Syra beküldött történetei

Angyalt láttam. Üdét, fényeset, illatosat. Szárnyának hófehér tollai jelképezték lelkének tisztaságát, s bizton tudom, ha csak ezeket látom, mint törékeny tüneményt ölelem magamhoz. Ám tekintetem továbbsiklott, s a hátát rejtő bőr alatt megbúvó izomkötegek megerősítettek hitemben, miszerint ezek a gyönyörű lények erősebbek mindennél...

Most pedig itt vagyok, s próbálom csalódottságomat leplezni. Azt gondoltam, hogy nehéz dolog lesz olyan vezetőt találni, aki a lehető legmesszebbre juttat a hegyek között megbúvó, barlangokkal telelyuggatott völgy felé, de azt nem, hogy az a néhány ember ilyen sokat fog kérni érte. Végül úgy döntöttem, hogy ráérek holnap kiötleni, hogy s mint jussak el imádott lényeimhez, hisz már jócskán elrepült fejem fölött az éj nagy része, nyomasztó gondolataim pedig egyre csak szaporodtak...

Laza mozdulattal a hátadra dobtam a tőled jó egy méterre búslakodó pólódat - bocs, nem figyeltem az éjjel, merre szállnak az akkor feleslegesnek tűnő ruharabjaid-, mert kezdett hideg lenni, én pedig nem szeretem, ha úton-útfélen a nyakamba tüsszögnek. Kis tűnődés után aztán megszántalak és finoman eligazgattam rajtad a felsőt, mert mégsem illik így félvállról venni a barátom egészségét…