Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
leticia_63 adatai
Bemutatkozása
Kedves olvasók!
Leticia_63 vagyok.
2002-ben fedeztem fel a Mellesleget, és láttam meg, hogy történeteket is lehet beküldeni ide. Eleve volt már pár novellám, (HÉV, Sarki szerelem), de igazán akkor kaptam rá az írás ízére, mikor láttam, hogy sokaknak tetszett az elso pár írásom. Majd verseimet, sot kedvenc vicceimet is beküldtem.
Remélem az elkövetkezendokben legalább annyi örömötök lesz írásaim olvasásában, mint amilyen örömet jelent számomra a megírásuk.
Leticialeticia_63
Leticia_63 vagyok.
2002-ben fedeztem fel a Mellesleget, és láttam meg, hogy történeteket is lehet beküldeni ide. Eleve volt már pár novellám, (HÉV, Sarki szerelem), de igazán akkor kaptam rá az írás ízére, mikor láttam, hogy sokaknak tetszett az elso pár írásom. Majd verseimet, sot kedvenc vicceimet is beküldtem.
Remélem az elkövetkezendokben legalább annyi örömötök lesz írásaim olvasásában, mint amilyen örömet jelent számomra a megírásuk.
Leticialeticia_63
Írásai 79 1308
Ha ölem oly forró már és nedves,
Ha szerszámod áll, és keményen kér,
Ha üresen tátong köztünk a tér,
Tudnod kell, hogy ölem csak téged kér.
...
Ha szerszámod áll, és keményen kér,
Ha üresen tátong köztünk a tér,
Tudnod kell, hogy ölem csak téged kér.
...
Merengve ültem a parton,
Rámköszöntött lassan az alkony.
S a vén Duna két partján
Szürkeség nyugodott mélán.
...
Rámköszöntött lassan az alkony.
S a vén Duna két partján
Szürkeség nyugodott mélán.
...
Arany madár lakik a lelkemben,
Ezüst kalitkában ül csendesen.
Búsan alszik, feje szárnya alatt,
Éneket, édeset, sosem hallat.
...
Ezüst kalitkában ül csendesen.
Búsan alszik, feje szárnya alatt,
Éneket, édeset, sosem hallat.
...
Csókod ízét újra érzem,
Ölelésed ismét kérem.
Remegve vár már a méhem,
Szétnyílik hát a két térdem.
Ölelésed ismét kérem.
Remegve vár már a méhem,
Szétnyílik hát a két térdem.
Elsodort mellőlem az élet vihara,
Te kegyetlen voltál, én mostoha.
És most újra együtt tapossuk az utat,
Nem firtatja egyikünk sem a zord múltat.
...
Te kegyetlen voltál, én mostoha.
És most újra együtt tapossuk az utat,
Nem firtatja egyikünk sem a zord múltat.
...
Most tűnődöm, hogyan tovább,
Legjobb, ha nem is nézek már rád,
Tartozik egy másik nő hozzád,
Elengedlek, menj most vele tovább.
Legjobb, ha nem is nézek már rád,
Tartozik egy másik nő hozzád,
Elengedlek, menj most vele tovább.
Csókod sós volt,
A szemed lángolt,
Hangod remegett,
Nem engem vádolt...
A szemed lángolt,
Hangod remegett,
Nem engem vádolt...
Zsolt nyelve erőszakosan azonnal betöltötte a száját. Kezei a mellén matattak, majd mikor már az asszony levegőért kapkodott, a szája is rátalált a bimbókra. Az asszony maradék ellenállása is feloldódott, és átadta magát az élvezetnek. Zsolt pedig egyre lejjebb, és lejjebb csókolta. „Ó, add Istenem, hogy ott is csókoljon!”...
Nem tudhatod, hogy mennyire szeretlek,
Szavakkal ezt elmondani nem lehet.
Szavakkal ezt elmondani nem lehet.
Nézz most rám szép szemeddel,
Érints meg két kezeddel,
Örömöd, hogy itt vagyok,
Már engem is beragyog.
Érints meg két kezeddel,
Örömöd, hogy itt vagyok,
Már engem is beragyog.