szaboszilvi beküldött történetei

A kora este még nyugodtan telt el, s bár a sötét égbolton egy csillag sem látszott, az időjárás végül kedvezett a bulinak. Dean egy kicsit távolabb a tömegtől egy nyugágyra dőlt le, és szétnézett a sötétségben. Seth telepedett mellé kicsivel később.
- Szia - köszönt neki.
- Hello - üdvözölte Dean is. - Mi járatban?
- Csak idejöttem hozzád.. Baj?
- Nem - rázta meg a fejét. -Csak azt hittem, utálsz.
- Jaj, nem, dehogy. Laura olyan, mintha a húgom lenne, de...

- Igaziból azon aggódom, mi lesz ebből a viharból – szólalt meg végül. – Tudod, a tetőnk még nincs teljesen kész, és most úgy tűnik, nincs is, aki befejezze.
- Aha – bólintott a lány, a szél pedig megrázta hosszú barna haját. – Jogos, ez eszembe se jutott.
Abban a pillanatban egy villám cikázott végig az égen, a kutya pedig nyugtalanul kelt föl gazdája mellől...

Mire az idegen megfordult, az újonnan érkezett férfi egy döféssel átszúrta a mellkasát. Az elengedte a lány haját, és térdre hullott. A teste egy pillanatra felizzott, aztán egy kupac hamuként omlott a földre. Amelie azt hitte egy pillanatra, hogy káprázik a szeme, így gyorsan egy kukához hátrált, leült a macskaköves útra, és csak a szemét meresztgette...