Zsac beküldött történetei

Nem is olyan rossz dolog hazugságban élni. Hiszen a társadalom elismert része lettem, az emberek felnéznek rám, van feleségem, vannak reprodukcióim, vagy nevezhetjük gyereknek is, bár szerintem az én megfogalmazásom pontosabb, tehát mindezek megvannak, úgy hogy én boldog vagyok kérem szépen. És ezt addig hitegette magával, amíg el is hitte. Hogy képtelen többre. Hogy a kormány, hogy a szabályok, hogy a feleség, hogy a munka, hogya hogya hogya mi minden miatt nem...

- Jó napot kívánok, a Nemzetbiztonsági Hivataltól jöttem - hallottam a férfi mély, tisztán artikulált, nyájas hangját. - Egy volt munkatársukat keressük, aki sajnálatos módon kilépett sorainkból. Itt van egy kép róla, nem látta esetleg? - hallottam a csattanást, ahogy eltette a tárcáját...

Kerestem egy éjjel nappal nyitva tartó virágüzletet. Na nem azért, mert nincs jobb dolgom, hanem mert a barátnőm megkért rá. Én meg épp ráértem. Legalábbis szerinte. Mert szerinte az nem munka, hogy éjjel nappal a kocsim körül vagyok, próbálva megtalálni, hogy hol rejtőznek még megszületetlen lóerők. Hogy mér nem bírt ő elmenni, az örök rejtély marad… női logika...