ő nem ellenkezett.
Lent a parton, egymást átölelve egyre hevesebben csókolóztunk. Titkolhatatlan jelei lettek iránta érzett vágyaimnak, és határozottan úgy éreztem ez nála sincs másként.
- Hú -, mondtam, - ezt nem nagyon bírom ám, eszeveszetten kívánlak. Ő erre talán még hevesebben csókolt és egyre inkább hozzám simult így is kifejezve Ő sem érez másként.
Felmentünk a gáton álló kocsihoz és beültünk. Ő a kormányhoz én pedig melléje.

Tavasz volt. Kora este. Már kicsit kezdett szürkülni is.
Egyre csak csókolóztunk és hevesen simogattunk egymást. Szinte érezhetően, tapinthatóan hatalmasodott el rajtunk a vágy, hogy végre egyesülhessünk.
Persze erre egy bogárhátú Volkswagen nem épp ideális választás, de mit tegyünk ha ez adatott meg nekünk.
Hátrébb csúsztattam az ülésemet és Ő átmászott az ölembe. Ekkor már egyre többször a blúza alatt matatott a kezem. Ziháltunk, s tudtuk innét nincs már vissza út.
Igyekeztünk a leginkább felesleges ruhadaraboktól megszabadulni, de a hely szűkössége miatt ez korántsem ment könnyedén. Én még csak-csak letoltam valahogy a nadrágomat, de, hogy ő is megszabadolhasson a szoknyája alatt még igen-igen útbanlévő harisnyájától és bugyijától ki kellett szállnia a kocsiból.
Kiszállt és gyors mozdulatokkal letolta magáról, s már jött is vissza az ölembe, hogy beléhatolhasson kökemény farkam. A nyitott kocsiajtóban kifelé fordultam. Ő a hátát mellemnek feszítve ült vissza az ölembe, és a farkamat határozottan megfogva hüvelyébe igazította azt és megpróbált rácsusszanni.
Kicsit szűk volt még a hüvelye, mert szinte fájt, ahogy egyre mélyebben beléhatoltam, de sem Ő, sem én nem törődtünk már ezzel. Először csak lágyan, lassan, majd egyre hevesebben csusszant rajtam fel, s alá a fokozatossan kitáguló és síkosodó hüvelye.
Éreztem nem fogom bírni már túl sokáig. Próbáltam hát figyelmezteni, hogy hamarosan elélvezek, de ő nem törődve ezzel tovább folytatta kéjes siklását péniszemen.

Szinte egyszerre élveztünk el. Lüktető farkamból kilövelő sperma megtöltötte édesen össze-összeránduló kis punciját.
Egy ideig pihegtünk még, miközben átölelve a nyakát csókolgattam, de amint kicsit alábbhagyott farkam merevsége és lucskosan kicsusszant a hüvelyéből, igyekeztük rendbeszedni magunkat. Közben kiderült nem szed fogamzásgátlót, ugyan hallotta, amint figyelmeztetni próbáltam, de nem akarta, hogy meg kelljen szakítani vágytól heves szeretkezésünket. Gondolta hátha nem lesz baj.
- Szólhattál volna nyugodtan, megállíthattál volna, az sem lett volna baj -, mondtam Neki, miközben visszaült a volánhoz és lágyan átölelve megcsókólhattam ismét.
- De, lett volna baj -, mondta, - mert úgy egyikünknek sem lett volna ilyen jó -, lehelte szinte ajkamra válaszát, ahogy viszonozta csókomat. Szinte megfogható módon éreztem elszánt nyugalmát. Szerelmesen csókolóztunk még tovább. Miközben ránk esteledett. Visszamentünk találkahelyünkre. Átültünk most az én kocsimba és szünni nem akaróan búcsúzkodni kezdtünk. Szerelmesen csókolózva szárnyalt az idő még néhány órán keresztül. Tudtuk, ott bent a városban nem szeretkezhettünk újra, de mindkettőnknek nagyon jól esett ez a játszadozás.