A kutya

A férfi úgy döntött nem akar tovább élni. Elhagyta a szerelme. Tudta, hogy ő is hibás a kapcsolatuk ilyen alakulásában, de nem tudta túltenni magát azon az érzésen, hogy nem akar tovább élni. Bezárta a házát és elindult a közeli bányató felé. Hűséges kutyája boldogan rohant mellette, előre szaladt, majd ugrándozva jött újra feléje és ugrott föl a lábára. Mivel napok óta most először mozdult ki a házból az imádott gazdi érthető a kutya öröme.
A partra érve a férfi levette a ruháit és gondosan összehajtogatta és ráparancsolt a kutyára, hogy őrizze. A hűséges társ ezt szintén nagy örömmel tette meg. Imádta szolgálni ezt a nagy embert.
A fürdőnadrágra vetkőzött férfi elindult a mélység felé. Lassan haladt befelé és minden lépésnél egyre biztosabb volt, hogy meg akarja tenni, el akar menni örökre. Tudta, hogy a tó nagyon mély. Amikor hirtelen eltűnt a talaj a lába alól és elkezdett zuhanni a mélybe szinte boldogságot érzett, aztán azt, hogy jaj, levegőt kell vennem és kinyitotta a száját, nyelte a vizet és nem küzdött. Az utolsó pillanat mielőtt elvesztette az eszméletét nagyon fájt, de már nem volt ereje és ideje sem korigálni a döntését. Elnyelte a mélység a bánatával együtt.
A kutya ült a parton, és aggódva nézte a vizet, ahol az imádott ember eltűnt. Tudta, hogy máskor is bement már a vízbe és mindig vissza is jött ezért visszaszaladt a feladatához és őrizte a ruhákat. Amikor a nap már lemenőben volt a kutya még mindig ott feküdt. Nem mozdult az őrhelyéről. Félt, hogyha elmegy onnan, akkor jön éppen a gazda. Éhes volt és szomjas, de nem akart mozdulni. Időnként a vízhez ment és ivott, de messzebbre nem távolodott. Másnap, akik arra jártak még mindig ott látták a kutyát és fel is tűnt nekik a magára hagyott ruhakupac és a kutya. Először azt gondolták, hogy a ruhák gazdája úszni ment, de amikor nem láttak senkit a vízben megpróbáltak a kutya közelébe férkőzni. A közeledőket a hűséges őrző vicsorogva fogadta. Föl is adták egy idő után a próbálkozásokat.
Megint eljött a naplemente, és a kutya már remegve feküdt a parton. Már nem a ruhakupac mellett volt, hanem teljesen rátelepedett és az orrát belefúrta a ruhák közé, hogy érezze a férfi illatát. A következő hajnalon jött arra a lány, aki nagyon el volt keseredve. A bánat, amit érzett nem tette vakká, figyelt a világra maga körül. Azzal próbálta a fájdalmát enyhíteni, hogy másoknak segített. A tópartra azért jött, hogy egyedül lehessen és kisírhassa magát. Meglátta a kutyát, és amikor az morogni kezdett megtorpant. Látta, hogy a zsemleszínű kutya remeg. - Éhes lehet- gondolta és rohant visszafelé ennivalóért.
Amikor az étellel közeledett, a kutya akkor is morgott, és a fogát is kivicsorította, de a lány nem adta föl, nyugtatóan beszélt hozzá, halkan és duruzsolva, majd egyre közelebb merészkedett az ételt maga előtt rakosgatva egyre közelebb. Amikor már elég közel tolta a tálkát, hogy a kutya érezze az illatát, ő visszahúzódott. Az éhes eb odalépett a tálhoz és félve, rettegve, nagyon figyelve beleszagolt majd belenyalt. Amikor megérezte az étel ízét, habzsolva enni kezdett. Pillanatok alatt eltüntette a tálka tartalmát. A lány közben közelebb lépett és a kezét nyújtotta. A kutya bizalmatlanul méregette, de megszagolta a kezét. Úgy érezte ez az illat nem hordoz veszélyt és közelebb lépett. A lány megsimogatta a fejét és újra szaglásra nyújtotta a kezeit. A kutya visszaszaladt a ruhákhoz és farkcsóválva ült le. A lány odalépett és leült mellé, hagyta, hogy a kutya az ölébe hajtsa a fejét. Ültek ott órákon át. A lány a vizet nézte és a kutya is.
Amikor a lány meglátta a vízben a férfi hulláját rémülten nyúlt a telefonja után és segítséget hívott. Amikor már sokan voltak a parton, mentők, rendőrök és búvárok, a kutya a lányhoz húzódott. A sok idegen bizonytalanná tette, de a lány már ismerős volt és biztonságot adott.
Idegen férfiak zacskókba rakták a férfi ruháit, amit ő nem akart engedni és vadul vicsorgott, de a lány leült elé és nyugtatgatta elterelte a figyelmét.
Amikor a lány elindult az ösvényen, akkor ő hozzá szegődött és ment mögötte, de hirtelen megfordult és visszaszaladt a partra. Látta amint egy testet emelnek ki a vízből és fektetnek ki a fűbe. Vizes volt és élettelen, de ez az ő imádott gazdája volt. Csaholva szaladgált körülötte, és próbálta rábírni a férfit, hogy keljen föl és menjenek haza. Lökdöste az orrával, de az csak nem mozdult, és a szaga is furcsa volt. Nyüszítve ült a parton, tanácstalanul. A lány közeledett felé és ő hálás volt neki, hogy adott némi biztonságot a jelenlétével. Odanyomta a fejét a térdéhez, és amikor az lehajolt hozzá boldogan nyalogatta még az arcát is.
Idegenek közeledtek a gazdájához és ő ezt nem akarta engedni, de a lány megint meg tudta nyugtatni. Zsákba rakták és elvitték a férfit. A kutya szomorúan nézett a kocsi után. A lány erősen szorította és suttogott neki.
Megígérte, hogy soha nem fogja elhagyni őt, ha vele marad.