Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
– A földönkívüli barátaim adtak nekem egy időgépet, és elmagyarázták a működését, egyszer...
Oliver most már nagyon jól látta a rajta lovaglóülésbe helyezkedő csinos szőke lányt, aki...
Samu és Dénes útja Miskolcra vezet, hogy egy újjabb rémmel nézzenek szembe aki velejéig gonosz...
Ezt azért küldöm be mert érdekel, hogy milyen a novella én írtam . Nagyon érdekelnek a hozzászólások...
Ez a fiúcska bár kiszolgáltatva, gúzsba kötött kezekkel ült előtte, de a megadásnak nyoma...
Friss hozzászólások
Akai Mózes: Nagyon jó írás. Köszönöm!
2022-09-29 21:20
Petike76: Nagyon tetszett! Ilyenből még...
2022-09-29 07:15
91esfiu: Nagyon jó!!! :) sok ilyet még...
2022-09-27 22:23
Miriam: (foly...) Ennek köpvetkeztében...
2022-09-26 23:57
Miriam: A kilencedik részt tíz nappal...
2022-09-26 23:51
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

6x-2

Dél elmúlt mikorra kiértünk a strandra. A medencéknél már nem volt hely, meg kedvünk sem volt a zsivajban pihenni, beszélgetni. A kabinsorok felé vettük az irányt. Találtunk egy szabad napozó ágyat a sövény mellet. Ide telepedtünk le.  cuccainkat is az ágyhoz pakoltuk, napolajjal bekentünk magunkat és sütetük testünket a napon.
 Mind ketten gondolatainkkal voltunk elfoglalva. Háborgott a lelkünk még rendesen. 
Egy idő után rábeszéltem Zsófit hogy menjünk úszni. Jó, egyezett bele, de hova tegyük a ruháinkat? 
 Már előzőleg láttam egy idős bácsit a kabinsoroknál, fehér ruhában, ő nyitogatta a kabinokat az arra érdemeseknek, mármint akiknek volt valamilyen papír hogy ők azt elfoglalhatják.
 Oda mentem hozzá: Csókolom, nem tetszik tudni hogy hova tudnánk a ruháinkat letenni, amíg úszni vagyunk?                 
 Rám nézet, nézegetett, majd mondta: Hozd a ruhátokat! Adott egy kabint. / Manapság ha egy tini köszön egy idősebbnek: jonapoo.... Rá sem néz, és mint ha bűn lenne a szavakat, kimondani/.
Jó óra múlva mikor kifáradtunk az úszásban, visszamentünk, és egy nagyot beszélgettünk a bácsival. Este mikor jöttünk el, egy kis pénzt csúsztattam a zsebébe. Köszönte, és megjegyezte: csak hétköznapokon van itt, bármikor kereshetjük!                     
Mi kerestük! és nyáron a kabinban jó pár pásztorórát eltöltöttünk. 
 
Az úszás nagyon jót tett. Helyre rázta lelkünket. Már másképp láttuk a világot
Hívtam Zsót a délutáni edzésekre, úgy is futunk, te is elférsz köztünk, ráadásul az erdei sportpályán
 Az elkövetkező hetekben délutánonként készültünk a félmaratonra, délelőttönként meg judó edzőtábor.
 Zsó is rávette magát hogy ha nem is a félmaratont, de tíz km-t lefut.
 Erre augusztus elején került sor, egy nagy pusztaságban tartották, árnyék semmi, ráadásul nagyon meleg is volt. Vonattal mentünk ki. Készülődésnél, melegítésnél megjelentek Zsó szülei.
Autóval jöttek utánunk, megnézni hogy mit csinál a leányuk. Az apja hangos nemtetszését adta, mikor rajt előtt Zsónak a comb izomzatát masszíroztam, lazítottam, a combtőtől lefelé a vádlijáig és vissza. 
 Munkálkodásomért egy csók volt a fizetés, ami a faterjánál kiverte a biztosítékot. Párja nem győzte nyugtatgatni. 
Rajtot még megnéztük, és félóra múlva mi jöttünk. Addig készülhettünk a futásra, nyújthattunk, és egymás izomzatát lazíthattuk.  Segítőnk Péter az osztálytársam, és Kettes barátnője, már a féltávoknál voltak, ők adták kezeinkbe a szőlőcukros vizet.  Így Zsót a szülei várták a célnál.  
                     
   Mi a start után igyekeztünk a sokadalomból előre törni, és az élbollyal ütemet tartani, elkapott mind kettőnket a versenyláz. Egész könnyedén róttuk a kilométereket. Egy nagyon picit még fokoztuk is az iramot.A tizenkilencedik km.-után még rátettünk egy "lapáttal". Végül a tizenegyedik Kettes lett, én a tizenkettedik. Nagyon meg voltunk elégedve a teljesítményünkkel.  
Célba érésünk után a drága Zsóm ugrott zokogva a nyakamba. Először azt hittem hogy örömében sír, de mikor a zokogása nem akart szünni itt már sejtettem hogy másról van szó. Itt most a faterja lehet a ludas.
Ott álltunk, egymást átölelve, arcaink összeérve, még néha szepegett mikor Kettes oldalba bökött.
 Zsó szülei álltak mellettünk. Mikor kedvesem észre vette őket, a számnak esett és egy csókcsatát kezdtünk vívni.
Hallottuk apja szavait: 
Bocsájts meg lányom! és hazavárunk! Te is feljöhetsz hozzá! 
Nem néztünk rájuk, de még feléjük sem. 
Egy idő után Kettes szólalt meg: Már régen elmentek, ha gondoljátok abba is hagyhatjátok.
Mikor befejeztük és a szemébe néztem, egy ragyogó, életvidám szempárt láttam a szemembe "bámulni". 
Együtt indultunk  leadni a számokat és megkaptuk az okleveleket. Ezek után még vagy húsz percet vártunk mire visszajöttek a segítőink. Zsó közben elmesélte a történteket.
Tizenhatodiknak értem célba, elégé elfáradva a hőség kivette a legtöbb erőmet.                                                                                Szüleim közömbösen fogadtak.  Az apám meg is jegyezte ezért a helyezésért kár volt eljönni!. Most már mehetünk haza. Nem!- mondtam ellent, Janit /én az Egyes/, és Gabit,/ő a kettes/ megvárom amíg befutnak, majd együtt hazamegyünk,  a cuccaim a segítőknél van
Nem! Ha ő azt mondja hogy megyünk, nincs mellé beszélés, mennie kell!  Erősködött apám.
 Szó- szót követett mire lekevert két pofont. 
 Még jó hogy le nem fekszel vele! -tette a megjegyzést a két pofon után.
 Dacból szenvtelenül a szemébe mondtam:  Már a szeretője vagyok, ha jobban tetszik a kurvája!
Erre kaptam még két hatalmas pofont. Nem sírtam, nem fordultam el. Mindvégig a szemébe néztem. Ekkor engedte le a kezét, és indulatosan mondta: 
- Ne lássalak benneteket többet! Oda mész ahova akarsz, azzal fekszel össze akivel akarsz! Haza ne gyere! -és itt hagytak. Alig vártam hogy fájdalmamban, a karjaidban kisírjam magam. Lelkemnek az tett igazán jót, hogy jelenlétükben elfogadtad a csókolózni akaró ajkaimat. Miközben éreztem karjaidban a biztonságot adó erőt! 
A segítők is visszatértek, ízzadtan, csapzottan, a hőségtől kimerülve. Jó lenne valahol megmosdani! vetődött fel.
Nem messze van egy folyó, ott megfürödhetünk, onnan vagy háromszáz méterre van egy tanya, ott láttam egy gémeskutat, ha megengedik, ott letussolhatunk.
Mehetünk egyeztek bele a többiek
Este hét órára értünk vissza a lakhelyünkre. Az állomáson elbúcsúztunk barátainktól, és egymást derékon ölelve elindultunk, vagy hozzánk, vagy hozzájuk, menet közben eldöntjük.
Hozzám minden gond nélkül mehettünk volna, de a szüleivel való konfliktust nem oldotta volna meg.
Így úgy gondoltuk hogy velük rendezzük a gondjaikat, hazakísérem és felmegyek vele. Így nézzünk szembe szüleivel.
 Ajtajukban én álltam előre, Zsó szorosan a bal karomba kapaszkodott,  és úgy csengettem. 
Anyukája nyitott ajtót. Csókolom! Köszöntem neki. Tiszteletünket jöttünk tenni!- Mondtam. -de már mögötte állt a férje. Szeme villámokat szórt, keze ökölbe szorítva.   /NE üss vissza, NE üss vissza hallottam edzőm szavait./                                                                       
 Álltunk az ajtóban farkasszemet nézve. Egy idő után leengedte kezét. Gyertek, a ti életetek, nem szólok bele. Rám ne számítsatok. Ezzel hátat fordított és magára zárta a nappali ajtaját.
 Zsó anyja bezárta utánunk a lakás ajtaját, mi bementünk Zsó szobájába. Ajtót nyitva hagytuk. Arra gondolva, ha akarnak még valamit mondani nyugodtan jöhetnek.
 Egy székre ültem le, miután dolgaimat letettem. Zsó rögvest úgy gondolta hogy túl könnyű vagyok a széknek és az ölembe fészkelte magét, nyakamat átölelve csókolózni kezdtünk. Olyan jól esett a másikat átölelni, érezni testét. Érezni szeretetét. Nem tudtunk betelni a egymással. Így egybeforrva lassan tovaűztük gondjainkat, csak a másik létezett. Lassan éreztük hogy lelkünk együtt repűl a magasságokban. Nem érzékeltük az időt, most megszűnt számunkra. Ez az állapot olyan jól esett mind kettőnknek. 
Nagyon lassan visszazökkentünk a valóságba. Át kellene öltözni, még sport ruházatban voltunk, meg egy alapos zuhanyzás is ránk férne.
 Zsó felugrott az ölemből: várj rendbe szedem magam, súgta, és vetkőzni kezdet, pillanatok alatt ruha nélkül illegette magát amíg a szekrényéből egy poló ruhát elővett és a fürdőbe ment. Jó öt perc múva jött ki, frissen üdén kívánatosan.         Átöleltem és meg csókoltam. Te kedves aranyos oroszlánom!-súgta a fülembe.
Igen, még rajtam a sport ruházatom és nem éppen friss illatot árasztok, szedelőzködtem. A nappaliban még a tv fényei látszottak, benyitottam elköszönni, nem volt felelet, mint arra sem mikor Zsó mondta hogy lekísérem Janit.
A lépcsőházban dicsértem alakját, és csak rövid ideig de láthatnám most. Erre a lépcsőfordulóban a nyakába vette a ruhát és forgolódott, illegette magát, így kísért a kapuig. Ott még összetapadnak ajkaink, még összeölelkezünk.
Megállapodtunk hogy Zsó délelőtt keresni fog.
Mikor hazaértem anyám még fenn volt, nagyon örült hogy egészséges vagyok, de mit csináltam hajnali kettőig?
Hol voltam idáig?
                                                                                                                                                                                                              Reggel majd beszélünk- feleltem, most megyek fürdeni és aludni.
Csípős megjegyzéseket téve elment a szobájába.
Miután rendbe szedtem magam, az ágyamban csak vergődtem, nem tudtam elaludni. Már világos volt mikor elszenderedtem.
                                                                                                                                                                                                         Valamikor anyám hangjára ébredtem:...tod van, siess! Gyertek ebédelni! Csukódik az ajtó.
 Azon morfondíroztam  hason  fekve hogy mim van? és miért siessek az ebéddel?  
Érzem hogy emelkedik a takaróm és két mell nyomódik a hátamhoz, majd a hozzá tartozó test. Zsó!! kiáltom és fordulni akarok.
Nyugszik! hallom hangját és nyom az ágyhoz. Szép napsütéses vidám napot!  Ajkaival harapdálja füleimet. Enged fordulni. Miközben már csókcsatát vívunk, és kezem elindul a felfedező útjára. Nem találok pántokat, szabad utat talál a kezem mindenhol. 
Még mielőtt teljesen elkapna bennünket a hév, csitit!- várnak minket, menjünk ebédelni, és kifordul karjaimból, feláll- öltözik.
Én is kelek, a szekrényből ruháim válogatom, mikor hátulról elkap, megszorítja rudamat alsón keresztül, és a fülembe duruzsolja, még ma dolga lesz keményen. Egy puszival küld a fürdőbe.
Kézen fogva megyünk az ebédlőbe. Ott segít teríteni. Anyám hívja nővéreimet ebédelni. Nagyobbik jön a lovagjával, még nem ismerem.
Ő a Feri- öcsém a vakarcs, mutat be egymásnak.  Te! fordulok nővérem felé, a múlthéten nem egy vörös volt veled?             Anyám szeme villámokat szór felém. 
DE, az is én voltam mondja a srác, csak akkor a nővéred vörös tintát öntött a hajamra, és jót derülünk.                                    Legalább a humort érti, gondolom magamban.
Kisebbik nővérem is jön a Géza lovagjával, őt már ismerem láttam jó párszor nővérem körül legyeskedni.
Majd én mutatom be kedvesem, Zsófit.   Észre vettem hogy a fiúk szeme megakadt Zsón, és azt is érzékeltem ebéd alatt,  ha szemmel lehetett volna, mind a kettőnek legalább tízszer meg lett volna. Pedig szerintem a nővéreimen is lehet ügyködni rendesen.
A beszélgetésből kiderült hogy már mind a ketten katonaviseltek, mert mikor megtudták hogy Zsó tegnap mit futott, hogy ők ennyit soha még a katonaságnál sem! Ott is csak három kilométert  futottak.
Hol voltak ezek?- cikázott a gondolatom- pendelyváron? 
Mikor tudatukig jut hogy én félmaratont futottam, először ötletelnek hogy az mennyi, majd kérdik hogy nyulat ebédre, vagy reggelire szoktam enni? 
Az teljesen mindegy, csak bolondgomba ne legyen köretnek!- válaszolok.
A két fiú nem érti.  Anyám és két nővérem szemei tornádót vettnek rám.
Csak Zsó szemei csillognak felém szelíden, bájosan! 
 
Anyám közli hogy a két fiút augusztus végén szabadságolják nővéreim, mert hárman a Balatonra mennek céges üdülőbe.  Ha van kedvem menjek én is. Menjetek csak nyugodtan, mondom, pasizzatok, élvezzétek az életet. Ha én ott leszek az a Balaton legviharosabb időszaka lenne!
Mi lesz velem? Mit fogok én csinálni?  Aggódik anyám.
Ekkor szólal Zsó. Tessék nyugodt lenni, már jelentkezett arra az időszakra, két hétre, bentlakásos edzőtáborba! 
Mit?  Hova? Bentlakásos? cikázik ismét gondolatom. Jön a felismerés, ezt itt most Zsó szervezi kettőnknek! 
EZ igaz? kérdi anyám. Igen- mondom határozottan. 
És mikor méltóztattál volna szólni? Emeli fel hangját. 
Kedden este!  Edzés után tudom meg hogy lesz-e tábor.
Hiszi a piszi! --Gyere velem edzésre! invitálom nagyobbik nővérem, a beszólása miatt. Azt is tudom hogy nem szereti a sportot, el nem jönne!  
 A lovagok nem értik hogy hogyan lehet valaki ennyire sport buzi, napi huszonnégy órát edzeni! Na ők nem! helyette valami mást csinálnának. 
 Zsóra nézek, vidám nevető szemekkel találkozok, az arca is csupa derű.     
 Ebéd után segítek összepakolni. Mikor kettesben maradok anyával mondom neki hogy este ha hazajövök szeretnék beszélni vele. Csak a szemével int hogy rendben, erre a homlokára egy puszit adok. Ne hízelegj! Szól rám.
A nappaliban a nővéremék tanácskoznak hogy mit csináljanak délután, és este. 
Zsó hívja őket futni ki az erdőre, max öt kilométer, lazán idő nélkül.
Mikor meghallom már tudom hogy csak ketten fogunk "loholni", és "öltözöm" a futáshoz. tudom hogy nővéremék társasága erre nem kapható. Az is tudatosul bennem hogy ebből nem csak laza futás lesz, úgy készüljek!  
Egy kis hátizsákba törölköző, víz, papírzsepi, kondom két darab, több most nincs, hétfőn vennem kell.  
Búcsút intünk a társaságnak és irány Zsó szállása.  Jó másfél kilométer, sietősen percek alatt megtesszük.  
Zsó anyukája nyit ajtót. Köszönök neki, beenged. Zsó szobájába leülök amíg elkészül a "futáshoz".
Anyukája jön és kérdi, augusztus utolsó két hetében mit csinálok?  
Bentlakásos edzőtáborban vagyok -mondom. Kár!- és elmegy.
Pár perc és jön Zsó, első ránézésre futásra készen, de már látom hogy nem kimondottan "úgy" öltözött. Nem sport melltartó van rajta, a nadrágján nem látom a bugyivonalát. A nappaliba beszól hogy elmentünk futni, utána fagyizunk. Nincs válasz! Én elköszönök, nincs reakció.
 
 Vidáman futunk ki a házból, az erdő jó kilométer ide.  Az erdei tornapályához érünk ki. Elég népes tábora van.               Cókmókunk letesszük, és elkezdjük a bemelegítést, nyújtást. Jó tízperc után már az erdei úton poroszkálunk. Majd irányt váltunk jó háromszáz méter egy fő út, azon túl is folytatódik az erdő, de már nem olyan látogatott. A főutat elhagyva már csak "sétálunk", nézelődünk, beszélgetünk. A homok út is keskenyebb, több a növényzet rajta, és az erdő is jótékonyan sűrű.
Egy alig észrevehető erdei menedéket fedezünk fel a bokrok között. Nincs hozzá vezető út.                                                               Az ülőpadok jó állapotúak. Valamikor rendbe tehették, látszik rajta, de az is hogy rég jártak erre. Nincs lábnyom.
Itt esünk egymásnak, vetkőztetjük egymást, öleljük csókoljuk a másikat, nem tudunk betelni egymás meztelen látványával, a simogatásokkal. Egymás csókolgatásával, csókjaival. Nem sietünk, rá érünk, és mégis tüzesen szeretjük egymást.  A nálam lévő törölközőt a padra terítem és Zsót leültetem rá. Két kézzel fogja dárdámat és úgy kényezteti. Majd egyik keze levándorol a herékhez, azt kényezteti lágyan óvatosan, miközben másik kezével a farkam tövét pumpálja és szájával kényezteti teljes hosszban. A látvány maga is izgató, de  ahogy csinálja!!!  
 Hanyatt fektetem, és nyelvemmel tevékenykedek a vénuszdombon. Két kezemmel felnyúlok és melleit kényeztetem, miközben halk nyöszörgő hangot ad. Két kezével a fejemet irányítja és húzza magához, és már a csípőjével köröz. Mikor elengedi a fejem és a zsákja felé nyúl, ekkor nyújtom felé a tasakot, mosolyogva fogadja, és bontja. 
Gyere hadd "öltöztessem" fel. Rutinosan helyezi rá a "ruhát", gyakorlat teszi!
A padra ülök, ő velem szembe az ölembe. Lassan ráérősen szeretkezünk. Nem sietünk. Minden mozdulatlan, sehol egy icipici szellő, még a madarak is csendbe vannak. Lassú mozgásunk közben érzékeljük a másik rezdülését, lélegzet vételét, testének nyomódását. Kezeink intenzívebben járnak, simogatnak markolásznak. Nyelveink már keményebb, szűnni nem akaró csörtét vívnak egymással.
Mikor érezzük hogy közeleg a gyönyör, erőteljes- intenzívebb, hangosabb a mozgásunk. Gyönyör hangjait az  ajkaink egybeforrása tompítja. Miután minden elül csak az ajkaink dolgoznak, ráérősen, megnyugtatóan, érzékien.  
 Egy idő után elhal az ajkak munkája, csak a gyengéd ölelések vannak, majd elválás előtti szemek - arcok fürkészése. Egy búcsú csókkal felállunk, utómunkálatokban még "tisztogatjuk" a másikat. Nem öltözünk fel, még jó idő van, és "egyedül" vagyunk. Csak a futócipő van rajtunk. Gyönyörködünk a másik testében. Hogy ő mit lát bennem nem tudom.  
Mióta futni jár, a feneke mintha feszesebb, izmosabb lenne, a combjai is mintha hosszabbak lennének, a hasa is izmosabbnak látszik. A két melle pont jó, kemények, a bimbók hetykén meredeznek. Vékony arcát jótékonyan öleli  vállig érő barna haja. Ahogy ott mozog és pózol, szemem nem tudom levenni róla. Észbontó!
 Ő is figyel néz, így én is mozgok "beállok", próbálok neki erotikus mozgásokkal kedvében járni. Tetszetőseket rövid halk tapssal jutalmazza. A bemutató egyikünkre sem volt hatástalan. A nyakamba vetődve csókolózásra hív, miközben kezei simogatnak ingerelnek, nyelve követelődzik, majd rudamat nyelvjátékával még keményebbre varázsolja, már a kibontott gumit adom kezébe, amit könnyedén felvarázsol. 
 Most a menedék külső tetőgerendájának támaszkodik, arccal az erdő felé,  és a fenekét tolja felém. Most igy szeretkezünk, hátulról vagyok benne, ép a feneke mozgását figyelem mikor állj-t parancsol.  de nem húzódik el.                                             
 Ugyanis tőlunk jó harminc méterre egy szarvasbika tünt fel az erdőből. Lassan büszkén haladt, a menedék felé  tekingetett, legelészett. Ment öt-hat métert legelészett, felnézett, a menedék felé bámult. Mi meg őt, lélegzet visszatartva.                       Zsó azért a dárdámon lassan óvatosan halkan végig tologatta magát. Mikor a szarvas felénk nézett megállt, nem mozgott. Jó negyedórát tartott míg kikerült a látóterünkből.
 Innen nem volt megállás, erőteljes lökések hangos csattogások, sóhajok következtek, nem kíméltük egymást.                   
Mikor végeztünk kimerülve, jóleső érzéssel öleltük egymást, és váltottunk csókokat. "Tisztálkodás" után felöltöztünk.
 Már az napfény magasban járt, a tisztásra már nem sütött be. Még maradtunk, padon ülve egymás karjaiban beszélgettünk, és csókokat váltottunk. Egy idő után a nálunk történtekre tereltem a szót.
Mi volt az a bentlakásos edzőtábor?   
Azt csak azért mondtam hogy anyukád nyugodtan elmenjen a ...  És huncut ragyogó szemekkel mondja: megszervezem!!  Most mondom neki hogy amíg öltözött a futáshoz, közben az anyukája kérdezte hogy mit csinálok augusztus utolsó két hetén? 
Mit mondtál neki? érdeklődött Zsó
Azt amit otthon: bentlakásos... mondtuk egyszerre. 
A szülei, jobbára a faterja békülni akar ,és a Balatonra szerez a pártüdülőbe "pihenési" lehetőséget.-meséli Zsó.                 Most megkérdezték hogy lenne-e hajlandóságom velük menni. Én egy határozott NEM-t mondtam.
Tényleg nincs kedvem velük menni. DEE így már szervezem a bentlakásost.. mondja vidám nevető szemekkel.
 Az erdőben már szürküet van mikor elindulunk a búvóhelyről, az útról még visszanézünk, ide még eljövünk- jegyzi meg Zsó.  Kézen fogva lassú poroszkálásba kezdünk. 
Az úton több párt találunk összeölelkezve, pléddel a hónuk alatt, vagy pléddel teli szatyorral a kezükben, várják a jótevő sötétséget, már az előre kinézett hely közelében. Mikor elsuhanunk mellettük egymásra nézünk és mosolygunk. Leállunk a futással, egymást átölelve andalgunk, csókokat váltva.
Az erdei tornapályánál már nincs senki, a tornaszerek elárvultan állnak a sötétben. Világítás nincs. 
Zsó egy hatalmas tölgyfához húz, ahol egymásnak esünk ingereljük egymást, igaz a ruházat ami rajtunk van nem akadályoz érzékek birtoklásában. Mindkettőnkön csak egy vékony póló és vékony rövid testhez simuló vászon nadrág van. Izgalmat most az is fokozza hogy mind ezt lopva, gyorsan, rejtőzve csináljuk. Póló a nyakunkban. A nadrág nem lenne akadály,  de Zsó leveszi rólam és Ő is megszabadul sajátjától. A nála lévő gumi kerül  sorra, a fenekét tolja és már birtokolhatom ezt a gyönyörű nőt! Gyorsan, halkan próbálunk szeretkezni. 
Mikor hangokat hallunk megállunk, de senki, és ismét megy a torna. Már a gyönyör kapujában vagyunk mikor hangokat hallunk, leállunk nem mozgunk, zihálásunk visszafogjuk.
Egy pár jár arra.  A fiú rá akarja venni a lányt egy légyottra. A lány nem hajlandó, fél a sötét erdőben. Elindulnak a világosság felé, közben a fiú dühös bika módjára a földet rugdossa. 
Mikor elmennek még hallgatózunk semmi gyanús nesz, most már befejezhetjük, hajrá! Űzzük, hajtjuk egymást a beteljesedés felé. A lábaink a "csúcson" megrogynak, de amíg a dákó áll megy a "lökdösődés". Utána egy rövid csókcsata, öleléssel. Törölközés után gyors "öltözés " és már andalogva haladunk Zsó szállása felé, menet közben csókokat váltunk. 
Féltávnál Zsó kihív egy futóversenyre. Erőteljes iramot diktál, teljes izomból fut előttem. Futásközben a fenekét bámulom, utolérve a mellének himbálózását figyelem oldalról, majd hagyom hogy befusson a képzeletbeli célba.
Jó negyven méter a háztömb bejárata kézen fogva megyünk irányába.
Te ma nem fagyiztunk, pedig mondtad szüleidnek.  
DE még nyalakodhatunk, és húz a parkoló vége felé ahova a világítás már nem jut el. Jótékony sötétség borítja a zugot.       Itt kiszabadítja a furulyámat, és szájmunkát végez rajta intenzíven. Cipő kopogására leszünk figyelmesek, egy pár jön lehajtott fejjel, a közelünkbe fognak elmenni. Zsó feláll és csókolózunk, de egyik keze lent marad takarásban és úgy ingerel. Nem vettek észre, de már hallik a következő páros cipő kopogása.
 A következő alkalmat nem úszod meg suttogja, és felöltöztet. 
Felkísérem. Csengetésre anyukája nyit ajtót beenged bennünket.  Köszönésünket fogadja. 
Ismét a szobájában vagyunk, Zsó megy fürödni, igyekszik mondja. EZ idő alatt a nappali ajtaján kopogok, igen-hallom, majd benyitok Csak azért zavarok hogy szerda este hatóra felé szeretnék feljönni egy tortával Zsófit megköszönteni.                     Jöhetsz mondják egyszerre. Rendben egyezem bele. 
A fürdőből kijövet már a szobájában talál nyitott ablaknál. meleged van? kérdi. Nem, csak nem bírom a saját szagom, a bűzborz megirigyelheti mondom. Mikor közelembe ér, tényleg rettenet vagy! jegyzi meg. DE azért  lekísérlek. A nappaliba beköszönök.
Már mész? kérdi a faterja Igen! mondom -nem akarom tovább rontani a levegőt! Az már igaz, rettentő szagod van! 
Mikor becsukódott az ajtó mögöttünk, Zsó kérdi mit csináltál az öreggel? Beszél hozzád!
-Biztos egész nap nem tudott kihez szólni, Így most megeredt a nyelve.-Válaszolok 
 A kapuban a nyakába kapja pólóruháját és a nyakamba ugrik. Vigyázz mert te is szagos leszel!-  figyelmeztettem .                    Ennek én is okozója vagyok így hát egy kicsit visszaveszek, meg ezzel az illattal úgy érzem  hogy  mellettem vagy és jobban alszom, és váltottunk egy nyelves csókot. 
Miután becsukódott mögöttem a kapu, hazáig futottam.
 Anyám még várt rám. Gyorsan lezuhanyoztam, és mentem hozzá gondommal.
Zsó szülinapja szerdán lesz, és sütne-e neki egy citromos tortát? A hozzávalókat én megvenném holnap. Tudom hogy remek tortákat csinálsz! hízelgek neki.  Feláll, és jó tízperc után jön egy cetlivel a kezében, ezeket a dolgokat kell megvenni hozzá! mondja. Nézem- de az egész számomra kínai.  Látta rajtam! Majd mondja: megveszem én, holnap, munka után.                      Megyek én és segítek bevásárolni! -válaszoltam. 
Te  biztos hogy edzőtáborba leszel?- kérdezte mosolyogva. Az anyák megéreznek mindent!- villant az agyamba.             Kedden biztosat mondok.-válaszoltam. 
Hétfő délután nagy bevásároltunk. Mint egy málhás szamár úgy mentünk haza. Mikor elpakoltunk anyám megjegyzi hogy a jövőhéten indulás előtt még csinálunk egy feltöltést.  
Minek?- Kérdem. Odavagyunk mindőnk.
A kis mókusok majd megeszik, jegyzi meg.
Basszus az asztalomon hagytam a medált amit Zsónak vettem, a nyakláncára. Egy kis ezüst mókus. Anyám már észrevette. Nem baj, mutatom neki,- ajándéknak szánom Zsónak! Mosolyogva mondja hogy jó választás! 
Azon gondolkodom hogyan kellene eloszlatni meggyőződését, vagy kételyt ébreszteni hogy nem jól gondolkodik. Meglátogatom Kettest, beszélek vele, mert egy terv fogalmazódott meg bennem.  
 Megyek futni -közlöm anyámmal.
Lent a kapunktól nem messze Kettes lohol . Csak intünk egymásnak és már én is futok vele, igen erőteljes iramot diktál, nehezen tartom vele a ritmust. 
Valami történt vele, gondolom. Lehet hogy megint a faterjával van gond? 
Kint az erdei tornapályán nyújtunk, melegítünk.
Futásnál egy rettenetes iramot diktál. Gyorsan "kitisztítom" a fejem és a futásra koncentrálok, tudjam vele az iramot tartani, amit ő diktál. Út elágazásoknál csak annyit mond, jobb vagy bal. Jó óra múlva értünk vissza a tornapályára. Most leültünk egy fa tövébe és "kipihenjük" magunkat. 
Fater? kérdem. Bólint. Alkohol? Bólint.
-Ma délután mentem haza, szobám ajtaja feltörve, minden szanaszét dobálva, szekrényem felborítva, fater a parkettán aludt. Torna cuccaimat összeszedtem, az udvaron átöltöztem, és jöttem  futni hívni.
Gyere, ma nálunk alszol. Mikor felállunk vállon fogom. Csak kocogunk hazáig. Anyu még fenn van. Vacsorát készít.  Hagymás szalonnás rántotta, tíz tojásból.  Amíg Kettes fürdik, én ágyneműt cserélek. Mire megfürdök, Kettes már jó étvággyal eszik, nem tudott ellenállni az ingerlő szagoknak. Látva jó étvágyunkat anyám, még pakol ki az asztalra felvágottat, vajat, májkrémet. Még ezekből is jóízűen eszünk. Egy bögre tejjel leöblítjük.
Segítek elpakolni, konyhában rendet tenni. Anyám odaszól komoly arccal: ne erőlködj! Jó rendben! mondom két puszi kíséretében.      Mosolygó szemekkel gyengéden nyakon csap. Tudom én azt!  Most már én is: az anyukákat nem lehet becsapni! Felhagyok minden megtévesztési szándékkal.
Reggel már világos van, ablakomon besüt a nap. Fél hét múlt. Kelek, elpakolom az" ágyam". Szőnyegen ágyaztam meg. Kettes meg az ágyamban alszik. Kimegyek dolgaimat intézni. A konyhában már az asztalon, friss pékáru, méz, kakaó, tej. Hogy van rá energiája? jut eszembe. Mikor indul dolgozni odaszól: csak okosan kölykök! Szervusztok! 
Reggeli után irány Kettes szobája, rendet rakunk, takarítunk, ajtót javítunk. Anyukája segít. Faterja dolgozni van.
Nem lehetne elvonóra küldeni? kérdem. Anyu fél tőle, én meg nagykorúságom után kérhetem. 
Délben mikor jövök el odaszól: háromkor edzés. Rendben!  Ma és holnapedzés, utána pihi. Este segítek anyunak a tortakészítésben, de inkább hátráltattam..   
 Szerda este hatra kész volt a torta. Nagyon szép lett, és finom. Igazi mestermunka. Vihettem Zsónak.                                     Mikorra oda értem  egy  kisebb társaság fogadott. Zsó barátnői és  közeli rokonai. A bemutatkozást rövidre zárta.               Még a tortával a kezembe álltam mikor hangosan Közölte: aki nem ismerné, Ő Jani, a lovagom, és szájon csókolt, majd miután átvette tőlem, kaptam még egy csókot. A medált, /amit egész szerda délelőtt csomagoltam, egy nagyobb díszesen becsomagolt dobozban adtam át/   vagy öt percig csomagolta ki, mire megláthatta. Örömmel fogadta és a láncára fel is tette, és ruhán kivűl a mellei között himbálózott. No hogy tetszik kérdezte a körülötte állóktól. mindenki mondta a maga megjegyzését. Felém fordulva is rázza a mellei közt. Hogyan tetszik? kérdi tőlem. Szemvonzó!-  irigylem és sajnálom is! mondom a mókus felé mutatva.
 Miért? kérdik többen. Irigylem, mert két szép domb között ugrálhat, sajnálom mert csak! a két szép domb között ugrálhat! Többen nem értik.   
Zsó mosolyogva nyakamba ugrik, és egy csókot ad. Majd anyukája paskol hátba. 
Az egész egy NAGYBABA zsúr, a fiatalok többsége nem iszik alkoholt, jobbára mindenki csak beszélget.                                                                                                                                                                                                                              A konyhában Zsó anyja jön hozzám: Vigyázzak Zsófira míg odalesznek!
Én bentalvós edzőtáborban leszek...  
Jó tudom één, a bentalvásos---edző.. ..de vigyázz rá kérlek!  Nagyot sóhajtva mondom: Rendben vigyázok rá!                            Mert bevillant hogy ő is sejthet valamit e tábor körül, ő is anya! Egy puszit kapok az arcomra, és egy hálás tekintettett.                                                         A tortán lévő gyertyákat segít meggyújtani, és viszem be a nappaliba.
 Az ünnepelt szeleteli, gyakorlatlanul és egy kicsit lámpalázasan.  A faterja egy-két képet készített róla a torta szeletelése közben. A tortát többen dicsérték, én csak azt aki felvágta. Majd pezsgőt bontottak a szülei. Zsóval csak egy kortynyit ittunk belőle. A fiatalokkal megállapodtunk hogy péntek esti diszkóban találkozunk. Szombaton menjünk a tóra, a várostól jó tizenöt kilométer, busszal. A fiatalok zöme beleegyezett.Félnyolcas busznál lesz a találkozó.                                                                                                                                            Nyolc óra után szállingóztak a születésnapi vendégek, én az utolsókkal akartam menni mikor Zsó a nyakamat átölelve mondta: Te! kedves lovagom akkor fogsz menni ha én elengedlek, és marasztalt.  Engedtem e kedves erőszaknak.
Miután mindenki elment, gyorsan felmosogattak, Reggel Zsó elpakol. A faterja ez idő alatt a szüleim felől kérdezett, mikor halt meg az apám, mi volt a foglalkozása, és hogy anyám miből él. Egy kicsit bántott hogy szüleim jobban érdeklik mint én. Miután a két nő végzet a munkával, Zsóval a szobájában telepedtünk le, szülei a nappaliba zárkóztak be. Először is megköszönte a mókust, anyámnak a tortát. Nagyon finom volt. és hogy készül, tervezi a bentlakásost. Holnap dolga van, pénteken délután találkozunk. Egy jó órát maradtam még és irány haza.
Reggel csengőszóra ébredek, Kettes jött, menjünk futni, utána úszni. Meg van a mai program. 
Míg öltözöm, kérdi: Te mi az a bentalvós edzőtábor? Kitől hallottad? Kérdek vissza.
 Anyukád kérdezte hétfő este: egy kicsit hezitálva mondtam, alig várom! -Feleltem.                                                                               Köszi Kettes!   
 Elmondom neki a történetet. Akkor jól válaszoltam nyugtatja magát Kettes. 
 Nem egészen!  Az a pici gondolkodás elég volt hogy levágja, kamu az egész. Elfelejtetted hogy főkönyvelő, és nemcsak a számokhoz ért! 
Akkor most lőttek a táborotoknak?  Ijedezett kettes.
Nem, már tudtával leszünk táborban. Én is lelepleztem már magam, utólag belegondolva. 
Most futás és irány a strand! 
Péntek esti diszkó nagyon jóra sikeredett. Fél négy volt mikor ágyba kerültem. Fél nyolckor már a buszra tolongtunk felfelé Zsóval meg a barátainkkal. Zsó két barátnője a fiúikkal, két nővérem a lovagjaikkal, és Kettes a barátnőjével.                       Nagyon sokan jöttek a tóhoz, a sofőr állandóan hajtogatta: tessenek közelebb állni tessenek préselődni, hát mi a párjainkkal préselődtünk rendesen. 
Az utcán ez a préselődés közszeméremsértésnek számítana, de itt ez természetes. Mindenki nyáriasan, lazán öltözött. De még jól össze is tömörülünk azon a tizenöt kilométeres szakaszon, mire kiérünk akár orgiát is lehetne rendezni. 
Végállomásnál szállunk le, a férfiaknál áll a cerka, nőknél meredeznek a bimbók. Azért mindenki vidám, jókedvű. 
 A tó felénél, vízparton egy nagy szomorúfűz alá be tanyázunk, tábort verünk. 
 Páran napozáshoz készülünk. A többiek kártyáznak.                                                                                                                                                Jó óra múlva elunom a napozást, csinálni kellene valamit. Nagyobbik nővérem észreveszi unatkozásunk. 
Kölykök hiányzik a tornapálya? kérdi epésen.  
Itt a testünk helyette mondom.  Látom hogy nem érti.   
 Megmutatjuk hallom Kettes hangját. Bólintok, és felállok, Pólót és nadrágot kapunk magunkra és kezdjük a tornát és a bemutatót.     
Mondhatni hogy a talajt és a testünket használjuk. elég látványos lehet, mert többen bámulnak minket. Mire észre vesszük már négyen mozgunk, két judos társunk is csatlakozott hozzánk. mire végeztünk, ízzadtak vagyunk, és lihegünk  takarosan. Felnőtt judosok kezet fognak,velünk, és alaposan férfiasan hátba veregetnek.  Jönnek ők is, a fa alá telepednek. A feleségeikkel vannak, az idősebbik huszonnégy éves, a kétéves kisfia  is velük van.    A fiatalabb az húszéves. Idősebb kezdeményezte  anno a beavatásunkat, a hét első edzésnapján, kaptunk egy-egy  judo ruhát és lehetett rajtunk próbálni a fogásokat, dobálásokat. Akkor az edzésfelét a levegőben töltöttük/ jobban repültünk mint a molylepkék/, a másik felét meg a szőnyegen, amíg összevakartuk magunkat. Másnapra mindenünk fájt, de mentünk edzésre. Harmadik edzésnapon már jobban mozogtunk. 
Innen valami megváltozott. Mindenki segíteni akart, magyarázott, mit hogyan-miért csináljunk. Mi kettessel hallgattunk rájuk, a legrosszabb helyzetben is humorizáltunk, és minden edzésen ott voltunk. Hajtottuk magunkat. 
Most ők is nosztalgiáztak, csak rajtunk, közel az a hat év hogy meg változtatott kettőnket.  
Nővéremék a lovagjaikkal nagyon figyelték szavaikat.  
Mi négyen a csöppséggel foglalkoztunk, játszottunk vele, egyszóval lefoglaltuk, jól elvolt velünk.  Egy idő után szülei kérdezték, hogy elmennének sétálni, nálunk maradhat addig? igent mondtunk.  
Mikor indultak Kettes megszólalt: A tó vége felé menjetek,/ mutatja az irányt/ ott balra az úton, és kétszáz méter után van egy rét, tele szénaboglyákkal, ott jól lehet bújócskázni.
 Visszafelé, balra az első úton, a campinghez értek, ott lehet zuhanyozni.  
Judos társunk kezével fenyegetőzik, felesége vissza int, köszi. 
Egy óra múlva jönnek vissza ruházatuk még vizes. Mindkettőjük arca kisimult elégedett. 
A délutáni melegben megyünk fagyizni. Kérdem a társaságot ki jön? Csak ők jelentkeznek. 
Mutasd a nyelved! mondja neki kettes. Társunk épp hogy kidugja a száján. 
Jöhetsz! Állapítja meg Kettes, kis adag elég. 
És én? kérdi a felesége. 
Csak a fiúk nyalnak! mondom. Egy göndör kacaj hagyja el az ajkait, Zsónak is fülig ér a szája, mint ahogy kettes barátnőjének. Társunk vigyorogva bosszankodik , poénkodásunk miatt. 
Útközben mondják hogy a fagyit ők állják. 
DE nekünk nagy- hosszú nyelveink vannak! jegyzem meg. A lányok nevetnek.  
Amíg sorba állunk a fagylaltosnál,  a lányok a mosdót látogatják meg,  Vidáman, beszélgetve jönnek vissza. Jól megértik egymást.
 Mikor ránk kerül a sor ők kérnek először. Mi Kettessel egy négygömböset kérünk, a legnagyobb tölcsérben. Fizetésnél a hölgy nem tud vissza adni, nincs aprója, még két gömb kitelik a visszajáróból.. Oldalba bököm kettest, és mondom a hölgynek: akkor a miénkre még kérnénk egy -egy gömböt, és adom a fagyim vissza, Kettes is oda adja a fagyiját és megkapja a plusz gömböt. Köszönjük és távozunk.
Miért nem az enyémre kértétek lókötők! Háborog sport társunk. 
 Kis nyelv- kis fagyi-kis élvezet, nagy nyelv-nagy fagyi- nagy élvet! mondom. 
A felesége vidáman mondja: drágám ezt már a jelentkezésnél elbaszarintottad. De nem is lehet rájuk haragudni mondja a férj, karjában a gyerekkel. 
Zsó vállát átkarolom, és másik fagylaltját is nyaljuk, így ízletesebb.
Visszaérve csapatott szervezünk focizni. Minden fiú jelentkezik, egy óra múlva már tikkadtan kidőlnek egy páran. Így abba marad. Most a lányokat hívjuk focizni. Többen vannak a pályán mint mi. Nem baj! Játszunk így.  Mikor befejezzük döntetlen az eredmény. Mindenki jól elfáradt a melegben.
Este a félhetes busszal indulunk vissza. Ismét tolongunk, simulunk, tapadunk. Senki nem panaszkodik, hangoskodik. Örülünk hogy utazhatunk és simulhatunk párjainkhoz. Végállomáson elbúcsúzunk barátoktól ismerősöktől. Gyalog elindulunk Zsófiék.  Útközben megbeszéljük, hogy szerda déltől kezdődik a tábor. Addig készül, és tervezi. Én is tervezem. 
Hétfő délelőtt elmentem venni egy hálózsákot. Ketten is elférünk benne Zsóval. Délkörül érek haza. A postaládában egy katonaságtól jött levél, összeírás október végén, a kiegen.
Lakásban a nagyobbik nővérem szobájából félreérthetetlen hangok hallatszanak. 
Óvatosan szobámba osonok és sziesztázom délutánig zárt ajtónál. 
Kedd reggel a családom együtt van. Mindenki szorgosan pakolászik. Én csak a sport cuccaimat készítem össze, meg két plédet hajtogatok hozzá, és a hálózsák.   
Anyám hív a boltba vásárolni, "a hazajövetelt ne bevásárlással kezdje".   
Tele a hűtő finomságokkal. Ha netalán megéheznék a táborban akkor csak nyugodtan szaladjak haza, biztosan lesz mókus amelyik éhes lesz. 
Jó ha hazajövök, hívom Zsófit is mondom. Például!- Vágja rá anyám mosolyogva. Többet nem hozza szóba, mintha megnyugodott volna. 
Szerda reggel a hatórás vonathoz segítettem nekik kicipelni a bőröndjeiket, és felpakolni. Jutalmam egy egy hátba veregetés, és egy puszi anyámtól. Itt mondta hogy a konyhaszekrényben a fűszereknél lévő pénz az enyém, és fellépet a vonatra. 
Kezdődik a "tábor". Ruháimat pakolgattam mikor tizenegy után csengettek, Zsó jött pici szomorúsággal a szemében.
Meséli: Reggel hatkor indultak szülei autóval, hétkor visszajöttek, mert valamit otthon hagytak. Ő még ágyban volt, kis hasi görcsei voltak már csak. 
Kilenc óra felé reggelit készített, ismét megjelentek szülei a barátaikkal, hogy az anyjának egy levelet kellet írnia sürgősen! Tíz órakor mentek el.   
Most Ő egy cetlit hagyott, a nappali ajtaja és az ajtófélfa rögzíti, muzeumba mentem, délután ötre jövök. 
Átöleltem, és csókoltam. Örömmel simult karjaimba, és viszonozta csókjaim.  Miután kellő kép üdvözöltük egymást, a nappaliban ültünk le. Ötig van időnk. Mára terveztem egy tábort, hisz ott vagyunk elméletileg. 
Gyere csináljunk ebédet, hívom. Tegnap anyám csinált almalevest, így csak másodikat készítünk, itt a receptje. Egy szelet kenyeren sült kolbász darabok, sült kolozsvári szalonna, sült virsli karikák. Tetejére két, egyik oldalán sült tükörtojás, sózva, borsozva, petrezselyemmel megszórva.
Gyere csináljuk segítek, ajánlkozik Zsó. Jó óra múlva telehassal beszélgettünk, hogy hol lesz ma a tábor. 
Meglepetés!  
Előtte futni megyünk, melegítőben, legalább is viszünk magunkkal, meg plédet. Örömmel ugrott a nyakamba: Benne vagyok! kiáltással, és újra csókolózunk, simogatjuk egymást. Tovább most nem lépünk, mai nap a ciklusa utolsó napja.
A hűtőben szódavizet keres de nem talál. Mondom hogy a konyhában a kis kamrában talál.  Hív, gyere gyorsan! mutatja a kamrát. Szemmagasságban a polcon egy üveg Tokaji aszú, feliratozva: Egészségetekre mókuskák! 
Ez anyám írása!  Jegyzem meg. De gondoskodó! Visszük magunkkal!?  hangzik Zsótol. Nálad behűtjük felelem. Összepakolunk és elindulunk Zsóhoz. Egy ABC-ben dobozos fagylaltokat veszünk citromost, csokist, és puncsot.                       Innen sietünk. Zsó megnyugszik mikor a cetlijét megtalálja ott ahova tette. A hűtőbe bepakolunk és lassan készülünk a futásra. Öltözés közben csókoljuk, ingereljük egymást.
 Félhét mire elindulunk.  Én hátizsákkal a hátamon, nem nehéz, kocogunk a tornapályáig.  Melegítés után lassú futásba kezdünk, mindketten élvezzük ezt lassú futást, érzem a tüdőmben beáramló friss levegőt, a bőrömet frissítő levegőt, akár  Zsó. Neki is kipirult az arca, nagy levegőket szed. Futásközben alig találkozunk valakivel. 
Már a fák hegyeit éri a nap mikor a búvóhelyhez érünk. Sehol egy lélek, csak mi. Elfoglaljuk az erdei menedéket. Két plédet leterítek a földre, rá a hálózsákot. Az erdőt és a tisztást figyeljük,egymás karjaiban. Nincs mozgás, minden csendes. Teljes sötétségig nézzük a tájat, és figyelünk a neszekre.
 A hálózsákunkba búvunk, pólóban kis gatyában ill. bugyiban. Csókolózunk, tapogatjuk egymást, lassan tűzbe jövünk. Dobogások és csörtetések hallatszanak a távolban. 
Mikor azt hisszük hogy vége, a menedék tetejét karmolássza valami. Zsó ölel, búvik.
Huhogást hallunk.-- Ezt ismerem mondom!  
Mi ez? kérdi Zsó. 
A rézfaszú bagoly!- válaszolom.
Erre húzza az alsómat, ingerel, csókol, majd gumit szed elő és helyezi fel. 
 -Mi ilyen sürgős? kérdem .  
 Tudomására hozom hogy foglalt vagyok!,--- és már lovagló ülésbe helyezi magát rajtam.
Pólóink a nyakunkban, testeink tapadnak egymáshoz, halk jól eső sóhajtások törnek elő. Lassan mozgunk, élvezzük egymás testét, közben fülelünk a sötétségbe.  Csak néhány tücsök ciripel, ők szolgáltatják nászunkhoz a zenét. Mozgásunk gyorsul, lassan megszűnik a környezet számunkra, csak mi létezünk egymásnak, és élvezzük a gyönyör érkezését.
Lassan visszatér a hallásunk, és érzékeljük az erdő hangjait. Nem öltözünk fel. Jó meleg a hálózsák,egymást is melegítjük. Ölelkezve pihenünk a zsákban. 
Mivel nem vagyunk hozzá szokva, a föld is egyre keményebb, nem enged bennünket aludni. A huhogás időnként visszatér.                                                                                                                                                                                                              Mi csókolózunk, egymást simogatjuk, szorosan összesimulunk. Mikor megszunnyadunk egy hang mindig felver. 
Már pirkad mikor a holmijaink körül neszt hallunk. Óvatosan oda nézünk. Egy sün család szagolta ki a vizesüvegünket. Óvatosan nyúlok érte, de a sün mama és kicsinyei összegömbölyödnek.  A vizet a mama fejére csurgatom.                   Kinyílik, ekkor a tenyeremre csurgatom a vizet, közvetlen a mama mellé. Szagol, gyanakszik, de iszik, hívja a kölykeit.           A kicsik nem nagyobbak egy gyufásdoboznál.  Miután jól megszívták magukat vízzel, csörtetve eltűnnek a bokrok aljába.
Mi is szedelőzködünk, nem fog bennünket az "ágy". Zsóhoz poroszkálunk.                                                                                                      
  Hat óra még nincs mikor belépünk a lakásba. Gyorsan reggelizünk, együtt tusolunk, és az ágyában meztelenül összesimulva elalszunk. Valamikor délelőtt ébredek, Zsó összegömbölyödve alszik. rendbe szedem magam, és elszaladok az illatszereshez. Kispiacon fél dinnyét veszek, egy idős néninél két csokorrózsát, egy pirosat, egy rózsaszínt. Mire visszaérek már Zsó is ébren van. Ebédet készít. Csirke combot süt. 
Örül a szerzeményeimnek. Különösen a rózsáknak. Ha ebédeltünk irány a strand.   Mire kiérünk már elég sokan vannak.     Az úszómedencénél nincs hely, öltözőszekrények nincsenek, sorban állás van értük. Megyünk hátra keressük a kabinos bácsit. Megismer minket, és nyit egy kabint, jelszót írjunk!- figyelmeztet. Öltözés után úszni megyünk. Utána feljárjuk a strandot. Nem találunk ismerőst, a langyos vizes medencébe ülünk be és beszélgetünk. Innen a sportszerekhez megyünk. Sokan vannak, de jobbára csak bámészkodók. A korlátot foglalom le, saslengéseket, kézenállást,  bukfenceket csinálok.          Tíz perc és tovább állunk.
Hűsítésnek ismét úszunk, lazán csak a hideg víz kedvéért. Szárítkozás közben Zsó húz a kabinsor felé.  A kisöreg mosolyogva nyitja ki az ajtót, és mi odabent felhevítjük testünk, lelkünk. Csak hangjainkat fogjuk vissza csókolózva. Jó félóra után, lopva kiosonunk, és zuhanyzás után még egy kis úszás ás napozás záróráig. Hazafelé menet egy vendéglőben túrós csuszát vacsorázunk. 
Este a szobáját közösen "rendezzük". A rökamiéját kihúzzuk, egy nagy ágyatkapunk. Gyertyákat gyújtunk. A rózsákból szirmokat tépek, és az ágyra, párnákra szórom. Magnóból zenét rendez. A bort felbontom, és egy ujjnyit töltök, két pohárba. Összebújva koccintunk, Kettőnkre! Poharak letétele után a nyakamba csüngve mondja: Holnap estére jegyünk van a szabadtéri színházba.                                                                                                                                                                                        Addig mienk az ágy, minden gond nélkül. Az orvos pirulát írt fel, és mától már hatásos a védelme. Ez a meglepi részemről.  Választ nem vár, Ajkaink összeérnek és csókolózás közben vetkőztetjük egymást. Nincs sok ruha rajtunk.                                     Meztelenül az ágyon folytatjuk a simogatásokat, ingerléseket, csókolózás közben. A gyertyák hangulat világításában fürkészük egymás tekintetteit. Végül birtokba vesszük egymást, és űzzük hajtjuk egymást a beteljesülés felé. Egész éjszaka pihenünk, és szeretkezünk. Nekünk most ezek  mézesnapok. Nem tudunk betelni a másikkal. Nem létezik más, csak mi. Figyeljük a másikat, lessük gondolatát, szándékát. Lelkünk valahol a magasságokban szárnyal.    Délelőtt  reggelizünk, virsli, sajt, lekváros kenyér. Zsó velem szemben az ölemben ül. Mindketten meztelenek vagyunk. Egymást etetjük, egy falat nekem-egy falat neked, a lecsurgó lekvárt szívesen nyaljuk le a másik testéről, szájszéléről.                                                                                                                                                                                                          Ezt  az idillt csengetés zavarja meg. Nézünk egymásra értetlenül. Újra szól a csengő, hosszabban, ez már zavaró.                         Pólót és nadrágot kapunk magunkra. Ajtót nyitunk.
-Egy fiatal pár áll a bejáratnál. Zsó unoka nővére, apai részről, és a férje.  Ági és András
Zsó engedi be őket, egy nagy bőrönddel a kezükben. Jöttek hogy Zsó ne legyen egyedül. Ugyan is Zsó szüleitől kaptak egy levelet, amelyben kérik őket, ha tudnak töltsenek el egy hetet. A levelet meg is mutatják.  Zsó felismeri anyja írását.             Igaz hogy csak szerda délutánig maradnak. Egy éve házasok, gyermekük még nincs. Zsó mutatja a nappalit ahol majd aludhatnak, pihenhetnek.
Reggelivel kínáljuk őket, de nem éhesek. "Inkább menjünk velük vásárolgatni, hát ha tudnának valami nyári ruhát maguknak venni". -szól a kérelem részükről. Összepakolunk, rendet rakunk a konyhában és már megyünk velük.
Útközben mondjuk hogy mi este színházba megyünk, jöjjenek velünk. Az asszonykának csillog a szeme, de a férje már mondja hogy őket ez nem érdekli. Mondjuk nekik hogy este kilenctől utcabál lesz a téren, hajnal kettőig, színház után mi jövünk, közlöm, és itt a sarkon, mutatom, találkozhatunk.
Asszonyka örül az ajánlatnak, férje: majd meglátjuk. 
Egy áruház kirakatában bikiniket nézegetnek a lányok. Zsónak mutatok egy zöldet, ezt eltudom képzelni rajtad, mosolygás a válasza. Unoka nővére árgus szemekkel néz ránk. Betérünk az áruházba. A srác nyári ingeket nézegeti magának. A lányokat a fürdőruha részleghez kísérem. Az eladóhölgy közli, amik a kirakatban vannak, már nem kapható, de nemrég érkeztek divatosabbak. Mutogatja őket. Zsó világos zöldeket nézegeti, de bátortalan, nagyon "kivágottnak" tartja, hezitál.   
Végül segítek neki, rábeszélem . Igaz nem mutatta meg magát benne, majd a strandon mondja. 
A rokon lány is nézeget egy kék színűt, nem oly "merész" mint a Zsó kiszemeltje, de neki nagyon tetszik.
Oda érkező férje lebeszéli róla pillanatok alatt, az nem neki való, hogy nézne ki benne!? Különben is neki már van bikinije, az pont jó.
Megdöbbenve figyelem őket, mi lehet a közös bennük! -ötlik fel bennem.  
Zsóval vásárlás után derékon fogva megyünk ki az üzletből. Az utcán szembefordul velem, nyakamnál fogva húz magához, és egy nagy nyelves csókot kapok-adok. Mikor befejeztük csak ennyit mond:köszönöm! 
Búvik hozzám és  ölel, én most a vállánál fogva húzom magamhoz, így megyünk tovább. 
A társaságnak ajánlom a fagylaltozást. Bandi éhes, ő enni akar, párja is csatlakozik hozzá. Ők már ilyenkor rég megebédeltek otthon, mondják. Egy talponállós kajáldát néztek ki. Mi másikat ajánlunk. EZ nekik nagyon jó!  
Bent nézzük a felhozatalt. Én egy tál lencsegulyásra szavazok, ez Zsónak is  tetszik. Ági még nem választott.  
Bandit keressük, de ő már jóízűen falatozik, egy nagy adag sült kolbászt eszik, kenyérrel, mustárral, ecetes paprikával. Kérdően nézünk Ágira, Ő mindig ilyen, nem foglalkozik csak magával, elégíti ki kíváncsiságunk. Végül ő is marad a lencsegulyásnál, de fél adag elég, akár Zsónak. A pénztárnál kifizetem és megyek a pulthoz, a kiszolgáló hölgy három adagot tesz elém, reklamálom hogy kettő csak fél adag. Egészségetekre mondja. 
Ha sikkasztás miatt bezárják, megyek cellatársnak, incselkedek vele.  
Rám néz- én el is fogadlak!- mondja kedélyesen, és huncut pillantást kapok tőle. Ági mind ezt mögöttem hallotta.  
Jó ízűen elfogyasztottuk ebédünk.  
Bandit a sörös pultnál találjuk. Jön velünk, csak a második korsóval megissza. 
A lányok még benéznek pár üzletbe, még vásárolni szeretnének, de Bandi már menni akar a szállásra. Fáradt és álmos. Kulcsot adunk neki, menjen aludjon, mi még bóklászunk. Reggel korán kelünk megyünk a tóra, mondja Zsó. Rendben,veti oda Bandi félvállról, és ott hagy minket. 
Ági mintha felszabadultabb lenne, lehet vele bohóckodni, viccelődik velünk. A két lány jókat beszélget menet közben.  Mikor a lakásra érünk, Bandi a tv-t nézi. Zsó próbál vele egyezkedni, jöjjenek színházba, utána utcabálra. Neki nincs kedve. 
Engedje el Ágit velünk. -kérleljük 
Mit csináljon ő itt egyedül?-  szegezi nekünk
Milyen sört szeretsz?-kérdem. 
Kőbányait! -vágja rá.  
Zsó ugrik, hozunk! és veszi a pénztárcáját. Kettesben megyünk a boltig. Útközben meséli, hogy Ági sokat panaszkodott ma, párja rengeteget változott mióta egybekeltek. 
Tavaly az esküvő óta nem beszélt Ágival, és most a lelkét kiöntötte neki.                                                                                                     Nem érzi jól magát ebben a házasságban. Bandi egyre többet iszik, vele nem nagyon törődik. 
 Az italt hamar megvettük és rohantunk vissza a lakásba. Így már rendben volt minden, Ági jöhetett velünk a színházba, és az utca bálra.
Ő maradt a tv előtt és kapott hat üveg sört.  
Mi egész este jól szórakoztunk, a színházban egy zenés komédiát adtak elő, ami már adott egy vidám hangulatot.                        Az utcabálon is remekül szórakoztunk. Ági nagyon jól érezte magát velünk.
 Reggel hatkor  volt az ébresztő. Szalonnás hagymás rántotta a reggeli. Gyorsan összepakoltunk és irány a tó. Most sem voltak kevesebben, mint a múltkor. Tolongás, préselődés most is.  
András hamar feltolongott a buszra, nem törődve nejével, és velünk. Azt sem tudtuk hogy hol van. Nekem nem hiányzott.  El voltam a két nővel. Zsót a bal karomba tartottam, a derekát fogtam, meg néha a melleit.                                                          Most  visszaélsz a helyzettel súgta a fülembe, és megszorította férfiasságom. 
Jobb kezemmel egy üléskapaszkodóját vettem igénybe. Ági meg a jobb karomba kapaszkodott, a két mellét neki feszítve. Menet közben ahogy a busz pattogott, a jobb karom úgy masszírozta azt a két  halmot. Nagyobbak voltak mint Zsóé, de nem voltak oly kemények. Minden esetre nem panaszkodtam e terhelés miatt.  Azt meg kimondottan jónak találtam, mikor úgy fordult hogy az ülésnek támaszkodott fenékkel, terpesszel, és a jobb kezem a csípője magasságába került. Ép kapaszkodtam mikor a busz hiírtelen irányváltására az utasok tömörültek megint. Zsót tartottam, míg Ági teljes mellszélességgel rám borult. DE mintha nem akarna elválni tőlem cikázott gondolatomban. Fél oldalamon Zsó, fél oldalamon Ági.  Karomat fogja, szorítja magához. A végállomásig így utazunk. 
 Leszállás után előkerül Bandi is. A busz hátuljában talált egy helyet, ülve utazott végig.
Nejedet miért nem hívtad? kérdem. 
Mert csak egy hely volt,- vágja rá.
A térdedre is, de akár az öledbe is ülhetett volna! Morgok vele. 
Nagyon meleg lett volna, ha az ölembe ül!- mentegetőzik Bandi.
Nem szólok, így legalább nekem volt egy jó utam!- gondoltam.
A lányok arcát fürkészem. Ági pajkosan kacsint rám, Zsó kérdőn néz rám. 
 Elindulunk táborhelyet keresni.  A tó közepén van egy sziget, ott egy félreeső helyen, a vízparton egy szomorúfűz alá telepedünk le.  Plédeket terítünk le az árnyékba, erre heveredünk le. A pólót leveszem magamról, de fürdőnadrág nincs rajtam, sebaj pucérra vetkőzöm gondolom, úgy veszem magamra.   Ülve szabadulok meg a rövidnadrágomtól. Zsó észreveszi és rám veti magát, hanyatt a plédre teper és az ölembe ül, majd lovagló mozdulatokat tesz rajtam. Jobb kézzel hátranyúl és férfiasságomat ingerli, gyerünk lovacskám, gyerünk. Nyakába kapja pólóját, melleit himbálja, a mókus ott ugrál. A mellkasomra borul, és most így jár a feneke. Átölelem és oldalt átfordulok vele, most ő van alattam, én teszek intim mozdulatokat, elkapja férfiasságom és a nadrágja szára alá vezeti. Most megkapod a magadét, most elverlek a dákóval mondom hangosan, és jár a csípőm. Majd elnevetjük magunkat. Felnézünk.
Bandi megrökönyödve néz minket, Ági arcán kíváncsiság.
 Most már felvesszük a fürdő ruháinkat. Zsó nagyon jól néz ki az új bikinijében. Alsó és felső részen nagy az eltérés.            Naptejjel bekenem a csodálatos testét, élvezem ahogy simogathatom, masszírozhatom. Mikor befejeztem kifekszünk a napra, közben kártyázunk, Ági és Bandi is csatlakozik a kártyázáshoz. Egy idő után Bandit éhség, és szomjúság gyötri amit sörrel lehet csillapítani. Szedelőzködik a büfésor látogatására. Kérjük hogy számunkra hozzon sült halat. Ági is elkíséri.  Adunk pénzt, és elballagnak.
Most kérdezem Zsót: Hogyan élnek Ágiék? Szerintem valami nem stimmel velük. Mikor jöttünk a buszon, véletlenül hozzá értem a melleihez, de nem húzódott el. Még jobban kapaszkodott a karomba. 
Elég rossz a viszonyuk, kapcsolatuk. Bandi sokat iszik, elég szépen hanyagolja Ágit, munkahelyén is zűrök vannak.  Anyagi helyzetük sem valami rózsás. - Tájékoztat Zsó. 
Amíg visszatérnek tollaslabdázunk. Közelünkben nincs senki, így Zsó csábos mozdulatokkal, öltözékkel színesíti játékunk, a bikini alsót a  farpofák közzé elrejti, szinte alig takar így valamit.  
Mikor észreveszi Ágiékat megigazítja, ez csak nekem szólt konstatálom.
Hal helyett, sült kolbászt kapunk, kenyérrel, ecetes paprikával, mustárral. Nekem nem nagyon tetszik, ilyen kajával csókolózni nem éppen kedvemre való.
Köszönjük a fáradozásukat. Kínálom őket, nem kérnek, ők már ebédeltek.  
Pléden ülve egymással szembe eszünk. Zsó szórakoztat, erotikus mozdulatok, és szájmimika kíséretében mutatja be a kolbász evést. Mind a ketten jól szórakozunk.
Indulásig napozunk és tollaslabdázunk. Hazamenetelnél ismét tolongunk,  préselődünk, simulunk, tapadunk. Buszról leszállva fagyizunk. Zsó most az erotikus fagylalt nyalást mutatja be. Ismét jól szórakozunk mi ketten, Áginak is vannak ötletei a nyalást imitálva, Bandi visszafogott. Én dicsérem a lányok igyekezetét, technikáját. 
Este fél nyolc elmúlt mire Zsó lakására érünk. Bandi éhes. Párja hagymás szalonnás rántottát készít neki. Mi nem kérünk, nem vagyunk éhesek, csak a "másikra". Míg ők vacsoráznak, mi együtt megfürdünk, szőrtelenítjük magunkat.
Mikor kilépünk a fürdőből, Bandi megjegyzi: náluk nem szokás a közös fürdés! Az a te bajod! Próbáld ki! válaszolok neki.  Zsó csak annyit tesz hozzá: Így a legjobb! és csókot ad.  
Ági csak kettőnket néz, nem szól. 
Kér valaki fagylaltot? kérdem. 
Zsó  jelentkezik, Ági szintén, Bandi nem kér. 
Zsótol fagylaltos poharakat kérek, a többit rendezem. 
Poharakba minden fagylaltból teszek, a kamrában találok magozott cseresznye befőttet, abból rakok rá elég szépen, végül a tokaji aszúból öntök rá. Tálcán viszem a nappaliba. 
Ági meglepetten veszi el tőlem, Zsó vidáman, hálás tekintettel.
Bandi kíváncsiskodik. Párja kínálja, nagyon ízlik neki. Ki is veszi Ági kezéből, KÉRJ MÁSIKAT! mordul rá. 
Megyek és készítek még egy pohárral. Erre a cseresznyéből egy kis szívet rakok ki. Mikor meglátja mosoly jelenik meg az arcán. Zsó is észreveszi a fagylalt különlegességet, és egy csókkal jutalmaz. 
A lakásban meleg van, hívjuk őket kertmoziba. Bandinak nincs kedve. Jobban érdekli a tv. Ágiban sem tombol a vágy, legalább is a kertmozi iránt.  
Zsó húz a szobájába, vendégeinek jó tv-zést kíván. Szobájában kereszthuzatot csinál. Egy picit alább hagy a hőség.                Kimegy a konyhába és rövid idő múlva egy tálka fagylalttal tér vissza, két kiskanállal. Jó alaposan meglocsolta borral. Mikor becsukta az ajtót, leveszi magáról a ruhát és engem is levetkőztet. Az ölemben ülve "etetjük" egymást a fagylalttal. Ha a másikra csöppen lenyaljuk. Az a fagylalt meg egyre többször esik a testünkre. Zsó is egyre jobban ficánkolódik az ölemben.  
 A fagylalt valahogy mindig egyre gyakrabban esik az intim részekre. Mire elfogy már szeretkezünk. Nem törődünk  a hangokkal zajokkal, csak mi létezünk. Igyekszünk a másikat kielégíteni. Munkálkodásaink nem voltak hatástalanok, mert hamarosan mindkettőnk torkán előtör a kéj hangjai. Nem fogjuk vissza magunkat, nem fékezzük testünk csattogó ütközéseit. Most minden felszabadultan "zajlik".  Mikor elül a "csatazaj",  boldogan öleljük egymást, nem érdekel a meleg, nem érdekes hogy a másik ízzadtságban fürdik. Ölelése a fontos, és testének érzése, ahogy hozzám simul. Ahogy a szemébe nézek, miközben a hátát, derekát, fenekét simogatom. Élvezzük ahogy ajkaink összeérnek, lágyan, vágykeltően, majd nyelveink érzéki, de kemény csatáját.
Nem váltunk szét, nem engedtük el egymást. Így ért bennünket a következő fellángolás, ami egy nagy tűzbe torkollott. Izzottak szemeink, lelkünk, és testünk. Csak a másikat akartuk, a másikban szerettünk volna lenni, egybe akartunk olvadni.
Ez hangokkal zajokkal jár. 
 A valóságba a tv hangos hangja hozott vissza. A vendégek el akarták űzni e vágyat. 
Szerencsére egy zenés adás volt. A zene ritmusára, ütemére folytattuk szeretkezésünk. Majd ismét eljött az az idő mikor már nem hallottunk semmit. Csak a másik létezett............ Mikor elült a hév, csak a másik maradt akit oly jó a karjainkban tudni, érezni.  Ezzel az érzéssel szundítottunk el. 
Valamikor Zsó hangjára eszmélek: Kedvesem menjünk zuhanyozni! Hanyatt fekszem ő hassal rajtam, a feje a mellkasomon.  Lassan mozdulunk, kelünk és megyünk a fürdőszobába. A zuhany alá együtt állunk, és mosdatjuk, simogatjuk a másikat, majd töröljük szárazra.                                                                                            
A lakásban meztelenül mozgunk. Vendégeink már alszanak. Szobánk ajtaját becsukjuk, és az ablakban élvezzük az éjszaka hűvösét. Egymással szemben állunk szorosan, és fürkésszük egymás tekintetét, a jótékony éjszakában. Csókokkal is simogatjuk egymás lelkét. Aminek a vége, ott az ablaknál egy kiadós szeretkezés. Eredménye hogy egymás karjaiban dőlünk az ágyba, és alszunk a reggeli nap simogatásáig. 
Együtt ébredünk, zuhanyzunk. Hiányos öltözékben reggelit készítünk, teát forrázom mikor benyit András és Ági. Mind a ketten ledöbbennek, azon amit látnak. Zsóval nevetve távozunk öltözni.  
Reggelinél mondják vendégeink hogy a hálón kivűl ők nem meztelenkednek. Próbáljátok ki! mondjuk egyszerre Zsóval.             Ági kérdően néz párjára, de ő mereven néz maga elé.   
Reggeli után a strandolni akarnak vendégeink. Rövid készülődés után útra készen állunk. Csak vizet viszünk magunkkal, a strandon majd ebédelünk. Kiérkezésünk után a kabinos bácsit keressük. Megismer, és kapjuk a kabint. Borravalót már kapja tőlem. A kétméteres medencénél foglalunk helyet.    
Itt van Ketttes a barátnőjével, és Péter a tévedésből lett osztálytársam. Üdvözlésképpen átöleljük egymást, mint hogy Kettessel és a barátnőjével. Bemutatjuk vendégeinknek őket. 
Péter örömmel újságolja hogy szeptembertől iskolát vált. Gimnáziumban folytatja. Bioszból, és földrajzból sikeresen pótvizsgázott, így átmehetett.   
Faterja nagyon zokon vette, nem beszélnek azóta.      
Kettessel vállon veregetjük, megbékél ő hamarosan, vigasztaltuk. 
Készülődünk az úszáshoz. Mindenki annyit úszik amihez kedve és ereje van.  Bandi le akarja ültetni Ágit a partra, Ő nem tud úszni, tájékoztat Bandi. Mi hívjuk, ha két hosszat úszik az is jó! Úszás közben figyelünk Ágira. Látszik rajta hogy régen úszott, ezért egy lassabb tempót diktál magának.
 Én nem számolom a távot, csak egyszerűen jól esik ahogy siklok a vízben, lazán minden erőlködés nélkül. Mikor elunom kifekszek a betonra a többiekhez napozni, közben beszélgetünk. 
Nem soká Zsó fekszik félig rám vizesen. Simogat, piszkálgat. Fagylaltozunk? kérdem tőle. Ahhoz nincs kedve! közli. Majd hirtelen háton paskol. Te kis huncut! mehetünk nyalakodni, de egy kicsit később. Súgta a fülembe. Elkezdte a fülcimpámat nyalni, ajkaival csipkedni, és izgató szavakat duruzsolni. Akkor állt le egy picit, mikor nagyon halkan megkérdeztem tőle: Azt akarod hogy itt keféljelek rojtosra?  
Szétnézet! Itt, így azért ne! válaszolta súgva.
 Egy idő múlva eltűntünk a társaságból, egy jó órára. Visszatértünkkor csak Ági nézet ránk kérdően. Zsó válaszként körbe nyalta saját ajkait.
A következő napot is a strandon töltöttük, Ágiéknak nagyon tetszett, és régen is voltak ilyen helyen. Másnap meg utaznak haza. Részükre ez a pár nap volt a szabadság. Nekünk még marad négy nap!! Mi ezt ki használtuk.                                             
 Vonattal a környék városait meglátogattuk, fürdőztünk, strandoltunk és ahol senki nem látta szeretkeztünk.                          Az éjszakákat hol nálam, hol Zsónál töltöttük, többnyire szeretkezésekkel, tabuk nélkül, kimerültségig.
Az utolsó szabad napunkon meglátogattuk Natasát. Jeleztük hogy szeptembertől ha lehetséges ismét járnánk tanulni. Örömmel fedezte fel hogy mi egy pár vagyunk, és még szívélyesebben egyezett bele a tanulásba.
A szülők érkezése napján étellel várjuk őket. Délutánra várjuk jövetelüket. Zsó szülei nem éhesek, útközben egy csárdánál ebédeltek. 
Anyám örült a fogadtatásnak, két nővérem nem sok kárt tett a főztünkben. 
A szeptemberi iskolakezdésnél derült ki hogy a birkózó szakosztály megszűnt, a tanár átment egy másik iskolába. Helyette egy Fotós szakkör indul, heti kettő alkalommal. Jelentkeztem, nem tudom miért, előtte nem is érdekelt a fotózás. 
Hét elején a technikai ismeretek voltak, iskolai tanár előadásával.  Második alkalommal a fotózás technikái, témák kiválasztása, komponálása, általában egy fotós, vagy egy fotóművész osztotta meg tudását. Eleinte a kíváncsiságom ébresztették fel, majd pár óra után a szenvedélyt is. Már én is akartam fotózni, érdekeltek a technikái, így aktív tagja lettem a csoportnak. Igaz gépem még nem volt.
 Zsóval csak hétvégeken találkoztam. 
Judó edzés hetente két-három alkalom, Fotó szakkör heti kettő alkalom. Tanulás az órákra, most már azért nem volt elég az órákon figyelni. Zsó is komolyan vette az egyetemet, gyermekorvosnak tanul. Az edzőm havonta versenyre nevezett Kettessel. Azokra is készültünk keményen. 
Október negyedikén töltöttem a tizennyolcadik születésnapomat. Anyám és Zsó szervezték a hétvégére. 
Családomtól egy tükörreflexes Zenit fényképezőgépet kaptam.
 Örömmel fogadtam!   
Nagyon sok barátomat meghívtak, közte volt Péter, és Kettes a barátnőjükkel. Este a diszkóban folytattuk az ünneplést. Az éjszakát Zsó nálam töltötte, a faterja nemtetszése ellenére. Mi minden esetre nagyon jól éreztük magunkat egymás társaságában. 
 A következő napokban el kellett mennem anyuval a gyámügyre, apám utáni örökséget hivatalosan átvenni.  Valamint egy nagy beszélgetésem volt anyámmal a jelenlegi életemmel kapcsolatban. Nem ellenezte a kapcsolatunkat Zsóval, de megkért, hogy az iskoláinkat fejezzük be.
Én is felvetettem neki hogy még fiatal ő is.  Mi is lassan saját életünket éljük nézzen társat magának. 
Könnyes szemekkel mondta, hogy az nem olyan könnyű számára.
Többet nem emlegettem. 
A   hétvégi versenyen súlycsoportomban negyedik lettem. Kettes egy másik csoportban indult, ő a harmadik helyen végzett. Zsónak is összejöttek a dolgai. 
Csak október végén találkoztunk ismét, pénteki nap tanítási szünnap volt, és így egész napot együtt töltöttük, a szobámban. Szeretkezések között készítettünk egymásról jó pár beállított akt képeket. Egy- két egészen személyes intim kép is volt közte. Valamikor majd előhívom, mondtam.  
Az estét diszkóban töltöttük, és a szombati déli harangszó az ágyamból vert fel bennünket. Ebéd után sietett haza tanulni. Vasárnap Natasánál tanultunk délután. Tanulás után, órákat csókolóztunk az utcán egy félreeső helyen. Búcsúztunk, november hetedikéig. Sok sikert kívánt a versenyre.                                                                                                    A következő héten, és hétvégén nem találkozunk mert nekem kétnapos versenyem lesz a nagyfaluban.                                Zsó és szülei, a nagyszülei sírjához mennek, és Ágiékhoz is benéznek.                                                                                           Csak november hetedikén, országos munkaszüneti napon láthatjuk ismét egymást.
A verseny hétvégén országosan ködös, nyálkás, őszi hideg idő köszöntött be. Vasárnap este a buszon népdalokat dúdoltam magamban. Súlycsoportomban második lettem. kettes sérűlés miatt feladta versenyét.                                Valahogy mindig visszatértem erre a dalra: ...vikszos bajszom úgy áll mint az öreg bika szarva, második legény vagyok, Hajdu meg Biharban. Van nálam egy külömb legény, de az le van szarva!........ 
Valamikor este tíz óra körül értem  haza.  
 Alig vártam hogy kedd este legyen és Zsóval találkozzam. Délután a lakásuknál voltam, autójukat nem láttam. Hiába csengettem nem nyitott ajtót senki.  Késő estig ott dekkoltam, de nem jött senki a lakásba. Egy szomszédot kérdeztem felőlük. Nem tudták megmondani hol vannak. Szerdai nap több órát töltöttem a házuk előtt, de mind hiába. 
Anyukám próbált nyugtatni, Ne gondoljak semmi rosszra, valami közbe jött.
Péntek délután már éget a lakás nappalijában a villany. Csengetésemre jó sokára Zsó apja nyitott ajtót. Összezúzott fejjel, begipszelt karral és lábbal, mankóval a hóna alatt. Nem engedett be a lakásba, ott az ajtóban közölte hogy miattam halt meg Zsófika és hogy többet nem akar látni, takarodjak! Kérdezni akartam hogy miért? Hogyan? Mi történt?  
 Csak ordított magából kikelve. A szomszédok szelíd hangjára eszméltem. Menjél haza, jobb lesz mindenkinek. 
 Kinek? gondoltam magamban. Nem emlékszem hogy mikor értem haza. Nem tudtam felfogni semmit, nem érdekelt semmi! Egyetlen szó járt a fejemben: Miért?!   
Kettes várt rám hogy menjünk edzésre. Neki és anyámnak elmakogtam: Zsófi nincs többé!- meghalt!
Nem tudom!- volt kérdéseikre válaszom.  
Kimondtam a halálát, de agyam, értelmem tiltakozott a szó jelentése ellen. 
Valamikor pár felnőtt judotárs kérdezgettek Zsófiról, nevét, címét, születési dátumát. 
Egy fehér ruhástól kaptam valami tablettát, ez segíteni fog, hallottam. 
Hangfoszlányokra ébredtem. A nappaliból jött: viszem futni. Ez Kettes ismerem fel. Öltözöm, melegítő és futás. AZ erdőig lassú tempóban. 
Ott egyre nagyobb az iram, végül teljes erőbedobással, kifulladásig, amíg azt nem érezzük, már nem bírja a szív és a tüdő.  
                                                                                                                                                                                                                                      A tornapályánál a nagy tölgyfa alatt pihenünk. Gondolataim a fa emléke körül járnak. 
Könnyes szemekkel indulok kocogva haza, barátom társaságával.  
Ö figyelmeztet,: nem arra! ---igen! most már nincs mit keresnem arra!   
 Otthon az edző bá' és pár felnőtt sporttárs fogad. Együtt érzésüket fejezik ki.  
Jövetelük célja hogy közöljék: közlekedési balesett történt, nem az út és látási viszonyoknak megfelelően vezetett a sofőr. Nyálkás úton nagy sebességnél egy kanyarban megcsúszott az autó, és a kőkorlátot áttörte, miközben az oldalán átfordult.  Ütközésnél az ajtaja kinyílt és Zsófi kiesett, az autó meg ráborult. Egy arra haladó rendőrjárőr vette észre a balesetet.
A temetést titokban, csak a család résztvételével tartották. 
    
A teljes igazságot karácsony előtt pár nappal tudtuk meg. Zsófi édesanyja látogatott meg.
Anyával  és velem akart beszélni.
 Aznap Zsófi a szüleivel, nagyszülei sírjához mentek el halottak napja alkalmából.  Aztán apja testvéreit látogatták meg.    Este felkeresték Ágiékat is, illetve csak Ágit, mert Bandit elküldte a lakásból és válófélben vannak. Ebben a döntésében igazából Zsófi és én segítettünk. Mesélte nekik Ági. 
Zsó faterja dühös lett, miért avatkozom bele mások életébe! Minek képzelem magam!  
A hazafelé vezető úton még jobban ordítozott.  
Zsófit is én rontottam meg! Nem engedi hogy találkozzunk! Meg tiltja Zsónak hogy velem találkozzon ezek után!                                                                                                                                                    
Hiába mondta Zsó, hogy mi egy szót sem szóltunk Áginak az életével kapcsolatban. 
Zsó faterja egyre őrjöngött. 
Így nézte el sötétben, nagy sebességnél, a ködös, nyálkás időben a kanyart. 
 Ő medencecsont repedést, kulcscsont törést és kéztörést szenvedett. Még most is bottal jár. 
Megmondta hogy hol temették el KEDVESEM. Mehetek nyugodtan a sírhalomhoz. 
A kis ezüst mókust vissza adta, férje nem engedte meg hogy vele temessék el.  
Szenteste délelőttjén mentünk ki a sírhoz anyuval, egy vörös rózsakoszorút helyeztünk rá. Előtte a fejfát kíhúztam, és a kis mókust az aljára felszegelve visszahelyeztem.
A közösen készült képeket majdnem egy évre Hívtam elő, egy fotóművész barátom segítségével. Nem akartam hogy megsemmisüljön.    A képet amit csináltunk sokáig egy dossziéban tartottam. Majd egy akt képét kis mókussal mellei közt,   a hálószobám falára tettem ki, egy másikat a dolgozó szobámba.                                                                                                                Egy papnő mondom, ha valaki megkérdi:  KI Ő?     
Így 6x-túl még mindig  észre vesszük, megnézzük a szép hölgyeket barátaimmal. Péterrel a belgyógyász-pszichológussal, a nyugdíjas ezredes, Kettessel.                                                                                                                                                                                    Én kétszeresen elvált cégvezető, még egyszer nem találtam meg az igazi papnőt az életemben.                                                                                                                                                                                                                                                        
Előző részek
Hozzászólások
További hozzászólások »
Vincami Nor ·
Nagyon tetszett.

csacska macska ·
Lelkemnek is jót tett jelzésed. Üdv.

Akai Mózes ·
Nagyon jó írás. Köszönöm!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: