VerenaArneval beküldött történetei

Pókerparti. Nem áll túl jól a szénám, bár a lányok közül már egyedül csak én tartom magam.
Dáma pár kézbe. Ígéretesnek tűnik. Felejthető lapok jönnek. Emelek. Ketten kiszállnak, persze fő ellenfelem nem, helyette furcsán méreget a lapjai fölött.
Kijön az utolsó lap, egy király. Elvigyorodom. Nagyon úgy fest, hogy nyertem.
Reménykedve mutatom meg a lapjaimat. Sajnálkozó arc az asztal túlfeléről. Nyertem!
Felfordítja a lapjait. Király pár kézben. A diadalmas mosolyom...

Utálok féltékeny lenni, mert nagyon jól tudom, hogy ilyenkor olyan vagyok, mint egy házsártos, kielégítetlen, jól konzervált 45 éves háziasszony, de egyszerűen nem tudok más lenni. Nem tudom eljátszani, hogy nem érdekel, főleg, hogy azzal a nővel találkozik, akit a legjobban utálok, szimplán irigységből. Gyűlölök belegondolni abba, hogy neki mennyivel több jutott, mint nekem...

- Atyaisten, mi a francot csináltál magaddal?!
A bal szeme feldagadt, a szája felszakadt, jobb alkarján hosszú és csúnya horzsolás húzódik. Szőke haja csapzott, a homlokán éktelenkedő sebből vér szivárog.
- Csak pár apró karcolás - közli hősiesen és beleköp a csapba egy kis véres nyálat.
- Pár apró karcolás? - visszhangzom felháborodottan. - Úgy nézel ki, mint, akit alaposan meggyepáltak...