xeni beküldött történetei

Csak annyit mondott, hogy ne féljek és bocs, hogy betört a lakásomba, de a Duna-parton megtalálta a pulóveremet és a tárcámat, azt hozta vissza. Láztól csillogó szemekkel bámultam rá és hirtelen elsötétült a világ...

Az erdei állatok neszei, a növő falevelek finom hangja elnyomta a háborgó medve őrjöngését. Különben is együtt voltak, csak a szép számított. A szerelem egy szakma, amibe bele kell tanulni, élvezni kell, meg kell érteni, művelni kell, érte kell élni. Medvemorgás, tappancsok dobogása... X és E szembetalálta magát a macival. Gyönyörű barna bundáján selymes fény tükröződött. Harcoltak a vadállattal, ágak törtek, az avar felbolydult, vércseppek hulltak...

Elkezdtem segítségért kiabálni. Persze a szívrendőrök rögtön ott teremtek. És elkezdődött az üldözés. Rohantam a szívem elrablója után. Igazán muris látvány lehetett, ahogy szaladok egy futó alak után, aki a kezében egy szívvel integet mindenkinek, és utánam pedig a pirosruhás rendőrök futnak, szám szerint 6 fő...

Estére egész jól éreztem magam, felvidítottak a barátaim, akikre mindig lehet számítani. Jobban számíthatok rájuk, mint a családomra; nekik fontosabb az, hogy jól érezzem magam, mint hogy ki mit mond. A látszatvilág nem az én világom ...