Life beküldött történetei

Kopottas fehér falak vesznek körbe. A terem közepén unottan nyújtózkodik egy óra. Ólom mutatói csiga-mód kullognak a hatalmas fehér számlapon. Már régóta figyelem kérlelően, de ügyet sem vet rám...

Kinyitom a szemem. Ott állsz a lámpa alatt. Esernyőd tetejét megvilágítja a homályos sárgás fény, és az apró vízcseppek szikráznak rajta. Téged pedig óvó sötétjébe burkol az orkános anyag.
Előbújok a sötét zugból. Ahogy a járdára lépek, a nyakamba hullanak a hideg kis cseppek. Nedves lesz az arcom, a hajam, de a következő lépéssel már itt állok az ernyőd alatt – előtted...

Hittel kapcsolok minden apró gondolatot, ami felszökken a fejembe, eltolja minden vágyam, és a térbe löki őket. Bele az üres légbe. Áttöri a koponyád, behatol és felrobban agyad tekervényei között...

Félrehajtott fejjel ülök, és csak nézem, ahogy a Nap narancssárgára fest mindent. Ahogy a festő forgatja az ecsetet, olyan finom vonásokkal árnyalja a képet, amin dolgozik. Gyönyörű a város ebben a fényben. Bárcsak látnád! ...