Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

A kislány és a halál

- Anya? Meg fogsz halni? – kérdezte a kislány, és szórakozottan megsimította szőkésbarna fürtjeit.
- Igen, egyszer meg fogok halni, de nem most. – felelte az anyja. – Még nagyon sokára.
- Én is meg fogok halni? – folytatta a kislány, és kicsit erősebben ölelte a babáját.
- Igen, te is, de az még később lesz.
- Mikor? – emelte fel nagy, barna szemeit, és kérdőn az anyjára nézett.
- Nem tudom. De még nem most. Figyelj csak, hány éves is vagy te most?
A gyerek kicsit elgondolkodott, majd az egyik kezét a másikba vette, és jobb nagyujjával leszorította a balt, majd még egyszer átgondolva az egészet diadalittas tekintettel tolta az anyja orra elé az eredményt.
- Ennyi! – tette hozzá, és elmosolyodott.
- Így van! – simogatta meg okos kis buksiját az asszony. – Ez négy. Én 30 vagyok. Az sokkal több. Na és, emlékszel a dédire?
- Igen, meséltél már róla. Azt mondtad, a temetőben alszik.
- Így van, okos vagy. És emlékszel, mit mondtam még erről?
- Igen, hogy többet nem ébred fel. Ez azt jelenti, hogy meghalt, ugye?
- Igen. Nos, a dédi 85 éves volt, amikor örökre elaludt. Az sokkal több, mint a 30, és rengeteggel több, mint a 4. Az emberek öreg korukban halnak meg, de sem te, sem én még nem vagyunk öregek.
- De te öregebb vagy, mint én! És a Katinál is öregebb vagy. – sandított gyanakodva a kislány az anyjára.
- Igen, de ez azért van, hogy az anyukád lehessek.
- De ha annyi idős lennél, mint én, akkor játszhatnánk együtt. A tied lehetne a Erika babám. Persze, nem örökbe adnám, de játszhatnál vele egy kicsit, ha én is ott vagyok. Az jó lenne, ugye?
- Igen, az nagyon jó lenne. – mosolyodott el a nő. –Tudod mit? Ha hazamegyünk, majd játszunk az Erika babával, jó?
- Meg a macival. Mikor megyünk haza? – türelmetlenkedett a kislány.
- Ha itt végzünk. Most már nemsokára én jövök. Te itt ülj nyugodtan, amíg kijövök onnan, jó? – utasította a lánykát kedvesen az asszony, és a fehér rendelő ajtóra mutatott.

- Anya? Meg fogsz halni? – kérdezte a kislány, fel sem pillantva a papírból, amire rajzolt.
- Nem tudom, kicsim. – felelte az anyja, és a szájába vette a pirulát, majd egy nagy korty vizet ivott rá.
- Fáj, amikor meghalsz? – faggatódzott tovább a kislány.
- Nem tudom, nem hiszem.
- És akkor mi lesz veled?
- Eltemetnek. A temetőbe. – felelte fáradtan a nő, és mosogatni kezdett.
- A dédi mellé?
- Igen, oda.
- A nagyi azt mondta, hogy a jók a mennybe jutnak. A dédi jó volt?
- Szerintem jó volt.
- Akkor biztos a mennyben van. Te is odakerülsz, ha meghalsz?
- Ha van mennyország, akkor szeretnék odajutni. – mondta a nő, és öblögetni kezdte a tányérokat.
- Miért? Nem biztos, hogy van? – nézett fel a kislány csodálkozva a papírból.
- Tudod, - kezdte magyarázni az anyja –nem mindenki hisz abban, hogy van.
- De a nagyi azt mondta, hogy ott lakik a Jóisten. És, hogy ott nagyon jó mindenkinek. És, hogy vannak angyalok is. Azok olyan bácsik és nénik, és gyerekek is, akiknek szárnyuk van. Lehet, hogy a dédinek is van szárnya, és akkor tud repülni. Az biztos nagyon vicces lehet. Szerintem én hiszek benne. És ha te is hiszel benne, meg a nagyi is, meg majd mondom a Katinak is, hogy higgyen benne, akkor már sokan hiszünk benne, és akkor majd biztos lesz is.
A nő elmosolyodott, elzárta a csapot, és megsimogatta a kislány fejét.
- Te egy nagyon okos lány vagy, tudod-e? Na mutasd, mit rajzoltál! – mondta, és leült a gyerek mellé.

- Anya? Meg fogsz halni? – kérdezte a kislány, és Erika baba kezét szorítva kicsit közelebb lépett az ágyhoz.
- Igen, kicsim, azt hiszem, meg fogok halni. – felelte bágyadtan az anyja, és lassan felemelte csontsovány kezét, hogy megsimogassa lánya arcát.
- Miért? – érdeklődött a gyerek.
- Mert anya beteg.
- De adott a doktor bácsi gyógyszert, nem?
- De igen, de sajnos nem használtak.
- És akkor miért nem adott szurit? – mérgelődött a kislány.
- Azt is adott. De tudod, vannak olyan betegségek, amin a szuri sem segít. – felelte a nő.
– És különben is, azt mondtad, hogy nem vagy még öreg, és csak a nagyon öregek halnak meg!
– De tudod, előfordul, hogy a fiatalok is meghalnak. Például, ha olyan betegségük lesz, amit nem lehet meggyógyítani. Nekem is ilyen van. Ezért kell meghalnom. Érted?
A kislány bólogatott, majd tovább faggatódzott.
- És a mennybe mész?
- Igen, odamegyek.
- Akkor jó, mert lesznek szárnyaid. Akkor majd hétvégenként meglátogatsz, ugye, mint a Katit az apukája. Jöhetsz repülve is. – csillant fel a szeme.
- Nem, kicsim, onnan nem lehet visszajönni. – mondta erőtlenül a nő, és halványan elmosolyodott.
- De… de ha nem jössz vissza, akkor én megyek hozzád? – kérdezte a kislány, és kisimította a kósza fürtöket a homlokából.
- Nem, te sem jöhetsz hozzám. – felelte az asszony.
- És akkor mikor találkozunk? – görbítette le kis piros száját a lány.
- Nem találkozunk, de én mindig látni foglak. – simogatta meg a kislány arcát az anyja.
- Nézel a tévén? – kérdezte a gyerek, és megszorította a nő kezét. Puha volt a bőre, langyos, és könnyű, mint egy tollpihe.
- Valahogy úgy. Látni foglak, bármit csinálsz, veled leszek mindig, jó?
- Akkor majd rám tudsz szólni, ha rossz vagyok! – nevette el magát huncutan.
- Nem tudok hozzád szólni nappal, csak az álmaidban. Úgyhogy ha akarsz velem beszélgetni, csak korán ágyba kell bújnod, és gyorsan elaludni, jó?

- Nem! – csattant fel a gyerek. – Mert ha csak éjjel jössz, akkor ki fog reggel felkelteni, és ki fogja megfésülni a hajamat, és ki fog nekem reggelit adni, ki fog elvinni az oviba, és ki fog onnan elhozni délután, és ki fog megfürdetni, és ki fog jóéjtpuszit adni nekem? Ez így nem jó! – pityeredett el.
- A nagyi. Mindezt a nagyi fogja csinálni, jó?
A kislány nem válaszolt, csak két kézbe fogta a babát. Aztán megszólalt:
- És ha végleg neked adom az Erika babát, akkor nem mész a mennybe?
- De, kicsim, akkor is el kell mennem a mennybe. – felelte a nő könnyes szemmel.
- Ez fáj? – bökött a kislány az anya mellkasára.
- Igen, ott fáj. – mondta az asszony.
- Megsimogatom, akkor nem fog. – közölte a gyerek, és lábujjhegyre állt, hogy a kezecskéjével elérje az anyja mellét.
- Most már jobb. –sóhajtott fel a nő. – Tudod, ha meghalok, akkor semmi sem fog fájni.
- Az sem, ha véletlenül bibis lesz a szárnyad? – csodálkozott a kislány.
- Az sem.
- Akkor jó. Akkor nem baj, ha meghalsz. Majd sokat beszélgetünk álmomban, elmeséled, mit csinálsz ott, jó?
- Jó, kicsim. Sokat mesélek. De most gyere, adj nekem egy nagy jóéjtpuszit, mert anya nagyon fáradt, és most aludnia kell.
A gyerek újra lábujjhegyre állt, és egy nagy, cuppanós puszit nyomott a nő arcára. Az anyja még egyszer ránézett, majd lehunyta a szemeit. Az addig folyamatos pittyegés sípolássá erősödött. A kislányt egy erős csontos kéz fogta meg, a gyerek hátrafordult. A nagyanyja állt ott. Könnyes volt a szeme.
- Anya elaludt. – suttogta a lányka. – Csendben menjünk ki, nehogy felébresszük. – mondta, és osonva az ajtó felé indult. Ahogy a nehéz vas becsukódott mögöttük, a kislány nagyot sóhajtott, majd kicsit erősebben megszorította Erika baba kezét.

- Most mi lesz? – nézett fel a nagymamájára, aki mellette sétált a kórház folyosóján.
- Hát, - felelte a nő – most szépen hazamegyünk, és sütünk palacsintát, jó?
- Jó. – mosolyodott el a kislány. – De tegyünk félre anyunak kakaósat, az a kedvence.
Hasonló történetek
5262
Felöltöztették este feketébe a lányt, esküvői díszeket festettek arcára és kezére, felékszerezték, fején a kendőt ezüst pánttal fogták oda, nyakába arany láncot akasztottak, ujjára égköves gyűrűket adtak, derekát arannyal átszőtt övvel díszítették, és lábára selyem szandált húztak. Aztán az asszonyok elénekelték neki a menyasszony dalát...
4439
Szerelem volt ez az első látásra. Valami olyan, mely mindent elsöpör. Egy hurrikán, mely kitép minden fát, és ledönt minden falat. Ember ilyen erős szerelmet még soha nem érzett, mint én akkor.
Hozzászólások
További hozzászólások »
zorann ·
Én pedig attól hatódom meg, hogy így meghatódtatok, és agyon dícsértek! Köszönöm. És meghajlás. :-)

Sze@Sze ·
Nekem olyan, mint egy tanmese, kicsit iskolás, de ha a többieket meghatja, írj csak hasonlókat.

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A tortenetek csapata új társkereső oldalt indított. Ismerkedés meleg férfiaknak: WWW.BOYSXX.SITE Ismerkedés heteroszexuálisoknak: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: