A tökéletes férfi

A férfi teste tökéletes volt. Nem csak úgy, köznapi értelemben, hanem igazából. Tökéletes bőr, gyönyörű izmok, széles váll, kissé szögleletes áll, apró finom borosta. Pont amilyet kívánt magának. Odajött az ágyhoz amelyen meztelenül feküdt, és végre elővette amit a háta mögött rejtegetett. Egy rózsa volt, szintén tökéletes, egyenes hosszú szárú, egyetlen szirma sem kezdett még hervadni. Végignézett a tökéletes férfin, és a tökéletes virágon. Elmosolyodott. Viccesnek találta hogy ez a majd két méteres díszpéldány egy szál rózsában áll az ágya előtt.
A férfi leült mellé, és a virággal végigcirógatta testét a nyakától a mellein és hasán keresztül egészen a talpáig. Nem csiklandozta, annál finomabb volt ez az érintés, inkább izgató. Érezte, hogy a gyomrában elindul a bizsergés. A férfi tudta, hogy mi kell neki, a gondolataiban olvasott. Letette a virágot, és melleire hajolva a már megduzzadt mellbimbót kezdte szívni először érzéki finomsággal, majd egyre hevesebben. Fogaival aprókat harapott, meg-meg húzva a bimbókat. Keze lassan ágyékához vándorolt, és ujjai finom mozdulataival egyre beljebb simított dombjai között.

Először egyik majd még egy ujját használva egyre beljebb hatolt, finom mozdulatai már az őrületbe kergették. Tudta, hogy itt az idő, de szinte ki sem kellet gondolnia, amikor már érezte, hogy erős karok ragadják meg, és felültetik. Felemelkedett az ágyról, és ahogy a férfi ölébe helyezkedett, máris benne volt annak tökéletes farka. Pont amekkora kellett hogy legyen, se nem nagyobb, se nem kisebb, pontosan akkora. Érezte, hogy megfogja a fenekét, és úgy emelgetve jár ki-be benne, egyre gyorsuló ütemben. A férfi szája ismét melleire tapadt, most már kifejezetten erőszakosan harapva azokat. A fenekét markoló kéz végigsimított rajta, egészen a benne dolgozó kőkemény faroktól kezdve a nyakszirtjéig, meg-meg érintve fenekének bejáratát is. Testét olyan ütemben érték az ingerek, hogy már nem nagyon tudott velük mit kezdeni. Első orgazmusát közvetlenül követte a második, majd a harmadik... és még ki tudja hány.

Már régen nem is gondolt semmire, egyszerűen csak átadta magát az érzéseknek. A bizsergő érzés egyre erősödött, szinte már fájt. Tudta, hogy hamarosan újabb következik. Érezte, nem bírja sokáig. Erősen koncentrált, és a folyamat szép lassan csillapodón abbamaradt. Kinyitotta szemeit, levette a stimulátor érintkezőit a halántékáról és a homlokáról, szépen rendben visszahajtotta a vezetékeket a dobozba, majd lecsukta a fedelet. Arra volt már csak ereje, hogy oldalra forduljon, még egyszer megnézte a ma vásárol, új memóriakártyán látható tökéletes férfi képét, majd szemeit lehunyva egy kis mosollyal a szája szegletében a technika előrehaladtát ismét magában dicsérve mély álomba zuhant.