Seabiscuit beküldött történetei

Ha senki nem látja a fiú, csodálja a lány bájos arcát szép testét és tudja, csak ő kell neki. Úgy érzi, belehal, hogy ott áll mellette, és mégse lehet az övé. Csak ő tudja magában, hogy nem a barátait választotta, egyszerűen nem bírta volna ki, hogy bántják azt, akit így szeret inkább lemondott róla, csakhogy neki jó legyen.

Látom, ahogy ott áll két ember egymás mellett, akik szeretik egymást. De barátaik önzőségéből talán soha nem mondhatják ki egymásnak: Szeretlek! ......

Ó és mily gyarló az ember, természet felállított egy rendet, és ő csak úgy megszegte. Az volt akarata az életnek, hogy ki gyenge és beteg, haljon meg. De nem, nekünk nem volt elég saját életünk felett rendelkeznünk, gyógyszereket találtunk fel, és életeket mentettünk. Törvényeket hoztunk, melyekben életet adhatunk, de nem vehetünk el senkitől. S’ lám, nem vagyunk istenek, nem irányíthatjuk az életet. Bár családodnak sok gyógyszer adott életet, szépet fájdalom nélkülit, gyógyszered életben...

Soha nem gondoltam volna, hogy ennyi év elteltével újra egy lovarda közelébe megyek, ráadásul a kislányommal. De hiába minden, félelmem miatt, nem akarom, hogy ne élvezhesse a lovaglás csodálatos érzését. Izgulok, csak le ne essen. Mégis szívem minden rettegése elszáll, és melegség tölti el, amikor látom, ahogy boldogan integet a póni hátáról . A tartása, a mosolygása, a lovak szeretete, egykori önmagamra emlékeztet, és újra érzem azt vágyat, mint egykor. Mintha minden emlék eltűnt volna...

Leszállt az éj az amerikai kisvárosra Bagger Vance-re. Senki nem járt az utcákon naplemente után, bár nem mondták ki nyíltan, tudták, hogy szörnyű lények járják éjszaka a várost. Vámpírok melyek kiszívják vérüket, démonok melyek felfalják gyermekeiket.
Egyetlen hely volt csak, ahol zajlott az éjszakai élet, mégpedig a Gold-ban , ez volt a legnépszerűbb szórakozóhely! ...