Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
-Ez a helyes hozzáállás! Adjunk a nézőknek egy olyan előadást, amit soha nem felejtenek el!...
Egyszerre izzadtam az análszextől és korábbi fáradozásaimtól, hogy kedvükre tegyek. Szegény...
Friss hozzászólások
Materdoloroza: Tetszik ez az új hang itt. Tet...
2024-02-22 10:51
gyuri0926: Leveleznél velem?
2024-02-21 14:47
Rémpásztor: Okés, patrikiskal157@gmail.com...
2024-02-20 13:38
SunnyDay: Írástechnikailag köszönöm a po...
2024-02-20 10:57
Rémpásztor: Nagyon népszerű téma. Valóban...
2024-02-19 17:47
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

A lángra lobbant lánglovag

Péntek. Szép, napsütéses, nyáriasan meleg, szeptember végi péntek. A ragyogó időn kívül, még annyiban is különleges ez a péntek, hogy ez az első nap, amikor én vagyok a szolgálatparancsnok. Gábor vagyok, a városi tűzoltóság szolgálatparancsnoka. Már több mint öt éve, hogy egyenruhát húztam és beálltam a hamutaposók sorába. A középiskola után azonnal jelentkeztem, és mivel minden rostán sikeresen átmentem, rögtön fel is vettek. A kötelező alaptanfolyam után kerültem ide és azóta itt is szolgálok. Valószínűleg meg voltak elégedve a ténykedésemmel, mert rövid úton elzavartak a NKE-re, hogy felsőfokú tűzoltó végzettséget szerezzek. Kicsit féltem, hogy aktakukacot szeretnének belőlem csinálni, mert én vonulni, menteni, oltani szeretek, de szerencsére nem a hivatali munkában számítottak rám. A diploma átvétele után, hamarosan hadnagy lettem, most pedig megkaptam végre a szolgálatparancsnoki kinevezésem. A suli alatt is szolgáltam, szerparancsnok voltam a hármason, de ez most más. A szerpk. a saját szeréért, saját embereiért felel, a szolgálatpk. pedig az egész szolgálati csoport minden tagjáért, minden eszközéért. Káreset során neki, jobban mondva most már nekem kell irányítani a mentési, oltási munkát, de enyém a legfőbb felelősség is. Nehéz, szép, felelősségteljes szakma és én imádom csinálni.
 
Az első napom, nem a legjobban indult. Épp, hogy túlestünk a váltáson, a leadó szolgálat lelépett, mikor a kapu előtt megállt egy ismeretlen autó. A katasztrófavédelem feliratú kéklámpás Yeti megjelenése, pedig nem sok jóval kecsegtet. Természetesen az OKF vándor ellenőrei a MEO jelent meg. Pechemre a teljes hivatali állományunkat, a parancsnokkal az élen, berendelték a megyére, így hát én voltam a legmagasabb beosztású a laktanyában, engem ért a megtiszteltetés, hogy eleget tegyek a kéréseiknek. Nem panaszkodom, végül is emberségesek voltak, csak a szabályok betartását kérték rajtunk számon. Kaptunk szerelési feladatot, ruházat és felszerelés ellenőrzést, a híradó szolgálatnál okmányokat ellenőriztek, megvolt a kötelező szondáztatás is, végül több ember is kapott egy-egy elméleti, vagy gyakorlati feladatot. Sajnos az egyik kiszemelt áldozat a kis Gyufa volt. A kopasz, alig pár hónapja felszerelt tűzoltó azt a feladatot kapta, hogy kapcsolja be a szeren a mobil rádiót és állítsa átjáró üzemmódra. Tudni kell, hogy Gyufa, azért lett Gyufa, mert olyan vörös volt az üstöke, mint a lángra lobbant gyufa. Mikor a feladatot megkapta, már nem csak a haja, hanem az egész képe, de leginkább a fülei is olyan lángvörösre változtak, hogy csak néztünk. Láttam, hogy fogalma sincs a dologról és az ellenőrök háta mögött mutogattam neki a kezemmel a nyolcat, merthogy a nyolcas gombot kellett volna megnyomnia, de nem tudta.
- Ez bizony hiányosság - állapította meg az alezredes, megírták a jegyzőkönyvet, megköszönték az együttműködést és elviharzottak a következő áldozatuk felé.
Túl szép lett volna hiba nélkül megugrani az első MEO ellenőrzésemet, de végül is nem teljesített rosszul a csapat. De a Gyufa, az még megemlegeti ezt a napot, arról gondoskodom.
Ezután a csapat visszaállt, a normál napi tevékenységre. Péntek, karbantartó nap. Ilyenkor minden szert, eszközt átnézünk, ellenőrzünk, tisztítunk, karbantartunk. A fiúk nekiláttak a munkának én pedig leroskadtam a számítógép el, hogy megírjam a jelentést, a malőrről.
 
“Jelentem a mai nap folyamán, a BM OKF MEO szolgálatellátás ellenőrzést hajtott végre a “C” szolgálati csoportnál. Az ellenőrzés során, hiányosságként tárták fel, hogy Veress Ádám tű.őrm. mobilrádió kezelési ismeretei hiányosságot mutatnak. Saját hatáskörben eljárva a nevezett részére, még a szolgálati nap során rendkívüli oktatást fogok tartani, a hiányzó ismeretek elsajátítása érdekében.
……………., 2023.09.22.
Lovassy Gábor tű.hdgy. szolgálatparancsnok”
 
Papír munka letudva. Délután a pihenő idő alatt, pedig megtanítom azt a kis hülyét gombot nyomni. Nem olyan bonyolult, 7. közvetlen, 8. átjáró, 9. hálózat. Bele verem, ha addig élek is. Vacsoráig fogja nyomni azt a kurva nyolcast, hogy többé el ne felejtse. 
Eddig jutottam az eszmefuttatással, mikor újabb mozgolódást hallottam az udvarról. Kinézek az ablakon, hát egy népes gyerek sereg ömlik éppen be a kapun.
- A francba, az ovis csapat, teljesen kiment a fejemből - dünnyögtem magamban. Ez az ellenőrzés teljesen kiverte a fejemből, pedig a váltáskor még szó is volt róla.
Szépen, kézen fogva, kettesével masíroztak befelé a lurkók a kapun, lehettek legalább negyvenen, plusz a csapatot kísérő öt óvó néni.
Telefont ragadtam és hívtam a híradót.
- Híradó!  Kovács törzsőrmester jelentkezem…- kezdett bele az ügyeletes.
- Hagyjad Z, én vagyok Gabesz.
- Figyelj! Álljon ki az egyes, műszaki, vizes és a létra, az egyes teljes legénysége és Balu legyen lent 5 perc múlva. Rögtön ott leszek én is.
Épp csak letettem a telefont, már szólt is az úr hangja, Z szép, hivatalos megfogalmazásban rendelte el a feladatokat. Én közben újra kilestem az ablakon, a gyereksereg zsivajgása annyira hiányzott, mint üveges tótnak a hanyatt esés. Nagyot sóhajtva éppen indulni készültem, amikor megláttam a gyerekcsapatot kísérő utolsó óvónőt. Réka!
 
Két hete, a Wawe-ben találkoztunk először. Rögtön feltűnt az egyik oszlopnál várakozó lány. Látszott rajta, hogy nem az a bulizós kis csitri, hanem egy huszonéves érett, gyönyörű nő.  Már első blikkre nagyon megtetszett az apró, filigrán teremtés. Idegesen csavargatta barna vállig érő haját, mikor odaléptem hozzá. 
- Szia, Gábor vagyok! Jössz egyet csörögni? - kezdtem tolni neki a dumát.
- Hát, izé….., most éppen várok valakit, de később szó lehet róla - válaszolta, miközben kutató tekintete a táncoló tömeget figyelte. Én meg őt bámultam. Az alig térdig érő, szűk farmer szoknya és a hófehér feszes top kiemelte karcsú, de mégis nőiesen gömbölyded idomait, nem túl nagy, de észvesztően formás cicijeit, a villogó diszkó fényben pedig úgy csillogott vakítóan zöld szeme, hogy a szavam is elállt. A sminkje annyira diszkrét volt, hogy éppen csak kiemelte természetes szépségét. Nagyon tetszett. Egyre csak az járt az agyamban, hogy erre a csajra érdemes lenne ráhajtani, lehet még belőle akármi. 
- Késik a barátod? - kérdeztem. 
Most tudatosult csak benne, hogy még mindig ott vagyok. Alaposan végigmért, a szemembe nézett, majd egy nagy sóhaj után megszólalt. 
- Á, dehogy, egy barátnőmet várom, kiszaladt a mosdóba, de már elég régóta nem jön, aggódom miatta - hadarta - egyébként Réka vagyok, szia.
- Örvendek a szerencsének - vigyorodtam el, mert pillantása alapján én sem hagytam teljesen hidegen. 
Nincs okom panaszra, jó kiállású, jóképű gyerek vagyok. A 190 centis magasságom, sportos izmos alakom, szőke tüsis üstököm és a vadítóan kék szemeim, már igen sok lányról csalogatták le a bugyit. Rosszakaróim nőcsábász jelzővel szoktak illetni, holott én, mindig csak a leendő Lovassynét keresem. Ja, hogy 25 éves koromra még nem találtam meg, az pech, de én lelkiismeretesen keresem tovább.
- Akkor, ha nem bánod, én is segítek izgulni, jó? - kérdeztem, mire végre ő is elvigyorodott, majd mélyen a szemembe fúrta tekintetét. Nem tudom, mi járhatott a fejében, de szikrázó tekintete és formás csókolni való ajka, teljesen elvette az eszem. Szerettem volna minél jobban megismerni, és ha lehet, akkor ágyba vinni. 
Kicsit közelebb húzódott, megfogta a könyököm és beszélni kezdett.
- Tudod, én nem nagyon szeretek ilyen zajos bulikba járni, de Rozi ragaszkodott hozzá, hogy elkísérjem. Randija lett volna egy fiúval, de úgy néz ki, hogy felültették. Most meg elrohant a wc-re, remélem nincs semmi baja.
- Biztos, csak sokan vannak - nyugtattam.
- Addig, míg előkerül, ne hozzak egy koktélt? - kérdeztem - Egy Mojito jó lesz?
- Oké, azt szeretem.
- Mindjárt hozom - válaszoltam, majd elindultam a bárpult felé.
Miközben átverekedtem magam a táncoló tömegen, még vissza pillantottam rá, ő mosolyogva intett vissza.
Akkor láttam utoljára. Mire visszaértem a koktélokkal, nem volt sehol. Egy darabig szerencsétlenül toporogtam az italokkal a kezemben, majd mérgemben gyorsan leküldtem mindkettőt. Az est hátralévő részében, csak őt kerestem mindenhol, többször is végigjártam az egész klubot, de nem volt sehol. Más csajra rá se néztem, egyre csak Réka járt az eszemben. 
- Hogy én mekkora egy balfék vagyok, még csak telefonszámot sem cseréltünk, hol keressem ezután? 
 
El sem akartam hinni, hogy itt van, megvan Réka! Már rohantam volna le az udvarra, de egy pillanatra megtorpantam. Most mindent be kell vetnem, hogy megszerezzem a lányt. Gyorsan előkaptam a legszűkebb pólómat, átszereltem a karjelvényeket, majd gyorsan belebújtam. A tükörbe nézve elégedetten mosolyodtam el, a szűk póló kiemelte izmos, széles vállamat, formás bicepszem és előtűntek a hasamon a kockák. Ha ettől nem alél el, akkor semmi esélyem sincs nála. 
A legrövidebb utat választva a rúdon csúsztam le, a szertárba, éppen a nézelődő gyereksereg közepébe. A kicsik elragadtatott csodálattal, sikítva, tapsolva fogadták váratlan színrelépésem. A csoport elejét, egy idősebb óvó néni vigyázta, gondoltam ő lehet a főnök, hozzá léptem és illedelmesen bemutatkoztam, majd megbeszéltük a programot, de közben le nem vettem a szemem a távolabb várakozó Rékáról. Ő is megismert és mosolyogva intett felém. Madarat lehetett volna velem fogatni.
Gyorsan összehívtam az embereimet és kiosztottam a feladatokat. 
Először a tanteremben egy kis mozi - Trombi és a tűzmanó kalandjai - felelős Kiss Zotya.
Utána a szerek bemutatása, ez a te feladatod lesz Balu, a szerparancsnokok és az egyes legénysége a tiéd.  Közben Tomi és Vitya előkészíti a célba lövő játékot a vízszállító mellett, a két puttonyfecskendő és a többi hozzávaló  a sport raktárban van. A lövöldözés után létra bemutató - Peiker és Hori - arra figyeljetek, hogy ne túl magasra menjetek.
- Minden érthető? 
- Igen! 
- Akkor hajrá!  Én meg áttúrom a propraktárat, hátha maradt még valami apróság, amivel meglephetnénk a srácokat.
A gépezet elindult, a tűzoltó laktanya átalakult szórakoztató központtá, hogy maradandó élményt szerezzünk ezeknek a csöppségeknek.
Egy pillanatra vissza léptem Zsuzsa nénihez, hogy kellene egy kis segítség az ajándékcsomagok összeállításához. Elgondolkozva nézett körül, de az időközben oda settenkedő Réka megelőzte, önként jelentkezett segítőnek mellém. Kissé hivatalosra sikeredve megköszöntem, miközben majd kiugrottam a bőrömből. Zsuzsa néni bemutatott minket egymásnak, majd a gyerekekkel elindultak az emeleti tanterembe, mozizni.
Alig vártam, hogy végre kettesben maradjunk és beszélni tudjunk.
 
- Szia, Réka! A múltkor, jól lógva hagytál a buliban! - kezdtem, kicsit szemrehányó stílusban, miközben alaposan végigmértem. Ismét nagyon dögösen nézett ki. A vékony kis halványkék nyári ruha, ami rajta volt, jótékonyan kiemelte csípőjét és formás melleit, szép combjaiból pedig nem sokat takart, mert a mininél csak alig-alig volt hosszabb. A bokáján megcsillanó kis ezüstláncnál pedig, már csak zöld szemei ragyogtak szebben. Egy kis huncut mosoly bujkált formás ajkán, de zavarát jelezte, hogy ismét hajának a végét babrálta, csavargatta.
- Szia, Gábor! Örülök, hogy ismét találkoztunk. A múltkori miatt elnézést kérek, nem úgy terveztem, de Rozi barátnőm nagyon rosszul lett és haza kellett kísérnem. 
- Kiütötte magát, túl sok volt a pia?
- Á, dehogy! Nem vagyunk mi olyan lányok, szerencsétlen lány egy tisztességes ételmérgezést kapott, ami pont akkor hatalmasodott el rajta.
- Sajnálom, ezek szerint neked sem volt éppen kellemes az estéd. Engem, kicsit padlóra küldött, ahogy faképnél hagytál. Utána azt sem tudtam, hol kereshetnélek.
- Ne haragudj, én is jobban szerettem volna veled táncolni, mint a rókázó barátnőmet pesztrálni. De most éppen azért vagyok itt, hogy egy-két jóképű tűzoltó fejét elcsavarjam. 
- Egy-két? - kérdeztem, meglepetten.
- Na, jó! Egyelőre megelégszem veled is - válaszolta kacéran.
- Tudod, nem véletlen vagyok itt. Én bizony nyomoztam egy kicsit utánad, megtudtam, hogy tűzoltó vagy, és hogy ma vagy szolgálatban. Erzsi nénit meg könnyű volt meggyőzni, hogy én is velük jöhessek.
Az állam leesett a csodálkozástól, de a hiúságomat nagyon is cirógatta a kicsit (nem is kicsit) rámenős dumája. Legszívesebben azonnal átkaroltam és megcsókoltam volna, de a közelünkben dolgozó fiúk figyelő tekintete visszatartott. Fejemben már ennél is merészebb ötletek kóvályogtak, de nem akartam ajtóstul rontani a házba.
- Az előbb, a leérkezésed eléggé látványosra sikeredett, mindig így jöttök le? - kérdezte Réka, miközben megsimogatta fényes rudat.
- Riasztáskor mindig, egyéb esetben, pedig csak, ha sietünk.
- Nem mindig érdemes sietni, van, amikor jó megadni a módját a dolgoknak.
Hirtelen nem értettem, miről is beszél, de kissé kétértelmű mondatától ismét meglódult a fantáziám. Gondoltam, én is teszek egy lapáttal a tűzre.
- Lefelé mindenki le tud jönni, de a tökösebb tűzoltók felfelé is tudnak - mondtam büszkén, és hogy nyomatékot adjak mondataimnak, gyorsan, csak a karomat használva, jó félútig felhúzódzkodtam a rúdon. Nem hiába a sok saját súlyos edzés, a folyamatos kondi, nem csak a munka során, hanem ilyen esetben is jól jön az izmos bickó. Réka leesett állal és elkerekedett szemekkel csodálta a mutatványt, miközben megnyalta a száját.
- Óh! Ez nagyon impozáns volt - suttogta, miközben elém lépett és a póló ujja alól kikandikáló tetoválásomat simította végig.
- Megmutatnád, mi minden van ezen a szép piros autón? - kérte.
- Persze, gyere - válaszoltam majd finoman átkarolva irányítottam őt a kettes fecskendő felé.
Szerencsére a fiúk már végeztek a karbantartással, ezért viszonylagos nyugalomban, minden figyelmem felé fordítva kezdtem bele a bemutatóba. Rutinos mozdulatokkal nyitottam az ajtókat, fakkokat és szépen módszeresen magyarázva meséltem arról, mi-micsoda és mit-mire használunk. Aggregátor, feszítő-vágó, kézi szerszámok, szívó- és nyomóoldali felszerelések, védőeszközök stb. stb. stb. Úgy tett, mintha tényleg érdekelné a dolog, de szerintem többet felejtette tekintetét az izmaimon és a lágyékomon, mint a technikai eszközökön.
- És hol vannak a slagok, amikkel locsoltok? - kérdezte, bájos ártatlansággal.
- Slagok???  Slag, az a vékony zöld kis izé, amivel a kertet locsolod. Mi egy kissé vastagabb csövekkel dolgozunk, és úgy hívják, hogy tűzoltó tömlő. Felhúztam a hátsó fakkot és megmutattam a szép katonás sorrendben betárazott tömlőtekercseket. 
- Látod, itt vannak! A-tól D-ig szépen megjelölve. Az “A” a legvastagabb, a “D” pedig a legvékonyabb, de még az is jóval nagyobb, mint a te kerti slagod - válaszoltam, s ha már úgyis az autó hátsó fertályánál járunk, gyorsan az autó mögé húztam és megcsókoltam.
Nem tiltakozott, fejét megemelve teljes hévvel csókolt vissza, nyelvecskéje izgatottan kutatott a számban, miközben keze a tarkómra simult. Én sem tétlenkedtem, kezeimet a derekára kulcsoltam - sőt az egyik még lejjebb is csúszott egy kicsit - és amennyire csak lehetett magamhoz húztam. Ölelésétől, csókjától mellkasomnak szoruló melleitől olyan jóleső borzongás lett rajtam úrrá, melyet még nem éreztem egyetlen lány esetében sem. Gyomrom, zsigereim megremegtek, szívem hevesen vert és a nadrágomban is mozgolódni kezdett az ezredes.
Egy nagy sóhaj kíséretében bontakoztam ki karjaiból.
- Gyere! - fogtam kézen és elindultunk a múzeum felé. 
Az udvar hátsó felén volt a “régi” laktanya. Régen, tényleg innen indultak a szerek, itt volt a legénység, de mióta elkészült az új épület, a két régi szertár átvedlett műhely és múzeum céljára. 
A múzeumnak hívott régi szertár, tulajdonképpen ma is szertárként üzemelt, hiszen itt állomásozik a tűzoltóság legrégebbi szere, papi a sörös. A matuzsálem egy 1958-ban gyártott Csepel D-352-es mellyel annak idején tényleg vonultak a város tűzoltói, majd nyugdíjazása után kis híján a szeméttelepre került. Szerencsére a tűzoltó egyesület lelkes tagjai felújították és ma a kiállítás dísze és szabadtéri rendezvényeink sztárja. Az oltóvíz tartály és a felszerelések helyére hűtőszekrény és sörcsapoló került, mely mindig vonzza a lelkes és szomjas nézelődőket. 
Az autó körülötti szabad tér pedig a tényleges kiállítótér, melyet mindenféle régi oltókészülék, tömlő, szivattyú, tűzoltó felszerelés, sisak, és ruha bájos összevisszasága foglalt el.
Réka ámulattal nézegette a sok ódon, de szépen kisuvikolt, felújított felszerelést, míg én a szomszédos kis raktárban a gyerekeknek szánt ajándékok után néztem. Szerencsére egy nagy papírdobozban megtaláltam a gyereknapról megmarad ajándékzacskókat. Bele kukkantottam, volt benne kivágható tűzoltóautó, színező, lufi, kulcstartó, toll és még egy szelet csoki is. Volt vagy ötven darab, biztosan elegendő lesz a mai lurkócsapatnak. Elégedetten cigőltem elő a dobozt. 
Réka éppen egy régi sugárcsövet nézegetett, tapogatott, mikor beléptem. Jócskán le kellett hajolnia, hogy fel tudja venni, a mozdulattól csípőjének és popsijának izgató formája még inkább megmutatkozott. Az eddig is körülötte forgolódó gondolataim még inkább előtörtek, nadrágomban az ezredes vigyázzba vágta magát. 
- Ez micsoda? - kérdezte.
- Ez egy régi sugárcső, ez van a tömlő végén, ezzel lehet szabályozni a vízsugarat.
- Ezzel spricceltek?
- Ezzel oltani szoktunk, spriccelésre egészen más dolgokat használunk - mondtam egy kissé kétértelműen.
Réka marokra fogta a jobb sorsra érdemes sugárcsövet és egészen félreérthetetlen módon, kezét le fel mozgatva simította végig a hosszát. Mivel majd egy fejjel alacsonyabb volt nálam, a válla fölött áttekintve éppen belátásom nyílt a blúzába. Nem volt rajta melltartó, hófehér cicijei bájosan mosolyogtak rám. Az ezredes még jobban kihúzta magát, a puha pamut boxer és az elég bőre szabott kincstári kék gyakorló nem sok akadályt jelentett neki. Szép kis sátor alakult ki a lágyékomnál. Elmémben tombolt a vágy, nagyon akartam már a lányt. Lassan mögé léptem, a popsijához szorítottam merevségem és szorosan átöleltem, hogy biztosan megérezze.
- Na, slag vagy tömlő? - kérdeztem, most már nyílt pajzánsággal.
- Tömlő, tömlő! - kiáltotta, majd szembe fordult velem, megcsókolt és rámarkolt a farkamra.
Most már semmi kétségem nem maradt, hogy itt most egy olyan óriási kefélés lesz, amilyet még nem látott papi. Bár, jobban belegondolva, el sem tudom képzelni, hogy az elmúlt 65 évben mi mindennek lehetett tanúja ez az öreg csotrogány, hisz az elődeink sem voltak szentek és a jóképű, izmos tűzoltók mindig is nagy sikert arattak a gyengébbik nem tagjai között. Minden esetre én készen álltam, hogy megadjak mindent ennek a gyönyörű lánynak.
 
Csókja vad volt, de mézédes. Követelőzően tolta a nyelvét a számba, miközben egyik kezével a hátam, a másikkal a farkam simogatta. Volt mit, az ezredes, már majd szétszakított a nadrágom. Dús keblei a mellkasomnak feszültek, bimbói annyira megkeményedtek, hogy szinte szúrtak, én pedig minden elérhető porcikáját simogattam, de leginkább formás csípőjén és kemény gömbölyű popsiján időztek sokat a mancsaim. Lágyan ringatózva faltuk egymást. Forrpontig hevült vérünk, testünk pedig mindjobban vágyott az édes beteljesülésre. Lihegve bontakoztam ki csókjából, kinyitottam a legénységi tér ajtaját, gyorsan felléptem, majd magam után húztam Rékát is az autóba.
Nos, papi bizony az ő idejében modernnek számított, de mai szemmel nézve bizony elég fapados. A szó szoros értelmében. A legénységi tér lényegileg két szembefordított fapadból áll, mely elég 2 * 4 fő szállítására, de szerelmi légyottra, nem annyira. Szerencsénkre, az utolsó rendezvény után a fülkében marad néhány lópokróc, mely szintén nem a luxus csúcsa, de még mindig jobb, mint a kemény faülőke. Gondosan letakargattam a padokat, a harmadik pokrócot pedig a padlóra terítettem. Tomboló vágyunk nem is luxusra várt, hanem csak mielőbbi beteljesülésre, mohón estünk ismét egymásnak.
Réka egy határozott mozdulattal szabadított meg a pólómtól, majd tátott szájjal kezdte tanulmányozni a tetkómat. A bal felkarom, vállam, lapockám és mellem egy nagyon míves Maori stílusú tetkó borítja, nem kevés időbe és fájdalomba került, amíg elkészült, de azok a lányok, akik látták - voltak szép számmal - mind elaléltak tőle. Réka sem volt kivétel. Áhítattal simogatta az egzotikus mintákat és egyre nagyobbakat sóhajtozott. 
- Ez, ez valami borzasztóan szexi - suttogta halkan a fülembe, pedig az igazi nagy dobást még nem is sejthette. Reménykedtem, hogy hamarosan azzal is szembesül majd és akkor fog igazán elámulni.
Csöppnyi mélázását kihasználva én egy kissé felhúztam a ruháját és kezemet szépen domborodó puncijára csúsztattam. Még így a bugyin keresztül is éreztem forróságát valamint az egyre terjedő nedvességfoltot, melyet egyre fokozódó izgalma okozott. Az érintésemtől egy kissé megremegett, majd ellazulva tetovált testem csókolgatásába kezdett. Míg egyik kezemmel ágyékát simogattam, addig a másik a mellei felfedezésére indult.  Egyelőre csak a vékony textilen keresztül éreztem, bársonyos simaságát és bimbói keménységét, de éppen maroknyi méretű keblei elvarázsoltak. Mikor kicsit megcsíptem a bimbóit, aprót sikkantott és kicsi beleharapott a vállamba. Az ezredes már ezerrel dörömbölt a gatyámban, mielőbbi szabadulásért rimánkodott. Egy kis türelemre intettem, előbb az áldozat ruhátlanítását kellett megoldani. A lány csípőjére tettem a kezem és lassan felfelé húztam a ruháját, megértette mit akarok és készségesen segített megszabadulni a felesleges textiltől. Most már csak egy csöppnyi kis bugyiban várta a további eseményeket, karját szemérmesen mellei előtt tartva.
 
Egy lágy mozdulattal vettem el karjait, megcsókoltam majd hívogató didkói közé vetettem magam. A tenyérbe mászó, bársonyos gömbök, a kis bimbóudvar és a peckesen meredező csicseriborsói vonzottak, mint a mágnes. Csókjaimmal halmoztam el halmocskáinak minden zegét-zugát. Kutató nyelvemmel éreztem a bimbóudvar minden apró kis göböcskéjét, amikor körbenyaltam a kis peckeket. Ezután számba vettem bimbóit, ajkaim között morzsolgatva azokat a gyönyörűségeket, nyelvem pedig a csöppnyi bejáratot simogatta. Ténykedésem eredményeként Réka már hangosan sóhajtozott, ujjai a tarkómon, nyakamon járták táncukat és húzta fejem mind közelebb. Nem tiltakoztam, egyre hevesebben faltam, szopogattam észveszejtő melleit. 
Közben, hogy kezem se unatkozzon, simogattam a pociját, combjait, majd egyre közelebb merészkedve a tűzfészekhez, kezem becsúszott a bugyijába. A mai kor elvárásainak megfelelő csupasz dombocskát vártam, de kutató praclim egészen mást tapasztalt. Bársonyos vékony bunda fedte a teljes szeméremdombját, mely éppen csak az ajkak körül volt borotválva. Még nem láttam, de már tapintásra annyira izgató volt, hogy éreztem, a farkam már gőzerővel termeli az elő nedveket, az ezredes már nagyon szabadulni akart.
Még mindig kordában tartottam a gazfickót, előbb még kedvesem rejtett kelyhét kellett jobban felfedeznem. A dombság támadását egyelőre felfüggesztettem és teljes gőzzel a déli lankák közt megbúvó bozótos és a titkos barlang felfedezésére indultam. Egy gyors mozdulattal szabadítottam meg a most már csurom nedves bugyitól és ültettem le Rékát a padra. Kihúzódott a pad szélére, lábait kitámasztotta a szemközti padon, csípőjét egy kicsit megemelte én pedig fölé hajoltam. A combjába kapaszkodva, hajoltam közelebb izgató puncusához. Pont, ahogy elképzeltem, gondosan rövidre trimmelt világosbarna bunda fedte szemérmét. 
A káprázatos látvány mellett, most már az illatát is megéreztem. Már csak az íze hiányzott, hogy teljes legyen a benyomás. Nem sokat teketóriáztam, egy gyors mozdulattal végignyaltam nedvétől fényesen csillogó ajkait. Nyelvem érintésétől, egy apró remegés szaladt végig a combján, melyet lassan még szélesebbre nyitott, feltárva a rózsaszín szentély kapuját. Mohón kezdtem lefetyelni mámorító nektártól síkos nuniját. Nyelvem hegyével simítottam végig az ajkak közét a gáttól egészen a borsónyi csiklójáig. Réka már hangosan nyöszörgött, fejem egyre inkább nyomta ölébe. Számomra, így félig kicsavarodva nem volt túl kényelmes ezért inkább a lábait még szélesebbre tártam és közéjük térdeltem. Most már szemből támadtam a lucskos muffot. Szívtam, szoptam, nyaltam, ahol csak értem. Kitárulkozó kisajkait az ajkam közé csípve huzigáltam, majd nyelvemmel behatoltam forró puncijába. Egy kéjes nyögés hagyta el a száját.
- Ez nagyon jó, folytasd! - kérte. 
Kicsit feljebb húzódtam, és a klitoriszát kezdtem újra macerálni, miközben két ujjam a puncijába fúrtam. Most már csípőjét tekergetve vonaglott a kéjtől.  Az ujjaimmal a hüvelye felső felét kapargattam, keresve a G-pontját, de azért a csiklóját sem hagytam nyugodni, nyelvemmel löködtem, tekergettem az egyre duzzadtabb gombócát.  A kettős izgatás hatása átlökte a holtponton, sikítva, teljes testében remegve élvezett el. Combjával fejemet satuba fogva, vonaglott, hüvelye rászorult játékos ujjaimra.  Hosszú percek kellettek, mire kéje annyira lecsillapodott, hogy újra kontrollálni tudta magát.  Szabadon engedte a fejem, felhúzott magához és egy hosszú érzéki csókkal hálálta meg tevékenységem.
- Köszönöm, ez valami isteni volt - suttogta a fülembe, majd a nyakamba borulva pihegett, amíg a légzése is visszatért a normál ütemre.
 
- Most rajtad a sok kislány - mondtam, majd gyorsan kibújtam a kék gyakorló nadrágból és a padlóra dobtam. A nehéz fémcsat hangosan csattant a landoláskor. Ezután hanyatt vágtam magam a szemközti padon. Meredező farkam méretes sátrat vert a boxerben, de a textil eltávolítása és egy meglepetés még Rékára várt. 
Egy párduc kecsességével vetette rám magát, hosszan megcsókolt, majd apró csókokkal, haladt lefelé testemen. A nyakam, mellkasom, pocakom, köldököm került szépen sorra egymás után, mígnem elérkezett a sátorig. Óvatosan tapogatta végig égnek meredő falloszom, majd a textilen keresztül harapdálni kezdte a tövétől fel egészen a tetejéig. Hangosan ziháltam a kellemes tortúra mellékhatásaként. Réka tovább haladt lefelé, még két csókot nyomott a combjaim belső felére, majd egy határozott mozdulattal benyúlt a gatyó szárán és rámarkolt a zacskómra. Ekkor már alig voltam észnél. Egy nagy sóhajom után, megkegyelmezett, kihúzta kezét, majd a száránál fogva, elkezdte lerángatni a boxerem. Segítségként, csípőmet megemeltem és rásegítettem egy kicsit kézzel is, nehogy letörjön az ezredes. Amint teljes egészében napvilágot látott a farkam, Réka összecsapta a kezét és hangosan felkiáltott,
- Azt a kurva életbe, ilyen gyönyörűséget még nem láttam.  
Itt az ideje, hogy a történeti hűség kedvéért bemutassam az ezredest. 20 cm hosszú és 4,5 cm átmérőjű szálfa egyenes, nem túl eres, normálisnak mondható fasz, szépen kiemelkedő majdhogynem gombafejű makkal. Eddig még nem is lenne extrának mondható, de egy elvesztett fogadásnak köszönhetően tetkó került rá, mely igen sokat emel a nimbuszán. A kivitelező által gondosan levett méret alapján a tetejétől 15 cm távolságban kezdődő 3 cm széles “karszalag” tetkó fut körbe a rudin, melynek mintája azonos a vállamat díszítő tetkóval. A kivitelezésről most ne essen szó - a kínok kínját éltem át, amíg elkészült - de azóta igen büszkén viselem és eddigi partnereim sem kifogásolták soha. Sőt, kiemelt csodálatuk tárgya lett a tetovált gyűrű.
Réka is elragadtatással csodálta a szerszámot, alig mert hozzáérni.
- Hát.., ez…, hát ilyet még nem láttam - suttogta,  majd egy vad mozdulattal rámarkolt. A hirtelen szorítástól egy nagyot nyögtem, melynek hatására lazított a fogáson, majd lassú, de határozott mozdulatokkal elkezdte húzogatni a bőrt a répámon. 
Kényelmesen mögém térdelt a padon, hogy minél közelebb kerüljön merevségemhez és technikásan kényeztetni kezdett. A hasam felé tolta a farkam, majd a gondosan borotvált zacsit vette célba. Ficánkoló nyelve körbejárta minden pontját, a mogyoróim terelgette jobbra-balra, majd egyenként beszívta és szopogatta őket. Ezután szép komótosan, elindult felfelé. Forró, nedves nyelve lágyan simogatta végig a rudamat. Mikor felért a tetkógyűrűig, megtorpant és bő nyállal azt nyalogatta körbe lelkesen, majd haladt tovább felfelé. Az ezredes fején kibukott egy szép kövér gyönyörcsepp mire Réka nyelve felért a makkomig. Ujjával szétkente a nyúlós, síkos trutyit a makkomon, két marokra fogta a farkam és óvatosan a szájába fogadta a fejét. Professzionális munkát végzett, két keze fel-le siklott a rúdon, miközben lelkesen bólogatott és nyelve eszeveszett táncot járt a makkomon. Néha-néha megállt egy pillanatra, ilyenkor jókat szívott a szivaron és kezeivel is csavart egyet.  Szólni nem tudtam, csak markoltam a pad szélét veszettül, annyira jól csinálta. Időnként fel-fel pillantott rám és megnyugvással konstatálta, hogy nagyon élvezem, amit művel velem. 
- Óh, ezt nagyon jól csinálod - morogtam két nagy sóhaj között, majd a kezemet a fejére tettem, hogy ütemesebb és mélyebb szopásra ösztönözzem.
Megértette kérésem, nagy levegőt vett és lassan egyre mélyebbre bukott a farkamon.  Még a tetkóig sem ért el, mikor cikákolni, öklendezni kezdett és gyorsan visszavonulót fújt.  Elszánt volt, nem akarta feladni, újra és újra próbálkozott, de nem tudta befogadni a teljes hosszomat. A nyál csorgott a szájából, farkam is úszott a nedvektől, neki pedig már a könnyei is kicsordultak az erőlködéstől.  Felültem és megcsókoltam, kezem a hátán és popsiján kalandozott.
- Ne erőltesd, ha nem megy - súgtam a fülébe és hátrasimítottam az arcába hullott haját.
- De, akarom! - vágta rá durcásan.
- Hát legyen, de akkor próbálkozzunk egy másik pozícióval - mondtam. Átültettem a sofőr felőli padra, és fejét hátrahajtottam, úgy, mint amikor a fodrásznál mossák a hajat. Átmásztam a padon, szinteztem egy kicsit, majd meredező farkam, óvatosan a kitátott szájába toltam.
Felmordult, de simán fogadta be a lassan érkező ezredest. Folyamatosan éreztem nyelvének simogatását, centiről-centire haladtam befelé. Lassan már a gyűrű is eltűnt édes szájában, de szerencsére még nem zavarta meg a garatreflex. Már csak néhány centi volt hátra, mikor a makkom elérte a garatot. Behunyt szemmel tűrte a behatolást és még mindig nem jött rá a köhögés. Még egy nyomás és makkom a torkába szorult, zacsim az orra felett lengedezett, éreztem rajta a forró szuszogását. Tövig benne voltam. Lassan kihúzódtam belőle és egy hatalmas jutalom csókot adtam a szájára.
- Látod, hogy megy ez, ha mindketten akarjuk - búgtam a fülébe, két csók között.
- Szeretem, imádom - visongott örömében, kedvesem - most pedig dugd meg a számat, keményen, ha kérhetem.
- Állok rendelkezésedre, drágám - válaszoltam, és még mielőtt újra szólni tudott volna, már toltam is befelé a farkam.
Most már tudtam, hogy bírni fogja, ezért bátrabban haladtam befelé. Hangos hümmögéssel jelezte, hogy neki is jó, majd hátra nyújtott kezével a seggembe markolt, és húzott magába tövig. Bámulatos látványt nyújtott, ahogy vöröslő száján besiklott a gyűrűm, utána meg kidagadt a torka, amikor teljesen beleszaladtam. A végállásból kicsit visszavonultam, megfogtam a fejét, és lassú ütemes tempóban dugni kezdtem a torkát. Minden egyes lökésnél éreztem tokának szorítását, és bámultam, ahogy karcsú nyaka megfeszül. A látvány és a szorítás együttes hatása gerjesztett egyre jobban, éreztem, hogy így nem fogom sokáig bírni és hamarosan a mennybe szállok. Megpróbáltam kihúzódni, de fenekembe markoló kezei nem engedtek. Még többet és még tovább akarta. 
- Ha nem hagyjuk abba, akkor a szádba fogok robbanni - lihegtem, de őt nem érdekelte.
Hát akkor legyen, gondoltam és tovább fokoztam a tempót. Réka már folyamatosan nyöszörgött én meg már hörögtem a lassan közeledő végponttól. Fölé borultam, így éppen elértem ugráló melleit. Rámarkoltam, majd a bimbói csipkedésébe, csavargatásába kezdtem. Most csak csípőből mozogva, apró rövid lökésekkel dugtam forró száját. Megéreztem a heréimből elinduló áradatot, épp csak annyi időm volt, hogy egy kicsit kijjebb húzódjak, hogy ne közvetlenül a torkára lőjem töltetem. Felbődültem a rám törő orgazmustól és három-négy lövéssel a szájába spricceltem. A becsapódás pillanatában megéreztem a testén átfutó remegést, kezét a puncijára szorította, combjait szorosra zárta és hosszas nyögés, nyöszörgés közben ő is elélvezett. Közben hangos cuppogással nyelte a gecim rendületlenül, egy cseppet sem akart elszalasztani.
Isten látja lelkemet, volt már jó néhány nővel kapcsolatom, de ilyent, hogy valaki már a szopástól elélvez, még nem tapasztaltam. Orgazmusából felrévedve megfordult és a padra térdelve szemből folytatta tovább az ezredes megtisztítását. Néha nagyokat szívva, nyelve bejárta farkam minden négyzetcentiméterét, takarította szép fényesre fegyverem. Kissé rogyadozó lábbal, egy nagy sóhajtás után, kissé hátrébb mozdultam, kihúztam falloszom a szájából, majd lehajoltam és egy hálás csókkal jutalmaztam munkáját.  Mézédes csókjában még érződött saját magom sós íze, de ez sem zavart. Bal kezével a farkam szorongatta, az istennek sem akarta elengedni az izgató tetkót, miközben másik keze már a saját punciján játszott. Tudtam, most én következem és semmi más nem érdekelt már, csak hogy jól megdugjam és újra a fellegekbe repítsem ezt az istennőt. Benne is eldőlt a dolog, mert felegyenesedve átkarolta a nyakam, ajka izgatottan tapadt az ajkamra, majd néhány csók után a fülembe lihegte. 
- Dugj meg, kérlek! Dugd be végre a farkad az éhes puncimba! Látni akarom, ahogy a tetkód belém csúszik!
Ennél szebb szavakat kívánni sem mertem volna, az ezredes is vette a parancsot, beton keményen várta a bevetést.
Visszamásztam az utastérbe és óvatosan lefektettem Rékát a padra. Bal lábát a vállamra vettem és mögé térdeltem úgy hogy az egyik lábammal a talajon maradjak. A másik lábát pedig megfogtam és amennyire csak lehetett szélesre tártam ölét. Puncijából már szinte csöpögött a nedű, fényesen, nedvesen hívogatott rózsaszín barlangja. Szabad kezemmel rámarkoltam a dákómra, fejét néhányszor végighúztam az ajkai között, megfürdettem a puncilevében, majd irányba állítottam. Óvatosan dőltem előre, farkamat lassú, de határozott ütemben toltam tövig a tűzforró szűk odújába. Mindketten hatalmasat nyögtünk.  
Feszes és nedves hüvelye simogatóan ölelte körbe duzzadt dákómat. Réka egy picit még mocorgott, hogy megtalálja a tökéletes pozíciót és hozzátáguljon az ezredes méretéhez.
Utána nem mozdulunk, csak egyesülésünk gyönyörét élveztük mozdulatlanul. Úgy éreztem, hogy a farkam megtalálta a tökéletes helyet, úgy passzoltam a puncijába, mintha egyenesen az ő számára faragták volna a rudamat. Teljes testemmel hozzásimultam, feszes dudái a mellkasomnak feszültek ajkam az ajkát kereste. Sokáig smároltunk, miközben csak a csípőmet mozgatva, lassú lágy tempóban dugni kezdtem.  Lábával átkarolta a törzsem, karjával még szorosabban húzott magához, keze a hátamat és az egyre nagyobb sebességgel mozgó seggemet simogatta. 
- Hmmm, ez nagyon finom, imádom a farkad - hörögte a fülembe.
- Óh, ez az, gyorsabban - utasított. Felpörgettem a tempót, az ezredes egyre nagyobb sebességgel csúszkált ki-be a szaftos punciban. Réka hasa már hullámzott, gyűjtötte a gyönyört, készülődött a következő orgazmusára. 
- Látni akarom! Nézni akarom, ahogy a tetkód becsúszik a pinámba! - kiáltotta és kissé ellökött magától. Értettem én a szóból, felegyenesedtem és úgy toltam neki egyre keményebben. Fejét megemelte, karját nyújtotta, hogy húzzam fel egy kicsit. Alkaromba csimpaszkodva, elragadtatott gyönyörűséggel figyelte, ahogy a farkam ki - be siklott a puncijában, az ezredes derekára tetovált gyűrű pedig hol eltűnt, hol pedig újra felbukkant.
- Gyönyörű, gyönyörű!  Bassz meg, keményen, könyörgöm!  - kérte elfúló hangon.
Számomra és számára sem volt túl kényelmes ez a pozíció ezért, lassan elengedtem és kihátráltam belőle. Az egész farkam csillogott bőséges puncilétől, makkom pedig már bíborszínben pompázott.  Leültem a szemközti padra, előre csúsztam amennyire csak tudtam, vállam, hátam az ülésre támaszkodott, hátsóm pedig szabadon lengett. Égnek meredő dákóm hívogatóan invitálta a lányt a következő egyesülésre. Réka nem sokat teketóriázott, átlépte a lábam és szembe fordulva velem, ráereszkedett péniszemre. Teljesen felnyársalta magát. Kicsit csúszkált előre - hátra, majd lassú komótos tempóban lovagolni kezdett.  Kezeim hol a popóján, hol pedig a bájosan ugrabugráló mellein kalandoztak. Néha közel hajolt hozzám, falta a számat vagy a tetkós vállamra borulva, harapdálta bőrömet. Időnként leállt a mozgással, ilyenkor alulról soroztam tovább kielégülésre váró vagináját.
Testünk már fénylett a verejtéktől, pulzusunk az egekben és mint egy maratoni futó a cél közelében, úgy lihegtünk egymás szájába. Fantasztikus volt.
Hamarosan elfáradt a lába. Nem akart megválni a benne tomboló fütykösömtől, de jelezte, hogy csússzak feljebb. Aztán mégis csak kicsusszantam belőle, mikor fellépett a padra. Lába kétoldalt a törzsem mellett, egy kézzel megkapaszkodott a háttámlában, a másikkal visszaigazította a játszópajtását az alagúthoz és egy határozott mozdulattal az ölembe roskadt. Talán most még mélyebbre hatoltam rejtekébe, mint eddig. Egy aprót sikított a becsapódáskor, én pedig megéreztem, ahogy a makkom megérinti a méhszáját. Ennél már nincs beljebb. Ismét kivárt egy kicsit, majd ölét az altestemhez csapva, vadul lovagolni kezdett. Fejét, haját hátracsapva, kínálta kényeztetésre a vadul rázkódó melleit. Számmal nem értem el, kezeim szót fogadtak az invitálásnak és markoltak bele a ruganyos labdákba. Sokáig gyűrtük egymást ebben a pozícióban, Réka már minden egyes becsapódáskor, hangosat nyögött, egyik kezével a hasát simogatta, míg másikkal a csiklóját izgatta. Éreztem, hogy már nem sok kell neki, amennyire tudtam, még jobban megfeszítettem a falloszom, kezemmel pedig combjának belső oldalát izgattam.  Nyöszörgése, jajgatása már folyamatos volt. Dákómon megéreztem hüvelyének hullámzását, majd az öléből kiinduló remegést, mely aztán valósággal görcsbe rántotta a teljes testét, feszítette meg izmait.   Kontrollt veszítve rángott a teste a rátörő orgazmus görcsétől. Percekig tombolt az élvezete, mialatt én gyönyörködtem a karjaimban vonagló elragadó testében. 
Egy röpke pillanatra elkalandoztak a gondolataim. Péntek, karbantartatás, de azt még legvadabb álmaimban sem remélhettem, hogy még ma, egy ilyen gyönyörtől elalélt szépséget tarthatok a karjaimban. Piszok mázlista vagyok.
Réka lassan tért vissza a földi valóságba, lassan csillapodott a mozgása, majd lecsusszant a farkamról. 
Hosszú szenvedélyes csókcsatába bonyolódtunk újra, míg egymás testét élvezve, simogattunk mindent, amit csak elértünk.
- Ne, haragudj, hogy ott hagytalak, de nem bírtam tovább visszatartani - búgta halkan.
- Nem baj kedvesem!  - simítottam végig keskeny izgató ajkán - Most én jövök, és rongyosra kefélem a pinád! - válaszoltam határozottan.
Feltérdelt a padra, popsiját feltolta amennyire csak tudta és hátulról kínálta fel puncilében úszó gyönyörkelyhét. Rámarkoltam az ezredesre, kicsit berogyasztottam a térdem és egy gyors mozdulattal a puncijába siklottam.
- Igen, Igen, Igen! Adj a szomjas pinámnak, dugj keményen, lődd belém a gecid! - kiáltott fel újra és popóját felém nyomva, mozogni kezdett. Megmarkoltam formás fenekét és ismét rákezdtem a mozgásra, teljes hosszal csúszkáltam bársonyos, szorító vaginájában. Hamarosan szinkronba kerültünk, lökéseim felerősödtek, hangos csattanásokkal csapódtam testemmel a fenekéhez. 
- Oh, gyorsabban!  - sikoltott újra. Fokoztam a sebességet, miközben ráborultam. Egyik kezemmel a melleit kényeztettem, míg másik lesiklott a barna kiskertbe és csiklóján járták táncukat az ujjaim. Hosszú, hosszú percekig kúrtam szépségemet, rohamléptekben vágtattunk a csúcs felé. Réka már újra jajongott én pedig minden egyes lökésnél hangosat nyögtem. Heréimben elindult a lavina, golyóim megemelkedtek, a farkam megdagadt, lelassítottam a tempón és három négy hosszú, kemény lökés után beleéveztem lüktető tüzes puncijába. Mikor megérezte az első becsapódást, hüvelye rászorított a falloszomra és szinte fejte a kiáramló apatejet. Drágám újra megremegett, és vonítva élvezett el ismét, követve engem az orgazmus folyóján. Jó ideig nem mozdultunk, teljes testemmel ráborulva pihegtem és simogattam, csókoltam a hátát, nyakát. Felegyenesedett, hátrafordult és ajkát beharapva, kacéran rám mosolygott, majd követelőzően csókra nyújtotta a száját. Mertem én vitatkozni?
Azonnal átkaroltam, melleit dédelgetve húztam magamhoz és csókoltam vadul édes ajkát. 
Lassan lankadó farkam ekkor csúszott ki drága mézes bödönjéből, melyet a saját levével keveredett sperma lassan csordogáló patakocskája követett.
- Nem lenne a hadnagy úrnak kedve még egy menethez? - szegezte nekem a kérdést csábos mosollyal. Hirtelen zavaromban, azt sem tudtam mit válaszoljak.
- Hú! Kedvem az még lenne, a tehetség pillanatnyilag nem áll rendelkezésre - válaszoltam kissé letörten, és a félig ájult ezredesre mutattam.
- Kár! - válaszolta szende pislogások közepette, miközben lába közé nyúlt és keveredett trutyinkból vett egy jó adagot a kezére. 
- Mit akarhat ez a démon? - járt az agyamban. Másik kezével egy kicsit széthúzta a popsiját a kencét a popsi lukára kente, majd először egy, aztán már két ujjal tunkolta befelé a kenőanyagot rózsaszínű ánuszába. Szemem majd kiesett, a szám tátva maradt, szólni sem tudtam. Konok elszántsággal újabb és újabb adagokat tömködött a fenekébe, időnként meg megállva, ilyenkor ujjával lassan körözött a ráncos kis lyuk körül.
A vizuális sokk hatására az ezredes hirtelen feleszmélt, újra merevedni kezdett a dákóm. Most már én folytattam a kenési folyamatot. Réka két kézzel húzta szét gömbölyű popsiját, hogy minél jobb hozzáférésem legyen hátsó barlangjához. Először hüvelykujjammal nyomtam be a szaftot, majd hamarosan már két ujjal jártam a síkos fenekében. Időnként a farkamat is megkentem a természetes síkosítóval, majd néhányat húztam is rajta, hogy visszanyerje harcra kész állapotát, de még nem volt az igazi. Ekkor Réka vette kezelésbe a répámat, mely az érintésétől szinte varázsütésre olyan kemény lett, mint a beton. Ő is megkente a kezét, melyet utána többször is végigfuttatott a legnemesebb szervemen.
- Na és most? Most már rendelkezésre áll a berendezés? - kérdezte, de nem várt túl sokat a válaszra, fényes, kemény gombafejű makkom a popsijához irányította és aprókat lökve, próbálta magába tuszkolni a rudamat. 
Most már semmi másra nem vágytam, csak hogy minél jobban, megrakjam a fenekét.
Előre dőltem és csípőből aprókat lökve támadtam az ánuszát záró gyűrűt. Minden egyes lökéssel egyre jobban tágult, aztán a ráncos kis gyűrű engedett és makkom besiklott a seggébe. Hatalmas sóhaj szakadt fel mindkettőnkből. Egy kicsit vártam, majd kihúztam és rögtön visszadugtam a farkamat a barlangjába. Minden egyes ütemnél beljebb és beljebb hatoltam a végbelébe. Iszonyatosan forró és nagyon szűk volt. Tovább mozogtam benne, most már a tetkó is becsúszott, még néhány lökés és teljesen benne voltam. A drága lány, folyamatosan nyöszörgött, ahogy pumpáltam a fenekét. Lassan csúszkáltam a karcosan szorító üregében, azt éreztem leég a bőr a farkamról, de neki sem lehetett tökéletes az aktus, mert nyöszörgése inkább fájdalmasnak tűnt. 
- Ez így nem lesz jó - gondoltam, és lassan kihúztam a fütyköst a popójából. A teljes farkam vörösben izzott. 
- Kell még egy kis kenés, hogy jobb legyen - mondtam és kedvesem nyakába csókoltam.
Újra vételeztem a nedveinkből, benyomtam az ánuszába, majd a farkam is megfürdettem a puncilében. Vissza helyezkedtem a fenekéhez, benyomtam a makkom, majd egy jó adag csulát is csorgattam a farkara. Most már simán siklottam bele tövig, herém a bársonyos nunijának csapódott. Kissé kijjebb húzódtam, majd rácsaptam a hófehér gömbölyű dombjaira egyet. Nagyot sikkantott a hirtelen csapástól, majd csúszkálni kezdett a dákómon.
Nagy hévvel tolta rá a seggét a farkamra, nekem jóformán mozognom sem kellett. Most én bámultam az eltűnő és megjelenő farok tetkót. Kitágult seggluka szorosan simult a dákómra, aztán meg elkezdte tekerni és rázni a popsiját. Néha olyanokat csavart rajta, hogy azt hittem eltörik az ezredes. Utána meg riszálta, rázta a fenekét, mint a legvadabb brazil szamba táncos. Egyre erősebben nyöszörgött, nyávogott, ajkát artikulálatlan hangok hagyták el.
Mint már említettem jó néhány csajt tűztem már a dákómra, ha nem is sokan, de néhányan az anál szexre is hajlandóak voltak, de ilyen lányt, aki ennyire szereti és élvezi a popsi dugást, még nem pipáltam.
Nekem is elborult az agyam, farkam megfeszült és irgalmatlan módon, vadul kezdtem kúrni.
Megvadult szerelmem nyávogott, sivalkodott én pedig egyre hangosabb hörgéssel és morgással közeledtem a vég felé. Teljesen ráhajoltam, óriási tempóval, de rövid löketekkel támadtam végbelét, mialatt a kezem az ölébe siklott és két ujjammal a puncijába túrtam. Forgattam, döfködtem a kezem a hüvelyében, farkam pedig veszettül mozgott a fenekében. Hangosan felbődültem, mialatt ismét elindult a zuhatag, éreztem ahogy a sperma végig fut a faszomon, majd több nagy spriccel a drága lány végbelébe fröccsen. Ahogy megérezte a forró magomat, ő is összerándult, hüvelye az ujjaimra, hátsó barlangja pedig a farkamra szorult, egy velőt rázó sikoly hagyta el a száját és görcsbe rándulva, remegve élvezett el ő is.  Elhúzódott, gyorsan lankadó faszom hangos cuppanással csusszant ki a tágra baszott fenekéből. Meggyötört ánusza csak lassan záródott be, beláttam síkos forró barlangjába. Megfordult, felemelkedett és a karomba omlott.
Vakító zöld szeme sarkában egy apró könnycsepp csillogott, de tudtam, éreztem, hogy ez nem a fájdalom, ez az öröm könnycseppje.
Kimerülten, izzadtan, csapzottan, keveredett nedveinktől mocskosan öleltük és csókoltuk egymást. Az együtt átélt gyönyör után, nem találtuk a szavakat, csak szorítottuk a másikat erősen. Bennem olyan érzések kavarogtak, melyek teljesen felforgatták eddigi kis életem. Gyönyörködtem a karjaimban tartott szépségben, és mindennél jobban vágytam, hogy örökre az enyém legyen. Hogy neki mi járt a fejében azt nem tudhattam, csak remélni tudtam, hogy ő is hasonlóan érez. Fejét a mellkasomra hajtotta, illatos barna hajzuhatagának virágillata elvarázsolt. Lassan felemelte fejét és ragyogó zöld szemét a tekintetembe fúrta. 
- Köszönöm! Mindent köszönök Gábor! Irtózatosan jó volt veled! 
Fülig szaladt a mosoly az arcomon, féltőn simogattam meg mosolygó arcát, majd én is megszólaltam.
- Szeretlek! Szeretnélek szeretni! Mindig! Úgy érzem, nem tudok nélküled….
Ujját az ajkamra tette, nem engedte befejezni a mondatot, ő kezdett beszélni.
- Még senkivel sem volt olyan jó a szex, mint veled. Most én is úgy érzem, hogy senkit sem tudnék jobban szeretni, mint téged, de igazából még nem is ismerjük egymást. Persze, én is szeretnék veled találkozni, randizni és még nagyon sokat szeretkezni, de még ismerkednünk kell. Előre ne tégy felelőtlen ígéreteket. Az első akadályt hibátlanul vetted, de most a szürke hétköznapokon, a való életben is meg kell hódítanod a szívem. Minden lehetőség nyitva áll előttünk, de előbb meg kell tudnunk, kitart-e a szerelmünk. 
Zavarodott pillantásomat látva elmosolyodott, aztán újra és újra megcsókolt. Fejem kissé kitisztult, rájöttem, hogy nem repült a sült galamb a számba, és még igen sokat kell tepernem azért, hogy tényleg az enyém legyen álmaim nője, de elhatároztam, hogy mindent megteszek érte.
Meghallottam a létraszer csengetését, amikor kitalpalt.
- Hűha! Már a létránál vannak a gyerekek, mindjárt végeznek - mondtam sürgetően, majd lassan kibontakoztam öleléséből.
- Ott, balra a második ajtó a WC, ott egy kicsit rendbe szedheted magad - mutattam Rékának az irányt - addig én egy kicsit rendbe rakom az autót. 
Előtte még magamat is megtisztítottam egy kicsit, már amennyire egy-két papírzsepivel ez lehetséges, majd gyorsan felöltöztem. A lucsoktól foltos pokrócok láttán, igen csak gondolkodóba estem, mit is csináljak vele. Aztán csak simán összehajtogattam és az egész kupacot eldugtam a raktár mélyére. Majd, ha legközelebb védőruha mosatás lesz, elküldöm ezeket is. Csak el ne felejtsem.
Miután visszatértem, még egyszer átnéztem papi utasterét, nem maradt-e árulkodó nyom. Hát nyom nem volt, de szag annál inkább. Átható punci és geci szag terjengett a fülkében, szerelmünk, gyönyörünk szaga. Nekem tetszett, de azért mégis csak jobbnak láttam nyitva hagyni az ajtót, hadd szellőzzön ki.
Hamarosan vissza érkezett Réka is, egész szépen rendbe rakta magát, még meg is fésülködött. Én is végig néztem magamon, rajtam sem találtam kifogásolni valót, már csak csillogó szemünk és letörölhetetlen mosolyunk utalt az elmúlt eseményekre.
Vállamra vettem a kicsiknek szánt dobozt, majd kéz a kézben sétáltunk vissza a szertárhoz.
 
Az ovis csapat is végzett a programmal, Zsuzsa néni körül gyülekeztek, aki próbálta sorba rendezni a nyüzsgő kölyökcsapatot. A tűzoltó fiúk az egyes szer mellett várakoztak, mikor a közelükbe értünk megláttam irigykedő tekintetüket és sumák vigyorukat. Réka is felmérte a helyzetet, de ő a kolléganőitől látott hasonló pillantásokat.
- Ennyire látszik rajtunk, hogy mi történt? - kérdezte kétségbeesetten.
- Ne foglalkozz vele, csak irigykednek - mondtam, majd büszkén átkaroltam és egy érzéki, hosszú csókot váltottunk. Elismerő füttyszó hallatszott a legénység csapatából, az óvó nénik pedig elpirulva fordultak el. 
Mikor odaértünk mi is, letettem a dobozt, majd Balu és az óvó nénik segítségével, kiosztottuk a csomagokat a gyerekeknek. Sikítozva, nevetve kutatták át a zacskót, örömmel mutogatták egymásnak a sok-sok kincset, amit kaptak. 
- Réka, Réka! Hangzott egy távoli kiáltás, aztán megláttam a felénk rohanó Gyufát. Réka is megindult, futva közeledett a fiúhoz, majd a nyakába ugrott és körbepuszilta. Egy pillanat alatt elsötétült előttem a világ, az agyam felforrt, ordítani tudtam volna a féltékenységtől. Hogy jön ahhoz ez a kis nyikhaj, hogy megérintse és megcsókolja? Na és Réka, mit akar vele, honnan ismeri egyáltalán?
Közben lassan, kézen fogva odaértek hozzám. Réka és Gyufa is vigyorgott, mint a vadalma én pedig gyilkos pillantásokat vetettem rájuk. Legszívesebben kitekertem volna a nyakát ennek a vörös grabancú kurafinak. 
- Gábor, ő itt az öcsém Ádám, illetve ahogy hallottam nálatok Gyufa. Igaz, öcsi? - kérdezte Réka. 
Hitetlenkedő szemekkel bámultam rájuk, de lassan feloldódott bennem a görcs, mázsás súly gördült le a szívemről.
- Akkor te Veress Réka vagy? - kérdeztem értetlenkedve.
- Igen!  Kedves Lovassy hadnagy, ha még nem tudná - vágta rá cserfesen.
- Gyufa, akarom mondani Ádám, ma rossz lapot húzott és éppen büntiben van, ahelyett, hogy itt lebzsel, inkább tanulhatna - vágtam rá, majd a fiúra szóltam - Lelépni őrmester!
A fiú egy szomorú - Értettem! - után bánatosan elkullogott, de ezért egy puszit még adott búcsúzóul a nővérének.
- Mit csinált az a kis hülye? - kérdezte Réka, mire én gyorsan elmeséltem neki a reggeli eseményeket. Jót röhögött rajta, és csak annyit kért, hogy ha lehet, ne verjem laposra kedvenc öcsikéjét. Megígértem.
- Légyszi add ide a telefonod - kértem. A kezembe nyomta a készüléket én pedig bepötyögtem a számom és elmentettem a névjegyet Lánglovag néven. Vigyorogva olvasta a bejegyzést, majd egy gombnyomással megcsörgette a számomat. 
- Köszi - mondtam - én, Kedvesem néven fogom elmenteni. Átkarolta a nyakamat, egy erotikus búcsúcsókot adott, majd a már induló gyereksereg után indult. Egyszer még visszafordult és csak annyit kiáltott felém, hogy - Holnap várom a hívásod! - majd egy puszit dobott felém.
Lassan elindultam az épület felé.
Elmerengve néztem Rékát, ahogy a csoport végén lépdelt, terelgette a kicsiket kifelé a kapun. Tekintetem, ringó csípőjén és formás popsiján felejtettem. Z vigyorogva lépett ki a híradó ajtaján, ő is a távozók után nézett, majd a vállamra csapott.
- Na, mi van apuskám? Úgy nézel ki, mint a bagzó macska, amelyik egy hét után keveredett haza. Elkapta a frakkod a kiscsaj?  
- Hát, Zotyikám, nem is tudom. Azt hiszem, nem csak a farkamat, de a fejemet is elcsavarta ez a bombázó. Olyan őrületesen vágyom rá, hogy az hihetetlen. Minden gondolatom körülötte forog, minden percemet vele szeretném tölteni. Beleestem, mint vak ló a gödörbe. Azt hiszem, szerelmes vagyok!
- Gabó, te elvesztél. Ha már nem csak a farkad vágyik rá, hanem szinte megdöglenél érte, akkor véged. Hidd el nekem, én már csak tudom. Én is így kezdtem, de öt évnyi házasság és két gyerek után is azt mondom, minden pillanat megérte, ma sem választanék másként.
- Kössz, az atyai jó tanácsot - válaszoltam csendesen, és azon járt az agyam, ha már megszereztem és enyém lett ez a csoda, akkor minden erőmmel azon leszek, hogy meg is tartsam.
 
A történtek fényében már nem is akartam annyira móresre tanítani Gyufát a hibázása miatt, csak azt akartam, hogy megtanulja azt, amit kell. Jó szándékom jeleként, délután, csupán egy órán keresztül kellett nyomnia a nyolcas gombot, mert hát a sógorjelöltet mégsem illik bántani.
 
Kaliban, 2023.10.05.
 
Hozzászólások
Materdoloroza ·
Szex, szerelem, érzelmek elegye. Nagyon jó, megint nagyon jó!

kaliban ·

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: